Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

1987. szeptember 18. Képújság 3 ciás körvezérlés alkalmazására), gazda­sági (tarifarendszer-módosítás) és admi­nisztratív (kontingentálás) eszközének igénybevételére, hogy a villamosener- gia-igény növekedését korlátok közé szorítsuk, és az erőműépitési igényeket megszabó csúcsteljesítmények se növe­kedjenek a villamosenergia-igényeknél gyorsabban. A szükséges kapacitások meghatáro­zásánál jelentős tényező az ellátás biz­tonságának előirányzott szintje. A nem­zetközi gyakorlat e tekintetben, hogy az év 8760 órájából 9 órás ellátási szünet engedhető meg. Mint az előzőekben em­lítettem, országos átlagban az ellátás biz­tonsága hozamban ezt az értéket közelíti, és átlagban az áramszünet időtartama 10-12 óra között van. Hosszú távú ter­veinkben az erőműkapacitást úgy hatá­roztuk meg, hogy a kapacitáshiány miatt megengedhető korlátozás mértéke évi 50 óra, tehát a jelenleginél 3-5-szöröse. Ha az ehhez rendelt erőműkapacitás nem épülne meg, a korlátozás időtarta­ma igen gyors ütemben nőne. (Például: ha 2,5 százalék/év növekedéssel számo­lunk is, és az első 1000 megawattos atomeröművi blokk előtt csak a Bős- Nagymaros 430 megawattja lépne be a termelésbe, és nem építenénk meg a ter­vezett 500 megawattnyi gázturbinát, ak­kor 1995-ben a korlátozás időtartama várhatóan eléri a 100 órát, amely már nem vezethető le csak az ipar szférájá­ban, hanem esetenként a lakosságot is érintheti. Az elmondottakkal arra szerettem vol­na rámutatni, hogy a kormányprogram mellékletében specifikált energetikai fej­lesztési program, nevezetesen a paksi atomerőmű bővítése 2 darab 1000 me­gawattos blokkal, a bős-nagymarosi víz­erőmű teljesítményéből minket illető 430 megawattnyi teljesítmény, valamint kom­binált - jó hatásfokú - ciklusban meg­épülő 500 megawattnyi gázturbina, és az import már-már megengedhetetlen 400 megawattos fokozása nem túlzó, hanem a népgazdaság reális energiaigényét ép­pen csak az üzembiztonság csökkenése árán kielégítő változat. Abban azt hiszem egyetértünk, hogy a színvonalas villa- mosenergia-ellátás nélkül nem funkcio­nálhat a népgazdaság, és nem képzelhe­tő el jó társadalmi, politikai közérzet. Egy­ben arra is felhívnám a figyelmet, hogy egy rosszul végrehajtott szerkezetátala­kítási elemzés - ahogy mondani szokták - kiöntheti a mosdóvízzel a gyereket is. És végül, engedjék meg, hogy - mivel én a paksi atomerőműnél dolgozom - hang­súlyozzam a paksi atomerőmű 1000 me­gawattos blokkokkal történő bővítésének parpolitikai jelentőségét. Az ezer mega­wattos blokkok létesítését világszínvonalú eszközrendszerrel, számítógéppel támo­gatott tervezéssel, gyártással és minőség­biztosítással végezzük. Egy 1000 mega­wattos blokk építése olyan munkalehető­ség, technikai kihívás, innovatív hajtóerő a nagyar ipar vállalatai, sőt a magyar műsza- d-tudományos intézmények részére is, amelynek megfelelni egyenlő a ma itt tár­gyalt kormányprogram feladatainak a telje­sítésével. A kormányprogram egészéről csak rövi- fen szólnék. Választókerületemben egy­aránt megtalálható a magasan kvalifikált nérnök, fizikus, rádiókémikus mellett a me­zőgazdasági gyalogmunkás és a halász- amber is. Körükben tájékozódva arról győ­ződtem meg, hogy a stabilizáló elképzelé­sekkel egyetértenek, s bár úgy láttam, hogy szívesebben neveznék normalizációs srogramnak. Mert arról van itt szó, hogy ibnormális tendenciákat, folyamatokat ikarunk megállítani úgy, hogy közben min- lennek változnia kell, így a munkaintenzi- ásnak, munkaerkölcsnek, kormányzati, állalati munkának fölfelé és egyidejűleg az iletszinvonalnak lefelé. A program a diplomásokat azzal nyer- e meg, hogy prioritást ad a műszaki fej- asztésnek, rangot ad a képzésnek, to- ábbképzésnek, így várhatóan helyreáll i tudás rangja. A munkás abban bízik, logy végre határozott intézkedést érez a irogram mögött arra, hogy ugyan né- lány kemény év után, de végre csökken­et az inflációs ráta, és nem kell napi 12 irát dolgoznia. A végrehajtás tekinteté- len már nem ilyen egyhangú az optimiz- ius, az elmúlt évek negatív tapasztalatai redményeként szkeptikus vélemények 3 elhangzottak. Számomra egyértelmű, hogy ezt a irogramot csak egy kérlelhetetlenül kö- etkezetes kormányzati munkával, a épgazdaság gazdasági folyamatainak ilandó alapos elemzésével, a kormány- ati munkához szervesen illeszkedő esz- öz- és intézményrendszerrel, a társada- )m és a politika maximális támogatása lellett lehet sikeresen végrehajtani. Köszönöm, hogy meghallgattak. SZIRÁKI ANDRÁS (Szolnok m. 2. vk.), a Szolnoki Mezőgép Vállalat vezérigazga­tója felhívta a kormány figyelmét, hogy a vállalatok körében az elmúlt hónapok­ban felerősödtek az áremelési törekvé­sek. Ezt minden eszközzel meg kell aka­dályozni, hatékony intézkedéseket kell hozni az indokolatlan áremelések meg­fékezésére. PUSKÁS SÁNDOR (Heves m. 2. vk.), az Országos Kereskedelmi és Hitelbank RT vezérigazgató-helyettese a pénzügyi eszköztár bővítésével, a kétszintű bank- rendszer létrehozásával kapcsolatos ta­pasztalatokról, a továbbfejlesztés lehető­ségeiről szólt, majd rámutatott: a gazda­ságirányítás reformjának időszerű kiter­jesztése elkerülhetetlenné teszi a költ­ségvetés szerepének törvényben rögzí­tendő újraértékelését. GYÖRFFY LÁSZLÓ (Vas m„ 7. vk.), az ostffyasszonyfai Petőfi Termelőszövetke­zet elnöke részletesen elemezte, miként lehetne megállítani a konvertibilis adós­Grósz Károly: Tisztelt Országgyűlés! A kormány és a magam nevében meg­köszönöm a felszólalásokat, támogatá­sukat, s azt, hogy gondolataikkal hozzá­járultak a helyzetelemzéshez, az útkere­séshez, a módszerek kutatásához. Na­gyon köszönöm a végrehajtásban való együttműködés szándékát is. Külön sze­retném megköszönni Kádár János elv­társnak, hogy a párt Központi Bizottsága nevében támogatja a kormány'törekvé­seit. Felszólalásában megerősítette tö­rekvéseink elvi alapjait és hozzájárult ah­hoz, hogy a kormány széleskörű politikai összefüggések szem előtt tartásával szervezze munkáját. Ugyancsak köszö­nöm a Szakszervezetek Országos Taná­csa, valamint a MTESZ képviseletében elhangzott, a kormány programját támo­gató képviselői gondolatokat. Ezek a támogatások nagyon sokat je­lentenek mindennapi munkánkban, erőt adnak neküpk. Úgy érzem, e két nap alatt jelentős lépéseket tettünk előre, annak az egységnek a kialakításában, amely nélkül nem lehet sem stabilizálni, sem egy kibontakozási programot előkészíte­ni. Benyomásom szerint a vita konstruktív volt, a valóság talajából táplálkozott. A felszólalók egyszerre fogalmazták meg az ország irányításának felelősségéből eredő teendőket, és képviselték válasz­tóik érdekeit. Sokat tettünk e két nap alatt, mindent, amit ebben a teremben meg lehetett tenni. De a program megva­lósításához természetesen nem eleget. Itt a munka politikai értelemben a kormány­zati munka szervezése szempontjából nem befejeződött, hanem elkezdődött. Messzemenően egyetértek azzal a fel­szólalással, amely szerint az országban ezután kell megteremteni azt a szellemi egységet, amely e házban kialakult. Tu­dom, maradt számtalan nyitott kérdés, véleménykülönbség, s még több kelet­kezik majd a lakossággal folyó párbe­szédünk során, amelyet továbbra is fenn kell tartanunk, keresve a kérdésekre ad­ható reális válaszokat. Úgy érzem, egyetértés alakult ki közöt­tünk a helyzet megítélésében. A kibonta­kozás fő irányait illetően is azonos mór dón gondolkodunk, a főbb módszerek­ben és eszközökben is tisztázódtak az ál­láspontok. S - bízom benne, ezt nem ér­tik félre - az előkészítésben alkalmazott munkastílusunk is rokonszenvre talált itt. Milyen kérdések várnak még tisztá­zásra? Úgy látom, hogy a program végre­hajtásának biztosítékait illetően maradt sok kétely és kérdés. Megfogalmazták: megvannak-e a gazdasági, társadalmi, politikai, erkölcsi feltételek ahhoz, hogy a programot végre tudjuk hajtani, a gazda­sági, politikai intézmények alkalmasak-e arra, hogy befogadják a változásból fa­kadó követelményeket, a megújulást. Ugyanakkor teljes egészében megértem annak a képviselőnek a gondját, aki kije­lentette: vegyes érzelmekkel szavazza meg e programot. Őszintén megvallom, bennem is meglehetősen sok vegyes ér­zés kavarog most, ebben a pillanatban, ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt két és fél hónap alatt is. Azzal a különbséggel, hogy nem vagyok olyan helyzetben, mint a felszólaló képviselő: nem engedhetem meg magamnak, hogy csak reményked­jek, nekem dolgoznom is kell e progra­mért! Miért vannak bennem vegyes érzések, feszültségek? Mert a mai napig úgy ér­zem, hogy nem teremtődött meg az a szakmai, szellemi egység, amely a célok megalapozottabb megjelöléséhez, eléré­séhez szükséges. Ezt még közösen kell ságállomány növekedését. Javasolta, hogy ágazati szinten is mielőbb tekintsék át a konvertibilis import helyettesítésé­nek lehetőségeit, a luxuscikkek kategó­riájába tartozó áruk behozatalát pedig szüntessék meg. KOVÁCS LÁSZLÓ (Pest m. 20. vk.), a Dunai Kőolajipari Vállalat műszakvezető­je azokat az aggodalmakat, reménysé­geket, áldozatvállalást és tenniakarást is kifejező megnyilvánulásokat tolmácsol­ta, amelyeket Pest megye legnagyobb vállalatainál, dolgozótársai körében ta­pasztalt. KIRÁLY ZOLTÁN (Csongrád m. 5. vk.), az MTV szegedi stúdiójának szerkesztő- riportere több kérdést intézett a kormány elnökéhez a nagyberuházások, az állami apparátus, a politikai, társadalmi és tö­megszervezetek számára adott állami dotáció felülvizsgálatára, a honvédelmi kiadások esetleges csökkentésére, s egy esetleges kényszerű adósság-átüte­mezésre vonatkozóan. GÁGYOR PÁL (Budapest, 13. vk.), az Ipari Informatikai Központ vezérigazga­tója kiemelte, hogy a stabilizáció és a kibontakozás alapfeltétele az egyre több versenyképes exportáru. Majd hozzátet­te azt is, hogy a világpiac ma a tudásigé­nyes termékeket honorálja a legjobban. Azok az országok tudtak gyorsan alkal­mazkodni a világgazdaságban bekövet­kezett változásokhoz, ahol megvolt a szellemi felkészültség és a rugalmasság a szerkezetváltásra. Ezután SIMON PÉTER (Tolna m., 9. vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemvi­teli igazgatója szólalt fel. * Mivel a kormány munkaprogramja fe­letti vitához hozzászólásra több képvise­lő nem jelentkezett az elnöklő Sarlós István a vitát bezárta. A felszólalásokra Grósz Károly vála­szolt. A kormányfő válaszát hallgatja a „T” ház kidolgoznunk. Ezért e helyről is szeret­ném kérni az elméleti és gyakorlati szak­embereket, gazdasági vezetőket, segít­sék a kormányt a kor mai követelményei­nek megfelelő munkastílus és munka- módszer, kialakításában, hogy eleget tudjon tenni a program által támasztott rendkívül nagy követelményeknek. Tisz­tában vagyok, persze azzal, hogy ez a program teljes egészében nem felel meg a mai valóság minden igényének. De a kérdés úgy vetődött föl: várjunk-e még, tanulmányozzuk-e még a különböző kér­déseket, vitatkozzunk-e tovább a szak­emberekkel, hogy ily módon lassan ki­alakuljon egy érleltebb, talán kevesebb tévedési lehetőséget magában hordozó koncepció. Vagy már vigyük döntésre a programot most, dolgozva közben annak gazdagításán és hozzákezdve a végre­hajtáshoz. Mi az utóbbit választottuk! Tettük ezt egy igen gyakorlati meggon­dolásból: mert sürget az idő, tenni, csele­kedni kell. Ezzel a döntésünkkel vállaltuk a tévedés lehetőségét, azt, hogy esetleg egy politikailag nem kellően előkészített programot terjesszünk elő, amelyet me­net közben talán többször módosítanunk kell. Mi ezt vállaltuk, s meggyőződésem, hogy ezen az úton kell járnunk. A dolgunkat nehezíti az is, hogy az or­szágban jelen vannak azok az erők, ame­lyek nem az ország jövőjével, hanem csupán személyes ambícióik kielégíté­sével törődnek. Ők azok, akik a „minél rosszabb - annál jobb” filozófiáját vall­ják. Ezzel is számolnunk kell. A munka- program még el sem készült, amikor le­vélben közölték vele, hogy nem ért egyet vele. Tapasztalható tehát az országban demagógia is, amely nem mindig kap kellő visszautasítást. Márpedig a politika története arra tanít, hogy követelni min­dig könnyebb megteremteni a feltétele­ket az igények kielégítéséhez. Hálás vagyok mindazoknak, akik sze­mélyesen a miniszterelnököt is támoga­tásukról biztosították. Úgy vélem azon­ban, hogy elsősorban nem a kormányfő, a kormányzat támogatására van szük­ség, hanem arra, hogy közösen megold­juk társadalmi-gazdasági gondjainkat. A kormányt az Országgyűlés, ha szüksé­gesnek tartja, bármikor felmentheti, a képviselőt is visszahívhatják a választó- polgárok. De azt semmiképpen sem en­gedhetjük meg magunknak, hogy ne nézzünk szembe az előttünk álló felada­tokkal, ne dolgozzunk a problémák meg­oldásán. A kormánynak az jelenti a leg­nagyobb támogatást, ha mindenki teszi a dolgát ott ahol él, dolgozik, s ahol lehető­sége van erre. Gazdaságunk ma olyan kátyúban van, amelyből csak úgy tud kijutni, ha a politi­ka, az egész társadalom minden támoga­tást megad ahhoz, hogy úrrá legyen gondjain és ismét országunk szilárd alapjává váljék. Válasz a képviselők felszólalásaira Grósz Károly ezután kitért a kor­mányprogram vitájában felvetődött né­hány kérdésre. Ebből ismertetünk néhá­nyat.- Ami a bős-nagymarosi vízlépcső építését illeti - mondotta felelősséggel végig gondoltunk és végig is számoltuk a beruházás jelenlegi helyzetét, annak anyagi előnyeit és terheit. S ennek alap­ján jutottunk arra a következtetésre, hogy nem vissza, hanem előre kell lépni. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökével konzultálva kértük: nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a rendszer a tervezettnél 15 hónappal ha­marabb termelhessen. Szó esett a tengizi beruházásról is. Szovjet partnereinkkel közöltük, hogy a harmadik technológiai sor építésében nem veszünk részt. Eddig vállalt kötele­zettségeinket maradéktalanul teljesítjük, de szűkös anyagi lehetőségeink miatt a folytatást nem vállalhatjuk. Pedig nagyon nagy szükségünk volna a részvétel elle­nében kapott további földgázszállítmá­nyokra is. Grósz Károly ezután elmondta, hogy vizsgálják az államapparátus, a párt- és társadalmi szervek anyagi támogatásá­val kapcsolatos kérdéseket. Gondos elemzéssel, alapos munkával megnéz­zük, mi az, amit át kell - át lehet - csopor­tosítani, mert e szervek működését nem veszélyeztethetjük. Egyik képviselő megkérdezte, hogy - ha jól értettem - lelkileg fel vagyunk-e készülve társadalmi konfliktusokra. Egy kormányzó párt, egy kormány, egy parla­ment - meggyőződésem szerint - mindig készen kell, hogy álljon a konfliktusokra. Ezek nélkül a világ nem haladhat előre. Fel vagyunk készülve arra, hogyha az egyik konfliktust megoldottuk, akkor szembe kell néznünk a következővel. Nagyon fontosnak tartom azt a figyel­meztető jelzést, miszerint az adórendszer kidolgozásánál, elfogadásánál számol­junk azzal, hogy e rendszernek hosszú távú funkciót kell betöltenie a magyar gazdaságban, tehát a pillanatnyi gondok miatt nem köthetjük meg „kezét-lábát”, mert akkor nem tud eredményesen mű­ködni. Ez igaz. Itt van azonban egy valódi nagy dilemma: ez a rendszer - még akkor is, ha tudjuk, hogy majd többször kell igazí­tani rajta - hosszú távra épül be a magyar gazdaságba, de mégiscsak a mai valóság talaján jön létre. Számolnia kell tehát azok­kal a gondokkal, problémákkal, amelyek megoldásán ma itt munkálkodunk. A továbbiakban arról szólt, hogy felvető­dött a vitában a szigorú árellenőrzés köve­telménye. - Teljesen jogos ez az igény. A közelmúltban megvizsgáltattam hat nagy­kereskedelmi vállalatnál összesen 15 500 árucikk áremelkedésének okát. E termé­kek árai általában 15 százalékkal nőttek. Azt tapasztaltuk, hogy minden áremelke­désnél volt valamilyen valós ok, de sehol sem volt indokolt akkora áremelkedés, mint amekkorát végrehajtottak.- Örültem, hogy a képviselők nagy tet­széssel fogadták azt a gondolatot, hogy vissza kell állítani a tudás becsületét. Itt van a leggyorsabban és leghatékonyabban mozgósítható tartalékunk! A kormányzat­nak, a minisztériumok végrehajtó appará­tusainak, a vállalatvezetőknek, a társadalmi szerveknek azonban gondoskodniuk kell arról is, hogy a diplomások végzettségük­nek megfelelő munkához jussanak, és ilyen színvonalon legyen a jövedelmük is. Örülök annak a javaslatnak, hogy a kor­mány rendszeresen vizsgálja felül azoknak a nyugdíjasoknak a helyzetét, akik havonta még 4000 forintot sem kapnak kézhez, s amennyiben kívánatos, hozzon intézkedé­seket anyagi helyzetük javítására. Ez kis hí­ján egymillió embert érint, gondjaikkal a kormánynak megkülönböztetett figyelem­mel kell foglalkoznia. Több felszólaló is említette a bürokratiz­must, ezzel kapcsolatban szeretnék be­szélni az apparátusokról. Én azt az utat lá­tom járhatónak, amelyet Kádár elvtárs is említett: tevékenységi köröket kell felülvizs­gálni és nem beosztásokat. Felvetődött a megyerendszer megszün­tetése. Azt tanácsolom: ne döntsenek eb­ben a kérdésben még egy darabig! Mióta én csak visszaemlékszem, mindig akkor szerveztük át az országot, amikor baj volt. S akkor sem hozott semmit a konyhára, min­den átszervezés nagyon sok pénzbe ke­rült, s ma nincs erre pénzünk! A bérreformmal kapcsolatos észrevéte­lekkel egyetértünk: 1988-ban m^(kezdjük kidolgozását. Elhangzott - joggal -, hogy áldozatot ké­rünk a társadalomtól. Most kikerülhetetlen, hogy kétszámjegyű inflációt vállaljunk, de terveink szerint 1989-ben 8-9 százalékos, 1990-ben pedig körülbelül 6 százalékos inflációval lehet számolni. Pontos számo­kat természetesen csak akkortudunk majd mondani, s felelősséggel csak akkor tu­dunk nyilatkozni, amikor az első év ered­ményét látjuk. Azt azonban hangsúlyozni szeretném: az életszínvonalat csak olyan mértékben csökkentjük, amilyen mérték­ben az feltétlenül szükséges. S csak addig, ameddig az elkerülhetetlen! Az infláció nem ok, hanem következmény. Az okokat kell megszüntetnünk, s nem a következmé­nyekre kell koncentrálnunk. Képviselői ajánlásként hangzott el: a mi­niszterelnök őrizze meg tisztaságát. Ünne­pélyesen kijelentem Önöknek, hogy nem lehet tartósan „ártatlan” a miniszterelnök! Azt nem tudom ígérni, hogy hiba nélkül fo­gok, fogunk dolgozni. Azt azonban igen: mindent elkövetünk, hogy a legkevesebb hibával tegyünk eleget kötelességünknek. Szeretném még elmondani, hogy ami­kor a kérdés elhangzott: van-e garancia arra, hogy előbbre jutunk, sokattöpreng- tem, mit is válaszoljak. Én két garanciát tudok. Az egyik, hogy ez a nép élni, alkotni akar, nyugodt jövőtvár, így szeretné tervez­ni holnapját. És ez nagy kényszerítő erő mindig, minden vezető számára! A másik: az ország, a szocializmus ügye mellett el­kötelezett, áldozatkész, politizáló emberek nagy közössége dolgozik a pártban, a szakszervezetekben, a népfrontmozga­lomban, a különböző társadalmi szerveze­tekben. Ezek az emberek egész életüket tették fel ügyünkre - s ha ez áldozat volt, önként tették! Tehát ha garanciát kere­sünk, akkor én két következtetésre jutot­tam: az egyik az érdek, a másik pedig az el­kötelezettség, az öntudat. Grósz Károly vitaösszefoglalója után szavazás következett. Az Országgyűlés őszi ülésszakának második napja - amelyen Sarlós István, Cservenka Ferencné és Péter János fel­váltva elnökölt - ezzel befejeződött. A képviselők ma reggel a napirendnek megfelelően az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójá­ról szóló törvényjavaslatok tárgyalásával folytatják munkájukat. A törvényjavasla­tokat Medgyessy Péter pénzügyminisz­ter terjeszti az Országgyűlés elé. Sürget az idő, cselekedni kell

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents