Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-23 / 224. szám

MA Hol van a hajszál 1987. SZEPTEMBER 23. SZERDA a levesben XXXVII. évfolyam, 224. szám (3. oldal) ÁRA: 1,80 Ft KSZE-bemutató I regszemcsén Uj fajták, új agrotechnika A legújabb technikát hozták el a kí­sérleti táblára A kisebb csoportok jobban tudták tanulmányozni a növényi kísérleteket A KSZE növénytermelési rendszer idei, első őszi bemutatóját Iregszemcsén tartotta. A szokásoktól eltérően nem egy nap alatt, hanem még ma, szeptember 23-án is a gazdaságoknak bemutatják a kísérleti eredményeket. Azért tartják két napon át a bemutatót, mert így alaposab­ban elmélyülhetnek a szakemberek a lá­tottakban. S mivel a csoportok kisebbek, nagyobb a lehetőség a kérdés-felelet módszerre is. Ugyanakkor a figyelem is jobban a témára összpontosulhat, mert a látottak alapján ki lehet választani, hogy jövőre milyen fajta növényt vesse­nek. Lakatos Csaba igazgató Baranya, So­mogy és Tolna megye taggazdaságainak képviselői előtt elmondta, hogy a kísérle­tek azt bizonyítják, hogy jó vetőmag, technológia áll rendelkezésre. A kísérle­tek kis és nagy parcellákon igen jó fajtákat ígérnek köztermesztésre. A csoportokat a KSZE négy szakem­bere vezette végig a táblákon, illetőleg a gépek sora előtt. Illés István, Tóth Gábor, Tengelics Zoltán és Vasné Üveges Ildikó meggyőzően érvelt a KSZE programja mellett. Jövőre például már vethető a Mir- na kukorica, több mint tíz tonna termést ad ez a növény. A középérésűek közül a Pannónia SC megközelíti a tizenegy ton­nát hektáronként, a késői érésűek közül viszont a Sabrina ígérkezik ugyancsak tíz tonna fölötti átlagtermésével a jövő kuko­ricájának. Többcélú hasznosításra - szemes siló - is megfelelő az ajánlat, fő­leg a Pi 3965-ös, a Pi 3709-es fajták aján­lottak. Vizsgálták az iregszemcsei táblákon a különféle műtrágyák és növényvédő sze­rek hatását is. Ezeket összefoglaló jegy­zetben adták a résztvevők kezébe, hi­szen hosszabb tanulmányozást kíván a kísérletek egy-egy fajtája, míg a látottak emlékezetben maradva megadják a kellő támpontot a hatóanyag kiválasztásához is. Érdekes volt a biohumusz-eljárási ta­pasztalatok összegzése, ez az új mód­szer nyolc hibridnél, nyolc kezelésben vett részt. A kukoricaparcellákon 6-24 kezelést végeztek el, bizonyítandó, hogy a kezelési költségek, a terméseredmé­nyek és a növények tűrőképessége mi­ként viszonyul egymáshoz. Kiválasztha­tók a különböző csávázószerek is, hiszen ezek eredményei is kézzelfoghatóak a kí­sérleti táblákon. Több mint másfél ezer kisebb-nagyobb parcell i í sérletek tanulmányozása, a KSZE szak­embereinek tapasztalatátadása a jövő évben minden bizonnyal a taggazdasá­gokban hasznosul majd. A Smotzer vetőgépet is bemutatták, úgyszintén a normál- és ikersoros vetési módok hasznát, előnyét. A gépbemuta­tón száraprítók, adapterek, bálázók és szecskázók álltak az érdeklődők előtt, a gépek némelyikét a kísérleti parcellákon működés közben is bemutatták. Ma, szeptember 23-án az iregszem­csei bemutató második napján a győri, a pesti és a székesfehérvári termelésszer­vezési egységek gazdaságainak szak­emberei vesznek részt. Pálkovács Jenő Fotó: Czakó Sándor ■L Hazánkba látogat az osztrák szövetségi kancellár Dr. Franz Vranitzky, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárja Grósz Ká- rolynak, a Minisztertanács elnökének meghívására a közeli napokban hivata­los látogatást tesz hazánkban. A megyei párt-végrehajtóbizottság üléséről Napirenden a rendőri szervek munkája és a biztosítási rendszer átszervezése Ülést tartott tegnap Szekszárdon az MSZMP Tolna Megyei Végrehajtó Bizott­sága, amelyen részt vett és felszólalt Ladvánszky Károly belügyminiszter-he­lyettes. Dr. Adrián Zsigmon megyei ren­dőrfőkapitány előterjesztésében megvi­tatták az állam- és közbiztonság, vala­mint a rendőri munka legfontosabb me­gyei tapasztalatait. A testület e napirend tárgyalása során az MSZMP Központi Bi­zottságának és Politikai Bizottságának belügyi szervekre hozott határozatai vég­rehajtását ellenőrizte. A végrehajtó bi­zottság megállapította, hogy a megyében továbbra is szilárd és jó az állam-és köz- biztonság. Ugyanakkor az ismertté vált bűncselekmények növekedése jelzi - és a lakosság is így érzékeli -, hogy a köz­rend és a közbiztonság a korábbi évek­hez viszonyítva némileg romlott. Lazult az állampolgári fegyelem, gyakoribb a tör­vénybe ütköző magatartás. Szaporodott a rendőri szervek államigazgatással, igazgatásrendészettel összefüggő ügy­félforgalma is. Ezeket a feladatokat a me­gyei rendőr-főkapitányság dolgozói jól teljesítették és ezért a testület elismeré­sét fejezte ki. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a bűnmegelőzésben a rendőri és az állami, társadalmi szervek, gazdálkodó egységek együttműködésüket fejlesz- szék, következetesebben szerezzenek érvényt az állampolgári kötelességek tel­jesítésének. Ezt követően dr. Nagy Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezetőej tájékoztatta a testületet a biztosítási rendszer átszervezé­sének megyei tapasztalatairól. A végrehaj­tó bizottság megállapította, hogy a biztosí­tási rendszer átalakítása következtében létrejött az Állami Biztosító és a Hungária Biztosító között a lakosság és a vállalatok érdekeit szolgáló verseny, amely új, általá­ban kedvezőbb biztosítási formákat hozott létre, gyorsabb lett a kárrendezés, kulturál­tabb az ügyfelek kiszolgálása. A biztosító intézeteknek továbbra is feladatuk - hang­súlyozta a testület -, hogy egy-egy újabb és korszerűbb biztosítási forma bevezeté­sével, a gyors és korrekt ügyintézéssel a vállalkozó partnerek érdekeit és igényeit szolgálják, javítsák a vállalati és egyéni gaz­dálkodás biztonságát, a sokrétű és a sajá­tos egyedi igényeket is kielégítő biztosítási kultúra megvalósítását. Ezek a kizárólagos módszerek arra, hogy partnereik bizalmát elnyerjék. A végrehajtó bizottság felhívta a figyel­met arra is, hogy a biztosítási lehetőségek teljes körű ismerete szükséges ahhoz, hogy a vállalat a saját adottságainak leg­jobban megfelelőt tudja kiválasztani. Ezért mindkét biztosító érdeke, hogy propagan­damunkáját is korszerűsítse. ENSZ-közgyűlés Megkezdődött az általános vita A szovjet-amerikai leszerelési megál­lapodás lehetősége felderítette, a per- zsa(arab)-öbölbeli válság beárnyékolta az ENSZ-közgyűlés 42. ülésszakának politikai vitáját az első napon. Bár a leg­frissebb fejlemények, az iráni hajó ellen intézett amerikai támadás hírei már a dél­utáni ülés bezárása után érkeztek meg, az esti órákban a delegátusok találko­zóin ez volt a fő téma. Kedden szólalt fel az ülésszakon Hamenei iráni elnök, ami még nagyobb súlyt adott az incidensnek a világszervezet központjában. A szovjet-amerikai leszerelési megálla­podás fontosságát kivétel nélkül minden felszólaló hangsúlyozta. Nakaszona Ja- szuhiro japán kormányfő, Roberto Costa de Abreu Sodre brazil külügyminiszter, Ka- levi Sorsa finn külügyminiszter és több más felszólaló egyaránt megállapította, hogy a megállapodás történelmi jelentőségű, mert első ízben szünteti meg a nukleáris fegyve­rek egy teljes osztályát. „Reméljük, hogy következő lépésként a két ország megálla­podhat a hadászati fegyverek számának radikális, ötvenszázalékos „csökkentésé­ben” - mondotta a japán kormányfő. Be­szédében sürgette, hogy a Szovjetunió ve­zetése „alakítson ki pozitív magatartást ázsiai politikájában” és segítse elő az állító­lagos „területi problémák” megoldását Ja­pánnal. Az Irak és Irán között dúló háború, az öbölbeli feszültség kérdése is visszatérő téma volt. Lengyel-osztrák tárgyalások Stabilnak, mélynek és a konjunkturális ingadozásoktól mentesnek nevezte a lengyel-osztrák kapcsolatokat Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellár, aki hétfőn kezdett tárgyalásokat Varsó­ban vendéglátójával Zbigniew Messner lengyel kormányfővel. Vranitzky a tiszteletére adott díszvacso­rán reményének adott hangot, hogy hama­rosan valóra válnak a két ország közötti széles körű gazdasági együttműködést előirányzó javaslatok. A lengyel kormányfő is pozitívan értékelte az osztrák-lengyel kapcsolatokat, hangsúlyozva az együttmű­ködésben rejlő még kiaknázatlan lehető­séget. Ausztria Lengyelország harmadik legjelentősebb tőkés kereskedelmi part­nere. Az éves forgalom az utóbbi években újból megközelítette az 1980-as csúcsot és 700 millió dollár körül alakul, kisebb len­gyel deficitet mutatva. „Meg kell teremteni az egységet” Itt a munka nem befejezdött, hanem elkezdődött - mondta Grósz Károly miniszter- elnök az országgyűlésen, a kormány munkaprogramja feletti vita összefoglalásá­ban. Igen, a munka csak most kezdődik, de ahhoz, hogy valóban elkezdődjön, hogy egyáltalán remény legyen a kibontakozási program megvalósításához, egységre - ahogy mostanában divatos szóval mondjuk - társadalmi konszenzusra van szük­ség. Miért hiányzik ez? Nem a legfontosabb, de véleményem szerint semmiképpen nem elhanyagolható két, egymással összefüggő okot szeretnék itt megemlíteni. A hetvenes években az igen kedvező feltételekkel felvett hiteleket a lakosság élet- színvonalának emelésére fordítottuk, többet fogyasztunk, mint amit megtermelünk és különben is keveset és rosszul dolgozunk - hallottuk évekig. Ami a kevés munkát illeti, arról aligha kell mondani bármit is annak, aki 14-16 órát dolgozik naponta, többnyire nem is végtelen kapzsiságának kielégítésére. De lehet, hogy ezzel a sok munkával sem termelünk annyit, amennyit elfogyasztunk - gondol­hatjuk. Az én és a családom - a te és a te családod - rettentő túlfogyasztása lenne oka nehéz helyzetünknek? Az embernek lelkiismeret-furdalása támad, aztán eszé­be jut valami. Mostanában azért már megemlítjük - mi több, beszélünk róla - hogy a sok pénzt elnyelték olyan termelőüzemek, amelyeknek jobb lett volna nem termelni (veszteséget, eladhatatlan termékeket). De ha vannak olyan gyárak, ahová egyik ol­dalon bemegy a pénz, a másik oldalon meg nem jön ki semmi - gondolhatja a túlfo­gyasztó állampolgár -, akkor vannak más ilyen intézmények is, talán ezekről is kel­lene beszélni. A kétkezi munkás nehezen hiszi, hogy ebben meg abban a hivatalban hasznos munka folyik, talán még az is megfordul a fejében, hogy ugyan ki venné észre az ott fizetést felvevőkön kívül, ha az intézmény hirtelen megszűnne. Az intéz­ményben persze valószínűleg fontos munkát is végeznek, de azt mindenképpen meg kellene nézni, hogy ahhoz valóban kell ötven, kétszáz vagy ezernyolcszáz em­ber? És kell vajon annyi gépkocsi sofőrrel, annyi „tanulmányút”, annyi reprezentá­ció? Itt már kapcsolódhatunk is a második okhoz, amelyik a társadalmi konszenzus létrejöttét veszélyeztetheti. A munkanélküliség - ami persze csak átmeneti és struk­turális - kézzelfogható távolságban van már tőlünk. Megértjük, hogy az ózdi kohász - bár megszakadt a munkában - semmi hasznot nem tudott hajtani. Említhetnénk akár a szekszárdi segédmunkást is, aki - ha nem lump és még szorgalmas is - köny- nyen feleslegessé válhat a létszámleépítések következtében. Talán szívesebben élne a kohász az átképzési támogatás lehetőségével, sőt - hallom - vállalna köz­munkát, ha látná, hogy az apparátusokból, a társadalmi szervezetekből is elküldik azt, aki hozzá hasonlóan megszakadt ugyan eddig is a munkában, csak éppen min­den gyakorlati haszon nélkül. Történnek azért lépések e területen. Az országgyűlésen az is elhangzott, hogy vizsgálni kell az államapparátus, a párt- és társadalmi szervek anyagi támogatásá­val kapcsolatos kérédéseket. Reményeim szerint nem kerül majd sor egy szervezet létrehozására e kérdések vizsgálatához.

Next

/
Thumbnails
Contents