Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
1987. augusztus 1. NÉPÚJSÁG 7 Egy brigád - két műszakban Hétfő délután két órakor, műszakkezdéskor, Czebe Jánosné brigádvezető, a bátaszéki Fémipari Szövetkezet Petőfi Sándor szocialista brigádjának a vezetője visszavitte a tanácsterembe a lemezt, amit az ünnepségre kért kölcsön. A brigád 15 éves és erre emlékeztek pénteken délután, - a lemezről Petőfi verseket hallgattak, kiállítást készítettek a földszintes épület tanácstermében. A kiállításon nyitva az egyik brigádnapló: fekete tintával valaki egy picike karikából ösz- szehegesztett húsipari védőkesztyűt rajzolt, s az ujjak végére, a csuklópántra a brigádtagok fényképét ragasztotta. A délelőttös műszak kitakarította a műhelyt, elpakolt a munkapadokról, Szőcs Gézáné, Bokros Zoltánné, Kincses Lász- lóné, Farkas Jenöné és Farkas Jenő már hazament. A kesztyűhegesztő Petőfi brigád másik része elkezdte a napi munkáját, - leszabják a finom hálót, aztán fazonigazítás következik, összehegesztik az ötujjas kesztyű két felét, csillogóra polírozzák, majd varrógépen fölgurtnizzák. A láncüzem 1972-ben alakult, azóta készítik itt a húsipari védőkötényt, és -kesztyűt. A brigádvezető- Hajnali ötkor kezdtem dolgozni, és odahaza egy egész húsipari kötényt meghegesztettem - mondja Czebe Jánosné, a brigád vezetője. Szakcsoportban dolgozunk, és otthonra is viszünk munkát. Kell a pénz, ha az ember boldoKorsós Jánosné gulni akar. Az ebédfözést percek alatt elintéztem, savanyú tojást főztem. Azelőtt a parasztok ezt reggelizték, most a munkásembernek ez az ebédje. Puha kenyérrel igen finom. Havonta 60-70 órát dolgozom otthon, a kilenc tagú brigádból öten vállaltunk így munkát, de majd mindenkinek van még kertje és földje is.- A brigádon, annak szellemén nyugszik itt a szövetkezetnél is a termelés. Mióta dolgoznak együtt?- A brigád 1972. július 20-án alakult. A legfiatalabb brigádtag én vagyok a 43 évemmel, a legidősebb közülünk ötven éves. Nagyjából azonos korúak vagyunk, azonos problémákkal. Olyan a mi brigádéletünk, mint a házasság: jóban rosszban együtt vagyunk. A legtöbbünknek unokája van már, nekem is, a legfia- talabbnak kettő. Együtt vészeltük át a kritikus éveket, a gyerekek tanulását, az esküvőket, a házépítéseket, segítettünk egymásnak mindig, amit tudtunk. Eléggé csendes a műhely, s igaz, hogy szemenként kell számolni a négy milliméter átmérőjű láncszemeket, de azért tudunk beszélgetni. Akik bejönnek a műhelybe, azok is meghíznak úgy kacarászunk néha.- Az MSZMP KB július 2-i állásfoglalása, a kibontakozási program több és jobb munkát kíván mindenkitől.- Alapszervezeti rendkívüli párttaggyűlésen ismertették a programot, de olvastam az újságban is, hallottam a tévében is. Az a helyzet, hogy több munCzebe Jánosné kát - darabszámra értve - nem tudunk végezni. A brigád nem adhat ki hanyag munkát a kezéből, hisz munkavédelmi eszközt készítünk, s ha szétszakad a kesztyű, elvágja a kezét a hentes. De biztos vannak olyan munkahelyek, ahol lehetne, és kell is többet dolgozni. Úgy érzem, mi a maximumot teljesítjük. Atermé- keink jó része tőkés exportra megy - a vevőink nemcsak a minőségre, hanem a határidőre is kényesek. Ami rajtunk múlik, mindent megteszünk a jobb munka, a piac megtartása érdekében. A kesztyűhegesztő- Van-e a munkájukhoz elég alapanyag, nyugodt munkatempóban dolgoznak, vagy időnként kapkodás is előfordul? - kérdezem Korsós Jánosnétól.- Bizony néha felgyülemlik a munka. Szerencsére mi nem állunk sokat, jó a munkaellátottság a szövetkezetben. Nyugodtan lehet dolgozni, gondoskodnak anyagról. így a havi keresetünk két műszakban, délutános pótlékkal eléri az ötezer forintot. Nem valami nagy pénz, 20 forint ötven fillérre jön ki az órabérem. Ezért aztán otthon is hegesztek: ma délelőtt is 4 óra alatt elkészítettem egy kötényt, 140 forintot fizetnek érte. Kell a pénz, a fiam most nősül, előtte Pesten a Bánki Donáth Műszaki Főiskolán tanult, a lányom raktáros a Mezőgépnél, most gyeden van.- A trehány munkának mi a következménye a szövetkezetben, a brigádban?- Ha valaki kapkod, rendetlen, figyelmeztetjük, hogy rendes munkát adjon ki a kezéből. De ilyesmi nagyon ritkán fordul elő. A brigádból 10 éve, mióta itt vagyok nem kellett elküldeni senkit.- Ki, illetőleg mi szabja meg a normát, a munkatempót?- Egy műszak alatt három, három és fél kesztyűt kell megcsinálni, ez attól függ milyen a mérete. A nagyobb kesztyűbe több acélszemet kell hegeszteni. Aztán a háromujjassal is sokkal hamarabb végzünk, mint az ötujjassal. Én különben ideges természetű vagyok, de ha leülök a hegesztőgép mellé, egyből megnyugszom. A gurtnizó Farkas Lászlóné varrógép mellett ül - gurtnit vastag, fehér szalagot varr a fémkesztyű csuklórészére.- Ebben a műszakban egyedül én gurtnizok, hozzám kerül az is, amit a bedolgozók és a szakcsoportok otthonról Farkas Lászlóné hoznak be. A kilenc bedolgozó kesztyűjavítást is végez, többnyire azt is fel kell gurtnizni. Darabjáért 4 forint 90 fillért fizet a szövetkezet, de most lesz normakarbantartás, remélem, emelnek a pénzen.- A július 2-i állásfoglalásban olvashatunk a fogyasztás csökkentéséről. Ön szerint meg lehet ezt valósítani?- Igen, olvastam én is. Nem kell más, mint erős akarat, hogy ezt a programot végrehajtsuk. Az igényeket nem nagyon lehet visszafogni, hisz azért dolgoztunk, hogy szebb és könnyebb legyen az életünk. Szóval ez nagyon nehéz kérdés. Az étkezésen sem lehet mit visszafogni, mert ha dolgozik az ember, enni kell. Én azt hiszem, nem kell lemondani semmiről, csak megbecsülni azt, ami van, és beosztóbban élni. A család amit megszokott, meg is követeli. A kisunokám három éves, szeretjük ha szép ruhában jár, és megvesszük neki a déligyümölcsöt is. Amiről lehet, inkább mi mondunk le.- Van-e itt a Bátafémnél munkaerő-fölösleg? Mit szólnak az elbocsátásokhoz?- Nálunk nincs munkaerő-felesleg - rendelésre dolgozunk, és annyi ember van itt, amennyi éppen kell. Az alapanyagot nyugatról kapjuk, s a műhely munkáján kívül, a bedolgozók a szakcsoportosok is alig győzik kielégíteni a megrendelést. Sajnálom nagyon azokat, akiket elbocsátanak, nem szeretnék a helyükben lenni. Úgy tudom, a számukra keresnek más munkahelyet, és biztosan megtalálják a boldogulásukat. A másik kesztyűhegesztő Özvegy Márton Istvánná odahaza nem vállalt munkát, egy éve hogy elvitte a férjét a szíve, idős apósát és anyósát kell ellátnia, ezenkívül kertet kapál, szőlőt tart rendben.- Mennyit dolgozik naponta? Özvegy Márton Istvánné- A 8 óra munkaidőből 20 perc a vacsoraidő, 15 perc, ha el kell menni a mellékhelyiségbe, a két hegesztőfogó tehát 7 óra 35 percig nem esik ki a kezemből. Ha a délelőttös műszakból hazamegyek, még 4-5 órát kell dolgoznom, hogy a ház, a kert, a szőlő, minden meglegyen, Ez, ha jól számolom, 13 óra naponta.- Nagyon el szokott fáradni?- Nagyon. És folyton rohanok a munkahelyem, az otthonom és a határ között. A lányom férjhez ment már, a fiam most katona, és hentes. Ö is használja a kesztyűt, amit mi hegesztőnk. De nem szereti. Tud benne fogni, könnyű is, mégsem szereti.- Mennyi ideje jut olvasásra, kulturáló- dásra?