Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

1987. augusztus 8. KÉPÚJSÁG 5 Szabad bankválasztás Félév a bankrendszer életében nem nagy idő. E néhány hónap alatt jószerivel csak az új pénzintézetek létrehozására, munkájuk megszer­vezésére futotta. Pedig július elsejé­vel újabb fordulóponthoz érkezett a magyar pénzintézeti szféra; hosszú évtizedek óta először ismét megva­lósul a szabad bankválasztás álma. Az előzményekről nem árt röviden elmondani, hogy mintegy két eszten­dei előkészítő munka után a kor­mányzat a bankrendszer korszerűsí­tése mellett döntött, s célul tűzte ki a kétszintűség kialakítását. Ez egysze­rűbben fogalmazva azt jelentette, hogy kereskedelmi bankok jöttek lét­re. A Magyar Nemzeti Bank a továb­biakban jegybankként - központi bankként - funkcionál, a vállalatok hitelezését, számláik vezetését egyáltalán mindenféle szolgáltatást a kereskedelmi bankok végeznek. S természetesen alapvető követel­mény számukra, hogy nyereséget ér­jenek el. Az első félévet mindenképpen át­meneti időszaknak tekintették a szakemberek. Hiszen az újonnan lét­rejött bankok eleinte szinte kivétel nélkül az átszervezés problémáival voltak elfoglalva, s például csak nagy nehézségek árán találtak új épülete­ket, amelyeket a folyamatos munka mellett újítottak föl s tettek alkalmas­sá e speciális tevékenységre. Miután e nehézségeket előre lehetett látni, azért döntöttek úgy, hogy a szabad bankválasztás lehetőségét csak 1987. július elseje után kapják meg a vállalatok és szövetkezetek. Persze kérdezhetnénk, hogy ilyen nagyarányú átszervezés után miért van erre egyáltalán szükség? Hiszen éppen fél évvel korábban változtattak j bankot a gazdálkodók. Csakhogy ak- i kor az elosztás mikéntjét központilag • I határozták meg, a cégek vezetőinek megkérdezése nélkül. Csak így lehe­tett a hosszas alkudozásokat elkerül­ni, és meggyorsítani az átalakítást. S persze eközben ügyelni kellett arra is, hogy minden bankhoz egyformán kerüljenek nyereséges és vesztesé­ges cégek, s egyik se váljék eleve ágazati bankká, tehát mindenhová kerültek mezőgazdasági üzemek, nagy és kis iparvállalatok, kereske­dők és szolgáltatók is. E hat hónap egyébként elegendő volt arra, hogy a vállalatok megismerjék a bankjukat és eldöntsék a továbbiakban marad­nak-e vagy mennek. Egyelőre érdekes módon nem ta­pasztalható robbanásszerű átrende­ződés. Talán azért sem, mert még nem különülnek el élesen egymástól a kereskedelmi bankok, illetve nin­csen sajátos jellege üzletpolitikájuk­nak. Másrészt a vállalat a bankjához ezer szállal kötődik, kapcsolatuk nemcsak szoros, hanem bizalmas jellegű is, hiszen a pénzintézet töké­letesen áttekintheti a vállalat helyze­tét. Éppen ezért ilyen szálakat elvágni csak hosszas megfontolások után érdemes. A másik probléma sokkal inkább gyakorlati jelentőségű, de szintén a mozgás gátja lehet. Az új kereske­delmi bankok között a Magyar Nem­zeti Bank vidéki hálózatát osztották szét. Mondanunk sem kell, így még a nagyobb városokban sem nyílt min­den kereskedelmi banknak fiókja. Ez viszont nagyon megnehezíti a változ­tatni akaró cégek sorsát. Hiszen miért menjenek el egy olyan bank­hoz, amelynek nincs az adott város­ban vagy a közelben fiókja és a kap­csolattartás egyetlen módja az olykor több száz kilométeres utazás? Az egész országot átfogó bankhálózat kialakítása nélkül tehát aligha indul­hat meg a kívánatos átrendeződés. Egyébként a bankok is arra számí­tanak, hogy néhány hónap múlva in­dul csak meg a vándorlás. S éppen ezért mind nagyobb gondot fordíta­nak arra, hogy mostani és potenciális ügyfeleik pontosan megismerjék üz­letpolitikájuk másokkal össze nem téveszthető sajátosságait. S a szol­gáltatások minőségét is nagy igyeke­zettel igazítják az igényekhez. Természetesen a legnagyobb vonzerőt a magas betéti kamatok és az olcsó hitelek jelenthetnék, ám e területen nagyon kevés mozgásteret ad a szigorú jegybanki szabályozás. De az egyéb hitelfeltételekkel, pél­dául a törlesztési idővel már verse­nyezhetnek egymással. Bár egyelőre nyári szélcsend jel­lemzi a bankszférát, előbb-utóbb megindul az átrendeződés és így va­lódi verseny alakulhat ki. Ez alapvető célja volt a kétszintű bankrendszer létrehozásának. LAKATOS MÁRIA László György hegesztő Simon József csoportvezető ONALLOAN IS.. Az eredményesen működő gyár­egységek számára 1985 óta mi­nisztertanácsi rendelet teszi lehe­tővé az anyavállalattól való lesza­kadást, azaz az önálló gazdálko­dást. E szervezett korszerűsítés ke­retében lett külön termelőegység az 1986. február 12-én aláírt alapí­tóhatározat megszületésével a Me­zőgép bonyhádi gyára is. A113 fizikai és 37 szellemi illetve adminisztratív dolgozót foglalkoz­tató üzem fő profilját a nagyüzemi szőlőfeldolgozó és -művelő gépek gyártása jelenti, de foglalkoznak egyéb termékek - konténerek, szerszámosládák, WC-öblítő tartá­lyok - előállításával is. Ez utóbbit, az SWT jelű, henger alakú tar­tályokat ebben az évben gyártják először, s érdekessége, hogy nincs benne mozgórész, így üzembizto- sabb, s a vízzel is takarékosabban bánik. Megrendelőik között a hazai vevők mellett természetesen külföl­di partnerek is vannak. Idén 500 darab konténert készítenek bér­munkában az NSZK-nak, a szerzá- mosdobozokat pedig már 5 esz­tendeje exportálják ugyanannak az angol importőrnek, évente 10 millió forint értékben. A gépgyártáson kí­vül szolgáltató tevékenységet is folytatnak, műhelyükben hideg­melegvizes mosóberendezéseket javítanak. A tavalyi döntés megala­pozottságát mi sem bizonyítja éke­sebben, minthogy a mindössze 150 tagú kis kollektíva 85 millió forint bevételt produkált - nyereséggel - egy év alatt. Gottvald Károly képriportja Schöner János három szakmának is „mestere”, hegesztő, lakatos és gép­szerelő ———------------­Sz őlöszállító csiga Az angol exportra készülő szerszámosládákba elektromos ütvefúró gépek kerülnek majd Böte István az utolsó igazításokat végzi a szőlőzúzó-bogyózó gépen Naponta száz adag ebéd készül a saját konyhán

Next

/
Thumbnails
Contents