Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-26 / 227. szám
1987. szeptember 26. IRÉPÜJSÁG 7 Munkásdinasztiák lent számára mindennapos elfoglaltságot.- Hogy is kezdődött? - kérdi szinte magától. A gyerekek megleptek egy-egy papagájjal. Ma már több ritkának számító madaram van: így kínai fülemüle, gránátpinty, aranyveréb. Legutóbb Hollandiából hozattam egy ritkának számító papagájmutációt. A madarak szeretete egy idő múltán átragadt a fiatal Patakira is, aki annak ellenére, hogy Mecseknádasdra nősült, rendszeresen ellátja a kis kétszárnyúa- kat. Küszter Jánosnéval, született Pataki Ágnessel az irodaházban futunk össze. Most éppen a napi posta iktatásával van elfoglalva: helyettesit.- A közgazdasági szakközépiskola elvégzése után 1979-ben kerültem a gyárba, mint telexkezelö. Azóta is itt dolgozom a férjemmel együtt. Az anyósomék- kal élünk együtt, a Mészáros Lázár utcában. Munka után a hízókkal foglalkozunk, huszonkilencet tartunk idén. Elgyőzzük őket, így elegendő szabadidő is marad. Most azt tervezem, hogy karatetanfolyamra megyek, mert kell a mozgás.- S mit szólt hozzá a férje?- Természetesen beleegyezett. Küszterné reggelente munkába jövet, kézen fogja a négyéves Nikit, aki a gyári óvodába jár. Ki tudja, tán ő is zománcgyári lesz! SALAMON GYULA CZAKÓ SÁNDOR felvételei A Pataki család A hálószobában, a szentkép helyén, középkorú asszony keretezett portréja függ. Az üveg alatti kartonon lendületes betűkkel a következő szöveg: „Pataki Henrikné, Munka Érdemrenddel kitüntetett sztahanovista.” A felvétel vagy harminc éve készülhetett a Bonyhádi Zo- mácárugyár egykori gépmunkásáról, aki közel harminc esztendőn átjárt műszakra a cikói szőlőhegyből. Ma is lekerekezik a bonyhádi piacra, de inkább csak megszokásból.- Dehogy öregszik a cikói hegy, inkább mindig magasabb lesz - említi viccesen a házigazda felesége, aki lassan húsz éve a gyár nyugdíjasa. Harminckilenctől dolgoztam ott, míg el nem értem a nyugdíjkorhatárt. Hajni, a férjem ötvenkettőben jött át a MÉH-től, a zománcgyárba is vezetőállásba: kocsisnak.- Mikor másfél évtizede elbúcsúztam az üzemtől, azt mondták: „Hajni bácsi, aztán nehogy a ház előtti kispadon ücsörögjön”. Hát erre bizony ritkán volt idő, meg ma sincs. Kétezer öl a területünk. Ebből a fele kukorica, a többi szőlő. Nyáridőben hajnali fél négykor kelünk, aztán még le nem bukik a nap, a tőkék között vagyunk. Segítségre alig-alig számíthatunk, mert a gyerekeknek is megvan a maguk dolga. Amíg a permetezőkanna nem húz hátra, csináljuk, amit kell... A tenyérnyi udvaron égőpiros muskátlik, bimbót hozó rózsabokrok, odébb az egykori istálló mellett derék vastagságú diófa, visszavágott akác. Pataki Henrik a völgy irányába mutat, s magyarázza: évtizedekkel ezelőtt az itt élők még mária- széplakiaknak vallhatták magukat, jó ideje viszont cikói lakosok. Annak idején, ahol ma már városias házak sorakoznak, akácos volt. A gazdag mézelőhelyből mindössze néhány fa maradt mutatóba. Az idők során tehát átalakult a táj, mint ahogy Patakiék is a célszerűségnek megfelelően alakították a közel fél évszázada vásárolt portát. Az épület homlokzatán a következő kőbe vésett felirat olvasható: „Margit lak, 1903”. Pataki Henrik szerint egykoron egy századosé volt a ház, mely az unokáról kapta a nevét.- Innen házasodtunk - emlékezik a házigazda - a szüleim lenn laktak a tanya mellett. A hozományom néhány alsó, és egy ceignadrág volt.- Henrik bátyám, megvan-e még a vőlegényruhája?- Meg bizony. Mondtam is az én Katicámnak, vigyázzon rá, mert ha elmegyek, abban temessenek el. Kilépünk a ház elé. Az orgonabokrokon túl, a szemközti oldalon az őszi napfényben jól kivehetők a zománcgyár régi műhelyei, az új csarnok tömbje. Hajni bátyám tekintete megáll a régi gyárkéményen, a mellette lévő nyárfán, ahol egykor a lóistálló volt, amely akkor szűnt meg, amikor nyugdíjba vonult. Alattuk a bonyhádi sportpályát sudár nyárfák takarják.- Annak idején kocsival vittem oda a csemetéket. Azóta megférfiasodtak, alig látni tőlük a régi várost. Tudja, legszívesebben egy függönyt húznék ide, mert az ejmberben mindig a régi dolgok idéződnek fel. Ma is megindultan emlékezik arra, mikor Géza, a széles hátú muraközi megbetegedett. Képtelen volt kést fogni a kezébe: azt mondta az állatorvosnak, inkább magát, mint a lovamat... Pataki Henrik egész életét meghatározta a lovak szeretete. Mindezt valószínű, hogy apjától örökölte, aki maga is hajtó volt. A Pataki gyerekek viszont más szakmát választottak, de továbbvive - immár a harmadik generáció - a Pataki nevet a zománcgyárban. József, aki ma a tmk-műhely lakatos csoportvezetője, harminckét éve lépett be először az üzemi portán, de akkor már szakmunkásként.