- Elolvasom az újságot, abból sem mindent, csak ami érdekel. Télen több az idő jobban ráérek olvasgatni. Most legutóbb például a Rabszolgasorsot olvastam. Egészen más volt a könyv, mint amit a filmen mutattak. * A tanácsteremben még áll a kiállítás. Ajándékok, képeslapok, kitüntetések dokumentumai. Az ünnepség szépen sikerült, a meghívottak eljöttek, és Czebe Jánosné igen szép ünnepi beszédet mondott. Az ünnep utolsó aktusaként meghallgatták Petőfi Sándor költeményét, a Nemzeti dalt. Beszélgettek még egy kicsit, ráértek. Ezen a héten a brigád délelőttös műszakban dolgozott. D. VARGA MÁRTA Fotó: Sörös Mihály Visszatértünk egy riportunk témájához Két és fél éve annak, hogy riportot készítettem tizenkét ipari tanulóról. Az volt a célom akkor is, most is, hogy segítsem írásommal a falusi, községi ellátást jó szakemberekkel: kedvet csináljak a fiataloknak ahhoz, hogy az élelmiszerüzletekben is szakképzett emberek legyenek. Akkor tizenketten tanulták a húseladói szakmát, idén közülük hatan végeztek. Róluk lesz szó az alábbiakban. Meglehetősen nehéz az olyan fiatalnak a dolga, akinek utazni, sokat kell utazni lakása, tanulmányi helye és a szakmai gyakorlat között. Hetente pedig háromszor, volt amikor „csak” kétszer ültek buszra s jöttek Szekszárdra dolgozni, tanulni. Bencze Edit dunaföldvári leány: „Kibírtam az utazás fáradalmait, akadt mindig diáktárs, s volt is miről beszélni.” Papp Sándor szakoktató: „Mindig megbeszéltük a tennivalókat, jó körülményeket tudtak a tanulóimnak adni, így a szakmát elsajátították, de az is természetes, hogy mindany- nyioknak még sokat kell tanulni.” A szekszárdi Zöldért új ABC-áru- házában gyülekezünk. Kezdődik a szakmunkásvizsga. A felén, a szakma elméleti és írásbelijén már túl vannak, most jön a gyakorlati számadás. A vizsgabizottság elnöke Major Jánosné, a megyei tanács kereskedelmi osztályának előadója. „Itt olyan körülmények vannak, hogy minden bizonnyal a községi húsboltokhoz nem hasonlíthatjuk. Ám az is a célunk, hogy a várható műszaki fejlesztés révén a falusi üzletek is korszerű gépekkel lesznek ellátva, s lesz bőven áru is, így idehoztuk a vizsgát. Köszönet a bolt vezetőinek, hogy lehetővé tették a szokásos napi, délelőtti nagy forgalmuk ellenére, hogy most itt mi vizsgázzunk.” így mondta az elnökasszony: mi vizsgázzunk. Valójában ez a vizsga a felnőtteké is. Hiszen a szakmai Meggyesi Irén pincehelyi illetőségű. „Nagyon jó csapatunk alakult, s így szinte öröm volttanulBencze Edit tanuló és Papp Sándor szakoktató Éppel Erika Kocsoláról járt tanulni Hat új szakmunkás a falusi húsüzletekben Bonovák Edit Mőcsényben szolgálja majd a vevőket oktató itt már nem segít, de ő is megmérettetik, a vizsgabizottsági tagok ugyancsak nem foghatják meg a bárdot a kislányok helyett, s a pultot sem rendezheti be a jó képességű, nagy tudású eladó, mint például Bakó János. Persze nem maradnak magukra a „gyerekek”. Segítséget kap Banovák Erzsébet, amikor egy fél sertést kell felakasztani a mérlegre, azaz átvételt mutat be. Majd következik egy másik kislány, s végül az egyik fiú... S hol vannak a többiek, hiszen tizenketten kezdték a szakma tanulását. Lemorzsolódtak. Volt aki elment a húsiparhoz betanított munkásnak, másik nem bírta a hússzagot, a harmadik? Sajnos, nem kérdezték meg őket. Pedig ez is a vizsgához tartozik, persze áttételesen: ha valamelyik fiaBakó János segít beöltözni a pincehelyi Meggyesi Irénkének tál ezt a szép szakmát választja, miért hagyja ott. A jövőt illetően minden bizonnyal tanulságul szolgálna az a tény, ha megtudnánk, hogy az utazás, a hely- beni foglalkoztatás kilátástalansága- e az ok. Vagy a rossz munkaeszköz, ami otthon vár reájuk, vagy éppen az a tény, hogy nem lesz majdan elegendő portéka, és üres boltban nem lehet dolgozni? A vizsgabizottság szigorú. A feladatok nehezek. A számadás, hatan jól tanultak három évig. Hat községben egy-egy jó szakmunkás lesz a húsüzletben. És a valóságos vizsgájuk majd a földműves szövetkezeti húsboltokban, a pult mögött lesz, remélem hosszú éveken át kitűnő eredménynyel. PÁLKOVÁCS JENŐ
