Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-24 / 225. szám

1987. szeptember 24. ^PÜJSÄG 5 Szezon közben, szezon után Költséges versenyfutás a vízzel Hol forog az idegen? Félelmek és remények Szekszárdon Szeptember közepén, a nyári turista- szezon leteltével arra kerestünk választ, hogy miként értékelik az év eddig eltelt hónapjait idegenforgalmi szempontból a szekszárdi utazási irodák vezetői. Az elsősorban kiutaztatásra és az az­zal összefüggő valuta- és menetjegy-ér­tékesítésre „berendezkedett”, de a gaz­dasági szükségszerűségnek megfele­lően vendégek fogadásával is foglalkozó, legnagyobb utazási irodánknak, az Ibusznak Tolna megyei igazgatóját, Wiesner Györgyöt kérdeztük.- A lakossági szezonnak valóban vé­ge, utazási irodánk szinte kiürült de cso­portokat még utaztatunk szép számmal, hiszen az ősz az igazi ideje a kirándulá­soknak. Az eltelt időről annyit külföldi útjaink közül hagyományosan sikeresek a kör­nyező országokba, aztán a Moszkvába, Leningrádba, Velencébe irányuló nőnapi utazások. Nagyon népszerűvé vált új­donságunk, a jugoszláv tengerpartra, egyéni valutakeret terhére szervezett ol­csó üdülés. Továbbra is keresettek vol­tak bécsi, tátrai, a bolgár tengerparti és az isztambuli útjaink. Agusztustól indí­tunk nagy sikerrel csoportokat Stájeror­szágba. Nyugatra 60 csoportban közel 3 ezer, szocialista országba 44 csoport­ban több, mint 2 ezer vendég utazott iro­dánk segítségével. Beutaztatásban legjellemzőbb ada­taink: eddig 110 nyugati csoportot fo­gadtunk a simontornyai lovasprogramra, 27 csoport jött Kubából, 18 Csehszlová­kiából, legtöbben- 230 csoportban mint­egy tízezren - a Szovjetunióból érkeztek. Természetesen idén is szerveztünk hazai társasutazásokat Mindezek eredménye­ként terveinket augusztus végére 80 szá­zalékban teljesítettük, tavalyi forgalmun­kat (ami maradjon üzleti titok) 17 száza­lékkal meghaladtuk - ez tényleges növe­kedést jelent, mert az árak nem nőt­tek ilyen mértékben. Az Ibusszal szemben megyei idegen- forgalmi hivatalunk, a Tolna Tourist bél­és külföldi vendégek fogadására hivatott elsősorban, ehhez szinte csak ők rendel­keznek - ha nem is bőséggel - szállás­helyekkel. Vereckeiné Rajkai Piroska ke­A zsámbéki templom részlete reskedelmi osztályvezető elmondta, hogy az október 15-ig nyitva tartó szál­láshelyek a szüreti rendezvényeknek és nem utolsósorban az időjárásnak kö­szönhetően még nagy forgalom előtt áll­nak. Pedig már eddig is szép eredmé­nyeket értek el beutazás terén: csak Len­gyelországból háromszor annyian - 4500-an - érkeztek, mint a múlt évben, akiknek legnagyobb része 12 éjszakát nálunk töltött. A lengyelek hozzák a hiva­tal éves forgalmának mintegy harmadát, de jöttek szervezett csoportok Ausztriá­ból, az NSZK-ból is. Három új létesítmé­nyük - a gemenci kiránduló-központ, a lovasiskola, a Vármegyeház borozó - ha nem is üzemel minden gond nélkül, most segíti a jobb fogadóprogramok kialakítá­sát A Tolna Tourist által szervezett belföldi kirándulások közül a Dunakanyarba, il­letve az Észak-Magyarországra irányuló, csehszlovákiai kiruccanással egybekö­tött programok voltak legsikeresebbek. Az elsősorban a szövetkezeti igények kielégítésére létrehozott Cooptourist iro­davezetője, Alföldi Imre belföldi útjaik kö­zül az őrségbe, Győr és Sopron, illetve Szombathely és Kőszeg térségébe szer­vezetteket emeli ki, mint legsikeresebbe­ket Külföldi útjaik közül a rovinji üdülés - 7 nap teljes ellátással 3780 forint - volt a legkelendőbb, új siker a 3 napos Po- zsony-Bécs út Az olcsóbb utakra kon­centráló iroda - vélhetően szolgáltatá­sainak, az udvarias kiszolgálásnak kö­szönhetően - elérte, hogy más megyék­ből is vannak ügyfeleik. A Volán Utazási és Szállítmányozási Iroda össztevékenységének csak 30 százalékát adja az idegenforgalom, de minden joggal fel vannak ruházva, amivel a többi utazási iroda. Ezek közül a bel- és külföldre irányuló társasutakkal foglal­koznak intenzívebben. Kovács Zoltán irodavezetőtől megtudtuk, hogy 24 kül­földre menő csoportjuk többségének célja a Szovjetunió, Bulgária és a ju­goszláv tengerpart volt. Belföldön 177 csoportot utaztattak az ország minden tájára, zömmel iskolásokat. Kis számban fogadnak is külföldi vendégeket, ottjár- tunkkor lengyel csoport éppen decsi szüreten vett részt. Kovács Zoltán öröm­mel szólt a Szekszárdi szüret rendezvé­nyéről, mint igazi szekszárdi programról, aminek bizony szűkében vagyunk. Az évente szokásos 70-75 csoport, azaz 2-2,5 ezer utas helyett idén csak a fele utazott az Expressel külföldre - tud­tuk meg Hikádi Attila irodavezetőtől. Bár az egyéni utazások száma nem csök­kent jövő évre a hullámvölgyből való ki­lábalásra számítanak a fiatalok utazási irodájában. Vendégfogadásra viszont megnőttek lehetőségeik a múlt évhez ké­pest, mert igénybe vehették a tanítókép­ző főiskola kollégiumát. Csak az üdülte­tés - külföldieké, mindenekelőtt lengye­leké és belföldieké - 4,5 millió forintos forgalmat hozott. Újdonság volt idén fize­tővendég-szolgálatuk Gunarasban, ami 2 millió forintos forgalmat jelentett az Expressnek. Legifjabb utazási irodánk, az 1985- ben létrejött MÁV-Tours kirendeltségve- zetöje, Szukács István sikeres évről szá­molt be. A tavalyihoz képest 20 százalék­kal megemelt terveiket július 31 -re telje­sítették. Gyors forgalomfelfutás tapasz­talható tehát náluk, bár útjaikat - bolgár tengerpart, Prága, Erdély és belföldi ki­rándulások - elsősorban a vasutasok és a kispénzűek igényeihez alakítják. Év vé­gétől reményeik szerint kulturáltabb kö­rülmények között várhatják ügyfeleiket a város központjában. Az újságíró a végére, a sok utazási iro­da által kínált sok program láttán sajnál­kozva azt teszi mindehhez: konkurencia ide vagy oda, hasonló utak mindenütt ugyanannyiba kerülnek, az olcsóbb ár szegényesebb programot is jelent. R. I. Fotó: K. A. Út épül a Bocskai utcában Árad, ömlik a panasz, akár esős idő­szakokban a dombokról leszaladó, a pin­céket elöntő víz. Szekszárd óvárosának, a Séd völgyével párhuzamos utcák lakói­nak pesszimizmusa nem újkeletű.