Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-03 / 207. szám
1987. szeptember 3. Képújság 5 Egy kitüntetés margójára Együtt a Bonyhádon mindig történik valami. Sorba adják át az új lakásokat, vagy éppen egy gyorsbüféhálózat első üzletét nyitják meg itt, és még az idén nekilátnak a városi uszoda építésének is. Ezzel együtt, a gyarapodás jeleit a régi városképet adó középületek csodálatos felújítási munkáinak befejezése után is mérhetik az itt lakók. Hosszú évek kitartó, szívós munkájának köszönhetően a városközpont rendezési tervének igazi alapja lett az értékek megőrzése. Nagyon szépen felújított középületek adják meg mára már a városközpont igazi hangulatát. A felújítási munkák során rengeteg megoldásra váró probléma adódott, igazi együttmunkálkodásra volt szükség, melyben a tanács műszaki osztályának vezetője, Sebestyén Lajos és munkatársai épp úgy komoly részt vállaltak magukra, mint a városi tanács költségvetési üzemének vezetője és munkatársai. De említhetnénk itt ez esetben a város első számú vezetőinek közreműködését is. Ha már itt tartunk, akkor kihagyni sem szabad az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség anyagi és szakmai segítségét sem. Akkor pedig még nem beszéltünk azokról a kőművesekről, ácsokról, festőktől, akik szakmai ismereteik legjavát adva végezték a sokszor aprólékos munkát. Kivitelező vállalatok nem szívesen vállalnak el ilyen jellegű felújítást, mert amellett, hogy magas fokú szakmai ismereteket követel, időigényes. Magyarán, nem kifizetődő. Bonyhádon hosszú ideig azért maradtak el a mára már megszépült középülevárosért tek felújítási munkái, mert nagyon nehéz volt megtalálni az egy-egy épülethez jól igazodó és még a város számára is hasznos funkciót. Sikerült. Csupán néhány példa álljon itt minderre bizonyítékul: az egykori Dőry-kastély ma a Völgységi Múzeumnak ad otthont, de csodálatosan sikerült a régi sütőipari székház felújítása is. A Perczel Mór utca 9-es számú házban kap majd helyet egy központi városi gyógyszertár. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette a közelmúltban Sebestyén Lajost, a Bonyhádi Városi Tanács műszaki osztályának vezetőjét. A következőket mondta el a kitüntetés átvétele után:- Talán egy sportversenyhez kellene hasonlítani ezt a sikert. Sokan teljesítették azt a pontszámot, ami ehhez - mondjuk így - az éremhez szükséges, de mindenkinek nem adhattak érte kitüntetést. Az külön öröm számomra, hogy én vehettem át. Közös sikernek, kollektív elismerésnek veszem a kitüntetést. A város vezetői, a közvetlen munkatársaim, a költségvetési üzem vezetője és szakemberei, a megye főépítésze, Patkó Sándor, mind-mind igen sokat tettek azért, hogy a városközpont valóban a mai képet mutatja. Az én szerepem a sok-sok kiváló közreműködő összefogásában mutatkozott meg. Kakasdról járok a városba dolgozni, és óriási sikerként könyvelem el, hogy akik ezt nem tudják, megesküdnének rá, hogy bonyhádi vagyok. Ez pedig mindennél többet jelenthet a munkás hétköznapok során. -szsJúlius 4-i számunkban „Feleltetés” vakációban címmel riport jelent meg az iz- ményi általános iskola tantestületi üléséről. A pedagógusok az új oktatási törvény biztosította véleményezési és egyetértési joguk alapján arról döntöttek június 22- én, hogy a működő igazgató, Nemes László, akinek mandátuma július 31-én lejár, vagy a szintén pályázó helyettese, Takács József neve kerüljön a tanácsülés elé kinevezésre. A tantestületek életében újdonságnak számító szavazás különös jelentőségét még fokozta, hogy Nemes László izményi, Takács József pedig györei, és az előbbi falu lakossága, vagy annak egy része a választást a két település versenyeként értelmezte. Ezért hangzott el a Takács József „győzelmével" zárult szavazás végén egyikük azon megjegyzése, miszerint „az ügynek még folytatása lesz”. Lett is. A július 27-i tanácsülésen, ahol arról kellett dönteniük a tanácstagoknak, hogy kinevezzék-e öt évre igazgatónak a tanári kar bizalmát bíró Takács Józsefet. Csak harmadik nekifutásra A tanácsülésen szinte mindenki ott volt, akinek kellett. A két község közős tanácselnöke, a felügyeleti szervek képviselői, meg a két község tanácstagja is. Egyetlen györei nem tudott csak megjelenni, a körzeti orvos, aki éppen Pécsett tartózkodott. így Izményt kilencen, Győrét nyolcán képviselték. Az utólag okos- kodók szerint ez, tehát a tanácselnök rossz szervezése(l) volt az oka, hogy az eredmény az lett, ami. De ne vágjunk a dolgok elébe, térjünk vissza az ülés közepére, amikor is a többi napirendi téma után az iskola ügye került sorra. Elhangzott Takács József pályázata, annak értékelése, majd Csorna József tanácselnök megkérdezte, titkos vagy nyílt szavazással kíván szavazni a testület. Amikor harmadszorra sikerült összeszámlálni a kissé zavarosan le-föl emelkedő kezeket, eldőlt, hogy a voksát nyíltan teszi le mindenki.- Akkor tartsa fel a kezét, aki egyetért Takács József kinevezésével - szólt az elnök. Nem lendül minden kéz a magasba.- Ki szavaz ellene? Újabb kezek, köztük olyanoké is, akiké az előbb is fönt volt. Meg kell ismételni a dolgot, újra csak valami hiba csúszik a szavazásba. A már egyébként is túlfeszített idegállapotban levő elnök alig tudja palástolni ingerültségét. Mégis erőt vesz magán, s végső elkeseredésében azt javasolja, hogy mint a gyerekek az órán, álljanak fel azok, akik a kinevezés mellett szavaznak. A györeiek felállnak. Tehát: az elnökkel együtt nyolc „igen”.- Ki nem ért egyet a kinevezéssel? - hangzik a szinte felesleges kérdés, hiszen, ahogy várható volt, minden izményi tanácstag felemelkedik székéről. Azaz: kilenc ellene. Nem lehet kinevezni Takács Józsefet. Az izményiek örülnek, hisz ők képviselték körzetük véleményét, s elérték, hogy ha Nemes László, a falujukért oly sokat tévő pedagógus nem vezetheti tovább az intézményt, hát a györei jelölt se ülhessen az igazgatói székbe. Vajon arra gondoltak-e, hogy három nap múlva igazgató nélkül marad az iskola, másfél hónap múlva pedig száz- nyolcvan kisdiáknak - jól előkészített - tanévet kellene kezdenie? Új pályázat A tanácsülés után már csak Csorna József, a felettes szervek képviselői és Takács József maradt a teremben. Teljes a bizonytalanság. Három nap múlva igazgató kell, kinevezhető személy pedig nincs. Az elnök ketrecbe zárt vadként jár le-föl. Szenved a kudarctól, a tanácstalanságtól, a rázúduló vádaktól. Hiszen ő éppen az ügy tisztasága érdekében nem kereste meg a tanácstagokat az ülés előtt, hogy lelkűkre beszéljen, „eljöjjenek ám”. Izményben ugyanakkor megszervezték, hogy mindenki itt legyen. Ami leginkább bántja, hogy a törvény adta lehetőség, amely egyfelől a demokráciát erősíti, másfelől olyan indulatokat is előhoz, amelyek egyáltalán nem viszik előbbre a dolgokat. S hogy a megválasztása óta eltelt öt év eredményei, a két kö zség kibékítése érdekében hozott erőfeszítései most mind semmivé lesznek. Az iskola a két társközség harcának színterévé vált.- Nem ragaszkodom ehhez a székhez - fakad ki belőle a keserűség -, lehet, hogy alszom rá egyet, és elsejétől lemondok. Hiszen milyen volt ez a szavazás is? Ha titkosan csináltuk volna, tán még most is ott ülnénk, mint a pápai konklávé. Várnánk, míg a fehér füst felszáll... Még egy jó óráig tanakodnak, mi legyen. Végül megszületik a döntés, a tanári kar három erre alkalmasnak tartott pedagógusa közül próbálnak meggyőzni valakit, hogy Takács József felajánlott segítsége mellett meghatározott ideig lássa el az igazgatói feladatokat. Aztán egy év múlva újra kiírják a pályázatot, amire remélhetőleg több jelentkező is lesz, talán még olyan is, aki egyik településnek sem lakója. Takács József már most közli, hogy ő nem kíván még egyszer ilyen hercehurcát. Ő nem fog újra pályázni.- Hogy Nemesékkel mi lesz?- Természetesen maradnak - mondja a bonyhádi városi pártbizottság képviselője. - Izményben ragaszkodnak hozzájuk, szeretik őket. Beszéltünk velük, nem mennek el. Tanítani kell! Az első megkeresett pedagógus egy nap gondolkodás után nemet mondott a felajánlott beosztásra. A másik jelölt a matematika-fizika szakos Borbély Zsuzsa is csak hosszabb rábeszélés után vállalta el a megbízatást, azzal a feltétellel, hogy az új működési szabályzat és a többi dokumentum elkészítésében Takács József a segítségére lesz. A gondok tehát átmenetileg megoldódtak. A tanácselnök mégis szortírozza a szobájában az iratokat. Ha mégis elmenne, rendet hagyjon maga után... Csiszér Ambrusné, izményi óvónő, a székely szülők nevében kesereg.- így nem volt értelme az egésznek. Akkor már jobb lett volna, ha egy idegen került volna ide. Ha a tanárok évek óta nem voltak megelégedve Nemes László munkájával, miért nem tettek panaszt ellene? A szakfelügyelet állítólag mindig kifogástalanul talált mindent, a beszámolókban rendere pozitív dolgokról lehetett hallani. Most mi az igazság? Féltjük a gyerekeket a következő évektől. Ezentúl milyen lesz az iskolában az oktatás, a nevelés? Ezalatt az egy év alatt majd kiderül... Bizonyára. Aztán jövőre újabb igazgatóválasztás lesz Izményben... CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Megbízott igazgató az izményt általános iskolában A Perczel Mór utcai üzletsor ———————— Szépen felújított ház a Rákóczi utcában A tanácsülés leszavazta a tanári kart Amíg a fehér füst felszáll... Bogár István vendégkönyvéből A nádfedeles házikó udvarán Éva néni, Pista bácsi felesége épp babot fejt a diófa árnyékában.- Rögtön jön a férjem, csak lement a pincébe - mondja. Bogár István hamar meg is jelenik, és bevezet a sárközi szőttesekkel teli szobába. A konyhában ínycsiklandó sült szalonna illata csapja meg az orromat. Ahogy itt ülök a sok kedves emléket magában rejtő asztalnál, elképzelem a vacsorák és borozgatások hangulatát, híres politikusokkal, művészekkel és egyszerű emberekkel. Pista bácsi előveszi a vaskos emlékkönyveket, és szedegeti a sok szép emléket.- Rengeteg politikus, művész járt itt a világ minden tájáról - mondja. Emlékei közt felbukkan a vietnami művelődési miniszter, aki fáról gyümölcsöt életében először Pista bácsi kertjében evett. Majd egy kissé szomorú lesz a tekintete, amikor egy grúz filmrendező jut az eszébe, aki grúz szokás szerint a tiszteletét és a szeretetét adta úgy, hogy mielőtt elment, megcsókolta a küszöböt. Itt hagyta halott kisfia fényképét is, mert úgy érezte, ennél nemesen egyszerűbb hely nem lehet a gyermeke emléke számára. Egy 1880-as évekből való szamovárt is kapott ajándékba Tambov első titkárától.- A legkisebbek is nagyon kedvesek nekem - mondja Pista bácsi. Ahogy lapozgatja a vendégkönyvet, kedves kis gyermekrajzok is felbukkannak. Járt itt Eörsi Ferenc, a Tenkes kapitánya írója, aki kinevezte Bogár Istvánt Sárköz őrkapitányává. A megsárgult lapok közt felvillan egy-egy kedves emlék. Boldogan olvassa Bogár István egyik sárpilisi tanítványa versét: Kicsi de kedves Távol de szép Új de hagyományos Ös de jelen Egyszerű de barátságos pillanat de örök emlék. orsós HOMOK A Öcsényben az Árpád utcában is gázvezetéket építenek. Egy hónapja kiásták az árkokat, ami megnehezítette ugyan, de nem tette lehetetlenné a portákra való be- és kijutást, akár gépkocsival is. A minap három tehergépkocsi homokot vittek oda, feltehetően a vezetéképítéshez fel- használandóan. Mindezt örömmel konstatálták az Árpád út 1 -5. szám alatt lakók, abban reménykedve, hogy felgyorsul a munka. De az örömbe üröm is vegyült, a homokkal elzárták az egyetlen utat, amelyen eddig a porták gépkocsival is megközelíthetők voltak, a személygépkocsik a garázsokban rekedtek. A másik szilárd burkolatú útról való megközelítés már korábban lehetetlenné vált, ugyanis az átvágott utat „elfelejtetSZEMBEN ték” vaslemezekkel áthidalni az illetékesek. A lakók kérdezik: Vajon mi történne elemi csapás - tűz, árvíz - esetén, vagy ha sürgősen orvoshoz kéne vinni valamelyik, a külvilágtól ily módon elzárt ház lakóját és ki fizeti meg azt a fáradságot, többletmunkát és időt, amit a takarmányok, tápok, szalma, szén behordása jelent a jóval messzibb közútról? Félreértés ne essék, az utca lakói nem a gázvezeték építésének ezt a módját kifogásolják - bár azt is lehetne - és nem is a helyi termelőszövetkezetet szidják, akinek a tehergépjárművei azt a bizonyos homokot hozták, hanem csupán az érintett gépkocsivezető(k) munkáját, aki pár méterrel odébb is leönthette volna a homokot. Szgy.