- Azóta teljesen megváltozott a gyár arculata, az edénygyártás. Abban az időben tokos kemencék működtek, amikbe villával tolták be az edényt, és a savazás is kézi munka volt. Jól emlékszik erre az időszakra Annuska, a feleség is, aki ötvenhat tavaszán került az üzembe. Strajgolóként - peremtörlőként - kezdett a zománcozóban, ma a nyersműhely meósa. Ő is, csakúgy mint férje, cikói. Ma viszont már a gyár tőszomszédságában, saját házban élnek az asz- szonyka szüleivel. A gyerekek „kiröpültek", viszont a gyár, a munka ma is összetartja a családot. Ifjú Pataki József apjával egy műhelyben dolgozik, esztergályos, Ági pedig az irodában gyors- és gépíró. József, Annuska és az ifjú Pataki József Pataki Henrik és felesége Küszter Jánosné, született Pataki Ágnes Pataki Józsefet egy ideje már nem a futballpályák világa köti le. Tavaly még beállt a bonyhádi öregfiúk közé, de szavaival élve, a „Csökött” topa lett. A jónevű focistát viszont egy ideje mint madarászt ismerik. Az általa épített röptetőkben több mint száz különböző diszpinty és papagáj jeRajzos képeslap Őcsényből A kereken két és fél ezer lelkes Öcsény nemcsak a szép Sárköz egyik ékessége, hanem hovatovább Szekszárd külvárosa is. Aki nem vonattal, hanem közúton érkezik, annak - ha akar, ha sem - lassítani kell, mert az egykor volt mérnökök szabályos Z betű formában jelölték ki a bevezető utat, ami a lovas fogatok világában talán nem volt az, de ma jócskán baleset- veszélyes. Lassítani azonban érdemes is, mert szép, új házak során pihenhet meg a tekintet, a község központja, az egymásnak szembe forduló két templommal és a hősök emlékművével - melynek restaurálása épp ottjártunk idején folyt - szép is.- Korábban, mint annyi helyről, innen is elmentek az emberek - mondja Szalma Gáborné tanácselnök. - Most már inkább visszajönnek! Amiben nem csekély része van a nagyon tudatos házhelyosztásnak. Az utolsó fél tucat évben száz talált gazdára, méghozzá vízzel, villannyal és újabban gázzal is ellátva, vagyis közművesítve. (A letelepedni kívánók figyelmébe: a telkek négyzetmétere 105 forint.) Lélekszám-gyarapodásról ugyan még nem lehet számot adni, de általános fiatalodásról annál inkább. Az iskolába több, mint 280 gyerek jár és itt van a falu egyik jogos büszkesége, a községi könyvtár, ami jó érzékkel egyszerre a felnőtteké és a fiataloké. Egész pontosan: a 11 ezer kötetet napjainkban 339-en olvassák, közülük 208 gyerek. A falu közepe tele van közérdekű irányítótáblákkal, melyek eligazítanak a 26 kisiparos telephelyéről. Egy apMegyénkben egész sor olyan település van, melyen az utasok többsége csak átrobog, pedig megállni is érdemes. Rajzos képeslapjaink most kezdődő sorával ehhez szeretnénk kedvet csinálni. rócska nyilacska a könyvtár felé is mutathatna... Ami manapság már nagyobb és önmagukra adó falvakban mindenhol van, ha lassan bár, de itt is születik a helytörténeti gyűjtemény. Egyelőre ugyan csak egy hagyományőrző fal formájában, az iskolában, de talán ha az Országos Közművelődési Tanács 800 ezer forintos támogatásával megkezdődő művelődési ház rekonstrukció befejeződik, majd ott kap helyet. Hagyományokban ugyanis nincs hiány. Öcsényben született a mai néptáncmozgalom egyenes ági őse, a Gyöngyösbokréta, melyet egy ideig - feleslegesen - elhallgattunk, mire ezek a sorok megjelennek azonban már az emlékkiállítása is látható lesz a tanácsházán. A múlt elmélyültebb kutatására pedig egyenesen kínálkozik a református eklézsia, ahol Szemerei László lelkész az 1620-ban alapított gyülekezet anyakönyveit Mária Terézia uralkodásáig visz- szamenően őrzi. A súlyos, szép templom 1782-ben épült, értékes műemlék. Még egy vallási vonatkozás: a helyiek nem csekély lokál- patrióta öntudattal emlegetik, hogy valamikor Szekszárd tartozott Öcsényhez és nem fordítva. Természetesen csak a református gyüleket vonatkozásában... öcsénynek két, időszakos, idegenforgalmi vonzóereje közismert. Az egyik a repülőtér (mely egyébként a II. világháborúban bombázott hadicélpont volt) a vitorlázórepülők Gemenc-kupájával. a hőlégballon-bajnoksággal és ejtőernyős bemutatókkal. A másik a kerékpáros ügyességi verseny, melyet már nyolc éve minden márciusban megrendeznek. Mindkettő nemcsak mint sport- és társadalmi esemény emlékezetes, hanem jó alkalom arra, hogy az öcsényiek felfoko- zottan gyakorolhassák egyik ősi, és szerencsére (ezt tanúsíthatjuk) máig ki nem veszett tulajdonságukat, a vendégszeretetet... ORDAS IVÁN Rajz: SCULTÉTY ERZSÉBET Falurészlet a Széchenyi utca felöl A régi Öcsény. A Kinizsi utc<
