Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

4 Képújság 1987. szeptember 26. Apróság? Egy térkép tévedései Ebben az évben adtak ki Paks váro­sáról a városi tanács vb megbízásából, a Kartográfiai Vállalat által elkészített térképet. Ennek egyik célja minden bi­zonnyal az idegenforgalom segítése, a turisták, kirándulók városba vonzása, tájékoztatása volt. Sajnos, a sok pontat­lanság miatt inkább félretájékoztatásról beszélhetünk. A térképen ugyanis E/3 jelöléssel szerepel a városi múzeum, mégpedig a HNF honismereti bizottsága épülete mellett. Előbbi egyelőre egy félromos épületet jelöl a valóságban, utóbbi pe­dig a már megváltozott Helytörténeti Bi­zottság nevet viseli. A pontatlanságok sora azonban ezzel még nem ért véget. A térkép hátoldalán található várostör­téneti ismertetésről dr. Németh Imre helytörténész a következőképpen véle­kedik:- A rövid szövegben pontatlan, a tu­dományos igényességnek, követelmé­nyeknek nem megfelelő információk találhatók. Összeállítói nem ismerik a legújabb kutatási eredményeket sem. Majd sorolja a tévedéseket. Az ösz- szeállításban ez áll: a legrégibb írásos dokumentum 1333-ból való, Pakus Lő­rinc adóösszeírását tartalmazza. A cá­folat: a legrégibb írásos forrás a 145- ből előkerült veterán obsitos levél. „Pa­kus Lőrinc” pedig nem más, mint Lőrinc nevű pap Paksról. Aztán: a szöveg sze­rint Rákóczi 1704 tavaszán a római sáncon épített földvárban tárgyalt, ho­lott a történész szerint arról folyt a tár­gyalás, hova építsék a földvárat. Majd: a 18. század végére a környék legjelen­tősebb mezővárosa, az első világhábo­A leendő városi múzeum, amit 1989-90-nél előbb nem újítanak fel, nem fogadhat látogatókat. És akik addig keresik...? rúig mint mezőváros fontos szerepet tölt be. Ezzel szemben köztudott, hogy 1870-ben szüntetik meg a mezővárosi rangját. Ezenkívül az atomerőműre való utalásban nem szerepel a már működő negyedik blokk megléte. Talán nem apróság mindez... Tanfolyamok, szakkörök, klubok várják a jelentkezőket Idén először i Szeptember lévén, rövidesen indul a „nagyüzem” a közművelődési intézmé­nyekben mindenütt. Vajon mit kínálna^ Pakson a művelődni, szórakozni vá­gyóknak, milyen lehetőségeik lesznek az itt élőknek a kikapcsolódásra ebben az évben? A meghirdetett nyolc tanfo­lyam, ezenkívül a hét idegennyelvi kur­zus sorából most az újdonságnak szá­mító vendégváró tanfolyamot emeljük ki, a Munkásművelődési Központ kíná­latából, ahol praktikus ismereteket sa­játíthatnak el a háziasszonyok, a teríté­sen túl egészen a vendégvárás forté­lyáig. Nem új, de az előzőekben nagy sikert aratott, így folytatják a GYES-en lévő anyukák óvodáskorú gyerekei számára szervezett óvodai előkészítőt természetesen szakember bevonásá­val. Jelentkezőket várnak a különböző csoportokba, így a néptánc-, a bábcso­portba, a munkáskórusba, a fúvósze­nekarba és a nemrég megnyílt nyugdí­jas házba. Idén hat bérletsorozatot hir­detett meg az intézmény, négy-négy előadással, emellett szóló előadásokra is várják az érdeklődőket. A legköze­lebbi alkalom például politikai kabaré­val egybekötött, a Magyarország című hetilappal közösen szervezett bál lesz október 30-án. Külön szórólapot, szak­köri hívogatót adtak ki a kisdiákoknak az Ifjúsági és Úttörőház programjából, amelyben többek között kisdobosok­nak képzőművész-, báb-, sakkszak­kör, úttörőknek víziraj-, modellező-, helytörténeti szakkör, különböző tanfo­lyamok szerepelnek a listán. Felújításra szorulnak a majd százéves épületek Gondok, lehetőségek a kömlődi iskolában Ha a dunakömlődi iskolában nézelő­dik az ember kétféle benyomás él ben­ne: egyfelől az otthonos, családias lég­kör, amit a korszerűnek mondott monstrum iskolák soha nem nyújthat­nak, másfelől a leromlott, öreg épületek lehangoló látványa. A paksi Bezerédj általános iskola kihelyezett tagiskolája­ként működik az intézmény, vezetőjét, Mayer Győzőt kérdeztük az áldatlan ál­lapot megszüntetéséről.- Régi épületekben tanítunk, a leg­öregebb 1908-ban épült és mióta tag­iskolává lettünk, Kömlődöt közigazga­tásilag Pakshoz csatolták, nem volt na­gyobb felújítás - mondja a nyugdíjhoz közeledő pedagógus, aki 1957 óta igazgatóhelyettesként irányítja az isko­lát. - Igaz, sokat kellett áldoznia a fenn­tartásra is, a napközi épületében elvé­gezték a szigetelést, részben a tetőcse­rét, a lefolyók javítását és a központi fű­tésre térhettünk át.- A kerítésen mégis nagy lyuk tátong, az iskola külseje pedig nem a legmeg­felelőbb a nevelési célok megvalósítá­sához.- Már az elődöm is mondta, ha nem szüntetjük meg a lyukat, bedől a kerí­tés. Idén már kihozták az építőanyagot, ott van azóta is a kerítés mellett. Nagy örömünk egyébként, hogy ettől a tanév­től visszakaptuk a konyhát, három sza­kács főz az iskolásokra, óvodásokra, pedagógusokra. Korábban a szállítás nagy gondot okozott, sokszor késve, ki­hűlt ételt kaptak a gyerekek.- Hány diák koptatja itt a padokat, nem csökken-e a tanulói létszám?- A létszámunk 172, a 13 nevelőből egy képesítés nélküli. Bontott osztály­ban, külön tanteremben tanulnak az évfolyamok, a legalacsonyabb létszám 15 fő, a harmadikban van. Nem csök­ken a gyerekek száma, hiszen nem­csak Paksra költöznek be sokan, de „ki” is települnek, főként a nagycsalá­dosok...- Bár a városhoz tartozik, mégis kü­lön életet él a „falu”. Nem tudnák moz­gósítani a helyieket mondjuk az iskola tatarozására, a kerítés beépítésére?- Az utóbbi időben nagyon sokat vál­laltak a kömlődiek, szinte mindenhol társadalmi munkával készültei a beton­út, ma pedig családonként tesznek fel­ajánlást társadalmi munkára a faluház építésére. Azt hiszem, van egy határ, hogy mennyit várhatunk el a lakosság­tól. Ezután Török Lászlót, a Bezerédj is­kola igazgatóját kértük válaszra, meny­nyit fordítanak a tagiskola rendbehoza­talára?- Először is el kell mondanom, hogy itt, a városban 1100 gyerek tanul az is­kolában, két emeletes, és öt kisebb épületben folyik a nevelő munka. Ezek többségében régi épületek, udvarhá­zak, amelyek felújítására nem keveset kellett áldoznunk. Ezzel együtt a rendel­kezésre álló összegből nagy arányban fordítottunk a tagiskola korszerűsítésé­re, így az éves 559 ezer forintból 125- 130 ezer forintot tesz ki ez az összeg. A következő egy-két évben további közét egymillió forintot szánunk a renoválás­ra, az iskola felújítására. De gyakran év közben adódnak olyan sürgős tenniva­lók, amelyek elvonják a pénzünket. Ez­zel együtt több segítséget várnánk a helyiektől, mint az gyakorlat a paksi is­kolában - mondta az igazgató. Az oldalt készítette: Takács Zsu­zsa és Kapfinger András. Úszómedence épül a Kishegyen Jövő év júliusában strandolhatnak a paksiak Az elődök így oldották meg... Ha egy idegen hallaná, biztosan hi­tetlenkedve csóválná a fejét: Pakson, a Duna mellett okoz gondot a strandolás, úszás lehetősége...? A válasz pedig igen, és ez hosszú ideje fejtörést okoz a város vezetőinek, a döntéshozóknak. Nos, a mai kép valamivel biztatóbb, a korábbi megvalósíthatatlan, nagyratörő tervek állandó tolódása után reális el­képzeléssel állhat a tanács a település lakói elé. Jövő év nyarán a tervek sze­rint nemcsak a Duna szemközti partján strandolhatnak a paksiak, hanem a Kis­hegyen megépülő strand medencéjé­ben is. A 6-os út közelében megvalósuló tanuszodával egy időben ugyanis egy nagyméretű, 21-szer 50 méteres feszí­tett víztükrű medence építését kezdik meg már az idén. Ez az első ütem lesz és mint a szak­emberek megállapították a meglévő vízhálózatról vízforgató és -tisztító be­kapcsolásával üzemeltethető a létesít­mény. A pontos elhelyezéséről a városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén döntött: a barakkiskolától mint­egy 100 méter távolságban, több hek­tárnyi területen terjeszkedhet, bővülhet az atomváros strandja. Igaz, a homokos talaj miatt gondosabb talajelőkészités, talajcsere szükségeltetik, amiben jó partner a Duna menti Termelőszövetke­zet, a terület jelenlegi tulajdonosa. A ki­vitelezést a költségvetési üzem végzi, nagy segítséget nyújt a munkálatokhoz az atomerőmű vállalat. A következő esztendőkben további nagy és gyermekmedencékkel, kiszol­gáló helyiségekkel bővítik, 4000 fő be­fogadóképességűre tervezik az új strandfürdőt. Ez pedig egy szabadidőközpont szerves részét alkotja majd, ahol zöld övezetben kerékpár- és BMX-pályát, jégpályát és egyéb kikapcsolódásra, sportolásra alkalmas létesítményeket kereshetnek fel a helyiek. Húsáruház - római stílusban Folyamatos ellátást ígérnek a Macellumban Húsáruház épül a Kishegyen, a munkásétterem egyik szárnyában. A „Ragacsnak” nevezett sörö­ző helyén ezenkívül hidegkonyhai büfé, valamint cukrászda kap majd helyet, a helyiek régi igényét kielégítve. Ugyancsak ezen a területen rendezi be bútor- és lakástextil kiállítótermét a Népbolt Vál­lalat. Az egyik leginkább várt üzlet minden bizony­nyal a húsáruház lesz - a PAV-val közös beruhá­zásként ami a Szekszárdi Húsipari Vállalat ter­mékeit kínálja majd a paksiaknak. A szokatlan, reprezentatív kivitelezésű, római stílusban épülő áruházban a Szekszárdról szállított marha- és sertés tőkehúst, belsőségeket, szárazfelvágottat és dobozos, konzerv húsokat árusítanak a jövő­ben. Ami fontos, állandó, folyamatos ellátást ígér a húsipari vállalat. A tervek elkészültek, az idei évre tervezett át­adás azonban a következő esztendőre tolódik, a lakótelepen élő közel 12 ezer embernek, a város lakóinak várni kell még a stílszerűen római el­nevezéssel Macellumra keresztelt áruház átadá­sára. Szabómester a főutcán Horváth Béla szabómester üzlete a főutcán van. Jó időben nyitva az ajtaja, nem megy el ismerős anélkül, hogy ne köszönne be, ne állna meg néhány szóra. Jóbeszédű, temperamentumos a mester, nem mondaná meg az ember, hogy nyugdíjasként tölt napi nyolc órát a varrógép mellett, a műhelyben.- Azelőtt volt itt sok úriszabó Pakson, felsorolni is nehéz - és töprengve kutat az emlékezetében. - A Zólyomi, a Ga­lambos, a Verli, a Majer, az egylábú Ga­lambos, a Paczalai... Ma már jóformán egyedül vagyok. Családi hagyományként került Hor­váth Béla ebbe a szakmába, hiszen édesapja, édesanyja, mindkét szülő nagyapja, sőt az apósa is szabómester volt. A mesterséget anyai nagyapjától, Verli Jánostól tanulta, akinek a templom alatt, a régi bazársoron volt üzlete. Inas­nak 1936-ban állt, majd három és fél év után felszabadult, de mint mondja nyolc év kellett ahhoz, hogy valóban megis­merje a szakma fogásait. Közben azon­ban nem kis akaraterőre volt szüksége:- A katonaság idején, egy baleset miatt megbénult mindkét kezem. Egy idő után a bal kezem rendbejött, a má­sik nem. Huszonhárom éves voltam, fe­jemben a szakma, a kezem pedig tehe­tetlen... Nagy nehézségek árán, az édesanyám biztatására aztán megta­nultam bal kézzel varrni, most már közel ötven éve így dolgozom - mondja szinte magától értetődő természetességgel. Aztán előveszi a listát: mi is az, amit manapság rendelnek, kérnek az embe­rek. Száz, kétszáz forintos tételek, több­ségben javítás, korrigálás, amit éppen a konfekció méretre igazítása követel... Két öltönyt látunk csak a vállfákon, az egyik a budapesti Gellért Szálló főpincérének készül finom angol szövetből, a másik pedig, magának a mesternek. Mindjárt fel is próbálja, hogy megmutassa a gondo­san szabott vonalat, a hajtóka kidolgozá­sát, az anyag lezser esését amibe bele­kalkulálta a felszedhető néhány kilót is.- Tudják, elég ránézni egy zakóra, nadrágra, tudja az ember, hogy ki csi­nálta. Ezt a gomblyukat például, nem akarták elhinni, hogy kézzel dolgoztam ki, mondták, nem igaz, ez olyan, mint a Krisztus bal szeme... Pedig csak a ke­zem munkája. Délidőben a kömlődi kisiskolások \ kőművesre váró kerítés... Nézzük, mennyi a csípőméret!

Next

/
Thumbnails
Contents