Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-24 / 225. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA TOLNA MEGYEI MA CSALÁD 1Qft7 R7FPTFMRFR 94 OTTHON CSÜTÖRTÖK XXXVII. évfolyam, 225. szám (4. oldal) ÁRA: 1,80 Ft Ütemesebb melioráció Új gépek, korszerű műhely a vízitársulatnál A Steenberger BSY összeszerelését végzik a központi telepen A Szekszárd-Paksi Vízitársulat - a Sár­közben végzendő meliorációs munkák ütemesebb végzéséhez - több nagy telje­sítményű gépet is vásárolt Erről tájékozta­tott Huth József igazgató. Két hónappal ezelőtt érkezett két KOMA- CU 220 LE japán dózer, 10 millió forintos darabonkénti áron. Teljesítményükre jel­lemző, hogy folyamatos munkarendben 7- 8 hagyományos dózer munkáját végzi el egy-egy gép. A másik újdonság az angol JSB hidraulikus kotrógép, amit a BNV-n mutattak be és a szekszárdi vizitársulatnál tesztelik majd. A speciális feladatok végzé­sére alkalmas gép lényeges eltérése a ha­sonló típusokhoz viszonyítva a 16 méteres gémkinyúlása. A mélyásó szereléke 960 li­teres rövid gémmel, nyújtottál 500 liter telje­sítményű a gép. További előnye, hogy a nagy szelvényű árkok is egyoldalról kotor­hatok, így a taposási és zöldkár csökken majd. A napokban érkezett a holland Steenberger BSY 240 LE drénezőgép. A szakemberek szerint ez a legkorszerűbb, amit a dréncsövek lefektetésére használ­hatnak. A gép teljesítménye - a mélység és talajviszonyoktól függően - 3-5 kilométer müszakonkénL A szívó- és gyűjtőrendszer lerakására egyaránt képes. Munkába állí­tását a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombi­nát és a bátaszéki BúzakalászTermelőszö- vetkezet várdombi területén tervezik, ahol 140 kilométer hosszú dréncső kerül majd a földbe, hogy elvezesse a mindig jelenlevő talajvizei Az új gépek megfelelő színvonalú javításához korszerű üzemcsarnokot is építettek 9,5 millió forint értékben. A mű­szaki átadása megtörtént a berendezés folyamatban van. Grósz Károly az NSZK-ba utazik Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke Helmuth Kohl szövetségi kancellár meghí­vására október 7-10-e között hivatalos látogatást tesz a Német Szövetségi Köztársa­ságban. A kormányfő Óbudán Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspást Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke szerdai munkanapját a főváros III. kerületében töltöte. Kíséretében volt Hajdú István, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára; részt vett a délelőtti eseményeken Cseh József ipari miniszterhelyettes is. Elsőként a BUDAPRINT Pamutnyomó­ipari Vállalatot kereste fel a kormány elnöke, itt Steiner Arnold, a kerületi párt- bizottság első titkára és Kiss Imre, a vá­rosrész tanácselnöke fogadta, s tájékoz­tatta a kormány munkaprogramjának he­lyi fogadtatásáról. Az első titkár beszámolt arról is, hogy a kormány munkaprogramjához kapcso­lódó helyi feladattervet már elkészítették. Ezt követően Kolozsvári János, a BU­DAPRINT vezérigazgatója és Vörös Gyu­la, a pártbizottság titkára bemutatta Ma­gyarország egyik legrégebbi, nagy mun­kásmozgalmi és termelési hagyomá­nyokkal rendelkező, ma is korszerű szö­veteket gyártó üzemet, a Goldberger Textilműveket. A gyár vezetői tájékoztat­ták a kormány elnökét a gazdálkodást meghatározó, újszerű gondolkodással párosuló fejlesztési elképzeléseikről, a megkezdett termékszerkezet-váltásról. A tájékoztatót követően a kormány el­nöke - Zobor Vince igazgató és Vészeli Miklósné pártvezetőségi titkára kalauzo­lásával - személyesen is megismerke­dett a Goldberger Ferenc 1784-ben be­rendezett kékfestő manufaktúrája helyén létesített gyárban folyó munkával. Az üzemlátogatás végén a filmnyomó Május 1. aranykoszorús szocialista brigád naplójába bejegyzett sorokkal búcsú­zott: sok sikert kívánt a kollektíva tagjai­nak munkájukhoz, amellyel hozzájárul­nak a kormány stabilizációs programjá­nak megvalósulásához. Grósz Károly ezután a BUDAPRINT mérnökeivel találkozott, s kötetlen be­szélgetést folytatott a gyártmány- és gyártásfejlesztés időszerű kérdéseiről. A program az idei tanévnyitáskor át­adott, ezer hallgatót képző Kossuth Zsu­zsa Egészségügyi Szakközépiskolában folytatódott. Látogatásának emlékeként Grósz Károly elültette itt az intézmény névadójának emlékfáját. Látogatásának befejező programja­ként Grósz Károly részt vett és felszólalt a kerületi pártbizottság székházában tar­tott aktívaértekezleten. Az elmúlt napok kiemelkedő politikai eseményeire visz- szatekintve szólt arról, hogy az Ország- gyűlés legutóbbi tanácskozása kiemel­kedett a parlamenti ülésszakok soroza­tából. Napirendje miatt is, hiszen a kor­mány 1990-ig szóló stabilizációs mun­kaprogramját és a reformfolyamat egyik nagy, felelősségteljes vállalkozásának tekinthető új adótörvényeket vitatták meg a képviselők. De rendkívüli fontosságú volt azért is, mert az ülésteremben ta­pasztalt politizáló légkör, a felszólalások­ban megnyilvánuló felelősségtudat, hoz­záértés, jobbító szándék azt bizonyította, hogy a törvényhozók az ország jövőjét, sorsát mérlegelve döntöttek, képviselve ezáltal saját választóik érdekeit is. Az a felelősségérzet, a következetes­ség iránti igény és tárgyilagosság, amely a Parlamentben megnyilvánult, felbe­csülhetetlen értékű támogatást, erőt és biztonságot ad a kormánynak az előtte álló feladatok megvalósításához - hang­súlyozta. Mindezt joggal tekinthetjük a közakarat olyan kifejeződésének, amely­ben egész népünk szándéka, a stabilizá­ció és a kibontakozás támogatása tükrö­ződik. Bebizonyosodott az is - tette hoz­zá -, hogy az Országgyűlés érdemi mun­kájának fejlesztését célzó politikai akarat a szocialista demokrácia fejlesztésének egyik fontos útja. A Parlament döntést hozó és ellenőrző szerepének kiteljese­dését a kormányzat a jövőben is igényli. A program elfogadásakor megnyilvá­nult bizalom mai, nehéz helyzetünkben különleges érték. Megőrzése, erősítése kötelességünk. Ennek pedig elsődleges eszközei most már a tettek, a határozott intézkedések, s nem csupán a kormány­zat szintjén, hanem a kisebb-nagyobb közösségekben, a munkahelyeken. Felszólalásában emlékeztetett arra, hogy miközben itthon az Országgyűlés tanácskozott, történelmi jelentőségű eseményre került sor: a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok megálla­podott a nukleáris fegyverzetcsökkentés kérdéseiben. - Ez közvetlenül is nagy­mértékben javítja hazai teendőink meg­valósításának külső feltételeit - állapítot­ta meg. - Fontos számunkra azért is, mert megerősíti külpolitikai irányvonalunk he­lyességét. Gazdasági kapcsolatainkat nem utol­sósorban a politikai enyhülés elmélyíté­se érdekében fejlesztjük, ugyanakkor a politikai, tudományos és kulturális együttműködés elmélyítésével is segíteni kívánjuk bekapcsolódásunkat a szá­munkra nélkülözhetetlen nemzetközi gazdasági munkamegosztásba. Meg­győződésünk, hogy ez az együttműködő országok mindegyikének érdeke. Ennek jegyében külön is szeretném kifejezni mély egyetértésünket Mihail Gorbacsov- nak a napokban közzétett javaslatával, amely a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének megteremtését szorgal­mazza - mondotta egyebek között Grósz Károly. A tévéhíd sikere A történelemben először élő televíziós hidat létesítettek szerdán szovjet és ame­rikai parlamenti képviselők között. Az egyenes adásban két helyszínről: a Szovjetunióból és az Egyesült Államok­ból vitatkoztak a parlamenti képviselők, s az eszmecserét egyidejűleg sugároz­ták a két országban. Az adásban neves személyiségek vettek részt. Jelen volt Lev Tolkunov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa egyik házának, a szövetségi ta­nácsnak az elnöke, Szergej Ahromejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezér­kari főnöke, Jevgenyij Velihov, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke. Az amerikai kongresszust Sam Nunn, a De­mokrata Párt vezető katonapolitikai szak­értője. Les Aspin demokrata képviselő, a képviselőház hadügyi bizottságának elnöke, és Trent Lott, a képviselőházi re­publikánus kisebbség vezetője képvisel­te. A téma a nemzetközi biztonság és a leszerelés volt. Hétköznapi tartalékok Manapság igen gyakran esik szó az úgynevezett tartalékokról, melyek lényegé­ben mindenütt jelen vannak, csak éppen meg kell lelnünk őket, s ha megvannak, ak­kor okosan kell élnünk velük, építeni rájuk is. Megfigyeltem, hogy sokan fintort vág­nak a tartalék szó hallatán, s már arra sem veszik a fáradságot, hogy hitetlenkedje­nek, létében kételkedjenek. Bevallom, hogy néha, bizonyos szituációkban magam is a fintorgók közé tarto­zom, s ahogyan írom ezeket a sorokat, „lelki szemem előtt látom” az olvasót, hogy rá­bólint, s ezzel igazat ad. Gondolom, félreérthetetlen a dolog - bár mindjárt konkreti­zálom -, semmiféle ellenpropagandáról nincs szó, hanem egy igen rossz szoká­sunkról. Arról, hogy nagyon, de nagyon sokszor elcsépelünk igen fontos, tartatom­mal teli fogalmakat. Amikor már - ahogyan mondani szokták - ha bekapcsolom a vasalót, vagy a tévét, ha megnyitom a vízcsapot, ha kinyitom a gázt... Szóval minde­nünnen az folyik, zúdul, akkor elméletileg jogos is a kézlegyintés. Mirt miről is van szó? Most szokásomtól eltérően úgy leszek konkrét, hogy nem le­szek az, s egyáltalán nem azért, hogy legközelebbre, hasonló téma megírásához maradjon tartalékom. Hanem azért, mert megbántani senkit nem szeretnék, hiszen a „divat” szó oly gyakori alkalmazása, „hangsúlyozása", „leszögezése”, „nyomatékozása”, „aláhúzása” szinte egyetlen esetben nem jelent semmiféle rossz szándékot. Tehát: az újságíró munkájából adódóan rengeteg értekezletre, gyűlésre megy, hogy onnan is tudósítson lapjában. Ezeken már-már megszámlálhatatlan „tartalék” hangzik el, s bizony néha indokolatlanul, sőt gyakorta olyan szövegkör­nyezetben, s olyan mondatszerkesztésben, hogy egyenesen nevetséges. Mert a mi­nap derült ki, hogy vannak még tartalékaink az alkoholfogyasztás terén, avagy a gépkocsik sebességét illetően. Tehát kézlegyintés? Ugye az? Végre rátérek a magamban hétköznapi tartalékokként megfogalmazódott témára, illetve példákra, bár először vonakodtam leírni ezt a „meghatározást", mert féltem, nehogy az előzőek és a most következőek ellentmondást hordozzanak. Tehát: vala­melyik este, úgy kilenc óra körül becsöngetett az egyik szomszédasszony, s néhány befőttes üveget kért (volna) kölcsön. Sajnálkozva mondtam, hogy egyetlen üres sincs, mire ő megjegyezte, hogy mi vagyunk a negyedik család, ahol próbálkozik. Másnap persze elrohantam az „üveges” boltba, - mivel még lecsót és apróhagymát nem tettem el - ahol néhány háromliteres üvegen kívül más nem volt kapható. Igaz, pár nap múlva érkeztek literesek, darabjukért közel tiz forintot kértek, de úgy kap­kodtuk, mint a cukrot. Úgy gondolom - bár bizonyítékul csak tapasztalataim, s nem statisztikai adatok szolgálnak -, hogy nagyanyáink kora óta ilyen kultusza nem volt az otthoni befőzés­nek. Érthető is, hiszen minden család megfontolja, hogy mennyi pénzt ad ki, min, mennyit takaríthat meg, akár saját kiskertjéből, akár a szülőktől, akár a piacról szerzi be a zöldséget, gyümölcsöt. Hogy ez a takarékoskodáson kívül a család összedol­gozását, sőt, sikerélményt is jelent, az most más kérdés. Azt is megfigyeltem, hogy megfontoltabban élünk, s ez így van jól. A háziasszo­nyok a megmaradt és még felhasználható ételekből másnapra valami újat bűvölnek, mondjuk a pörköltből hortobágyi palacsinta lesz, a kenyeret, péksüteményt egyre kevesebben dobják a kukába, inkább felmelegitik a sütőben, és folytatható a sor bármeddig. A lényeg úgy gondolom az, hogy lassan leszokunk a fölösleges pa­zarlásról, s hiszem, hogy néhány év elteltével is így maradunk és többé nem áll rá a kezünk a még jól, vagy biztonsággal felhasználható élelmiszerek, vagy. más egye­bek kihajítására, felelőtlen eldobására. V. HORVÁTH MARIA Előkészületi munkák a várdombi határban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents