Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-02 / 206. szám
1987. szeptember 2. ^ÉPÜJSÁG 3 ... a karaván halad? Manapság mindenki vitatkozik. Érvek és ellenérvek hangzanak el családi körben, barátok között, jó ismerősök esti társaságában épp úgy mint - mint kocsmaasztalok mellett. Sőt: az sem ritkaság, hogy munkahelyeken alakulnak alkalmi „vitaklubok”, s miközben a késlekedő anyagra várnak (vagy éppen az ügyfelet váratják, mert ilyen is előfordul), arról vitatkoznak a kollégák, vezetők és beosztottak, hogyan lesz tovább. A vita tehát - túlzás nélkül mondhatjuk - társadalmi méreteket öltött. Mi változik meg 1988-ban, mit hoz a párt kibontakozási programjának végrehajtása, mi kerül abból a kormányprogramba, hogyan foglal állást az Országgyűlés- megannyi kérdés, amelyre ki-ki a maga módján, szándékai és vérmérséklete szerint próbál válaszolni. És tovább: mit jelent az új, tervezett adórendszer, ezen belül mennyit jelent életszínvonal-százalékban az árak jelentős részét emelő forgalmi adó, s mennyit a személyi jövedelemadó? Véleménye, elképzelése mindenkinek van. Kell is hogy legyen, hiszen valamennyien személy szerint érdekeltek vagyunk a kibontakozási program sikerében. Mert abban viszont mindenki egyetért, hogy valamittenni kell, ha ki akarunk jutni a jelenlegi helyzetből. Mégis: a tervezetekből mindeddig csak egyes részletek kerültek nyilvánosságra - főleg a személyi jövedelemadóról - s azok a részletek is egyre-másra változnak. A pénzügyminiszter helyettese azt is elmondta, hogy miért: számos észrevétel, javaslat érkezett a minisztériumhoz, és személy szerint azokhoz, akik az új adórendszerrel hivatalból foglalkoznak. Az észrevételek egy részét megalapozottnak tartották, s azokat figyelembe véve változtattak meg egyes részleteket a tervezetben. Elsősorban arról, hogy kik és miért kaphatnak (vagy éppen: nem kaphatnak) bizonyos mértékű kedvezményeket az adóból. Ha erről az oldaláról nézzük: társadalmi vita folyik. Ám az igazi társadalmi vita azt jelenti, hogy különböző és minél nyilvánosabb fórumokon tárgyalják meg az ország egész lakosságát érintő kérdéseket. Ez pedig - noha ígéret van rá - még késik. Tárgyalták már a kibontakozási programot - vagy annak egyik-másik részletét - rangos testületek, vezető szervek. Állást is foglaltak, hallatták szavukat, a sokéves gyakorlattól eltérve - bírálóan is. Csakhogy a közéleti demokrácia mifelénk még gyermekcipőben jár. Sokat beszélünk ugyan róla, de a gyakorlatban jóval kevesebb történik. Pedig most itt van az alkalom és lehetőség a közéleti demokrácia gyakorlására! Ha azok a beszélgetések, amelyek most családi, baráti, munkatársi körökben zajlanak- megkapnák az őket megillető nyilvánosságot, bizonyára sokan és jót tudnának mondani. Olyat is, amit akár országosan érdemes lenne megszívlelni. Sőt: belevenni a készülő tervezetekbe. Ma még sok bölcs észrevétel, megannyi közérdekű javaslat marad megörökítés nélkül, s mint ilyen, pusztába kiáltott szó lesz csupán belőle. Meg aztán: volt olyan minisztériumi tisztviselő, aki milliók füle hallatára jelentette ki a televízióban: „Az adó nem népszavazás kérdése!” Éppen ezzel győzött meg sokakat, akik nézték-hallgatták, hogy - ha nem is népszavazás, de országos, nyilvános vita kell ahhoz, hogy a jövőnkről a legjobban, a legkö- zérdekűbben döntsenek majd „a dolgozó nép okos gyülekezetében", azaz az Országgyűlésen, az ország egész lakossága által választott képviselők. Nagy különbség van a társadalmi méretekben zajló, de egyenként szűk körű viták, és a társadalmi vita között. Az első: személyes és olykor túlzó vélemények kicserélése, eleve annak tudatában, hogy ...a karaván halad”. Az utóbbi p edig megfontolt, felelős álláspontok találkozása - ha úgy adódik: ütközése - annak érdekében, hogy közös erővel, az egész dolgozó nép összefogásával, teherbíróképességének józan mérlegelésével igyekezzünk kijutni a hullámvölgyből. Márpedig ez a cél! Gyönge ellenérv az - amit egy a fától az erdőt nem látó pénzügyi tisztviselőtől hallottunk hogy adót fizetni senki sem szeret. Igaz ez, s így is volt, amióta modern államok léteznek s azok adót szednek. Ám legalább ugyanennyire igaz az is, hogy a mostanáig történtek nyílt feltárásával, a célok világos kitűzésével, a „mit miért” őszinte megmagyarázásával minden józan embert meg lehet győzni - még a jövőbeni közteherviselés fontosságáról is. Mi több: még arról is, hogy - természetesen csak átmenetileg - az életszínvonalnak is csökkennie kell. Eleve feltételezhető, hogy az adófizető állampolgár felnőtt ember. Felnőttel pedig felnőtt módon kell beszélni. Éppen ideje, hogy a közéleti demokrácia kinője azt a bizonyos „gyerekcipőt”, s felnövekedvén adja meg felnőtt tagjainak a felnőttként mondott vélemény jogát-lehetőségét. Vagy inkább: csak a lehetőségét. Hiszen az írott jog megvan hozzá. Lehet, hogy a kibontakozási program mindezek próbája lenne csupán, hiszen mindeddig kevés alkalom volt a vélemények nyilvános ütköztetésére. De mindenképpen jó alkalom. Hiszen előbbre lépnünk nemcsak gazdaságilag kell. Politikailag is, a szocialista demokrácia irányába. Az pedig megköveteli a viták nyíltságát és nyilvánosságát. VÁR KON Yl ENDRE Üveghomok Fehérvárcsurgóról Az Országos Érc- és Ásványbányák fehérvárcsurgói üveghomokbányájából ebben az évben 480 ezer tonna üveggyártásra alkalmas homokot szállítanak a megrendelőknek. Az éves tervükből 20 ezer tonna flótáit homokot osztrák és jugoszláv piacokon értékesítenek. Egy lépcsőfok Első ellenőr a belső ellenőr? ....a piaci mechanizmusok önkontrollt jel entő automatizmusait a nem piaci gazdaságban csak nagy létszámú bürokratahaddal lehet helyettesíteni, majd az ellenőrök ellenőreinek az ellenőrzését is megoldani”. (Petschnig Mária: A pénz értékcsökkenése a szocializmusban KJK Bp. 1983). O Vezetői munkafolyamatba épített és függetlenített belső ellenőri tevékenységet egyaránt magába foglaló belső ellenőrzés, törvényességi felügyeleti ellenőrzés, szövetségek revizori irodájának ellenőrzése, Népi Ellenőrzési Bizottság munkája, PM-revízió - gyakorló vállalat- vezetők pontosan tudják, hogy a sort folytathatnánk intézmények és jogcímek sokaságával, akik és amiért egy gazdálkodó szervezetet ellenőriznek. A felsoroltak közül a függetlenített belső ellenőr(- zés)t ragadtam ki meglehetősen önkényesen, hogy feladatait, munkájának eredményességét, erkölcsi megbecsülését közelebbről érzékelhessük. © Az egyes ellenőrzési formák és feladatok egymástól viszonylag elhatároltak, ugyanakkor van a többivel átfedésben lévő területük is (ami a különböző ellenőrzésfajták kontrollját lehetővé teszi). Ebbe a lépcsőzetbe a 70-es évek végén született jogszabály építette be kötelező jelleggel a függetlenített belső ellenőri tevékenységet. Ma már lényegében minden nagyobb gazdálkodó egységnél működik belső ellenőrzési szervezet - csoport vagy osztály a kisebbeknél pedig egy belső ellenőr. Átmeneti időszakoktól - például nyugdíjazás után - eltekintve betöltötték a belső ellenőri státusok, ha néhol - egyre kevésbé - kapcsolt munkakörben is. A kedvező statisztika mögé pillanatva mit láthatunk?- Vannak helyek, ahol a belső ellenőr megfelelő felkészültségű, de ez nem általános. A többség mérlegképes könyvelő, ami nem elég minden terület - számvitel, közgazdaságtan, pénzügy, vagyonvédelem, stb. - megfelelő vizsgálatához. Felsőfokú végzettségű belső ellenőr kevés van, ők gyakran éppen hogy kikerültek az iskolapadból, a szükséges gyakorlatuk hiányzik. Sokszor diploma ide vagy oda, nem sikerül tekintélyt szerezniük az esetleg évtizedek óta „főkönyvelő” főkönyvelővel szemben. Aki mégis alkalmasnak bizonyul? Az gyakran ugródeszkának tekinti a nem túl magas presztízsű beosztást. Nincs könnyű helyzetben a belső ellenőr, hiszen saját kollégái munkáját kell felülvizsgálni, esetleg bírálni. A pártatlanságot hivatott elősegíteni az, hogy az első számú vezetőnek van - legalábbis szabály szerint - alárendelve. Nagyon sok múlik tehát az első számú vezetőn abban, hogy milyen feladatai vannak a belső ellenőrnek, a vizsgálatok elvégzéséhez milyen információkat kap, a megállapítások mennyire hasznosulnak. Gondok, pótolnivalók vannak mind a belső ellenőrök összetételében, mind az általuk végzett munka hatékonyságában, bár hosszabb időt tekintve látható a fejlődés. Vannak pozitív példák is... 0 Egy ilyenért nem is kellett messze mennem. A kereskedelem - hálózati egységeivel, áruk ki- és beszállításával - olyan terület, ahol fokozott a kisértés a társadalmi tulajdon megrövidítésére, ahol a belső ellenőrzésnek nagy szerepe lehet. Hangsúlyozom, hogy lehet, abban az esetben, ha a vezető minden segítséget megadva megfelelő igényt támaszt a belső ellenőr munkájával szemben, a beláő ellenőr pedig olyan szakmai felkészültséggel, emberi kvalitásokkal bír, hogy képes ezeknek az elvárásoknak megfelelni. Kláb József, a Tolna Megyei Zöldért Vállalat igazgatója szerint a belső ellenőrzés a vezetés szerves része kell, hogy legyen. Úgy mondta: náluk a belső ellenőr minden tanácskozáson, vezetői megbeszélésen részt vesz, így jut hozzá a munkához elengedhetetlen információkhoz.- Az ellenőrzés hatékonyságának fokmérője, hogy a vizsgálatok megállapításai hasznosíthatók-e, megvalósul-e realizálásuk, segíti-e a jobb működést?- A jelentősebb vizsgálatok eredményének, a komolyabb hiányosságok feltárásának legalábbis van gyakorlati haszna. A témavizsgálatok után utóvizsgálatot tartunk, ahol az utasítások végrehajtását ellenőrizzük.- Nem tekinti-e fölösleges bürokráciának az ellenőrzések számtalan lépcsőfoka között a belső ellenőrzést?- A kétévenként sorra kerülő pénzügyi illetve Szövosz-revíziónak egész más a rendeltetése, előbbi elsősorban az állami költségvetéssel szembeni kötelezettségek teljesítését, utóbbi az eszközökkel, személyi állománnyal való gazdálkodást vizsgálja. Részletkérdésekbe a vezetői és a munkakörbe épített ellenőrzés mehet csak bele, de időhiány miatt ez sem terjedhet ki mindenre, azaz feltétlenül szükség van függetlenített belső ellenőrre. o A Zöldért belső ellenőre éppen a dombóvári kirendeltség teljes átszervezésén dolgozik. Mondhatnám, rögtön látom, hogy a másutt gyakran hiányolt feladatra, a szervezeti egységek munkájának vizsgálatára, a belső tartalékok feltárására itt van példa. Éber Imre már megjelenésével is tekintélyt parancsol. Több, mint másfél évtizedes igazságügyi könyvszakértői múltja sem mindenkinek van a megyében, sőt az ehhez elengedhetetlen okleveles könyvvizsgálói képesítése sem... Egyéb szakmai és politikai képesítéseit percekig sorolja, de hangsúlyozza: az iskolai végzettség nem minden. A többnyire nagy tapasztalattal rendelkező számviteli szakembernek csak gyakorlott, a módszertani útmutatókat, segédleteket, jogszabályi címjegyzéket - de mindenekelőtt a számlakeretet - ismerő, a gyorsan változó szabályozóban is naprakész belső ellenőr lehet partnere. Ilyenből pedig kevés van, mondhatnám: Éber Imre hiánycikk. A kereskedelem különösen veszélyeztetett a vagyonvédelem szempontjából. A Zöldértnél többször épp az ő munkája eredményeként nagy visszaéléseket sikerült leleplezni. Beszélgetésünk alatt vissza-visszatért egy gondolathoz: a tévedést, a hibázást a bűnözéstől megkülönböztetni alapvető fontosságú. Sokak számára számviteli területen dolgozni a legkevésbé sem költői, beszélgetőpartneremnek mégis van ars poeticája: „Ne lásson az ember bűnöst abban is, aki nem az”. 0 Első ellenőr a belső ellenőr? Bizonyos szempontból igen, hiszen legközvetlenebbül találkozik a vizsgálandó területekkel. Az, hogy az ellenőrök között első legyen - legfeljebb néhány helyen valósult meg. ROSTÁS ILONA Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Hatályba lépett a módosított egészségügyi törvény Ma hatályba lépett az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény módosítása. A törvényerejű rendelet a Magyar Közlöny 21., a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletek pedig e közlöny 36. számában jelentek meg. Az új jogi szabályozásban kifejezésre jut, hogy az egészség megőrzése össztársadalmi feladat is. A törvénymódosítás rendezi az orvostudomány fejlődése érdekében emberen is végezhető orvosbiológiai kutatások esetén az állampolgárokat érintő garanciákat, a kutatás jogi és etikai feltételeit. Orvosbiológiai beavatkozás csak önként vállalkozó beteg és egészséges személyeken végezhető. A beavatkozáshoz a vizsgálatba bevont-személy előzetes, írásbeli hozzájárulása szükséges. Tartalmaznak az új jogszabályok a halottból gyógyító céllal kivett szerv, szövet felhasználásával összefüggő rendelkezéseket is, kiemelve a kegyeleti jogok védelmét. A törvény alapján külön jogszabály biztosítja azt is, hogy az állampolgárok életükben tiltakozhassanak szerv, szövet kivétele ellen. A törvényerejű rendelet szabályozza a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények forgalomba hozatalának kérdéseit: az eddigiektől eltérően nem az Egészségügyi Minisztérium, hanem az Országos Gyógyszerészeti Intézet dönt egy-egy ilyen anyag bevezethetőségéről. Meghatározzák a jogszabályok az alkoholisták és más szenvedélybetegek gyógykezelésének feltételeit. A módosítás lehetővé teszi, hogy a függőséget okozó anyaggal (szerrel) visszaélők kötelező gyógykezelését is - a kábítószerélvezőkhöz hasonlóan - elrendeljék. Az egészség- ügyi miniszter rendeletet hozott a művi meddővé-tételről is. Szeptember elsejétől - az érdekeltek írásbeli kérelmére - családtervezési célból, illetőleg egészségi indokból nőkön és férfiakon egyaránt végezhetnek ilyen műtéteket. Családtervezési célból akkor, ha a kérelmező betöltötte 40. életévét, vagy elmúlt 35 éves és 3, illetve elmúlt 30 éves és 4 vér szerinti élő gyermeke van. A tvr. a korábbinál egyértelműbben tiltja az állami egészségügyi szolgálat keretében nyújtott ellátásért és szolgáltatásért anyagi vagy más előny kérését, illetve azt, hogy az ellátást milyen feltételhez kössék. Nagy tekintélyű és nagy tudású belső ellenőrökre lenne szükség - mondja Éber Imre