- Rémtörténeteket fog hallani - mond­ja rezignáltan Szeleczky József, a Szek­szárdi Városi Tanács műszaki osztályá­nak vezetője. - Az idei évre átfogó prog­ramot készített a tanács azoknak az ut­cáknak a fejlesztésére, amelyekben ége­tő gondot okoz az út és a szennyvízcsa­torna hiánya. Ebbe illeszkedik a Séd völ­gyének rendezési terve is, amit közis­merten csak lakossági hozzájárulással tudunk megvalósítani. A Kuruc és a Tüzér utcában augusztus elejétől kezdődően folyik az útépítés. A vasút vonalát kísérő Pollack Mihály utcában a DÉLVIÉP vállal­kozott a vákuumkutas talajvizszint-süly- lyesztéssel megoldható csatornafekte­tésre. Az idő sürget, mert ide - az 56-os út belvárost kikerülő, leendő új szaka­szára - már jövőre útburkolat kerül. A Cséby fiúk, a Vak Bottyán és a Csaba ut­cákra vonatkozóan pedig kész tervek várják a munkák jövő évi megkezdését.- Szeptember elsó napjaiban a város egyik legelhanyagoltabb utcájában, a Bocskaiban is elkezdődött az úttükör kialakítása.- A nyár végére fejeződött be itt a régi vízvezeték-hálózat rekonstrukciója, így a helyi kőművesipari gmk hozzákezdhetett a hozzávetőleg 1500 négyzetméteres út­burkolat kialakításához. A Bethlen utcá­ból ide átnyúló, valamennyi ismert pincét is föltérképeztük már korábban. Azok fö­lött is, amelyeket még gazdáik használ­nak, átlagosan 6-7 méter vastagságban föld van. Ez lehetővé teszi a meglévő, ré­gebbi útszakasz továbbépítését a Szü- csény szurdiktól fölfelé, a Hosszúvölgy utca torkolatáig. Három méter széles lesz, a Bethlen utcai oldalon kiemelt, a víz elvezetését szolgáló útszegéllyel. Ha így a pangó, a löszfalakat kikezdő vizeket ki tudjuk zárni, akkor az eddigi áldatlan helyzet is változni fog.- Ezt követné majd a szennyvízcsator­na-építés?- Igen. Ez külön műszaki problémát je­lent. A gázvezeték pedig csak a Bocskai fölött később megnyíló utcában helyez­hető majd el. Az itt adódó költségek lé­nyegesen magasabbak lesznek az átla­gosnál és ezt a tanácsnak kell vállalnia. „Emésztő” gondok A Bocskai utca jobb oldalát az út pere­mén túlnyúló tűzfalak kísérik, a másik gesztenyefák árnyékában meghúzódó házakkal kezdődik. Egy fia lélek és autó sem jár erre ilyen­kor, délelőttönként. A néptelen úttesten tornaruhás kisdiákok hajlonganak - a Kálvin téri iskola negyedikesei. Mozdula­taikkal mintha a tűző nap melegében megrekedő csöndet írnák tele. Csaknem szemben az iskola bejáratával a Jóre­ménység tsz volt irodája szomorkodik, jókora gerendákkal megtámogatva. Né­hány lépéssel feljebb annál hangosab­ban kínálja magát a napfénynek egy boltíves tornácú épület. Gazdája, az itteni születésű Domonyai István azt mondja, jó három évvel ezelőtt meg nem is enged­ték volna, hogy ház épüljön itt, sőt hallott olyat is, hogy lebontanak ebben az utcá­ban mindent. Ami az utat illeti, most csak azon tűnődik, nem kell-e majd ismét föl­törni a szennyvízcsatorna miatt. Itt, a há­romméteres út mellett nemigen marad mezsgye... A nyugdíjas Augusztinyi Gyula ne­gyedszázada él itt a feleségével. Igen, a csatorna. Az út. Állunk a kapuban, hitet­lenkedve ingatja a fejét. Lassan ocsúdik, betessékel az udvarra. Mutatja a téglából rakott kutat:- Volt egy jó ember, aki azt tanácsolta, ebből csináljunk emésztőt. Ez egy pin­cén megy keresztül, huszonnyolc méter mélyről hozza a vizet! Többet ér mint a csapvíz. Hanem még a kert, a tyúkól alatt is pince van. Hova tehetném az emész­tőt? Az egész környéken ez a helyzet. Figyelmeztető tábla a pince fölött Téli mélyrepülés- Ez az utca, egy csodálatos utca - tár­ja szét a karját Angyal Jenő. Sovány, bar­na, fiatalember. - Mi vagyunk a zsíros nyakú kálvinisták - neveti el magát. - Volt itt egy útszakasz, macskakővel rakott... Munkagépen is dolgoztam én a Totév- nél, de hogy egy hét alatt csak ennyit ha­ladjanak! Jöttek, aztán elmentek. Az én Zsigulim egy méter negyvenhat centi, ha itt három méter széles út épül, akkor ezt az utcát egyirányúsítani kell. De muta­tok én magának valami mást. A Bocskai harmincöttel szemben van még egy tö­medékelésre váró pince, a feltöltö akna szája nyitva. A frász kerülget, ha a két ki­csit kiengedem az utcára. Nem hiszi, té­len itt csak mélyrepülésben lehet közle­kedni. Igazi dzsumbuj. Nyáron meg nyu­gatnémetek, japánok csattogtatják itt a Yasicáikat, Minoltáikat. Angyal Jenő invitál, a szüleihez is ko­pogtassak be. A gondozott kert, a szőlő idős Angyal István keze munkáját dicséri.- Édesapád még nem érkezett vissza a piacról - fordul a fiához Ilonka néni, ahogy hellyel kínál. r Édesapám már hetvenkilenc éves, de kizsigereli a kertet. Nagyon büszke rá, egy kis szőlőt, szilvát más egyebet árul belőle. Szegélykövek szemben a tűzfalak­kal A „szédelgő” villanyoszlop- így tudunk összegyűjteni pénzt az útépítéshez is - teszi hozzá az idős asz- szony. A járdát is mi, a lakók csináltuk meg itt egy jó darabon. „Lebegő” villanyoszlop A Bocskai utca 28-as számú ház előtt a villanyoszlop, akár a pisai ferde torony, a porta felé dőlve a kerítésnek támaszko­dik. Azt mondják, megtalálta a csapadék­víz, csak még a Dédásznak nem szúrt szemet. Támfa és tégla van a kerítésosz­lop és a „torony” közé ékelve, hogy ne szédüljön tovább. Mondják azt is, az alja egy pincemennyezet fölött lebeg", így áll­dogál már majd egy éve. Persze a csapadékvíz, ami az itt élők szóhasználatával nem hegynek, hanem völgyben folyik, nem szelídül meg özvegy Holzer Józsefné, Lukács Lászlóné és helybéli családok jogos panaszára. A Bethlen utcaiak csak bővíthetnék a szo­morú esetek sorát a házaik nyakába zú­duló lé pusztító munkájáról. A félelem miatt az nehezen tudatosul bennük, hogy a lakossági fogyasztásra szánt víz végre műanyagcsövekben fut.- Amióta a régit kiváltották, nincs gond- mondja Bandi József. - Egyetértettünk azzal is, hogy az idén csak az út készül el. Én rögtön befizettem a tizenkétezer forin­tot, csak elkészülne a tél beállta előtt... Már jó ideje leálltak a munkával. „Középutas” megoldás A telefonvonal másik végén Leposa Gyula, a városi tanács műszaki ellenőre:- A lakosság jelzései alapján szintp­roblémák adódtak az út magasságát ille­tően. A végleges kiviteli tervek elkészül­téig leállítottuk az úttükörépítést. Még nem eldöntött, hogy hol, milyen mélység­ig kell kitermelni a földet. Arra törek­szünk, hogy minél hamarabb folytatód­hasson ez a munka is.- Az eredeti határidő október 31-e, amit tartani szeretnénk. A Bethlen ut­caiak kívánsága, hogy ne mélyítsük to­vább a talajt, mert az udvaraikba folyik a víz. A bocskai utcaiak éppen fordítva, ők pedig a járdájukat féltik. Középutat kell keresni mindkét jogos igény között. Remélhető, hogy a tájék arca a közel­jövőben változni fog. Van tennivaló bőven- a támfalak megerősítésétől a még meg­lévő pincegondok végleges felszámolá­sáig. A járda mentén lassan szaporodnak a Dunaszekcsöről szállított útszegélykö­vek. BÓKA RÓBERT A tamási lovasnapok sok idegent vonz

Next

/
Thumbnails
Contents