Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-25 / 226. szám

1987. szeptember 25. ^PÜJSÄG 3 Mit kell tudni az adóról? IV. Főállatorvos - betűközeiben Speciális esetek Mint ismeretes, az elmúlt hét végén az országgyűlés törvénybe iktatta az általá­nos forgalmi adót, valamint a magánsze­mélyek jövedelemadóját. Olyan modern adórendszer jött létre, amely nem egyre nagyobb bevételt kíván a költségvetésbe beszippantani, hanem a termelőket ma­gasabb teljesítményekre sarkallja, egyenlő feltételeket teremt a különböző méretű és különböző szektorhoz tartozó gazdálkodó szervezeteknek a piacon és a piacépítésben. Az új adórendszer sajá­tossága az is, hogy a lakosságot széles körben bevonja a közös kiadások finan­szírozásába és azok felhasználásának társadalmi ellenőrzésébe. A magyar ál­lampolgárok eddig csak igen szűk kör­ben találkoztak az adóval, az elkövetkező évtől kezdve viszont már az adózás fon­tos szereplőivé válnak. Éppen ezért kér­tük meg az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Tolna Megyei Igazgatóságának munkatársait: legyenek segítségünkre az adótörvény megmagyarázásában. * Igen sokan adnak bérbe házat, lakást, garázst, műhelyt, istállót és más helyisé­geket. Nekik is kell adózniuk, hisz ez is az összjövedelem része. A jövőben ezek a jövedelmek alapvetően háromfélekép­pen adóznak. Szálláshely bérbeadása esetén a tör­vény az elért bevétel hatvan százalékát tekinti jövedelemnek, tehát ezután kell adózni. Amennyiben a szálláshely hasz­nosítása idegenforgalmi szervezet útján történik, az adózás még kedvezménye­sebb, mert ebben az esetben csupán a bevétel negyven százalékát tekintik jöve­delemnek. Minden egyéb esetben - te­hát amikor nem szálláshely hasznosítá­sáról van szó - a bevétel hetven százalé­kát kell jövedelemként számításba venni. Ha például valaki havi ezer forintért bér­beadja a garázsát, akkor hétszáz forint után terheli adókötelezettség. Ennél a szónál álljunk meg egy pillanatra. Az adókötelezettség gyűjtőfogalom, több je­lentése van, - tartalmazza a bejelentési, adóbevallási, adófizetési, bizonylatmeg­őrzési kötelezettséget. Ezekről a holnapi lapszámunkban lesz bővebben szó, de annyit már most jegyezzünk meg, hogy az adófizetés „technikája" alapvetően kétféle: vagy az adózó fizeti be az adót, vagy a vele üzleti kapcsolatban álló szer­vezet vonja le tőle, s továbbítja az adóha­tósághoz. Felmerül a kérdés: vajon a példánkbeli ezer forint garázsbérleti díj hetven száza­lékát jelentő havi hétszáz, évi nyolcezer­négyszáz forint után milyen adót vonjon le a közület, hisz láttuk, hogy az adótábla szerint a jövedelem évi negyvennyolc­ezer forintig 0 százalékkal adózik. A sze­mélyi jövedelemadóról szóló törvény - a rövidítése szja - szabályai ezt igen egy­szerűen oldják meg, mert főszabályként kimondják: „a kifizetőnek az adóelőleget a jövedelmeket negyvennyolcezer forint hozzáadásával összesítve” kell kiszámí­tania, levonnia. A jövedelem-összevonásról már volt szó, utaltunk rá. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy a bérbeadó éves összes jö­vedelmét - munkabér, bérleti díj - össze kell adni, a teljes összeg után kiszámítani az adót, s az így számított kötelezettség valamint a levont adóelőlegek összegé­nek különbözetét meg is kell fizetni. Erről is lesz szó a későbbiekben részleteseb­ben. Vannak azonban olyan speciális ese­tek is, melyek jellemzője, hogy a jövede­lem kifizetésekor nem kell levonni az adóelőleget. Ilyen az ingó-, és az ingatlan eladásából származó jövedelem. Az elő­leg levonása itt több okból sem lehet in­dokolt. Az ilyen jövedelem nem rendsze­res, nem is lehet az, hisz a házát jóhisze­műen mindennap senki sem adhatja el. Az ilyen jövedelmeknél csak kivételes úgynevezett „ingó vagyontárgy” nem üz­letszerű (alkalomszerű) értékesítése esetén az adókötelezettség csak évi százezer forintot meghaladó jövedelem után jelentkezik. Az ilyen jövedelem, illet­ve bevétel számításánál azonban le kell vonni a vagyontárgy megszerzése idején képviselt forgalmi értéket, illetve az érték­növelő kiadásokat. Péládul azt, ha a vásárolt festményt később restauráltat- tuk. Ha viszont a vagyontárgy megszer­zése idején képviselt forgalmi érték nem állapítható meg, jövedelemnek a bevétel huszonöt százalékát kell tekinteni. Ez a szabály igen bonyolultnak tűnik, és eléggé ritka esetekre vonatkozik: mégis jelezni akartuk: a törvényhozók­nak milyen sokféle forrásra kellett gon­dolniuk a szabályok megalkotásakor. (Emlékeztetőül: „a magánszemélyt min­den jövedelme után adókötelezettség terheli” - ez a személyi jövedelemadó lé­nyege.) A jövedelmek sokfélék, így a törvényal­kotás elve az, hogyha valamire külön szabályozás nincs akkor arra az álta­lános szabályok vonatkoznak. A külön szabályozás nem jelent feltétlenül ked­vezményeket, kivételeket. Mai folytatásunkban néhány ilyen kü­lön szabályozott területet tekintettünk át, - ilyenek azonban még szép számmal akadnak. Többek között az egyes szelle­mi tevékenységekből, vállalkozásból eredő jövedelmek, melynek adóztatása - mint látni fogjuk - igen kedvezményes lesz D. VARGA MÁRTA BNV ’87 - Szemezgetés Bevallom, az egyik konzervgyár stand­ja olyannak tűnt, mint a másiké. Savanyú uborka, befőttkörte és őszibarack, kon- zervbab, konzervborsó. Oly mindegy, hogy Nagykőrösről, Debrecenből vagy éppen Paksról - gondoltam. De be kellett látnom, hogy túlzottan is leegyszerűsítet­tem a dolgot, a paksi konzerv ugyanis tud valami olyant, amit a többiek kevésbé. Bár fűszereket, izesitőanyagokat hasz­nálnak itt is, ott is például a savanyú uborkához, mégis a paksit keresik or­szágszerte (ki tudja, talán az ízesítők ará­nya, az eltérő technológia teszi ezt fino­mabbá), de egyéb termékeiket is elkap­kodják. Az igények szinte kielégíthetetlenek, a jelentős létszámhiány is közrejátszik eb­ben. Nemkülönben gondot okoz majd az idei rendkívül gyenge sárgabarackter­més. Jól bejött viszont a borsó, a bab és a szilva is, így várhatóan sikeres évet zár­hatnak az idén. Jövő évről csak annyit; a következő BNV-n nagyon szeretnének kicsit na­gyobb területen bemutatkozni... Nyugdíjban, de nem nyugágyban Dr. Fodor László nyugdíjas főállatorvos Csendélet - Váralja 1987. szeptember 15. Trabanttal Párizsban - ez volt a címe annak az írásnak, amit dr. Fodor László váraljai nyugalmazott főállatorvos igen­csak aktív pályafutása során az Állat­egészségügyi értesítő című havonta megjelenő szakmai lapnak elküldött.- A milánói dómba Jutka lányomat a miniszoknyája miatt nem engedték be - nevet döcögve a főállatorvos. Aztán ké­pek élednek a szeme előtt, már valahol Genovában jár, aztán egy jegyzőkönyv jut eszébe, amit már franciául vettek fel, de mivel nem tud franciául, nem is na­gyon izgatta, mit is írnak bele. Monte Car­lo, Monacó, Nizza... mintha a mesében jártak volna. Aztán a fény és szerelem vá­rosa, a Szajna... Arról a dolgozatról kérdezem, amit a hazáról írt.