Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-01 / 205. szám

6 KÉPÚJSÁG 1987. szeptember 1. Már régóta vártak erre... A húskombináté a súlyemelés Szakosztályi rang a tömegsportnak Kerékpár Négy lány - két bajnoki cím A Budapest mellett található Páty kör­nyékén hét korcsoport mintegy kétszáz kerékpárosa mérte össze tudását az or­szágúti utánpótlás egyéni bajnokságon. Megyénket szekszárdi és tamási ver­senyzők képviselték. A lányok meglepően jól szerepeltek, hiszen ifjúsági kategóriában a Szekszár­di Spartacus képviselője, Szabó Kovács Beáta elsőként érkezett célba a 71 kilo­méteren. Ugyanitt a bronzérmet klubtársa, Töl­gyesi Gabriella szerezte meg. Folytató­dott a szekszárdi sikersorozat a serdü­lőknél: Bertus Tímea diadalmaskodott a 26 kilométeren, mig harmadikként Szabó Edina teljesítette a távot. A fiúk közül a tamási Arató Adrián emelkedett ki a mezőnyből, aki a gyer­mek korosztályban az aranyérmet vehet­te át. Az úttörőknél a szekszárdi Vanitsek István állhatott a dobogó második fokára, Steig Gábor az ötödik, Völgyi Tamás a hatodik hellyel volt kénytelen megelé­gedni. A serdülők mezőnyében Kajtár Zoltán biztosnak látszó győzelmet enge­dett ki a kezéből, de rosszul „navigált”, s így lett második. Az ifista Újvári Balázs ezúttal nem hozta „szokásos” aranyér­mét, ketten is megelőzték a 141 kilométe­ren. Mögötte negyedikként Steig Csaba végzett. A juniorok 176 kilométeres küz­delmét Jávor Péter a hatodik helyen zár­ta. Kosárlabda Aki ezúttal is aranyérmet szerzett: Szabó Kovács Beáta Első látásra a három arany, három ezüst, két bronz nem tűnik rossz mérleg­nek. Sallai Antal edző azonban csak a lányok teljesítményével volt teljes mér­tékben elégedett, mint mondotta, a fiúktól jobb eredményeket várt. Két évvel ezelőtt a Rába ETO-nál tör­tént drasztikus szakosztály-felszámolá­sok után sötét felhők tornyosultak sport- mozgalmunk egén. Az olimpiai egyéni sportágakat féltette a sportközvélemény, aggódtak akkor, hogy a győri metódus negatív példa lesz... Nos, ez nem követ­kezett be, mert a nagy többségben a sportegyesületek és az őket támogató bázisvállalatok keresték az optimális megoldást az egyre nehezedő gazdasági helyzetben. ...És jönnek a hírek, hogy ez és ez a szakosztály ilyen vagy olyan vajú­dás után gazdára talált. A Szekszárdi Dózsa súlyemelőinek otthonra találása azonban nem ebbe a kategóriába tartozik. A súlyemelő szak­osztály vezetése már évekkel ezelőtt fel­ismerte: ahhoz, hogy érdemi munkát tud­janak végezni, mindenekelőtt egy szilárd bázisra van szükség. Nem vitás, a sors is kegyeskedett nekik: ugyanis kialakult hagyomány, hogy a húsipar elsősorban a nehézatlétikát, ezen belül is leginkább a súlyemelést támogatja. Az meg még külön kedvezett, hogy a korábbi igazga­tó, Kiss Sándor és a mai Hartmann Lajos nemcsak hivatalból támogatta, tá­mogatja a súlyemelést, hanem szimpati­zánsai a sportágnak. A dolognak azon­ban van egy másik oldala is. A szakosz­tálynak évről évre bizonyítani kellett azt, hogy megérdemli a törődést, a gondos­kodást, képesek a dinamikus fejlődésre. Az adok-kapok rovat kiegyenlített. Az ilyen remek kétoldalú együttműködés után a Dózsának egy igen hálás feladat jutott: sütkérezni a sikerben. Nem volt gond a súlyemelő szakosztállyal, de en­nek ellenére hagyott maga mögött kíván­nivalót a szakosztály és az egyesület ve­zetése közötti kapcsolat. így a „frigy” a Szekszárdi Húsipari Vállalat és szakosz­tály között már a nyolcvanas évek elején felvetődött. És 1987 augusztusára vált valósággá, amikor a Dózsa anyagi gond­jait megoldandó, megkezdte szakosztá­lyai „leadását”. Az elmúlt héten megalakult a Szek­szárdi Húsipari Sportegyesület két szak­osztállyal (súlyemelés, tömegsport), amelyet héttagú elnökség irányít. Az el­nök Kiss Sándor, a vállalat volt igazgató­ja. Ami számunkra kissé meglepő volt, hogy Hartmann Lajos igazgatónak, aki a Magyar Súlyemelő Szövetség elnökségi tagja ezúttal nincs funkciója sem az el­nökségben, sem a szakosztályvezetés­ben. Hartmann Lajos: - Dolgozom az orszá­gos szakszövetségben, megvan a funk­cióm.- De ott az általános súlyemelő érde­ket, a magyar súlyemelést képviseli.- így van. De oda nem is akarok, nem is vihetek be szekszárdi dolgokat. Arról van szó, hogy az új sportegyesületünk el­nökségében és a szakosztályvezetésben olyan emberek vannak, akik akarnak és tudnak is tenni a súlyemelésért, bízhatok bennük, övék a funckió.- A súlyemelés teljes átvétele további terheket rak a vállalatra. Gondolom, hogy nem volt sima ügy, amikor ezzel kiálltak a dolgozók elé.- Biztos vagyok benne, hogy nincs zú­golódás a súlyemelés miatt. Ennek léte vagy nem léte egyébként sem befolyá­solja anyagi helyzetüket. Nincs nálunk sportellenes hangulat. Az emberek isme­rik azt a tradíciót, hogy a húsosszakma országos szinten tevékenyen részt vállal a nehézatlétikai sportágak eltartásában. Úgy érzem, ma már nem kevés azon dol­gozók száma, akik funkció nélkül is ma­gukénak érzik a szakosztályt, büszkék az eredményeikre, s azt is tudják, hogy ilyen szinten már a sport nemcsak visz, hanem hoz is valamit a konyhára.- Maguk a súlyemelők nagyon örül­nek, hogy végre a vállalathoz kerültek. Úgy gondolják: anyagilag is jobban jár­tak.- Ez majd kiderül. De azt már most le­szögezem: mi az ÁlSH-nak az eredmé­nyesség premizálására vonatkozó új irányelveit kívánjuk átültetni a gyakorlat­ba. Az országos viszonylatban nyújtott kiemelkedő, valamint a nemzetközi po­rondon való jó teljesítményt nagyon megfizetjük. Bátran állítom, hogy a mi versenyzőnk egy nemzetközi versenyen elért dobogós helyezésért többszörösét fogja kapni, mint egy másik hazai klub versenyzője. Mi nem a pontokat, minősí­téseket fizetjük majd meg, hanem a valós teljesítményeket edzőknél és verseny­zőknél egyaránt. Már most ígérhetem, hogy következetesebbek, szigorúbbak és igazságosabbak leszünk, mint a Dó­zsa vezetése volt. Nálunk a langyos kö­zépszerűség nem lesz kifizetődő. A sportállásokért küzdeni kell.- Korábban a Dózsánál a közös kalap­ba is adott, nemcsak a súlyemelésre. Gondolom, hogy ezt visszaveszik.- Igen. De ennek ellenére - úgy érzem - nem nézhetnek majd ránk csúnyán a foci és a kosárlabda hívei, ugyanis to­vábbra is fizetünk egy-egy játékost. Kiss Sándor, az egyesület elnöke csak megerősítette azt, amit a bázisszerv ve­zetője mondott, majd arra a kérdésre, hogy miként tudnak megfelelő kontrollal rendelkezni a szakmai munka fölött, így válaszolt.- A szakosztályvezetésben több hoz­záértő ember is helyet kap, ez már garan­cia. A szinte napi szoros kapcsolattartás­ra törekszünk, így különösebb beszá­moltatás nélkül is tisztába leszünk a dol­gokkal, lesz véleményünk jutalmazás­ban, és más személyi kérdésekben is, de a felkészülési programot is megvitat­juk. Balogh László vezető edzőnek - aki­nek versenyzői az idén már igazán arat­nak - tolmácsolom az igazgató üzenetét, miszerint „vért fognak izzadni”, amit a túl­zás ellenére is - illik komolyan venni.- A főnök a követelmény mércéjét még magasabbra emeli, pontosabban emel­teti. Felvesszük az elénk dobott kesztyűt, mégpedig boldogan. * Az új sportegyesület égisze alatt a tö­megsport is szakosztályi rangra emelke­dett a kombinátnál. A jóléti és kulturális alapból eddig is „ment” pénz a vállalatnál a tömegsportra. Van három kispályás labdarúgó-csapatuk, ugyanennyi tenisz­ben, amelyek a városi bajnokságban szerepelnek és az asztalitenisz is nép­szerű a húsipari dolgozók körében.- De attól, hogy szakosztályi rangra emelkedett a tömegsport, változik-e va­lami - kérdeztem Katona Ferencet a szakosztály elnökét.- Kimondottan csak a változás remé­nyében vállaltam el a posztot. A tovább­lépés kulcsa, hogy legyen önálló sportte­lepünk. Erre megkapjuk a támogatást és a vízmű mellett akarjuk ezt kialakítani. Ha lesz otthonunk, akkor növekedhet a több-kevesebb rendszerességgel spor­toló dolgozók száma, most ez a szám úgy körülbelül 100-120-ra tehető. Hartmann Lajos: A pályánkat majdan a téli sportok űzésére alkalmassá akarjuk tenni, mert erre a szekszárdi gyerekek­nek szinte nincs lehetőségük. BÁLINT B. GYÖRGY Ezüst a paksiaknak Az Atomerőmű SE férfi kosárlabdázói felkészülési tornán vettek részt Sopron­ban. Az első mérkőzésen a paksiak a Sop­roni SE NB l-es gárdájával kerültek szembe, s meglepetésre 80-67 arány­ban győzelmet arattak a házigazdákkal szemben. Nem okozott gondot ugyanennek az együttesnek az ifjúsági csapata sem, őket 70-44-re lépték le a Duna-partiak. A harmadik fordulóban a győri közlekedési főiskola volt az ellenfél: a 65-28 híven tükrözi a paksiak magasabb erőnlétét, jobb technikai tudását. A döntőt a Dunai Kőolaj ugyancsak NB l-es csapatával vívta az ASE, s végig szo­ros, küzdelmes találkozón maradt alul 90-86 arányban. Ezzel az atomerőmű sportolói összesí­tésben a második helyet szerezték meg, maguk mögé utasítva hat csapatot. Viszontlátásra, Natasa! Az 1983-as tornász világbajnokság abszolút világbajnoka a 21 éves Natalja Jurcsenko elbúcsúzik a tornától, ponto­sabban már megvárta sporttól: 1986 de­cembere nemcsak az év utolsó hónapja volt számára, hanem a versenyek befeje­zését is jelentette. Nem olyan könnyű ott­hagyni azt, amivel tizenöt évig foglalko­zott az ember. Egy ideig még látni fogják a nézők bemutató gyakorlatait, két-há- rom év múlva pedig Jurcsenko helyére új bajnokok kerülnek. Edzője, Vlagyiszláv Rasztorockij mondta még 1983-ban, abban a szezon­ban, amikor a tornásznő a legjobb ered­ményeit érte el, hogy a tornában csak a szép lányoknak szabadna győzniük. Gyakorolni, küzdeni a jó eredményért mindenkinek kell, de győzni csak az olyanoknak, mint Jurcsenko. Rasztorockij szavaira érdemes odafi­gyelni. Az utóbbi két évtized alatt nem­csak három híres tornásznőt nevelt - Ludmilla Turiscsevát, Natalja Saposnyi- kovát és Natalja Jurcsenkót, ö alkalmazta a legtöbb új elemet a női tornában. Rasz­torockij most nem éppen könnyű napo­kat él át. Ami a tanítványokat illeti, roszto- vi iskolájában több százan vannak, így bizonyára bajnokok is kerülnek ki közü­lük. Rasztorockij ugyanakkor megválik olyan tanítványától, akit ő maga nem egy alkalommal a tehetség és munkaszeretet ideális ötvözetének nevezett. Rasztorockij elbúcsúzott egy tapasz­talt tornásznőtől, de kapott helyette egy fiatal edzőt. Jurcsenko már a múlt évben sikerrel segített Rasztorockijnak a baj- nokjelöltek felkészítésében. Idén a 12-23 éves lányok edzéseit irányítja. Annak idején ő maga is ilyen csoportban tanulta meg az első bonyolult elemeket. Rasztorockij ismert tanítványa Ludmilla Turiscseva (abszolút világbajnok és olimpiai bajnok), aki annyi idős volt ak­kor, mint most Natasa, azt mondta volt edzőjének: „Ha ebben a csapatban vala­ki világbajnok lesz, az csak ez a kislány lehet. Turiscseva természetesen Jur- csenkóra gondolt.” Rasztorockij bízik abban, hogy Jurcsenko első osztályú ed­ző lesz. Natasa már nem annyira biztos önmagában. Most ismét Rasztorockij mellett tanul. Igaz, ezek mellett a foglal­kozások mellett Jurcsenko még a múlt nyáron lerakta az utolsó vizsgáit és diplo­mát kapott a pedagógiai főiskolán. Milyen most a kapcsolat tanár és diák között? - A legváltozóbb - mondja Jur­csenko -, de nagyobb konfliktusra eddig még nem került sor. Megértem a termé­szetét, hirtelen robbanó, de hamar felejt. Számomra olyan az edzőm, mint egy nagy gyerek. Vlagyiszláv Rasztorockij véleménye pedig a következő: - Minden tanítványomat arra tanítom, hogy minde­nekelőtt jó legyen. Iskolámat minden év­ben jó emberek hagyják el. Natasa sem kivétel. Jóságos, következetes, becsületes emberke, Az én lányaim akkor sem vál­toznak meg, ha az élet nehézségeket gördít útjukba. Sakkfesztivál ’87 Országos verseny Szekszárdon A Tolna Megyei Sakkszövetség ez év október 9-17. között rendezi meg Szek­szárdon a Sakkfesztivál ’87 elnevezésű versenyét. Az egy hétig tartó viadal kere­tében tíz mesterjelölt révén megyénkben első alkalommal nyílik lehetőség a FIDE értékszámszerző versenyen történő megméretésre. Ez mérföldkőnek számít Tolna megye sakkéletében, hiszen itt eddig országos szintű versenyre nem volt példa. A ran­gos erőpróba egyúttal az V. Tizek Baj­noksága is. A megyei Tízek Bajnokságának ha­gyományos programja 1983-ban indult útjára először, melynek fokozatos fejlő­dését az alábbi adatok is bizonyítják: 1983-ban 16, 1984-ben 33, 1985-ben 59, míg tavaly 80 fö indult a küzdelmek­Labdarúgás NB-s serdülő­SERDÜLŐK Videoton-Szekszárdi Dózsa 5-2 (3-2). Sz. Dózsa: Komjáti - Bildhéber (Fehér), Panghy, Kiss, Kostyán - Páli (Szili), Dem- kó, Fekete - Kardos (Soós), Jäger, Hon­véd. Edző: Gálffy Dezső. Az egységesebb fehérváriak végig többet kezdeményez­tek, megérdemelten nyertek. G.: Jäger 2. Jók: Kiss, Jäger. IFJÚSÁGIAK Szekszárdi Dózsa-Videoton 1-1 (0­0). Sz. Dózsa: Bartal - Szabó, Kasza, Kvanduk, Marsai - Sörös, Ignácz, Lizák, Balogh - Kálmán, Petrovics. Edző: Laki Zoltán. Az utolsó percig nyírt, nagy iramú mérkőzésen igazságos döntetlen szüle­ben, 17 szakosztályból, köztük egy kül­földi résztvevővel. A Sakkfesztivál ’87 létrehozásában fő cél volt, hogy megyénk képviselői magas színvonalú összecsapásokban segítsék elő saját fejlődésüket. Az ÁISH engedé­lyével közel 50 ezer forint kerül felosztás­ra a csapatok 1 -5. helyezettjei között. Az anyagi támogatást - többek között - az SZHV, a Mészöv, az áfész, a mezőgazda­sági kombinát, a tervező vállalat, a Hun­gária Biztosító, a népbort és a szabó ktsz biztosítja. A verseny helyszínét a fővéd­nökséget elvállaló SZMT bocsátotta ren­delkezésre. Remélhetőleg a megye szak­osztályai, sakkozói élnek a kiváló lehe­tőséggel, s még nagyobb létszámmal in­dulnak, mint a múlt évben. A nevezési ha­táridő: 1987. szeptember 10. és ifibajnokság tett. G.: Lizák. Jók: Szabó, Marsai, Kvan­duk, Lizák. KÖRZETI BAJNOKSÁG Gyönk-Regöly 8-1, Nak-Attala 2-0, Szakcs-Dalmand 0-9, Závod-Kocsola 3-1, Kurd-lregszemcse 0-1, Kaposszek- cső-Kisvejke 1-1, ifi: 2-1, Pálfa-Német- kér 5-0, Paks ll.-Madocsa 3-1, ifi: Paks II.-Bölcske 1 -6, Pusztahencse-Nagydo- rog 0-2, ifi: 0-2, Györköny-Tolnanémedi 2-3, Pincehely-Kajdacs 2-0, ifi: 16-1, Bonyhádvarasd-Kölesd 2-0, ifi: 6-2, Al- sónána-Kakasd 1-2, ifi: 1-4, Zomba- Harc 4-2, Bogyiszló-lzmény 1-2, ifi: 5-3, Györe-Tolna 1-5, ifi: 2-5, Középhidvég- Sióagárd 1-0, Cikó-Őcsény 4-0, ifi: 2-1. Natalja Jurcsenko, 1983 abszolút tornabajnoka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents