Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-03 / 207. szám
2 NÉPÚJSÁG \ 1987. szeptember 3 A Bundestag rendkívüli ülése a Pershing-1/A rakétákról A nyugatnémet parlament (Bundestag) szerdán megtartott rendkívüli ülésén a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) képviselői helyesléssel fogadták Helmut Kohl kancellárnak azt az augusztus 26-i nyilatkozatát, amely szerint bizonyos feltételekkel hajlandó lenne kinyilvánítani, hogy az NSZK lemond a Pershing-1 /A típusú rakétákról. Az SPD indítványa értelmében az NSZK-nak mindent meg kell tennie azért, hogy áttörést lehessen elérni a genfi tárgyalásokon. A Pershing-rakétákatfel kell számolni - egyidejűleg az összes szovjet és amerikai közép-hatótávolságú eszközök végleges eltávolításával. Az SPD szerint felszólítanák továbbá a Varsói Szerződés tagállamait, hogy ők is mondjanak le az 500 kilométernél rövidebb hatótávolságú eszközeik korszerűsítéséről. BUDAPEST- Tom Lantos képviselőt, az Egyesült Államok Képviselőháza külügyi bizottságának tagját - aki magánlátogatáson tartózkodik hazánkban - szerdán fogadta Maróthy László miniszterelnök-helyettes, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja és Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A képviselővel Várkonyi Péter külügyminiszter megbeszélést folytatott. MOSZKVA - Moszkvában szerdán megkezdődött Mathias Rust nyugatnémet állampolgár bírósági tárgyalása - jelentette a TASZSZ szovjet hírügynökség. Rust ügyét nyílt tárgyaláson a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának büntetőbírósága vizsgálja meg. A 19 éves amatőr pilóta elleni három vádpont: 1987. május 28-án sportrepülőgépével törvénytelen módon behatolt a Szovjetunió területére; megsértette a nemzetközi repülési szabályokat; és rosszhiszemű garázdaságKohl kancellár kifejtette: a feltételekhez kapcsolt legutóbbi kezdeményezése az NSZK változatlan biztonságpolitikai irányvonalába illeszkedik. Mindemellett ismét arra szólította fel a Szovjetuniót, hogy a Pershing-rakétákra vonatkozó közlését újabb leszerelési lépésekkel viszonozza - Bonn értelmezésében - elsősorban az NSZK-t fenyegető rövid hatótávolságú eszközök területén. A kancellár - az ellenzékhez fordulva - elutasította azt a feltételezést, hogy az NSZK rajta akarja tartani kezét „az atomravaszon”. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter is azt hangoztatta, hogy országa - akárcsak a múltban - a jövőben sem kíván atomhatalommá válni. A külügyminiszter másfelől magától értetődőnek nevezte, hogy a Pershing- 1/A típusú eszközök felszámolása után a ban is elmarasztalható. Rust a tárgyalás első napján bűnösnek vallotta magát a felrótt vádpontok elkövetésében. A bíróság elnöke Robert Tyihomirov, a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának tagja. A vádat Vlagyimir Andrejev, a legfőbb ügyész főtanácsadója képviseli. Mathias Rust védelmét gyakorlott szakember, Vszevo- lod Jakovlev, a moszkvai városi ügyvédi kollégium tagja látja el. *- Ha a nemzeti megbékélés politikájának eredményeként rendeződik a kambodzsai helyzet, a vietnami csapatok még 1990 előtt kivonulnak az országból - jelentette ki Kong Korm. A Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztere szerdán Moszkvában sajtóértekezleten közölte, hogy Kambodzsa népe nem feledi az átélt szenvedéseket, s ezért sosem engedi a népirtó Pol Pót és társai visszatérését. A nemzeti megbékélés érdekéhozzájuk tartozó és az Egyesült Államok által ellenőrzött nukleáris robbanótölteteket is kivonnák az NSZK-ból. Ebből a szempontból tulajdonított nagy jelentőséget Erich Honecker főtitkár közelgő látogatásának is. Alfred Dregger, a Kereszténydemok- rata-Keresztényszociális Unió (CDU/ CSU) parlamenti csoportjának elnöke szerint az uniópártok leszerelési ellentétei nem súlyosak, s parlamenti csoportjaik a kancellár mögött állnak. Alfred Biehle, a CSU katonai bizottságának elnöke azonban a Pershing-rakétákat ismét olyan eszközöknek minősítette, amelyekkel nyomást lehet gyakorolni a Szovjetunióra - állítólagos nagy fölényének megszüntetése céljából - a rövid hatótávolságú rakéták és a hagyományos fegyverzet területén. ben azonban a kambodzsai kormány kész a ma még vele szemben álló egyes személyekkel és csoportokkal tárgyalásokat folytatni. MEXIKÓVÁROS - Horn Gyula kül- ügyminisztériumi államtitkár megbeszéléseket folytatott Mexikóvárosban Bernardo Sepulveda külügyminiszterrel, Alfonso de Rosenzweig-Diazzal, a külügyminiszter első helyettesével és más mexikói politikai személyiségekkel hétfőn, illetve kedden. A felek áttekintették a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. WASHINGTON - A kaliforniai Concord haditengerészeti ellátó központjánál egy lőszert szállító vonat elgázolt egy béketüntetőt, aki több társával együtt meg akarta akadályozni, hogy a vonat elhagyja a támaszpontot. Az áldozat S. Brian Wilson háborús veterán. Egyik lábát térden alul levágták a kerekek és több más súlyos sérülést is szenvedett. Életveszélyes állapotban került kórházba. Wilson hét társával együtt azért ment a bázishoz, hogy bejáratánál éhség- sztrájkot kezdjen, tiltakozásul a nicara- guai ellenforradalmároknak nyújtott amerikai katonai támogatás ellen. PANORÁMA Dél-Afrika: hátralépés emelt fővel A dél-afrikai St. Helena aranybányában sok halálos áldozatot követelő, súlyos szerencsétlenség történt hétfőn. Komor véletlen, hogy a dél-afrikai történelem eddigi legnagyobb sztrájkmozgalmának végén, múlt vasárnap a bányatulajdonosok által tett csekély engedmények között szerepelt éppen a munkahelyi halálos balesetek után fizetendő kártalanítások növelése. A vívmánynak, sajnos, igen gyorsan hasznát veszik: a most elhunytak családjai már nem 2, hanem 3 évi jövedelemnek megfelelő segélyt kapnak. Az Országos Bányászszakszervezet (NUM) egy nappal a szerencsétlenség előtt keményen bírálta a dél-afrikai bányák biztonsági állapotát, „halálos csapdáknak” nevezte a tárnákat. Az arany- és a szénbányák több, mint 300 ezer dolgozója éppen csak felvette a munkát a 21 napos sztrájk után. A sztrájk miatt elbocsátott 46 ezer társuk sorsa, esetleges visszavételük egyelőre bizonytalan. A bányászszakszervezet meghátrált, követelései nagy részét nem teljesítették: 30 százalék helyett 17-23 százalékos béremelést kaptak csak, annyit, amennyit a bányatársaságok kezdettől kínáltak. A meghátrálás fő oka az, hogy a szak- szervezet nem vállalhatta a további tömeges elbocsátások kockázatát. A háromhetes sztrájk legutóbbi napjaiban egyedül az Anglo-American (nevével ellentétben főleg dél-afrikai tőkések tulajdonában lévő) vállalat legalább 40 ezer dolgozóját tette az utcára. Helyettük nyomban új munkásokat toboroztak, és a kenyér- kereset végleges elvesztése a többi sztrájkoló feje fölött is fenyegető veszélyként függött. Hiszen minden egyes bányász helyére a szegény vidéki településeken legalább öten várakoznak. A bányászok döntő többsége sivár munkásszállásokon lakik, és fizetésükből távol élő, népes családjukat kell eltartaniuk. Nagy hátránynak bizonyult, hogy a NUM-nak nincs sztrájksegélyalapja. A dél-afrikai központi bank pedig zárolta azokat a külföldi segélyalapokat, amelyeket a dél-afrikai fekete szakszervezeteknek szántak. A bányatársaságoknak megvoltak az egyéb eszközeik is a sztrájkolok megfélemlítésére, zsarolására. A bányavidékek bankjai nem voltak hajlandók öt amerikai dollárnak megfelelő összegnél többet kifizetni egyetlen bányásznak sem a takarékbetétkönyvből. A bányatársaságok kezében van szinte minden: a munkásszállás, a telepek boltjai, kocsmái. A bányák állig felfegyverzptt, fehér rend- fenntartó erői állandóan a sztrájkolok nyomában voltak. A legalább 300 ezer bányászt mozgósító sztrájk végét mégsem szabad vereségnek minősíteni. Az utóbbi évek munkabeszüntetéseinek kimenetele alapján a bányatulajdonosok három héttel ezelőtt arra számítottak, hogy a szakszervezet nem lesz képes 70-80 ezernél több munkást sztrájkra bírni, és a megmozdulás aligha tart 3-4 napnál tovább. A bányatőkések több millió dollárt vesztettek a sztrájk miatt, s tapasztalniuk kellett, hogy a bányászszakszervezet kezd „felnőtté válni”. A dél-afrikai rendszer 1979-ben engedélyezte a fekete munkásoknak szak- szervezetek létrehozását. A dél-afrikai és a külföldi tőke nyomására tették ezt, mert rájöttek, hogy jobb rendezett keretek között, törvényesített csatornákon keresztül alkudozni a munkavállalókkal. A bányászszakszervezetnek, a NUM-nak, 1982-ben, a megalakulásakor hatezer tagja volt. Ma háromszázezren tartoznak hozzá az ország hatszázezer bányásza közül. Figyelembe kell venni, hogy a délafrikai bányákban dolgozó feketék legalább egyharmada a szomszédos országokból jött, szakszervezeti jogok nélküli „vendégmunkás”. A munkáltatók egyik képviselője elismerte: „a szakszervezet megmutatta izmait, szervezési képességét, elszántságát és értelmességét”. A NUM 36 éves, a sztrájk révén egycsapásra ismertté vált főtitkára, Cyril Ramaphosa pedig a sztrájk végén rögtön kijelentette, hogy jövőre a szakszervezet újabb bérharcot kezd és akkor - mondta - sikeresebb lesz. A kulcskérdés most az, hogy a szak- szervezetnek az elbocsátott bányászok közül hányat sikerül visszavétetnie. Ha ugyanis a sztrájk miatt ezrek véglegesen elvesztik állásukat, az sok szakszervezeti tagot arra a következtetésre juttathat, hogy a békés akcióknak nincs sok értelmük, és bérkövetelések helyett az erőszak az egyetlen út, ami számukra nyitva áll. Mégpedig nem csupán a bérek emeléséért, hanem az egész rendszer megváltoztatásáért. A sztrájk új frontot nyitott a dél-afrikai feketék polgárjogi harcában is. Igaz, miként a bányatulajdonosoknak megvoltak az eszközeik a sztárjkolókkal szemben, ugyanúgy a fehér kormányzatnak is megvannak egyelőre az eszközei a politikai és fegyveres polgárjogi akciókkal szemben. KURUCZ JÁNOS Mai kommentárunk Szavazás az „édenkertben” Mauritius szigetét az idegenforgalmi prospektusok nemes egyszerűséggel „édenkertnek” nevezik, a szemtanúk szerint joggal. A tenger azúrkék, az aranyfövennyel borított partokon, az enyhe szellőben bólogató pálmák tövében még nincs túlzsúfoltság, és a gyors egymásutánban felépülő új hotelekben minden kényelmet meglelhet a messziről érkezett vendég. Olyan - mindössze kétezer négyzetkilométeres - miniországról van szó, amelynek a neve gyakran hangzik el az utazási irodák pultjainál, de szinte soha a sajtóban, rádióban, televízióban. Most viszont gyakran elhangzott, mert az édenkertben általános választásokat tartottak, méghozzá rendhagyóan érdekes körülményeket között. A jelenlegi kabinet egyik aktív tagját heroincsempészként(i) érték tetten az amszterdani Schipol repülőtéren. Ez azért még mauritiusi viszonylatban is elég nagy politikai bomba ahhoz, hogy egy kormányt elsöpörjön a detonáció ereje. A világ legdrágább bélyegének névadó szigetén azonban a most befutott, immár teljes választási jelentés szerint rezzenetlenül hatalmon maradt Aneerood Jungnauth miniszterelnök hárompárti, szociáldemokrata színezető kormánya. Újra bebizonyosodott, hogy a régi törvény, amely szerint egy politikai vezetés sorsa jórészt az országlása alatti gazdasági fejleményektől függ, még az „isten háta mögött”, a Kelet-Afrikától kétezer kilométerre, az Indiai óceánban fekvő miniszigeten is érvényes: bár a munkanélküliség még mindig gond, ezt is sikerült a felére (huszonkét százalékról tizenegyre) csökkenteni, az évi inflációs ráta pedig irigylésre méltó: körülbelül egy, azaz egy százalék. A gazdaság impozáns, csaknem hat százalékos évi növekedése szakértők szerint valóban nem független a kormány erőfeszítéseitől: a korábban szinte csak a cukorra épülő, monolitikus struktúrát sikerült úgy átalakítani, hogy más mezőgazdasági és iparágak kerültek előtérbe. Az időben foganatosított szerkezetváltást persze nagyban segítette egy világ-trend: az, hogy a tömegturizmus egyre szélesedő hullámai mostanában érték el a glóbusznak ezt a valóban távoli és valóban meseszép kis pontját is. Ezt a brit gyarmati sorból csak 1968-ban(!) felszabadult egymilliós, sokszínű, de főleg indiai származású népesség által lakott kis országot főleg így és ezért kezdik megismerni, persze főleg mozgalmas fővárosa, Port Louis környékét. Legalábbis a „civilek". Mert Mauritiusi a katonai tervezők nem véletlenül tartják már régen „az Indiai óceán kulcsának és sajátos földrajzi helyzete miatt a stratégiák évszázadok óta nagyon is jól tudják, minek a fővárosa Port Louis... HARMAT ENDRE A világon az elsők között Szívritmuszavarok vizsgálata katéter nélkül A betegnek semmi megpróbáltatást nem jelent a vizsgálat Nem volt könnyű dolga dr. Rostás László adjunktusnak, a Tolna Megyei Kórház I. belgyógyászati osztálya kardiológus szakorvosának, amikor találmányukról, az úgynevezett noninvaziv His-köteg elektrokardiográfiá- ról nekem, a szívgyógyászaiban és az elektronikában egyaránt járatlan laikusnak kellett beszélnie. Magyarországon 1977 óta alkalmazott módszer a szív elektromos tevékenységének vizsgálatára a His-köteg EKG. Ennek témánk szempontjából az a lényege, hogy a beteg szívébe katétert kell vezetni. E műtéti jellegű beavatkozást a lehetőségek szerint kerülni szerették volna, ezért már a módszer bevezetésének évében kísérleteket kezdett dr. Kelényi Loránd villamosmérnök, a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem élettani intézetének munkatársa a vizsgálat hagyományos EKG-hoz hasonló módon történő végzésére. A kísérletekből akkor születtek gyakorlati eredmények, amikor az elektronika szakembere az akkor dr. Tarján Jenő főorvos által vezetett osztály orvosával, dr. Rostás Lászlóval „összejött”. A hosz- szú időt, számtalan, a kórházban töltött hétvégét igénylő munka eredménye a katéterezés nélkül végezhető His-köteg vizsgálat, mely a beteg részére fájdalom- mentesen, ismételhető és olyan betegen is elvégezhető, akibe katétert valamilyen oknál fogva nem lehet vezetni. Az eljárás használható bizonyos - elsősorban infarktus során kialakuló - ritmuszavarhaj- lam kimutatására is, amire a hagyományos EKG nem alkalmas, a katéterezés pedig veszélyes lehet. Az eljárás működési elve, hogy egy célszámítógép segítségével a vizsgálat szempontjából értékes, a testfelületen mindössze néhány mikrovoltos erősségű jelet - amely a hagyományos eljárásokkal nem tehető láthatóvá - átlagolással felerősítik. Töbt száz szívciklust egymás fölé helyeznek, < hasznos jelek ezáltal fölerősödnek és < számítógép képernyőjén láthatóvá vál nak, a zajok pedig kioltják egymásí Hangsúlyozni kell azonban, hogy azeljá rás kifejezetten csak speciális szívrit mus-problémák esetén alkalmazható katéterezést tehát továbbra is végeznek de a korábbiakhoz képest a betegei több mint fele megmenthető ettől.- Nem lett volna célszerűbb - esetlei olcsóbb az eljárást külföldről megvásá rolni? - kérdem.- A világon elsők között dolgoztuk ki í módszert. Azokkal szemben, * akiktí esetleg megvehettük volna, előnyünl volt, mi ugyanis kicsi, hordozható cél komputert használtunk, míg kint óriás számítógépekkel dolgoztak. Ami a pénz illeti, az első modell a POTE műszereivé készült, ma a célszámítógépek sorozat gyártását hazai cég, a Rolitron végzi. Ehhez a találmányhoz a szellemi kapaci táson felül mindenekelőtt sok munka és er kölcsi támogatás kellett. Dr. Molnár Ádán főigazgató főorvos, dr. Gesztesi Tárná: főorvos és az osztály dolgozói minden se gítséget megadtak ahhoz, hogy a kollektí munka eredményes legyen. -riAgrotechnikai és fajtabemutató Sárkeresztúron Tegnap délelőtt 10 órakor Molnár Ferenc a sárkeresztúri Jóreménység Tsz elnöke és Lakatos Csaba, a KSZE Növény- termelési Rendszer Agrárfejlesztő Közös Vállalat igazgatója nyitotta meg azt az agrotechnikai és fajtakísérleti bemutatót, melyre 11 hazai, valamint 12 külföldi cég is elhozta termékeit. A MAE Fejér Megyei Szervezete, a Fejér Megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a Termelőszövetkezetek Fejér Megyei Szövetsége, a Fejér Megyei Növényvédel mi és Agrokémiai Állomás, a székesfehér vári Agroker Vállalat, valamint a házigazd. és a KSZE szervezésében először napra forgó-fajtabemutatót tekintettek meg az ér deklődők, majd kötetlen tapasztalatcseré re került sor a vetőmag-előállító és nö vényvédőszer-gyártó, -forgalmazó -fel használó szakemberek között. A bemutatón megyénket az iregszem csei Takarmánykutató Intézet képviselte. A dél-afrikai rendőrség augusztus 13-án őrizetbe vette a sztrájkoló bányászok szakszervezetének vezetőit, de ezzel sem tudták a munka folytatására rábírni akkor a több mint háromszázezer bányászt