- Földje kenyeret, rajta álló házam szállást, jó meleg otthont nyújt. Hát ebből kell kiindulni - meséli dr. Fodor László. - Itt születtem, beszédre itt tanított anyám... A csendes kis teraszon kerti garnitúra. Az asztalon egy halom könyv, iratok, le­velek, emlékek. Rádió szól, Ravel Boleró- ja és az áhítat percei kötnek béklyót sza­vainkra. Mint akinek millió egy dolga van, annyira pakol, rendezget és ír egyszerre ez az ember. Tele vággyal, és sok-sok ki­buggyanó mondattal. Hol verset farag belőle, aminek ihlete a kiborult fiók, hol egy pályázatról visszatért írását rágja új­ra.- Na ennek nem lett igazán sikere - mondja kicsit kesernyés ízzel szavaiban. - Nem értem. Nem értem - csóválja a fejét.- Itt a levél amit küldtek. Benne dicsé­ret és köszönő szavak, aztán meg egy ér­tékelői?!) levél, amiben meg lehordják a sárga földig... Most melyiknek higy- gyek?! Nyugtatom, bár tán nem is kell, mert nyugodt. Azt írta meg, amit látott, amit tapasztalt, amit érzett és érez. A pesti fiú vidékbe szeretését, az itt élő soknemezetiségű la­kosság küzdését, örömét. A múltat és a holnapba vetett hitét. Nagyon szép részei vannak e dolgozatnak. Ezt láttam... mondja a cím, és most hadd idézzünk belőle pár sort: „... nem feledem azt a ké­pet, amit egy fához dőlve nézhettem vé­gig. Megérkeztek a falunkba a székelyek. Jöttek fáradtan, porosán a kocsik elé fo­gott rühös lovakkal, a saroglyához so­ványka tehénke volt kötve. Jöttek megté­pázva, gyanakodva. Kocsijaikon a nagy­dunyha alól öreg anyókák, gyerekek kandikáltak elő. Én meg nagyon szomo­rúan néztem ezt a vándor csapatot, arra gondoltam, legjobb lenne, ha én is ván­dorbotot ragadnék a kezembe és elme­nekülnék innen, ahol nemhogy kalács meg sváb szalámi, de még kenyér sem akad egyhamar. Ahogy ott álltam min­denféle gondolattal az agyamban, feltűnt egy vigasztaló jelenség: a kocsik előtt, mögött és tétjén ugrált a sok, mindenféle korosztályból való gyereksereg. Hiába a sivár jelen, ott ugrabugrált, kiabált, verekedett és tülekedett a jövö í ígérete. Mert ahol gyerek van, ott élet van, ott a jövő. Ott a legnagyobb vigasztalan­ságban is vigasztalás van, ott az élet nem állhat meg’ mert van folytatása...” Alacsony ember a főállatorvos, nem szálfatermetű, neki a lelke nőtt óriásira, szeretet feszül benne, mégha sokszor magányos farkasnak is mutatja magát. „Szégyenlős, kicsi” ember, aki de sok jó­szágot gyógyított meg az őshonos ma­gyar gazda portáján, az idetelepült szé­kelynél, vagy a felvidékiek háza táján, ne­tán a precíz sváboknál. A kifutóba terelt süldőket oltotta. A gyakorlat diktálta, követelő észjárása hallgatva csizmáját belemártotta a trá­gyába, és amelyik süldő már megkapta az oltást, azon bizony ezzel a természet törvényétől színessé vált csizmával hú­zott egy vonást. Két oltás így egy állatnak, sem jutott, de ki sem maradt egy sem. Ma már jelölőkréta a divat. Az volt az igazi munka, amikor a szegényecske család egyetlen, tán már dögrováson lévő lovát sikerült visszapumpálnia az életbe, de a síró parasztembernél keserűbbet sem sokat látott ez a világ - mesélte. Fodor László nyugdíjas. Nyugdíjban, de nem nyugágyban tölti perceit. Telve van ötlettel, gondolatok kavarognak fejé­ben. Hol a közeli városban cikázik Tra­bantjával, hogy aztán egész délután a fe­hér papírt kékre szántott betűivel mun­kálja teli. Igazi kritikust feleségében lelt a főorvos. A társnak mutatja először írásait, aztán szépen rendbeszedve teszi őket a fiók mélyébe. Hát kérem, ez a csoda. Nem vágyik a betű lovagjainak boldog di­csőségére?! Bizonyosan igen, de a lelke mélyére rejtette ezt az igényt el. Nem ku­darctűrő típus, érzékeny, mint ahogy mindannyian azok vagyunk. A sorsra, a véletlenre bízta betűit, hogy a belebotló újságírónak kellett szinte kikövetelnie, elöcsalogatnia a sorokat.- Kisvejkén írtam én még 1965-ben egy verses kesergőt, benne fanyar hu­morral piszkálva a sorsot. íme pár sora... „Egy büntetés van még - rendnek kell lenni Ki kell a kutyákat mind sorban irtani. Megyünk a vadásszal, borsódzik a há­tam, Mivel a kutyákat igen sajnáltam. Parancs, biz parancs - végre kell haj­tani, Gyerünk hát gyorsan ha ennek kell lenni... Szép két kutya ottan farkát csóválja, Egy sem sejti, hogy lön most szörnyű halála. Szólok a vadásznak, töltse a puskát, Csináljon életből nagy csendes pusz­tát. Ám a „more” nyomban, meglátva, hogy töltünk, Átölelte mindkét kutyáját...: most lő­jünk! Ha nem lesz sosem költő, nagy író, nagyhírű novellista, akkor is megérte, hogy pár tollbetétet elszántott a papíron Fodor László. Minek írni a szakmájáról, a hitvallásáról?! Itt áll, most fehéren és fe­ketén egy embernek a lelke mélye, a múltja, a jelene, meg tán még a jövője. Elég tán annyi, valakiből nem lesz csak úgy főállatorvos sem. Még ma is keresik, több faluval „odébbról”, van aki csak azért jön, hogy az a fiatal állatorvos ezt meg ezt csinálta a disznómmal, doktor úr. Jól van-e így?! Nyugtatja őket, hogy jól bizony, mert nagy ma a tudomány hatal­ma, csak szeretni kell mellé a gazdát és az állatot is. SZABÓ SÁNDOR Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Lassan indul az őszi csúcsforgalom a MAV-nál Egyelőre nem növekedett az igény a vasúti szállítások iránt, még most sem si­került behozni a MÁV-nak a januári ked­vezőtlen időjárás miatti három és fél, négymillió tonnás elmaradást. Nem indult meg a szokásos időben az őszi csúcsforgalom sem: a cukorrépa érésének késése miatt csak a napokban kezdődhetett a répa szállítása. Az előre­jelzések szerint az elkövetkező hetekben mintegy 4 millió tonnányi répát takaríta­nak be, ebből 2,8 millió tonna kerül vasútra. Ugyancsak most indul a tüzelő­anyagok szállítása, a lakosság részére 1,7 millió tonna szenet és tűzifát fuvaroz­nak ezen az őszön a vasúti kocsik. Au­gusztus vége óta folyamatosan szállítják a vagonok a növényolajgyárak számára az olajos magvakat, összesen 700 ezer tonnát. Építőanyagokból két és fél millió tonnát, műtrágyából 1,3 millió tonnát szállítanak vasúton az év utolsó harma­dában. Összességében még 42,6 millió tonnányi áru elfuvarozására számít a vasút, azaz ennyire van szükség ahhoz, hogy a 118 millió tonnás évi szállítási ter­vét teljesíthesse. A MÁV megtette szokásos intézkedé­seit, hogy az őszi csúcsforgalom zökke­nőmentes legyen. A járműjavító üzemek­ben elvégezték a fővizsgálatokat és javí­tásokat. Közvetlen kapcsolatot teremte­nek a nagyobb fuvaroztatókkal, így hoz­závetőlegesen pontos képet kaphattak arról, hogy melyik vállalatnak mikor, mennyi vagonra van szüksége. Az idén is meghirdették a hétvégi rakodási ver­senyt. A hátralévő hónapokban a hétvé­geken összesen 6,9 millió tonna áru be­rakását kell elvégezni, hogy egyenletes­sé válhasson a kocsik kiállítása. A MÁV tisztában van azzal, hogy lépnie kell, ha növelni akarja a megbízások szá­mát. Ezért újfajta, kezdeményezőbb fu­varszervezési gyakorlatot vezetnek be a vasútnál. Az eddiginél aktívabban kutat­ják, hol van olyan áru, amelyet gazdasá­gosan lehet vasúton fuvarozni. Felajánl­ják, hogy a teljes szállítási láncot meg­szervezik, háztól házig juttatják el az árut, sőt, egyéb szolgáltatásokat is nyújtanak, így például vállalkoznak raktározásra, rakodásra. A kezdeti lépések sikerrel jár­tak, mind több megbízásra sikerül szert tenni. Már az őszi hónapokban is több olyan árut szállítanak, amelyet az intenzi­vebb piaci munkával kutattak fel. , Darab, darab? Kis helyen a termékek teljes skálája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents