Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-07 / 210. szám
4(^fePÜJSÄG 1987. szeptember 7. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Ki javítja meg a televíziót? Németh József mórágyi olvasónk fél évvel ezelőtt vásárolt egy Kolorton színes televíziót, ami meghibásodott. A hibát bejelentette a jótállási jegyen feltüntetett címen a szekszárdi Béri Balogh Ádám utcában. Ök ezt a bejelentést nem fogadták el azzal az indokkal, hogy nem fogalalkoznak a készülék javításával, a tolnai szervizt ajánlották. Onnét viszont a bonyhádi szervizhez irányították azzal, hogy az közelebb van. Azt kérdezte, hogy ezek után kihez fordulhat bizalommal azért, hogy a készülékét megjavítsák. A Tolna Megyei Tanács V. B. ipari osztályának vezetője, dr. Márkus István válasza:- Jogos panaszának oka, hogy a megvásárolt NDK gyártmányú színes Kolorton típusú televízióhoz kapott garanciális jegyen olyan javítókat is megjelöltek, akik a termék vevőszolgálatát nem végezhetik. Országos szinten - tekintettel a gyakori és folyamatos változásokra - naprakész javító-szolgáltató név- és címjegyzék készítése szinte lehetetlen. A Bonyhádi Városi Elektromos Karbantartó Kisvállalat végzi e termékek garanciális javítását, azonban Mórágy nem hozzájuk tartozik. Amennyiben a garanciális időszak alatt készüléke meghibásodik, javításra a Tolnai Elektromosipari Kisszövetkezethez jelentse be. Hol kapható samottégla? Özv. Hovodzák Lajosné felsőnyéki olvasónk arról érdeklődött levelében, hogy hol, melyik tüzép-telepen tudná beszerezni, a cserépkályhája átrakásához szükséges 30-as samottéglát. A Tolna Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályának osztályvezető-helyettese, Takács István válaszolt a kérdésre:- Tájékoztatásul közöljük, hogy a nagyobb tüzép- és építőanyag-telepek forgalmazzák a samottéglát. Sajnos, a lakóhelyéhez közel eső tamási és si- montornyai tüzép-telepen jelenleg nincs a keresett vastagságú áru, de a szekszárdi tüzép-telepen széles választékban megtalálható a samottégla. Miért drágább az xiltrapasztőrözött tej? Bálint István paksi olvasónk írta: „Ultrapasztőrözött féltartós tej - olvashatjuk az eléggé szokatlan, csúnyának is mondható, szürke műanyag zacskóba csomagolt fő élelmezési cikken, a tejen. A továbbiakban felvilágosítja a vásárlót az új zacskóstej: ez a tej több napig hűtés nélkül is eláll, a túloldalon jelzett időpontig, amit megtalálni, kiolvasni alig, vagy egyáltalán nem lehet, azt viszont igen, hogy mi minden van a 100 gram tejféleségben. Mindezt megnyugtatásként közli a vásárlóval az élelmiszeripar, figyelmeztetve a korszerű egészséges táplálkozásra. Sokunkat viszont az egyáltalán nem nyugtat meg, hogy az új rendszerű zacskóstej fél literen ként, aminek több százaléka víz, egy forinttal drágább a megszokott négyforintos félliteres zacskóstejnél.” Takács István, a Tolna Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályának osztályvezető-helyettese válaszolt:- Az ultrapasztőrözött tej gyártásának és forgalmazásának megkezdése atejipar részéről régi lakossági igényeket elégít ki. A kisgyermekes szülők, a hosszabb útra készülők, a hétvégi ház és hobbykert-tulajdonosok már régóta hiányolták a hosszabb szavatossági idejű tejet, amely hűtés nélkül eltartható. A gyártási technológiából, a dupla falú fólia magasabb árából adódóan természetesen többe kerül az új termék. A kereskedelem haszna ettől nem lett több, sőt a tej visszáruzási lehetőségének megszüntetése miatt megnövekedett a kockázata. A kereskedelemben továbbra is kapható 1,5-2,2 és 2,8 százalékos zsírtartalmú tej. A jövőben 1,5 és 2,2 százalékos zsírtartalmú, s olcsóbb tej forgalmazásának a részarányát növelni kívánjuk. Várhatóan az üzletekben hamarosan megjelenik az olcsóbb, 16 százalékos zsírtartalmú tejföl, A tejipari termékek választékának növelésével a lakosság egyes rétegeinek eltérő igényének kívánunk eleget tenni. rr~* Ml VÁLASZOLUNK Dédapáink víg kedélye Furcsa jelenség ütötte föl fejét ezelőtt nyolcvan esztendeje Magyarországon: hogy, hogy nem, a férfiak nem akartak házasodni. Annyira ment a dolog, hogy a Bonyhád és Vidéke nevű újság 1907. szeptember 15-i számában Házassági iszony címmel közölt vezető kommentárt, amelyben megírta: ...tény, hogy a leán yok telve vannak panasszal a férfiak passzív rezisztenciája miatt. A házasulandó férfiak száma egyre gyérül s nő az agglegények serege, egyre több leány hervad el a pártában, a házassági örömök megízlelése nélkül. S ami kevés házasságot megkötnek, abban is több a panasz és keserűség és kevés a biztatás a habozók számára. Annyira aktuális problémája lett a társadalomnak a házassági iszony, hogy az egyik legnagyobb budapesti újság női olvasóihoz körkérdést intéz, mondják meg a nők maguk, a házassági hadjárat egyik tényleges harcos felei, hogyan fegyverezhetnék le a férfi nemet s mik a házasságkötés nehézségei...” Nem tudhatjuk, hogy e fölhívás hatására született-e, de az bizonyos, hogy három nap múlva a másik megyei lapban, a Tolnavármegyében a témára rímelő című cikk látott napvilágot B. Schwimmer Róza tollából. Tehát Tisztelt Hölgyeim, helyezzék magukat kényelembe, mert következik a nagy titok, azaz A férfi szívéhez vezető út: „Amikor a férfi szivéhez vezető utak túlságos frekvencia miatt elkopnak, járatlanokká válnak, egy út nyitva marad még: a gyomor útja. A gyomor sínéin gördül be a legényfogás vagonja a férfiszív állomásába. Itt egy kis ügyességgel hirtelen össze lehet kötni a férfi és a nő szerelmi vágyait és gazdasági érdekeit. Az emberek szerelmi ábrándokról szavalgatnak, de ugyanegy szuszban a legtökéletesebb naivitással bevallják, hogy a szakácsművészet döntő tényezője a szerelem törvényes szentségeinek: a házasságnak. A bakfis-regények hősnői csak addig szövik szerelmi ábrándjaikat virágillattal, holdsugárral átitatott lugasokban, amíg az »alany« viszontsze- relmébe vetett hitük nem horgonyozhat a bizonyosság talajában. Mihely Ö a mamával is beszélt, a hősnőnek egyéb dolga nincs, mint vidám csicsergés közt, rózsás karjain feltűrt ujjakkal belemerülni a konyha művészetének boldogságot biztosító iskolájába. Akárhány ilyen ifjúsági regénynek az a pajkosan émelygős befejezése, hogy a vőlegény elragadtatva lepi meg aráját, amikor az éppen tortát keverve, ezer gondolatot, vágyat és boldog sejtelmet kevert a habos tortaalkotmányba. (...) Minden rendű és rangú asz- szonyok pedig nyíltan, leplezetlenül vallják, hogy minden házasságnak biztossági szellentyűje, vészfékje az asszony főzni tudása. Micsoda siralmas jövőnek nézünk hát elébe, ha a technikai fejlődés belátása, másrészt pedig a belátás nélküli élelmiszer drágaság a közös konyhák veszedelmes mezejére csábítja a társadalmat? Nagyváradon vagy ötven család egyesült közös konyhára. Nagy- becskereken hetven, a jómódú középosztályhoz tartozó családot lát el egy központi konyha. Kaposvárott, Temesváron most szerveznek egy-egy ilyen szövetkezetét, és a különböző vidéki hírlapok általában veszedelmes igyekezettel dicsérik a nagybecskereki üzemet. Szent Ámor! Mi lesz birodalmaddal, ha férfi szívéhez vezető gyomorutat mindenki által járható közönséges országúttá tágítják? Még oda jutnak, hogy a férfi kénytelen lesz a nőt tisztán magáért, házias tehetségektől független egyéniségéért szeretni. Az asszony pedig kénytelen lesz egyéni tehetségeket magában felfedezni és ápolni, hogy új utakat találjon a férfi tartósabb érzelmeihez. Mert a nem tartósakban amúgy is könnyű az ezernyi utacskát eltalálni." Ha nem is férjhez, de élettárshoz talált eléggé különös utat tíz évvel korábban valaki a Szekszárd Vidéke 1897. szeptember 18-i száma szerint: „Nem minden napi vásár történt meg az egyik községben, melynél az eladó és vevő személyét egy-egy férfi vitte, adásvétel tárgyát pedig egy asszony képezte, kit a férje hét forintért adott el, ami ellen az asszonyság legkevésbé sem tiltakozott. Az eladó egy kőmunkás, akinél egy erdőör lakott. Utóbbi beleszeretett a kőmunkás szem- revaló feleségébe, ki az urával nem a legjobb viszonyban élt, de hogy egymástól elváljanak, abba a férj semmiképp sem egyezett bele. Az erdőőr azután megvette tőle hét forintért a feleségét, és hogy a vásárnak annál nagyobb legyen a nyo- matéka, a következő szerződést írták alá: »Alulírottak személyesen bizonyítjuk, miszerint f. évi június hó 5-én megesküdött feleségemet eladom hét forintért M. B. magyar királyi erdőőrnek azon feltétellel, miszerint nekem többé sem testemnek, sem lelkemnek nem kell. A lakást és vete- ménymagot megosztjuk. Továbbá minden hónap 3-án a lakásért én M. B. erdőőrnek két forintot fizetek. Kikötöm azon pontot, hogyha esetleg bármi kis bántódásom lesz, akkor bármely bíróság által beperelni lehessen.« Következnek azután az aláírások két tanú előttemezé- se mellett, a szerződés hátán pedig a kőmunkás elismeri, hogy a hét forintot, mint a felesége árát megkapta.” Két dolog jutott erről eszembe. Az egyik hogy akkoriban hét forint körülbelül kétheti napszámbérnek felelt meg, tehát nem volt éppen olcsó az az asszony. A másik, hogy ma ugyan hét forint nem nagy pénz, de sok olyat ismerek, aki ennyiért hajlandó lenne eladni a feleségét, csak vigyék... Az igazi üzlet azonban már akkoriban sem a feleség adásvevés volt, hanem a csodaszerek árusítása. Akadt ugyan egy híres magyar búcsújáróhely, Máriacell, de azt már akkoriban is tudták, hogy gyógyírt nem MáriaCELL AD A Magyarnak, hanem talán egy akkoriban felfedezett szer, amivel - nincsen új a nap alatt! - meggyűlt a feltaláló baja. Ennek nyomán kérdezte címével a Tolnavármegye 1906. szeptember 30-i szá mának hatodik oldalán: „Kinek lesz igaza? Érdekes dologról tudósítják lapunkat Dunaföldvárról. Egydunaföldvári úriember ugyanis megirigyelte a feltalálók dicsőségét és többszöri próbálkozás után föllépett egy sertésvész elleni csodaszerrel. Be is küldte a szerét a földmívelésügyi miniszternek, de hol keveset küldött, úgy, hogy kísérletezni nem lehetett, hol meg nem sikerültek a kísérletek, és a miniszter, mint azt annak idején meg is írtuk, a szer forgalomba hozatalát nem engedte meg. A föltaláló azonban nem tágított, újra beküldte a kérvényét, a miniszter újra tagadó álláspontra helyezkedett, egyúttal, miután értesült arról, hogy a föltaláló, illetőleg a föltalálók, szerűket engedély nélkül is forgalomba hozták, elrendelte ellenük a kihágási eljárás megindítását, ami annak rendje és módja szerint meg is történt; az illetők azonban tagadják, hogy szerűket pénzért árusították volna, ellenben vallják, hogy ők szerök érdekében kihallgatáson voltak Mezössy Béla államtitkárnál, aki azt mondta nekik, hogy szerűkkel tegyenek gyakorlati kísérleteket. Ök tehát csak azt tették, amit a földmívelési államtitkár ajánlott nekik És tényleg így tudja ezt egész Duna- földvár, sőt a járás egész gazdaközönsége is. A hiba csak ott van, hogy az illetők e gyakorlati kísérleteket nem a saját tulajdonukat képező sertéseken tették meg, hanem másoknak adták a szert, hogy ők kísérletezzenek, ami pedig tiltott dolog. Az államtitkár nem arra való, hogy a csodaszereikben rendületlenül bízó feltalálók velük takarózzanak. A csodaszert előbb szabadalmaztatni kell és csak azután szabad mások használatára bocsátani. Ingyen vagy pénzért? Az egészen mellékes”. De talán mégse így fejezzük be, bár a kérdés ma sem mellékes. A Tolnamegyei Közlöny édes kis gyermekszáj-történe- teket közölt 1903. szeptember 17-én Óvodából címmel. íme kettő: „(Óvó)Néni énekel. Bélácska bámulva mondja: - Jaj, be szépen gyün a nénibül az ének! Néni Pistikához: - Miért nem köszöntél a vendég néniknek? - Nem értem rá, néztem őket...”. DR. TÖTTÖS GÁBOR A mecseki bányászatban foglalkoztatottak bányászati keresetkiegészítéséről szól az ipari miniszter és az egészség- ügyi miniszter valamint a pénzügyminiszter 5/1987/VII.22./ IpM-EüM-PM számú együttes rendelete, amelynek hatálya a rendelet mellékletében feltüntetett munkakörökben munkát végző dolgozókra, valamint az e dolgozókat foglalkoztató munkáltatókra terjed ki, s amely szerint a rendelet hatálya alá tartozó bányavállalatoknál a dolgozó a mellékletben felsorolt munkakörökben - az ott foglaltaknak megfelelően - háromezer, illetőleg négyezer műszakot meghaladóan nem foglalkoztatható, ugyanakkor a korlátozás alá eső munkakörben foglalkoztatott dolgozót - a munkakörére előírt műszakszám teljesítésével - a bányavállalat által megállapított és havonta folyósított bányászati keresetkiegészítés illeti meg. A keresetkiegészítés a megállapítást megelőző három naptári év alatt elért - hűségjutalommal növelt - munkajogi átlagkereset 63%-a. A bányászati keresetkiegészités a dolgozót mindaddig megilleti, amíg részére öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjat nem állapítanak meg. A bányavállalatok - természetesen e rendelet keretein belül - a kollektív szerződésben kell rendezzék az itt nem szabályozott kérdéseket. Az ingatlannyilvántartásról szóló törvényerejű rendelet végrehajtására korábban kiadott jogszabályt módosítja a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 5/1987. (VII. 22.) MÉM számú rendelete, amelyből itt csupán az alábbiakat idézzük: „Ha a földrészlet és a rajta levő épület tulajdonjoga elkülönül, a földrészletet és az épületet külön-külön tulajdoni lapon kell nyilvántartani. A földrészlet tulajdoni lapjára be kell jegyezni az épület tulajdonosát megillető földhasználati jogot. Ez a rendelkezés a társasház, illetőleg a szövetkezeti ház esetében is irányadó, ha a földrészlet tulajdonosa más személy." Az említett két jogszabály a Magyar Közlöny idei 29. számában jelent meg. A 30. számban olvasható a Büntető Törvénykönyvet módosító 1987. évi III. illetve 1987. évi IV. törvény. Meggyőződésünk, hogy olvasóinkat ezek a jogszabályok közvetlenül nem érintik, így a módosítások ismertetését mellőzzük, annyit mégis idézünk: „A javító-nevelő munkára ítélt köteles...közérdekű munkát végezni." „A közérdekű munkát az elítélt hetenként egy napon, a heti pihenőnapon, vagy a szabadnapján díjazás nélkül végzi." A tartós földhasználatba adott földekre vonatkozó szabályokról szól a Miniszter- tanács 27/1987. (VII. 30.) számú rendelete, amely szerint az építés céljára tartós földhasználatba adott föld a beépítéssel, a már beépített föld pedig e rendelet hatálybalépésével a tartós földhasználó tulajdonába kerül. A tulajdonjognak az ingatlannyilván- tartáia történő bejegyzését a tartós föld- használónak kérnie kell, kérelméhez csatolni kell az épület használatba vételét, illetőleg végleges fennmaradását engedélyező határozatot. Kiemelendő, hogy termőföld nem adható a tartós föld- használó tulajdonába, ha ezáltal a tulajdonában levő termőföld meghaladná a magánszemély által megszerezhető mértéket, egyébként azonban a mező- gazdasági termelés vagy más gazdasági tevékenység céljára tartós földhasználatba adott földet a tartós földhasználatba adó a tartós földhasználónak - kérelmére - köteles térítésmentesen tulajdonába adni. Tartalmazza a jogszabály - amely a Magyar Közlöny idei 32. számában jelent meg és szeptember 1. napján lép hatályba - a tartós földhasználatba maradó földekre vonatkozó rendelkezéseket is, melyek közül kiemeljük, hogy: „A tartós földhasználatba adott termőföldön a tartós földhasználó csak a műveléshez szükséges, az építésügyi szabályoknak megfelelő építményeket létesíthet.” Dr. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Társadalombiztosítási tanácsadó (2.) A nyugdíj összegét befolyásoló tényezők A nyugdíj alapját képező havi átlagkereset Az öregségi nyugdíj összege a munkában töltött idő tartalmán kívül a figyelembe vehető átlagkereset mértékétől függ. A legkedvezőbb havi átlagkeresetet minden esetben az úgynevezett bruttó bér alapján kell kiszámítani. Az átlagkereset kiszámításánál figyelembe vehető béridőszak: Az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző öt naptári év közül a legkedvezőbb három naptári év havi átlaga alapján kell megállapítani. A nyugdíjazás éve tehát mindig nyugdíjalapot képez. Például a nyugdíjazás időpontja 1987. június I., akkor ez év január 1-től május 31-ig kapott bér és az 1982-1986-ig terjedő öt év és az öt hónap béreinek egy hónapra jutó átlaga képezi a nyugdíj alapját. A legkedvezőbb havi átlagkereset kiszámításánál keresetként minden olyan juttatást figyelembe kell venni, amely után nyugdíjjárulékot fizet a dolgozó. (Bér, túlóradíj, prémium, munkahelyi pótlék, év végi részesedés, jutalom stb...) Keresetnek számít az átlagkereset megállapításánál figyelembe vehető keresettel azonos időre járó baleseti járadék is. A 310 forint általános bérpótlékot munkabérként nem lehet figyelembe venni. Háztartási alkalmazottak és gazdasági dolgozók nyugdíjának kiszámításánál keresetként havi 3000 forintot lehet figyelembe venni. (Gazdasági dolgozón a magángazdaságban dolgozó biztosítottat kell érteni.) Speciális szabályok érvényesek a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak körénél. Egyes ellátásra jogosultak a kisiparosok, magán- kereskedők, a gazdasági munkaközösség tagjai, az ipari szakcsoport tagjai stb. Ebben a körben a nyugellátás összegének a megállapításánál keresetként azt a havi jövedelmet kell alapul venni, amely után a társadalombiztosítási járulékot fizették. Az adóköteles jövedelem figyelembevételével I—XXI. osztályba tartoznak és a nyugellátásnál figyelembe vehető havi jövedelmet, valamint a társadalombiztosítási járulék havi összegét az osztályba tartozás alapján kell megállapítani. A társadalombiztosítási igazgatóság mindig a munkáltatók által közölt bérekből számítja ki az átlagkeresetet, tehát nagyon fontos az, hogy pontos, jó, minden kifizetett juttatást tartalmazó béradatokat kapjunk. A munkáltatóknak lehetőség szerint törekedni kell arra, hogy a dolgozót megillető minden juttatást elszámoljanak a nyugdíjazás előtt, és azt közöljék. Az utólagosan elszámolt és kifizetett béradatokat csak a határozat módosításával lehet figyelembe venni, és a nyugdíjas ez esetben késedelemmel - sokszor hónapok múltán - kapja kézhez az őt megillető végleges nyugdíját. E2 hátrányos a nyugdíjasra, mert az újból kiszámított és módosított nyugdijat a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság csak egy vagy két hónap elteltével tudja kifizetni Az elszámolást sok esetben a nyugdíjas nehezen tudja ellenőrizni és követni ezért nem megnyugtató részére a pótlólag történő kiutalás. SZALONTAI GYÖRGY a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság csoportvezetője
