Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-23 / 224. szám
4 IyÉPÜJSÁG 1987. szeptember 23. Szoboravatás Dombóváron Új értékkel gazdagodott Dombóvár, de megyénk is. Az elmúlt hét végén - a városi művelődési ház és a Csillagház közötti téren - felavatták Varga Gábor keramikusművész Álmodozók című szobrát. A Cegléden élő művésznek ez az első köztéri alkotása. Az agyaggal és a mesterséggel Mezőtúron ismerkedett. Alapvetőnek tartja a népművészettel való szoros kapcsolat éltetését. Nem csupán ki- kapcsolódást jelent számára a funkcionális alkotások megteremtése, de életének meghatározója is. Az alföldi fazekasok örököseként, munkássága elismeréséül 1974-ben Ifjú Népművész címmel tüntették ki. Az Álmodozók című kompozíciója az emberek iránti szeretet és minden szépség tiszteletéből fogant. Ha valamilyen magyarázat kívántatik a szoborcsoport láttán, akkor talán az emberi kapcsolatok, a születés fogalmainak elemzése után jutunk el. A hasábokra illesztett, szépen munkált emberarcok mögött jellembéli tulajdonságokat fedezhetünk fel. Varga Gábor saját műhelyében, elektromos kemencében égette pirogránit, sa- mottos szobrát. A márvány alapon, barnás színárnyalatban, örökzöld növények elé helyezték az embermagasságú Varga Gábor alkotása plasztikát. A Dombóvári Városi Tanács és a Városszépítő Egyesület szép példáját adta, hogy az új, a szép, a maradandó értékek megteremtésére, befogadására minden időben kész.- decsi Két portré - egy helyen Hargitai János és Imre Márton kiállítása Kezdjünk egy aktuális ténnyel: Hargitai János (bátaszéki) és Imre Márton (tolnai) amatőr festőművészek alkotásaiból látható kiállítás e hónao 28-ig Szekszár- don, a Munkásotthonban. Nyilván ez szolgáltatja az apropót a „két portré - egy helyen”-re, de az igazi magyarázat valójában nem ez. Tény az is, hogy mindössze egy esztendő a korkülönbség a két festő között, bár indokként ez sem állja meg a helyét... Az is igaz, hogy mindketten gyermekkoruk óta ragaszkodnak a ceruzához, az ecsethez, az is látható, hogy a természet szeretete, a táj iránti ragaszkodás egyaránt tükröződik alkotásaikban... s még ez sem az „igazi”. Ennyi hasonlóség, már-már megegye- zöség hallatán joggal lehet kíváncsi bárki, hogy a két ember életének, munkásságának mi is az a láthatatlan pontja, mely valamiképpen összeköti őket, mi is az a meghatározó azonosság, mely fölötte van a fölsoroltaknak. Tulajdonképpen az, hogy mindketten nyugdíjasok már jó néhány esztendeje. Persze, ez így önmagában még mindig kevés. Az viszont már csöppet sem, hogy nyugdíjaséveikben engedhetik meg magunknak, hogy az egyáltalán nem olcsó szenvedélyüknek, „szerelmüknek" rendre és folyamatosan áldozzanak saját, családjuk, no és kiállításaik nézői örömére. Mert mint mondják, most végre jut idejük hónuk alatt vázlatfüzettel járni a térimre Márton: Mözsi népviselet Hargitai János: Kisrókák mészetet, elidőzni naphosszat a táj harmóniájában és csöndesen azonosulni vele, magúkba foglalni, majd vászonra vinni, s mint most is: átnyújtani belőlük nekünk, a nézőknek. Az írás elején említődéit már, hogy Hargitai János és Imre Márton titkos frigye a festészetben már gyermekkorban megkötődött, s talán, ha körülmények nem úgy alakultak volna, ahogyan - szüleik szegény munkásemberek voltak, tehát mindkettőjüknek korán kellett a munkapad mellé állnia - akkor ma... De hát arról kár polemizálni, hogy „mi lett volna, ha...” Munkáséveiket tehát becsülettel végigdolgozták, ha volt idejük, a festőállvány mellé ültek - kint a szabadban, bent a szobában. Azt is mondják mindketten, hogy nyugdíjaskorukra teljesedett ki életük, s nem elsősorban azért, mert a közönség elé léphetnek alkotásaikkal (hisz ez csak következmény), hanem, mert egyszerűen festhetnek. Most meg? Ilyenkor ősszel? Még boldogabbak, mint máskor. Mert ez az ő idejük. A természet színgazdag pompája nyújtja számukra a legtöbb és legszebb témákat. A kiállítás a múlt héten nyílt. Idézzünk a meghitt megnyitóbeszédből, melyet Koz- máné Turnacker Katalin a megyei és városi művelődési központ művészeti előadója, az amatőr művészetek pártolója és jó barát mondott:- Lelki életünk tisztasága, személyiségünk gazdagsága, világra való nyitottságunk, aktív résztvevő magatartásunk a kultúrában, az élet szürkesége, a magány, az öregség, a fölöslegesen töltött idő elleni védelmünk bástyája a művészet, az alkotó tevékenység.- hm - Fotó: Bognár Cecil Egy kiállítás margójára Tímár Péter fotókiállítása, szeptember 28. Ez áll a paksi Ifjúsági és Úttörőház első emeletének ajtaján. A teremnyi szobában fotók, táblára kasírozva, üveg mögött. Kettő a falra akasztva, a többi a fal mellett. Ugyanaz a fotó, illetve egy-egy mozaikja feketén-fe- héren, pozitívan-negativan, fejtetőre állítva, megfordítva, szétszabdalva. Távolabbról nézve olyan az egész, mint egy börtön rácsos ablakának panorámája. A két fekete-fehér alapkép kiszínezve is ott támasztja a falat. Láttukon gyerekkorom falusi fényképészkirakatai jutnak eszembe: rózsaszínűre színezett, pufóka kislánykák képeivel. A fotóknak nincs meg a kellő sorrendisége. Sebaj, gondolom, a megnyitóra majd elrendezik, biztos addigra raknak ki valami tájékoztatót is a képekről, meg alkotójukról. Addig is a folyosón kérdezősködöm. Ki a fotóművész, mikor nyílik ez a kiállítás? A takarítónő jól tájékozott, közli, hogy a kiállítás már megnyílt. Bősz Mária népművelő tanácstalan. Hogy mikor nyílt a kiállítás nem tudja, a kiállítót nem ismeri. Egy hétig táppénzen volt, valószínűleg ezalatt történhetett. Közben szerencsére a kezembe kerül egy szeptemberi paksi programfüzet. Ebből megtudom, hogy Tímár Péter fotói megtekinthetők szeptember 4—28-ig, naponta 13-20 óráig. Tudásom megosztom a ház népművelőjével is. fké SZOMSZÉDOLÁS Dunántúlt napló Két újdonsággal - Baranya első kerékpárújával és egy új tévéátjátszóval - gazdagodik a közlejövőben Szigetvár. A Közlekedési Minisztérium és a KISZ KB évekkel ezelőtt pályázati rendszert hirdetett meg települések számára főútvonalak mentén építendő kerékpárutak létesítésére. Pályázat útján a költségek felét lehet elnyerni. Szigetvár két úttal kezdte, de a végén csak eggyel pályázott. A Lenin lakóteleptől a 6-os útig vezető kerékpárút tervét rögtön el kellett vetni, hiszen nem felelt meg a pályázati kiírás feltételének. Ami pedig megvalósulóban van: a 6-os út Pécs felőli bevezető szakaszának az északi oldalán van ez a városhatártól a Turbéki útig terjedő 815 méteren. Itt elég nagy a kerékpáros és a gyalogos forgalom, ami a fő közlekedési úton zajlik - gyakori balesetektől kísérten. Szigetvár pályázat útján 1,6 milliót kapott a minisztériumtól, 350 000 forinttal járult hozzá a megye, 1 millió forintértékű társadalmi munkát a város vállal. Az első 200 méter a Kaposvári KÉV kivitelezésében nemrég készült el (itt egy hidat is kellett építeni), a további 600 méter a társadalmi munkásokra vár, s 1988-ban készül el. A 2,5 méter széles út alkalmas a mindkét irányú kerékpáros forgalomra, s gyalogosok is közlekedhetnek rajta. Az út elkészülte után a 6-os út e szakaszáról mindkét irányban kitiltják a kerékpárosokat. A Magyar Televízió első programját mindig is rosszul lehetett venni Szigetvá- rott a pécsi adótorony és a város közötti elháríthatatlan műszaki problémák miatt, ezért aztán régi igény volt, hogy a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatósága jó vételi lehetőséget teremtsen. Ez most megvalósulóban van. A somogyapáti út melletti víztorony tetején próbaüzemsze- rűen működik már az új átjátszó-erősítő berendezés, ami a kabhegyi adást veszi át és továbbítja a 30-as csatornán a szigetváriaknak. A Pécshez tartozó területen ez leszfé 17. átjátszó telephely, ami valamikor októberben kezdi meg üzemszerű működését. Jelenleg különféle mérések folynak, ezek eredményétől függ az átjátszó üzembe helyezésének az időpontja. PETŐFI NÉPE Az Egyesült Villamos Gépgyár 7. számú bajai készülékgyárában igazán nem panaszkodhatnak megrendeléshiány miatt. A villamos szerelvényekre, köszörű- és polírozógépekre, erősáramú kapcsolókra, motorindítókra, s a termelési érték 60 százalékát adó daruvezérlő berendezésekre szükség és kereslet is van. Az első félév mutatói alapján a gyár vezetői és dolgozói joggal optimisták, mert a 300 millió forintos termelési tervet várhatóan 10-15 százalékkal túlteljesítik, a gyári nyereség is eléri a 68 millió forintot.- A daruvezérlő berendezéseket kizárólag a Szovjetuniónak készítjük - mondja bevezetésként Simonyi Károly igazgató. - Ez 5 ezer ilyen berendezést jelent évente, amelyet saját magunk fejlesztettünk ki. Az elmúlt két év gazdasági kényszere szorított rá bennünket, hogy kialakítsuk fejlesztési osztályunkat. S bár jelentős mennyiségű daruvezérlőre van megrendelésünk, gondolunk a jövőre is, ennek a berendezésnek a modernizált változata már rajzasztalon van. Az új készülék elektronizált, érintésmentes elemekből áll, s fele akkora lesz, mint a jelenlegi. Emellett több villamosipari gyártmányt fejlesztettünk ki. Ilyen a többi között a HK típusú helyzetkapcsoló-csa- lád (a szerszámgépiparban használják), az új típusú daru-függőkapcsoló. Az állványos köszörűgépből elkészültek már a kísérleti darabok, s fejlesztő mérnökeink egy új típusú lábkapcsoló megvalósításán dolgoznak, amelyet prés-és szerszámgépek indításához lehetne felhasználni. Nagy reményeket fűznek az első nyugati partnerrel való együttműködéshez. Széles körű tárgyalásokat folytatnak az olasz Felisatti céggel professzionális és barkács asztali köszörűgépek közös gyártásáról. Ez évi 60 ezer darabos exportot jelentene, s bár a hazai igényekről nincsenek adataink, úgy tűnik, itthon is jelentős megrendelésre lenne kilátás.- Ami a gyártásfejlesztést illeti - folytatta az igazgató - az is kényszerből valósult meg. Gépeink életkora már elérte a 15-20 évet, s újak beszerzésére nem kapunk pénzt. Ezért a meglévő gépeinket kell modernizálni. Az automatizálást néhány berendezésnél pneumatikával oldottuk meg, az egyedi és sorozatgyártáshoz pedig cég célgépeket készítettünk, amelyekkel a nagyobb termelékenység mellett munkaerőt is megtakarítottunk. Teljesen automatizáltuk az évente 120 ezer darab V - 10 típusú megálláskap- csolóház-család megmunkálását. A legnagyobb nehézséget számunkra a présszerszámok beszerzése okozza. Hónapokkal ezelőtt megrendeltünk például egy szerszámot, amelynek a közeljövőben már termelnie kellene, de még válaszra sem méltattak bennünket. Ezért is határoztuk el, gyáron belül fejlesztjük a szerszámkészítést. Már korábban említettük, hogy megrendelésekkel évek óta el vannak látva, mert keresett cikkeket, gépekhez, berendezésekhez szükséges alkatrészeket gyártanak. A szovjet partnerrel a daruvezérlőkre 1990-ig van szerződésük, ám azok jövőre a jelenlegi 5 ezer helyett 8 ezer készülékre tartanának igényt. A gyár ezt a mennyiséget képes lenne szállítani, de a Külkereskedelmi Minisztérium - ez érthetetlen - csak az ötezer darabot engedélyezte. A többi megrendelő is értesítette már a gyárat hogy jövőre miből mennyit kívánnak elkészíttetni. Ezekből a rendelésekből már látszik, hogy a következő évben 320-330 milliós termelést sikerül majd megvalósítani olyan módon, hogy a termelői árat 6-8 százalékkal csökkentik.- A munkaerőn belül a jó szakmunkások aránya csökken - tájékoztatott Má- rity János, a pártalapszervezet titkára. - Ez jelentős gondokat okoz számunkra. A városban hiányszakmának számít az esztergályos, a szerszámkészítő, a marós, az elektroműszerész. A hiányt érettségizett fiatalok gyors átképzésével próbáljuk megoldani. A munkaerő-problémáinkat igaz, nem oldja meg, de a termelés színvonalát javítja a pártalapszervezet tevékenysége. Az utóbbi években a politikai munkát a termelési feladatokra összpontosítottuk. Ez ma még inkább igaz, mert itt a gyárban kell politizálni, meggyőzni az embereket. A párt kibontakozási programját taggyűlésen vitattuk meg, összekapcsolva a féléves terv ismertetésével. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Az utóbbi évek tendenciái nem kedveznek sem az építő-, sem az építőanyag-iparnak. Ezen ágazatokba tartozó vállalatok csak megfeszített munkával, korszerűsítéssel tudnak talpon maradni. Nincs ez másként a BVM nyolc egysége közül állóeszközértékét tekintve a legnagyobb, évi termelési értéke szerint pedig a második legnagyobb gyárában, a dunaújvárosiban sem. Mint Varga Imre gyárigazgató-helyettes, műszaki vezető elmondta, a második félévben ugyancsak igyekezniük kell, ha a termékeik iránti keresletcsökkenést ellensúlyozni akarjak. Ezt elsősorban a lakossági célokra szánt termékek gyártásának és értékesítésének növelésével tudják elérni. Ezért a rendkívül keresett „E” gerendából a tervezett 3,1 millió folyóméteren kívül további 180 ezer folyómétert gyártanak, s a Tüzépen keresztül, illetve közvetlen eladással értékesítenek. A feladat nagyságát jelzi, hogy a 3,1 millió folyóméter is épp a kétszerese az előző gyártási kapacitásnak. Tízezer négyzetméterrel többet gyártanak a körüreges födémpanelból is, a tervezett 120 ezer négyzetméternél. Ebben az évben 1300 garázst is készítenek. Az első félévben 96'millió forint bevételt könyvelhettek el a BVM-TYP szerkezet értékesítésből. A második félév eddig eltelt hónapjainak tapasztalatai, illetve az előrejelzések szerint, az év végéig ebből már „csak" 70 millió forint bevételre számíthatnak. Ám ha sikerül a keresletcsökkenést ellensúlyozni, akkor a félévben elért 23,1 millió forint nyereség is megduplázható, sőt a tervezett 50,2 millió forint is elérhető. További 2-3 millió forintot pályázati úton szeretnének elnyerni. A BVM Dunaújvárosi Gyára, a nyereség- terv teljesítése érdekében, ezen az őszön új termékkel, az előfeszített vasbeton villany- oszloppal is megjelenik a piacon. Mindenesetre az már látszik, hogy a legnehezebb - a táv utolsó szakasza - a negyedik negyedév lesz. Minden tartalékot mozgósítva, a legszigorúbb költséggazdálkodással - miként azt a közelmúltban megrendezett műszaki konferencián is megfogalmazták - lehet csak elérni a tervezett célokat és eredményeket. Hétvége a kollégiumban Az „otthontalan”diákok Szombaton délután negyed ötkor érkeztem az 505. Számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet kollégiumába. Bús Imrével, az ügyeletes nevelő tanárral a földszinten találkoztam. Megtudtam, hogy a diákok a strandon élvezik még a nap meleg sugarait és a lubickolást. Többnyire nevelőotthonból jött tanulók maradtak benn hét végére. Sajnos, őket nem várják szülők, kedvenc ételeikkel és főként szeretettel. Nem örülnek együtt a héten történt eseményeknek, a szorgalmas munkáért, tanulásért kapott jegyeknek, a viszontlátásnak. Hiányzik egy megértő anya, aki foggal-körömmel harcol a gyermekéért, akihez oda lehet menni, ha időnként valami fáj. Ugyan mit érezhetnek ezek a mindenre érzékenyebb emberkék egy sorozatosan rossz hét után? Mi fordul meg a fejükben, ha végiggondolják eddigi életüket? K. Gy. az iregszemcsei nevelőotthonból jött. Kisegítő iskolába járt, és a hetediknyolcadik osztály elvégzése után került a szakmunkásképzőbe, az épületlakatos szakra. Szobájában rend és tisztaság fogad. Győző szégyenlősen mosolyog, arca elé teszi a kezét. Szemmel láthatóan zavarban van, s a kérdésekre körülményesen válaszol. Zárkózott, magányos fiú, nevelő tanára jelenléte bátrabbá teszi.- Először szokatlan volt a kollégium, mert nem voltak ismerősök - mondja. Bánatosan jöttem el /regszemcséről, gondoskodtak rólam, szerettem ott élni. Amikor a szüleiről kérdezem, komoly lesz.- A szüléimről nemigen szeretnék beszélni. Nem érdekel, hogy mit csinálnak - és rögtön feledteti a felidézett rossz emléket, másra terelve a szót. K. Gy. magányos, nem talált még a három hét alatt barátot. Benn töltötte minden szabadidejét a kollégiumban. Takarított, a portás nénivel beszélgetett. Közben a többiek is megjöttek a strandról, szép sorban egymás mellé telepedtek ágyaikra és meséltek a strandon történekről. A lényeg:- Szép lányokat láttunk és ami a legjobb, ide járnak ők is ebédelni az iskolánkba. A szombat-vasárnap délelőtti kötelező tanulás után ebédelni megyünk a Ge- mencbe. Kimossuk a szennyest, takarítunk. Moziba is szoktunk járni - mondják. Amikor a szüléikről kérdezem őket, különbözőek a reagálások. T. J. nyíltabb, ki- tárulkozóbb. Elmeséli élete történetét, emlékeit a nevelőanyjáról. Azt például, hogy mekkora csalódás volt, amikor a nevelőanyja hónapok óta nem válaszolt leveleire. T. J. meglátogatta, és az ajtót nem az az egészséges, életerős anyja nyitotta ki, aki tizenkét éves koráig nevelte, hanem a betegségtől meggyötört, fáradt asz- szony. H. J. már szűkszavúbb, zavarát megpróbálja mosollyal elütni. - Bele kell nyugodni abba, hogy anyám nem törődik velem - mondja. - A bátyám időnként meglátogat - jegyzi meg Kovács Attila. V. G. az édesanyjával tartja a kapcsolatot. Minden hét végén meglátogatja, mert Szekszár- don lakik. A szülei egyéves korában elváltak, elvették őt az édesanyjától és nevelőotthonba került. B. G. a legzárkózottabb. Eleinte nem emlékszik semmire és nem is akar. Később mégis elmondja, hogy csoportnevelőivel és szakoktatójával megértik egymást, ha problémája van, segítenek. Lassanként felszabadultabb lesz a légkör. B. G.-ta barátjáról egy éve megjelent írás érdekli, szeretné újra elolvasni. A többiek is kíváncsian kérdezősködnek: Benn leszünk az újságban? És mikor? Ugye az nem lesz benne, hogy hároméves koromban berúgtam? Lassan búcsúznom kellett tőlük, várta őket a vacsora és a Belmondo-film. Bus Imrével, a nevelő tanárral beszélgettünk még, amikor K. Gy. odajött, és megkérdezte: Jól nyilatkoztam? Azt még elfelejtettem, hogy voltunk Tamásiban az úttörőházban, és a mi iskolánk nyerte meg a selyemzászlót. O.
