Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
10 NÉPÚJSÁG 1987. augusztus 1. A műfordító szolgálata Franyó Zoltán születésének 100. évfordulóján Én és a hivatal Bátortalanul léptem be a 118-as számmal jelölt irodahelyiségbe, aztán valami halk köszönésfélét morogtam magam elé, de még körülnézni sem volt időm, amikor egy bájos női hang szólt rám:- Jöjjön csak közelebb! Mivel állhatok szíves rendelkezésére? - kérdezte a hang tulajdonosa, és felemelte a telefont.- Kérem szépen, az a helyzet, hogy én tulajdonképpen..- Bocsánat! - vágott közbe, és tárcsázni kezdett, majd kis idő múlva beleszólt a kagylóba: - Az előbb megszakadt a vonal. Csak azt akarom mondani, hogy képzeld, Pirikém, pár napja leszakadt a redőny a nagymamáék szobájának az ablakán, és azóta majdnem teljes sötétben ott üldögél a két szerencsétlen öreg. Már körbetelefonáltam egy csomó kisiparost, szolgáltató szövetkezetét, gyorsszolgálatot, de ilyen piti munkát nem vállal el senki. Kiröhögik az embert.- Kérem szépen, az a helyzet, hogy én tulajdonképpen...- Búcsúzom, drágám, mert sajnos megint itt van egy ügyfél! - mondta a kis hölgy a telefonba, és mérgesen letette a kagylót.- Szóval, az a helyzet, kezitcsókolom, hogy én nagyon szívesen megjavítom azt a leszakadt redőnyt!- Maga? Megcsinálja? Ember, magát az isten küldte! Maga az én megmentőm! - lelkesedett a kis hölgy, aztán hellyel kínált, és hosszú beszélgetésbe kezdtünk. Nem akarom szaporítani a szót, a redőnyt még aznap délután megreparál- tam, sőt egy zárlatos villanykapcsolót is kicseréltem a nagymamáék szobájában. Másnap Zsuzsika - így hívják a 118-as szobában dolgozó kis hölgyet - telefonált a munkahelyemre. Az osztályvezetője arra kért, hogy szaladjak föl a hivatalba, személyesen szeretne velem beszélni.- Van tíz perce? - kérdezte Lovicsák osztályvezető, s amikor intettem, hogy van, karonfogott, és lerohant velem a lépcsőn... A hivatal előtt betuszkolt egy fekete Ladába, majd kiadta a parancsot a gépkocsivezetőnek: - Csapjon a lovak közé, Lajoskám! Pár perc múlva a helyszínen voltunk, Lovicsák osztályvezető kartárs családi házában.- Tudja, a feleségem kórházban van - kezdte magyarázni Zsuzsika főnöke. - Azzal szeretném meglepni, hogy mire a jövő héten, kedden hazajön, lambéria díszítse az előszobát és a konyhát. Már minden anyagot megvettem. Azt szeretném, ha maga lenne a kivitelezője ennek a meglepetésnek. Nem számít, hogy mennyibe kerül. Az a lényeg, hogy kész legyen. Világos? A lambéria felrakása után Zsuzsika kollégájának a vikendelkén vízfelnyomó szivattyút raktam be a frissen ásott kútba, aztán szuterénlakásban tapétáztam, elromlott, csöpögő villanybojler helyére újat szereltem fel, épülő családi háznál két hétig betont kevertem, majd műszaki vizsgára készítettem elő egy lerobbant, öreg Trabantot. Mindezt természetesen Zsuzsika hivatali kolléganői, kollégái megbízásából. Jelenleg egy elromlott mosógépet próbálok újra működőképessé tenni. Ja, hogy mi van az ügyemmel? Annak már jó fél éve, hogy bátortalanul beléptem Zsuzsikához a 118-as számmal jelölt irodahelyiségbe, mert hivatalos kivonat- tot akartam kérni egy ténymegállapitási okmány záradékáról. Szóval, az ügyirat még akkor, fél évvel ezelőtt elindult a maga hivatali útján. Azóta is biztatnak. Állítólag már csak a hivatalvezető aláírása hiányzik az okiratról. Ez nem gond, mert a jövő héten éppen nála kezdek dolgozni. Falba építhető könyvállványsort szerelek fel neki a nappali szobában! KISS GYÖRGY MIHÁLY Franyó Zoltán a világköltészet hivatott tolmácsai közé tartozott. Versek ezrei, kötetek sora mutatja érdeklődésének és nyelvismeretének tágasságát. Műfordítói munkássága páratlan gyűjteményt kínál a világirodalomban tájékozódni vágyó magyar olvasónak; a régi arab és kínai költőktől a kortárs francia, német, olasz és román lírikusokig. Nemcsak évezredeket, égtájakat is: Európát, Ázsiát és Afrikát. Munkásságát korábban Évezredek húrjain című háromkötetes válogatása mutatta be, néhány éve indult meg ösz- szegyűjtött műfordításainak több kötetre terjedő gyűjteménye, amelyből eddig az Ősi örökség, a Bécsi látomás és az Atlanti szél című kötetek kerültek az olvasó kezébe. Hihetetlennek tetszik, hogy a műfordító műhely eme gazdagsága mellett Fra- nyónak annyi másra is volt ideje. Alighanem a reneszánsz humanista mestereit választotta példaképeinek, ő is számtalan munkaterületen dolgozott egyszerre, s mindenütt eredményesen, teljes erőfeszítéssel, mint aki az éppen soron lévő feladatban keresi üdvösségét. Életének emlékeit egyaránt őrzi az irodalomtörténet, a sajtótörténet és a politikai mozgalmak története. Száz esztendeje született az akkori Magyarország egyik provinciájában, egy kis bánsági faluban. Katonatisztnek készült, a stratégia tanulmányozásától csábította el az irodalom és a politika. Ahogy ő mondta: „Az újkori hadtörténelem kézikönyvéből Marx Das Kapitaljáig kapaszkodott fel a megismerés meredek lejtőjén”. Hozzátehetnénk: Rilke Buch der Bil- der-jéig, Hoffmannstahl Der Tod des Ti- zianjáig és - Ady Endre verseiig. A harcászati szabályzatok helyett a művészetek vonzották. Kezdetben a festészet, aztán mind hevesebben az irodalom. Verseket írt és fordított, újságot szerkesztett, irodalmi harcokban vett részt, csatlakozott a modern magyar irodalom új nemzedékéhez: a Nyugat íróihoz, Ady- hoz, Kosztolányihoz, Karinthyhoz. Sorsa meglehetősen kalandos körülmények között alakult. Művészeti csatározások, a radikális ifjúság mozgalmaiban játszott szerep után 1914-ben ismét uniformist kellett öltenie. A Kárpátokban bravúros huszárcsínyekkel hívta fel magára a figyelmet, majd az olasz frontra került, mint később megtudta, szemben Hemingway-vel, és Ungarettivel. Ekkor még nem sejtette, hogy az olasz költőtől valamikor fordítani fog. A háborús évek után forradalmárként tért vissza, az önálló Magyar Köztársaság bécsi követségének sajtóattaséja volt, majd újra Budapestre érkezve, a Vörös Lobogó című irodalmi folyóirat szerkesztője, a közoktatásügyi népbiztosság világirodalmi osztályának vezetője lett. Nagy terveket kovácsolt ekkoriban; a világirodalom módszeres magyar tolmácsolásának megszervezésével foglalkozott. A forradalmak kudarca után Bécsbe emigrált, újságiróskodott, keleti nyelveket: kínait, szanszkritot, perzsát és arabot tanult. Termékenyek voltak a bécsi évek; az emigráns magyar sajtó sorra közölte Franyó publicisztikai cikkeit, s közben több kötetben jelentek meg műfordításai. 1923-ban mégis hazatért a magyar nyelvű kultúrközösség soraiba. Az időközben Romániához csatolt Aradra, majd Temesvárra költözött, újságot és folyóiratot szerkesztett, színházat alapított. Magányos jakobinusként szállt csatába Európa peremén. A nehéz években készült műfordításainak zöme is. Azóta is fordításain dolgozott a legtöbbet, a legszívesebben. De nem hanyagolta el a közéletet vagy az irodalmi tevékenység más területeit sem. A felszabadulás után német nyelvű lapot szerkesztett, a Bánság művészeti felügyelőjének munkakörében dolgozott, konferenciákat tartott, politikai tömeggyűléseken szónokolt. Műfordításai mellett publicisztikai és irodalmi cikkeket írt. 1969-ben jelent meg tanulmányainak és cikkeinek A pokol tornácán című válogatott kötete. Élete végén több magas díjban és kitüntetésben részesült. 1968-ban a Magyar Pen Club emlékérmével tüntették ki, 1969-ben a Román Tudományos Akadémia tagja lett, megkapta az osztrák Her- der-díjat, s kilencvenedik születésnapján a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét. Életét mindig küzdelemnek és szolgálatnak tekintette. „És ha valaki - irta publicisztikai kötetét záró vallomásában -, ma azt kérdezné tőlem, mit tartok eddigi életem legtöbbre becsült értékének -, azt válaszolnám: a küzdelmet. A harcot, a nemegyszer kilátástalannak tűnt viasko- dást a társadalmi igazságosság és az emberiesség szellemének győzelméért. Gyarló tollal is a legfenségesebb ideálokért”. POMOGÁTS BÉLA Swierkiewicz Róbert kiállításáról Swiekiewicz Róbert festő, szobrász, grafikus, performer nem a modern technikai kommunikáció szülötte. Magamban a kelet-európai vétesz művészek közé sorolom, akikből egy-egy születik egy évszázadban, akiknek nem kell iskola, mozgalom. Stílusa közvetítő kapocs az ötvenes évek absztrakt expresszionizmusa és napjaink új festőisége között. Első hangimába foglalva felütése Antoine Tapiés szellemiségével volt rokon, de a spanyol művész Párizsban túl elegáns lett és amerikanizálódott, míg Swierkiewicz a keleti matériával való testközeliségből hozott létre modern és európai költészetet. 1977-es Muszáj-Herkules! című kiállításának maradandó emlékezetére szántam akkori írásomat: „Egy kiállítás szcé- na, fekete mágia, nem hivatalos szellemidézés. Ez persze nem sikerül mindenkinek, csak annak, aki nem fél a fűztől, ért a túlvilági hatalmak befolyásolásához, ért az evilági lények megbabonázásához, az evilági lélek átforrósításához, megeleve- nítéséhez. Mert minden elevenség a néző káprá- zata: a falakon a képek halk zsivaja, rő- zseláng, fény, csípős füst, a füstben a szellem alakja, korommal a plafonra írott jóslata, lódobogás, nyihogás, szél zúgása, tenger moraja egy üres teremben, ébredés sóhaja egy halotti maszkban. Pogány szertartás babonás bűze. Talán még Andrzej Wajdához szoktak ilyen közel gyűlni a szellemek”. (Gyetvai Ágnes) Képeink a művész Ernst Múzeumbeli kiállításán készültek. Fuhrmann megrögzött osztályismétlőként tengeti igénytelen életét az utolsó padban. Ot aztán messzire elkerülték a tanügyi reformok és tantervi követelmények. A pad alatt csendesen kártyázgat egymagában és távol áll tőle, hogy aktivitásával zavarja az órákat. Csak ritkán mozdítja ki ebből az állapotból egy-egy tanár okvetetlenkedése.- Fuhrmann fiam, gyere szépen, és kísérj el egy kis szellemi sétára! Fuhrmann egy kőbányába induló rabszolga lelkesedésével kel útra. - Hallgatlak, fiam. Fuhrmann is hallgat. Fischer Lajos: Fuhrmann- Áruld már el, hogy mit tanultál irodalomból! Fuhrmann csodálkozva néz a tanárra, majd az osztályra.- Na fiam, erőltesd már meg az eszedet! Milyen íróról volt szó? Valaki halkan, de kifejezően súg:- Bo-cca-ccio... Bo-cca-ccio. Fuhrmann arca felderül.- Boka Joe.- Micsoda?!- Boka Joe.- És ki volt ez a Boka Joe?- Amerikás magyar. Klaus Lettke: Minőségi munkáért megfelelő fizetség Sajnos meg kell állapítanom magamról, hogy kimondottan íróasztal-ember vagyok, akinek még annyi kézügyessége sincs, hogy egy szöget beverjen a falba. Szerencsére azonban akad megfelelő számú szakember. Egyik jobb, mint a másik. Erre a felfedezésre hétvégi házam építésénél jöttem rá. Az egész az alap betonozásánál kezdődött.- Nézze, uram - mondta a mester. - Az én csapatom négy emberből áll. Mindegyikük nagyon ért ahhoz a munkához, melyet éppen végzünk. Az összhang teljes közöttünk. Ha az egyik befejezi, a másik azonnal folytatja. Jelszavunk: Minőségi munka - megfelelő fizetség! Még aznap közölték velem, hogy mit neveznek ők megfelelő fizetségnek:- Kétezer márka, uram, természetesen készpénzben - bökte ki a brigádvezető. . Három óra múlva kész is volt az alap.- Ezt bombával sem lehetne felrobbantani - mondták. - Alighogy elmegyünk, nyugodtan falazhat. Jóllehet én rettenetesen kíváncsi voltam erre, mégis inkább úgy döntöttem, várok egy hetet. Reméltem ugyanis, hogy addigra megköt a beton. Egy hét után egy zsaludeszkát óvatosan levettem, természetesen azonnal leomlott egy kis darab az alapról, egy kráterszerű lyuk keletkezett a helyén. Ezért inkább szakemberre bíztam ezt a munkát is. Hívtam egy kőművest. Neki először azonban a félig széthullott alapot kellett újra elkészítenie a falazáshoz - természetesen megfelelő pluszpénzért. A falak felhúzása után újabb szakembert kellett hívnom, aki meglepetéssel állapította meg, hogy egyik tégla jobban kiáll, mint a másik.- Ki falazott itt? - kérdezte.- Egy kőműves - válaszoltam bizonytalanul.- Na, ha ő kőműves volt - felelte -, akkor én a római pápa vagyok. Ilyen ferde falat még nem láttam. Azt sem tudom, hogyan lehet ezt majd kiegyenesíteni. Sajnos uram, ez Önnek többe fog kerülni, mint amennyiben megegyeztünk. Mit tehettem, el kellett fogadnom az ajánlatát, így újra duplán fizettem. A következő szakember, a vízvezeték-szerelő, ugyancsak bosszúsan fogott munkához.- Uram, ebben a lakásban nincs egy hely, ahol valami derékszögben lenne. Hogyan helyezzem el a csöveket, ha minden ferde és görbe. így valószínűleg jóval többe kerül majd, mint amire számított. Nem sokáig habozott, kimondta az összeget: 500 márka. így nagy nehezen elkészült a hétvégi házam, a bukszám azonban teljesen kiürült, még kölcsönt is fel kellett vennem. Kétévi nyugalom után azonban reménytelenül eldugult a szennyvízlefolyó. Újra szakembert hívtam. Az a vízvezeték-szerelő jött el, aki korábban az egész rendszert készítette. Miután megállapította, hol a baj, órákon keresztül szidta azt az embert, aki ilyen munkát végzett. Mikor elmondtam, hogy ő volt az, először csak hallgatót, majd így szólt:- És mondja, mennyit fizetett akkor mindezért? Mikor megmondtam az összeget, nevetett és legyintett egyet:- Ugyan, uram, ilyen éhbérért csak nem gondolja, hogy minőségi munkát lehetvégezni. Nézze, egyvalamire való szakember jelszava csak az lehet: Minőségi munka - megfelelő fizetség. Fordította: SZABÓ BÉLA
