Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-28 / 228. szám
4 KÉPÚJSÁG 1987. szeptember 28. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Hol követelheti a munka elvégzését? Takács Károly szekszárdi olvasónk asztalos üvegező kisiparossal kötött egyezséget arra, hogy lakásának erkélyén ablakot épít, s azt beüvegezi. Erre a munkára előleget is fölvett. „A munkát sem a vállalt időre, de még a mai napig sem végezte el. Az elmúlt év decemberében panaszommal a KIOSZ- hoz fordultam, innen a városi tanácshoz utasítottak. Panaszomra a városi tanács a kisiparost beidézte, aki ezek után sem mutatott hajlandóságot a munka elvégzésére.” Borbás Vendel, a Szekszárd Városi Tanács V. B. ternelés-, ellátásfelügyeleti osztály vezetője válaszolt:- A kisiparos, nevezett Fazekas Attila a vállalt munkát nem végezte el, amivel szerződésszegést követett el. Olvasójuk ezzel kapcsolatos polgári jogi igényét bírósági eljárás keretén belül érvényesítheti, mivel államigazgatási úton való rendezésére nincs lehetőség. Egyben tájékoztatom, hogy panaszát felelősségre vonás miatt a KIOSZ szekszárdi alapszervezetének is tudomására hoztam. Jogos volt-e az Állami Biztosító levonása? Dr. Hámori Jánosné sióagárdi olvasónk levelében kért tanácsot, illetve segítséget. Azt írta, első antennarendszerüket - színes készülékhez -1985. decemberében Tarr János készítette 8 ezer forintért. Ezt az antennarendszert a múlt év júliusi jégkár használhatatlanná tette. A hiba elhárítására fél évet vártak, mire a VGV kábeltelevízió részlegének vezetője az elmúlt év decemberében kijavította 7500 forintért. Ebből az Állami Biztosító 6000 forintot térített, a különbözetet elévülés címén levonta, holott féléves antennáról volt szó. Azt kérdezte olvasónk, hogy jogos volt-e a biztosító levonása? Papp Júlia, az Állami Biztosító Tolna Megyei Igazgatóságának igazgatója válaszolt:- A javítást, a becsatolt számla szerint a városgadálkodási vállalat kábeltévé-részlege végezte. A számla, amelynek összege 7025 forint, a szekszárdi fiókunkhoz ez év február 13-án érkezett. A tévéantenna átlagos élettartama 7-10 év között van. Évi átlagos elavulás 10-14 százalékos. Erre való tekintettel alkalmazott 20 százalékos avulást kárszakértőnk. Figyelemmel azonban az iratokhoz ezt követően érkezett - a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat által kiállított - igazolásra, valamint a levelében írtakra, amelyből megállapítható, hogy a káridőpontban az antenna 7 hónapos volt, az avulás miatt levont összeget túlzottnak találtam. Az avulás mértékét 5 százalékban láttam indokoltnak. Ennek megfelelően további 1055 forint kifizetése iránt intézkedtem. __ Miért nem került sor az azonnali javításra? Az előzőleg leírt panaszt nem zárhatjuk le ennyivel, ki kell egészítenünk még azzal, hogy az antennarendszert kijavították ugyan, de csak három hónapig üzemelt Többször jelentették a meghibásodást, ígéretet mindig kaptak, de a szerelő nem jelentkezett Tévét nézni nem lehet hónapok óta. „Falun élő emberek vagyunk, kikapcsolódást jelent a hivatali és kinti munka után.” Olvasónk levelének ezen részét a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalathoz, Orbán György igazgatónak továbbítottuk, vizsgálja ki a panaszt. Ezt megtette, melyről a következő tájékoztatást küldte szerkesztőségünknek.:- 1985. május 1. óta a városi ta- nács-VGV alapító okiratának módisí- tásával - Szekszárd kábeltévés tevékenységét vállalatunkra osztotta ki. Ennek megfelelően az Alisca Lakásszövetkezet gebines kábeltévés részlege Tarr János vezetésével - aki olvasójuk rendszerét készítette - a VGV-hez került Alapító okiratunk értelmében tevékenységünk Szekszárdra terjed ki. Olvasójuk az elmúlt év novemberében megkereste kábeltévés részlegünket azzal, hogy tönkrement antennáját javítsa meg a részleg. Tekintettel a jogelőd tevékenységére, méltányossági alapon végezte el vállalatunk a viharkár helyreállítását, aminek számlavégösz- szege 7025 forint volt. A megrendelő ebből 5620 forintot fizetett ki arra hivatkozva, hogy az Állami Biztosító csak ennyit térített. Ez év április első felében ismét jelentette az antenna meghibásodását. Ezt követően közölték vele, hogy kivitelezési munkát addig végezni nem tudnak, míg fizetési kötelezettségét nem teljesíti. Ezután fizették ki a számla hátralévő összegét. Vállalatunk tv-antennarészlege végzi jelenleg is a korábbi rossz gyakorlatnak megfelelően kiépített három eltérő rendszer kábeltévé-hálózat összeköté- si és összeszabályozási munkálatait, ami jelentős kapacitásigénnyel jár. A több száz lakó érdekeit a munkavállalás során előtérbe kellett helyeznie vállalatunknak. rr“ Ml VÁLASZOLUNK Az állami tulajdonban levő ingatlanok kezelésével, valamint a magánszemélyek lakás-, üdülő-, lakótelek-, üdülőtelek- és termőföldtulajdonával kapcsolatos egyes kérdéseket szabályozza az építésügyi és városfejlesztési miniszter, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, az igazságügy-miniszter valamint a pénzügyminiszter 6/1987. (IX. 1.) ÉVM-MÉM-IM-PM számú együttes rendelete. A lakás- és üdülő-, lakó- és üdülőtelek-tulajdon mértéke tekintetében a jogszabály meghatározza, hogy mi tekintendő egy lakástulajdonnak, egy üdülőtulajdonnak, az üdülőegységnek minősülő helyiségcsoport, illetőleg önálló helyiség mikor tekinthető külön bejáratúnak, az üdülőegységnek minősülő helyiségcsoport mikor tekinthető rendeltetésszerű használatra alkalmasnak. Kimondja, miszerint abban a kérdésben, hogy az épület, illetőleg a helyiségcsoport lakásnak vagy üdülőnek minősül-e, elsősorban a létesítésének a célja, másodsorban pedig a használatának a módja az irányadó, azt pedig, hogy a beépítetlen földrészlet lakó-, illetőleg üdülőteleknek minősül-e, a településrendészeti terv, ennek hiányában az első fokú építésügyi hatóság állapítja meg. Szabályozza a rendelet azt is, hogy a több személy tulajdonában (közös tulajdonban) levő, beépítetlen lakó-, illetőleg üdülőtelkeken fennálló tulajdoni hányadokat miképpen kell számításba venni, mely esetekben ad az illetékes tanácsi igazgatási osztály felmentést a tulajdon- szerzési korlátozás alól, illetőleg az elidegenítési kötelezettség elöl. Hasonlóképpen részletes előírásokat tartalmaz a jogszabály a magánszemélyek termőföldtulajdonával kapcsolatban, a rendelet melléklete pedig tételesen felsorolja, hogy mely iratok szükségesek az állami ingatlan kezelői jogának átruházásához. Az igazságügy-miniszter 7/1987. (IX.1.) IM számú rendelete a jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemélyek ingatlantulajdonának átszállásával kapcsolatos eljárásról szól, s a rendelet szerint a jogellenes külföldön tartózkodásról az illetékes megyei rendőr-főkapitányság az ennek tudomásszerzésétől számított harminc napon belül értesíti az illetékes tanácsi szakigazgatási szervet, amely megteszi a szükséges intézkedéseket annak megállapítása végett, hogy a külföldön tartózkodónak van-e ingatlan- tulajdona. Ha nincs, az értesítés irattárba kerül, részletes eljárási szabályokat tartalmaz a rendelet arra az esetre, ha a jogellenes külföldön tartózkodónak ingatlantulajdona van, amikor is meg kell hallgatni az érdekelteket, szükség esetén a külföldön tartózkodó ismertté vált hitelezőit is. E szabályok részletes ismertetését itt mellőzhetőnek tartjuk. Az általános iskolai tanulókat megillető útiköltség-térítés feltételeiről szól a mű-. velődési miniszter 19/1987. (IX. 1.) MM számú rendelete, amely szerint az általános iskolai tanulónak a helyközi díjszabási rendszeren alapuló, illetőleg távolsági tömegközlekedési eszközzel a körzeti iskolába, fogyatékos tanulónak a kijelölt általános iskolába való naponkénti bejárásához az általános iskola térítés- mentesen utazási bérletet biztosít. A bérleteket az iskola a székhelye szerint illetékes közlekedési vállalattól vásárolja meg, a vállalat a fel nem használt bérletek ellenértékét a díjszabásban megállapított feltételek mellett az általános iskolának visszafizeti. A fogyatékos gyermek utaztatását gépkocsival megoldó szülő részére az igazgató - a jogszabályban írt feltételek mellett és mértékben - útiköltség-térítés kifizetését engedélyezheti. Valamennyi említett jogszabály a Magyar Közlöny f. évi 38. számában jelent meg és szeptember 1. napján hatályba léPett- DR. DEÁK KONRÁD Miska bácsi Némi szakmai tapasztalat birtokában interjút készíteni nem túl nehéz, ezt becsületszómra higgye el nekem az olvasó. Nyomban megváltozik azonban a helyzet, ha olyasvalakire kerül sor, akivel az ember hetenként legalább ötször találkozik, tege- ződik és a legfinomabban fogalmazva is: „jó társadalmi kapcsolatban van”. Mivel az illető történetesen vendéglős (régebben, amikor ennek még semmiféle sértő éle nem volt, úgyis mondták, hogy „korcsmáros”), ebből azt a következtetést is le lehet vonni, hogy e sorok írója sűrűn jár vendéglőbe. Pontositsunk: nem valamennyibe, hanem a 11 évvel ezelőtt történt megnyitása óta csak egyetlen egybe, a szekszárdi Szász sörözőbe. Amivel az az önvigasztalás is együtt jár, hogy e téren nincs egyedül. A Szász söröző vezetője volt mind e mai napig Puxler Mihály. Az elenyésző korkülönbség mián nekem ugyan nem Miska bácsi, de mivel a többségnek az, maradjunk ennél a titulusnál. A mai napra, szeptember 28-ra hirdette meg az áfész a söröző versenytárgyalását, ugyanis Miska bácsi, a Főnök, vagy a Főnök úr nyugdíjba megy. 62 éves (nem látszik annyinak), megszolgált érte. Amennyire visszaemlékeznem sikerül, ilyen alkalommal már számlálhatatlan foglalkozási ág képviselőiről olvastam, sőt nem egyről írtam magam is. Vendéglősről még nem, ami szükebb hazánkban nem ritka álszeméremre vall. A vendéglős, természetesen csak a jó vendéglős, fontos ember. Valamennyünk közhangulatát, jó kedélyét, adott esetben akár lelki békéjét is szolgálja. Miska bácsi a jó vendéglősöknek mindig az élvonalába tartozott. Szép szál, nyugodt, mosolygós és halk szavú ember, aki ugyan bizonyára volt már, de ritkán lehetett indulatos. Végiggondolva a kedves vendégek széles és színes skáláját, ez nem lehetett mindig könnyű dolog. A példa azonban ragadós, a Szász söröző nem a véletlen összejátszásából, hanem Miska bácsi példájára lett az egyik legudvariasabb, legjobb hangulatú „vendéglátóipari egység”, mely utóbbi egyébként ronda kifejezés. Aki itt leül, az ugyanis sosem egységben érzi magát, hanem tiszta asztal mellett, melyről csak akkor hiányzik a söralátét, ha a kedves vendég nagyobb tételben cseni el. Mindezt elismerték és elismerik a vendégek, de a magas „felsőbbség” is. Utóbbi három Kiváló Dolgozó és ugyanennyi Kiváló Üzlet címmel. Szakmánkban kötelező a tárgyilagosság, de mert itt és most egy kitűnő szakember méltatásáról van szó, eszem ágában sincs tárgyilagos lenni. Kollégáimmal egyetemben szinte már nyitás óta törzsasztalunk van a Szászban, ahol időnként az értelmiség legkülönbözőbb képviselői is letelepszenek. Tagadhatatlanul sörkedvelők, de a gondolatok kicserélésének kedvelői is. Az, hogy itt oly- kor-másszor egy jól funkcionáló szellemi műhelymunka is kibontakozhatott, a mi dolgunk, de feltételeinek megteremtője bizony Puxler Mihály volt. Akinek az élete egyébként olyan egyszerű volt, mint a tisztességes életek zöme. 1925-ben született. 1948-ban kezdte a pályát, mint konyhamészáros Szabó Kálmán egykori tolnai vendéglőjében, amiről a régi helyiek jól tudják, hogy ez a mai Béke. Lett csapos, majd az államosítások után húsz évig ennek a vezetője. (Az ottani törzsvendégek nyilatkozzanak külön.) Rövid ideig a szekszárdi halász- csárdát vezette, majd az utolsó 11 évben a Szász söröző felvirágoztatása dicséri nem csekély méretű kezei munkáját. Ennyi az egész? Gondoljuk meg, hogy ez 39 év története néhány sorba zanzásítva. Az elkövetkezendőkhöz, az emberi kor végső határáig terjédő évekhez, sok örömöt kíván vendég, törzsvendég és ORDAS IVÁN FOTÓ: BAKÓ JENŐ FECSKETŰD
