Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

10 NÉPÚJSÁG 1987. augusztus 1. A műfordító szolgálata Franyó Zoltán születésének 100. évfordulóján Én és a hivatal Bátortalanul léptem be a 118-as szám­mal jelölt irodahelyiségbe, aztán valami halk köszönésfélét morogtam magam elé, de még körülnézni sem volt időm, amikor egy bájos női hang szólt rám:- Jöjjön csak közelebb! Mivel állhatok szíves rendelkezésére? - kérdezte a hang tulajdonosa, és felemelte a telefont.- Kérem szépen, az a helyzet, hogy én tulajdonképpen..- Bocsánat! - vágott közbe, és tár­csázni kezdett, majd kis idő múlva bele­szólt a kagylóba: - Az előbb megszakadt a vonal. Csak azt akarom mondani, hogy képzeld, Pirikém, pár napja leszakadt a redőny a nagymamáék szobájának az ablakán, és azóta majdnem teljes sötét­ben ott üldögél a két szerencsétlen öreg. Már körbetelefonáltam egy csomó kis­iparost, szolgáltató szövetkezetét, gyorsszolgálatot, de ilyen piti munkát nem vállal el senki. Kiröhögik az embert.- Kérem szépen, az a helyzet, hogy én tulajdonképpen...- Búcsúzom, drágám, mert sajnos me­gint itt van egy ügyfél! - mondta a kis hölgy a telefonba, és mérgesen letette a kagylót.- Szóval, az a helyzet, kezitcsókolom, hogy én nagyon szívesen megjavítom azt a leszakadt redőnyt!- Maga? Megcsinálja? Ember, magát az isten küldte! Maga az én megmentőm! - lelkesedett a kis hölgy, aztán hellyel kí­nált, és hosszú beszélgetésbe kezdtünk. Nem akarom szaporítani a szót, a re­dőnyt még aznap délután megreparál- tam, sőt egy zárlatos villanykapcsolót is kicseréltem a nagymamáék szobájában. Másnap Zsuzsika - így hívják a 118-as szobában dolgozó kis hölgyet - telefo­nált a munkahelyemre. Az osztályvezető­je arra kért, hogy szaladjak föl a hivatal­ba, személyesen szeretne velem beszél­ni.- Van tíz perce? - kérdezte Lovicsák osztályvezető, s amikor intettem, hogy van, karonfogott, és lerohant velem a lép­csőn... A hivatal előtt betuszkolt egy feke­te Ladába, majd kiadta a parancsot a gépkocsivezetőnek: - Csapjon a lovak közé, Lajoskám! Pár perc múlva a helyszínen voltunk, Lovicsák osztályvezető kartárs családi házában.- Tudja, a feleségem kórházban van - kezdte magyarázni Zsuzsika főnöke. - Azzal szeretném meglepni, hogy mire a jövő héten, kedden hazajön, lambéria dí­szítse az előszobát és a konyhát. Már minden anyagot megvettem. Azt szeret­ném, ha maga lenne a kivitelezője ennek a meglepetésnek. Nem számít, hogy mennyibe kerül. Az a lényeg, hogy kész legyen. Világos? A lambéria felrakása után Zsuzsika kollégájának a vikendelkén vízfelnyomó szivattyút raktam be a frissen ásott kútba, aztán szuterénlakásban tapétáztam, el­romlott, csöpögő villanybojler helyére újat szereltem fel, épülő családi háznál két hétig betont kevertem, majd műszaki vizsgára készítettem elő egy lerobbant, öreg Trabantot. Mindezt természetesen Zsuzsika hivatali kolléganői, kollégái megbízásából. Jelenleg egy elromlott mosógépet pró­bálok újra működőképessé tenni. Ja, hogy mi van az ügyemmel? Annak már jó fél éve, hogy bátortalanul belép­tem Zsuzsikához a 118-as számmal jelölt irodahelyiségbe, mert hivatalos kivonat- tot akartam kérni egy ténymegállapitási okmány záradékáról. Szóval, az ügyirat még akkor, fél évvel ezelőtt elindult a ma­ga hivatali útján. Azóta is biztatnak. Állí­tólag már csak a hivatalvezető aláírása hiányzik az okiratról. Ez nem gond, mert a jövő héten éppen nála kezdek dolgozni. Falba építhető könyvállványsort szere­lek fel neki a nappali szobában! KISS GYÖRGY MIHÁLY Franyó Zoltán a világköltészet hivatott tolmácsai közé tartozott. Versek ezrei, kötetek sora mutatja érdeklődésének és nyelvismeretének tágasságát. Műfordítói munkássága páratlan gyűjteményt kínál a világirodalomban tájékozódni vágyó magyar olvasónak; a régi arab és kínai költőktől a kortárs francia, német, olasz és román lírikusokig. Nemcsak évezre­deket, égtájakat is: Európát, Ázsiát és Af­rikát. Munkásságát korábban Évezredek húrjain című háromkötetes válogatása mutatta be, néhány éve indult meg ösz- szegyűjtött műfordításainak több kötetre terjedő gyűjteménye, amelyből eddig az Ősi örökség, a Bécsi látomás és az Atlan­ti szél című kötetek kerültek az olvasó kezébe. Hihetetlennek tetszik, hogy a műfordí­tó műhely eme gazdagsága mellett Fra- nyónak annyi másra is volt ideje. Aligha­nem a reneszánsz humanista mestereit választotta példaképeinek, ő is számta­lan munkaterületen dolgozott egyszerre, s mindenütt eredményesen, teljes erőfe­szítéssel, mint aki az éppen soron lévő feladatban keresi üdvösségét. Életének emlékeit egyaránt őrzi az irodalomtörté­net, a sajtótörténet és a politikai mozgal­mak története. Száz esztendeje született az akkori Magyarország egyik provinciájában, egy kis bánsági faluban. Katonatisztnek ké­szült, a stratégia tanulmányozásától csá­bította el az irodalom és a politika. Ahogy ő mondta: „Az újkori hadtörténelem kézi­könyvéből Marx Das Kapitaljáig kapasz­kodott fel a megismerés meredek lejtő­jén”. Hozzátehetnénk: Rilke Buch der Bil- der-jéig, Hoffmannstahl Der Tod des Ti- zianjáig és - Ady Endre verseiig. A har­cászati szabályzatok helyett a művésze­tek vonzották. Kezdetben a festészet, aztán mind hevesebben az irodalom. Verseket írt és fordított, újságot szer­kesztett, irodalmi harcokban vett részt, csatlakozott a modern magyar irodalom új nemzedékéhez: a Nyugat íróihoz, Ady- hoz, Kosztolányihoz, Karinthyhoz. Sorsa meglehetősen kalandos körül­mények között alakult. Művészeti csatá­rozások, a radikális ifjúság mozgalmai­ban játszott szerep után 1914-ben ismét uniformist kellett öltenie. A Kárpátokban bravúros huszárcsínyekkel hívta fel ma­gára a figyelmet, majd az olasz frontra került, mint később megtudta, szemben Hemingway-vel, és Ungarettivel. Ekkor még nem sejtette, hogy az olasz költőtől valamikor fordítani fog. A háborús évek után forradalmárként tért vissza, az önál­ló Magyar Köztársaság bécsi követségé­nek sajtóattaséja volt, majd újra Buda­pestre érkezve, a Vörös Lobogó című iro­dalmi folyóirat szerkesztője, a közokta­tásügyi népbiztosság világirodalmi osz­tályának vezetője lett. Nagy terveket kovácsolt ekkoriban; a világirodalom módszeres magyar tolmá­csolásának megszervezésével foglalko­zott. A forradalmak kudarca után Bécsbe emigrált, újságiróskodott, keleti nyelve­ket: kínait, szanszkritot, perzsát és arabot tanult. Termékenyek voltak a bécsi évek; az emigráns magyar sajtó sorra közölte Franyó publicisztikai cikkeit, s közben több kötetben jelentek meg műfordításai. 1923-ban mégis hazatért a magyar nyel­vű kultúrközösség soraiba. Az időközben Romániához csatolt Aradra, majd Te­mesvárra költözött, újságot és folyóiratot szerkesztett, színházat alapított. Magá­nyos jakobinusként szállt csatába Euró­pa peremén. A nehéz években készült műfordításainak zöme is. Azóta is fordításain dolgozott a legtöb­bet, a legszívesebben. De nem hanyagol­ta el a közéletet vagy az irodalmi tevé­kenység más területeit sem. A felszaba­dulás után német nyelvű lapot szerkesz­tett, a Bánság művészeti felügyelőjének munkakörében dolgozott, konferenciá­kat tartott, politikai tömeggyűléseken szónokolt. Műfordításai mellett publicisz­tikai és irodalmi cikkeket írt. 1969-ben je­lent meg tanulmányainak és cikkeinek A pokol tornácán című válogatott kötete. Élete végén több magas díjban és kitün­tetésben részesült. 1968-ban a Magyar Pen Club emlékérmével tüntették ki, 1969-ben a Román Tudományos Akadé­mia tagja lett, megkapta az osztrák Her- der-díjat, s kilencvenedik születésnapján a Magyar Népköztársaság babérkoszo­rúval ékesített Zászlórendjét. Életét mindig küzdelemnek és szolgá­latnak tekintette. „És ha valaki - irta pub­licisztikai kötetét záró vallomásában -, ma azt kérdezné tőlem, mit tartok eddigi életem legtöbbre becsült értékének -, azt válaszolnám: a küzdelmet. A harcot, a nemegyszer kilátástalannak tűnt viasko- dást a társadalmi igazságosság és az emberiesség szellemének győzelméért. Gyarló tollal is a legfenségesebb ideálo­kért”. POMOGÁTS BÉLA Swierkiewicz Róbert kiállításáról Swiekiewicz Róbert festő, szobrász, grafikus, performer nem a modern tech­nikai kommunikáció szülötte. Magamban a kelet-európai vétesz művészek közé sorolom, akikből egy-egy születik egy évszázadban, akiknek nem kell iskola, mozgalom. Stílusa közvetítő kapocs az ötvenes évek absztrakt expresszionizmusa és napjaink új festőisége között. Első hang­imába foglalva felütése Antoine Tapiés szellemiségével volt rokon, de a spanyol művész Párizs­ban túl elegáns lett és amerikanizálódott, míg Swierkiewicz a keleti matériával va­ló testközeliségből hozott létre modern és európai költészetet. 1977-es Muszáj-Herkules! című kiállí­tásának maradandó emlékezetére szán­tam akkori írásomat: „Egy kiállítás szcé- na, fekete mágia, nem hivatalos szellem­idézés. Ez persze nem sikerül mindenkinek, csak annak, aki nem fél a fűztől, ért a túlvilági hatalmak befolyásolásához, ért az evilági lények megbabonázásához, az evilági lélek átforrósításához, megeleve- nítéséhez. Mert minden elevenség a néző káprá- zata: a falakon a képek halk zsivaja, rő- zseláng, fény, csípős füst, a füstben a szellem alakja, korommal a plafonra írott jóslata, lódobogás, nyihogás, szél zúgá­sa, tenger moraja egy üres teremben, éb­redés sóhaja egy halotti maszkban. Po­gány szertartás babonás bűze. Talán még Andrzej Wajdához szoktak ilyen kö­zel gyűlni a szellemek”. (Gyetvai Ágnes) Képeink a művész Ernst Múzeumbeli kiállításán készültek. Fuhrmann megrögzött osztályismét­lőként tengeti igénytelen életét az utolsó padban. Ot aztán messzire elkerülték a tanügyi reformok és tantervi követelmé­nyek. A pad alatt csendesen kártyázgat egymagában és távol áll tőle, hogy akti­vitásával zavarja az órákat. Csak ritkán mozdítja ki ebből az állapotból egy-egy tanár okvetetlenkedése.- Fuhrmann fiam, gyere szépen, és kí­sérj el egy kis szellemi sétára! Fuhrmann egy kőbányába induló rab­szolga lelkesedésével kel útra. - Hallgatlak, fiam. Fuhrmann is hallgat. Fischer Lajos: Fuhrmann- Áruld már el, hogy mit tanultál iro­dalomból! Fuhrmann csodálkozva néz a tanárra, majd az osztályra.- Na fiam, erőltesd már meg az esze­det! Milyen íróról volt szó? Valaki halkan, de kifejezően súg:- Bo-cca-ccio... Bo-cca-ccio. Fuhrmann arca felderül.- Boka Joe.- Micsoda?!- Boka Joe.- És ki volt ez a Boka Joe?- Amerikás magyar. Klaus Lettke: Minőségi munkáért megfelelő fizetség Sajnos meg kell állapítanom magamról, hogy kimondottan íróasztal-ember vagyok, akinek még annyi kézügyessége sincs, hogy egy szöget beverjen a falba. Szerencsére azonban akad megfelelő számú szakember. Egyik jobb, mint a másik. Erre a felfedezésre hétvégi házam építésénél jöttem rá. Az egész az alap betonozásánál kezdődött.- Nézze, uram - mondta a mester. - Az én csapatom négy emberből áll. Mindegyikük nagyon ért ahhoz a munkához, melyet éppen végzünk. Az összhang teljes közöttünk. Ha az egyik befejezi, a másik azonnal folytatja. Jel­szavunk: Minőségi munka - megfelelő fizetség! Még aznap közölték velem, hogy mit neveznek ők megfelelő fizetségnek:- Kétezer márka, uram, természetesen készpénzben - bökte ki a brigádveze­tő. . Három óra múlva kész is volt az alap.- Ezt bombával sem lehetne felrobbantani - mondták. - Alighogy elmegyünk, nyugodtan falazhat. Jóllehet én rettenetesen kíváncsi voltam erre, mégis inkább úgy döntöttem, várok egy hetet. Reméltem ugyanis, hogy addigra megköt a beton. Egy hét után egy zsaludeszkát óvatosan levettem, természetesen azonnal leomlott egy kis darab az alapról, egy kráterszerű lyuk keletkezett a helyén. Ezért inkább szakem­berre bíztam ezt a munkát is. Hívtam egy kőművest. Neki először azonban a félig széthullott alapot kellett újra elkészítenie a falazáshoz - természetesen megfe­lelő pluszpénzért. A falak felhúzása után újabb szakembert kellett hívnom, aki meglepetéssel állapította meg, hogy egyik tégla jobban kiáll, mint a másik.- Ki falazott itt? - kérdezte.- Egy kőműves - válaszoltam bizonytalanul.- Na, ha ő kőműves volt - felelte -, akkor én a római pápa vagyok. Ilyen ferde falat még nem láttam. Azt sem tudom, hogyan lehet ezt majd kiegyenesíteni. Sajnos uram, ez Önnek többe fog kerülni, mint amennyiben megegyeztünk. Mit tehettem, el kellett fogadnom az ajánlatát, így újra duplán fizettem. A következő szakember, a vízvezeték-szerelő, ugyancsak bosszúsan fogott munkához.- Uram, ebben a lakásban nincs egy hely, ahol valami derékszögben lenne. Hogyan helyezzem el a csöveket, ha minden ferde és görbe. így valószínűleg jóval többe kerül majd, mint amire számított. Nem sokáig habozott, kimondta az összeget: 500 márka. így nagy nehezen elkészült a hétvégi házam, a bukszám azonban teljesen kiürült, még kölcsönt is fel kellett vennem. Kétévi nyugalom után azonban reménytelenül eldugult a szennyvízlefolyó. Újra szakembert hívtam. Az a vízvezeték-szerelő jött el, aki korábban az egész rendszert készítette. Miután megállapította, hol a baj, órákon keresztül szidta azt az embert, aki ilyen munkát végzett. Mikor elmondtam, hogy ő volt az, először csak hallgatót, majd így szólt:- És mondja, mennyit fizetett akkor mindezért? Mikor megmondtam az összeget, nevetett és legyintett egyet:- Ugyan, uram, ilyen éhbérért csak nem gondolja, hogy minőségi munkát lehetvégezni. Nézze, egyvalamire való szakember jelszava csak az lehet: Minő­ségi munka - megfelelő fizetség. Fordította: SZABÓ BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents