Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

1987. augusztus 8. TOLNÁÉ _ IrtÉPÜJSAG 3 Nem nyugdíjas állás Az új bátaszéki párttitkár, dr. Kiss József A bátaszéki pártbizottság nemrégi­ben dr. Kiss József körzeti orvost választotta meg függetlenített párt- titkárnak.- Kezdjük a beszélgetést egy kicsit „meredeken”, hiszen nyilván sokakat az érdekel elsősorban, hogy egy em­ber, akinek jó szakmája, sőt hivatása van, miért ment el párttitkárnak?- Talán éppen azért. Ezt már sokan megkérdezték tőlem különféle hangsú­lyokkal. Valóban az a helyzet, hogy mivel van hivatásom, ami olyan szakma is, ami­ből szépen meg lehet élni, és aminek a társadalmi presztízse is van annyi, mint az új állásomnak, inkább a döntésem mellett szólt, mint ellene. Ez a tény tehát nem ellenérv, hanem éppen támaszt je­lent számomra. Azt is mondhatom, hogy az orvosi táska és annak felszerelése korábban is az enyémek voltak, tehát ahogy most letettem később ugyanígy, sőt, bármikor ismét fel is vehetem. A tu­dást senki sem veheti el tőlem, és ez va­lóban biztonságot jelent a közfunkcióban is. Addig végzem ezt a munkát, amíg azt érzem, hogy éppen énrám van szükség ezen a poszton.- Már önmagában az is ritkaság, hogy egy orvos párttag legyen, vagy fogalmazzunk szelídebben, az orvo­sok többsége nem tagja a pártnak. Valójában nem is tudjuk, milyen ok­ból.- Bátaszéken más a helyzet, bár ez nyilván véletlen. A tanács működési terü­letén dolgozó 8 orvos közül hatan va­gyunk párttagok. Már egyetemi hallgató koromban - mindenféle engedélyekkel - mellékfoglalkozásban függetlenített egyetemi KISZ-titkár voltam. Később a szakmai munkám mellett is csináltam. Aztán elmentem katonának, hogy mi­előbb túl legyek rajta. Még egyenruhá­ban búcsúztam el az egyetemtől, mert úgy alakult, hogy Bonyhádon volt állás házaspárnak, lakással, akkor megvolt a gyerekünk is, elvállaltuk. 1981-ben hív­tak bennünket és hazajöttünk. A felesé­gem itt született, tréfásan azt szoktam mondani, hogy kétféle ember él Bátaszé­ken, az egyik a feleségem osztálytársa volt, a másik az apósomé. Eredetileg a ta­nács és intézményeinek kommunistáit egyesítő pártszervezethez tartozunk. Ott vannak az orvosok, a tanács és az intéz­mények vezetői, de a költségvetési üzem fizikai munkásai is. Látszatra nem jó ilyen vegyes alapszervezet, a valóságban azonban ez majdnem előnyt jelentett. Hi­szen ha egy fejlesztési elképzelés, ami egy egész községet érint, az alapszerve­zetben tetszik a gondozónőnek és a kő­művesnek is, akkor már lehetett sejteni, hogy ez nem is olyan rossz elképzelés, ki lehet lépni vele a nagyobb közösség elé. Sokféle vélemény, álláspont, információ jön össze az alapszervezetben. I- Milyenek voltak az emberi kap­csolatok?- Kezdetben volt feszültség köztünk, hiszen végül is ott ültek a vezetők is. Az­tán sikerült olyan légkört kialakítani, hogy mindenki elmondta a saját vélemé­nyét. Nyilvánvaló, hogy a rendelőben nem lehetséges, hogy a beteg elküldjön a fenébe, ugyanez a hangnem egy alap­szervezeti vitában természetes és köl­csönös lehet. Az első években nemigen volt módunk és időnk, hogy közügyek­ben szavunkat hallassuk, lefoglalt mind­kettőnket az orvosi munka, meg alkal­mazkodnunk is kellett az idősebbek munka- és életstílusához. Később lett ar­ra mód már itt, Bátaszéken, hogy kipró­bálhassuk a saját elképzeléseinket. 1985-től vagyok tagja a pártbizottság­nak, ott már azért hallattam a hangomat. I- Miként lehet hasznosítani az or­vosi tapasztalatokat a pártmunkában?- Sok előnnyel jár, hogy ismerem az embereket. Korábban Bátaapáti, Zsibrik és Palatinca is a bonyhádi körzetemhez tartozott. Bátaszéken is szinte mindenkit ismerek, és fogalmazhatunk úgy is, hogy sok olyan helyen jártam orvosként, aho­va másként nem mentem volna el. Nekem tehát lehet beszélni az országos meg a községi átlagokról, ismerem az életszín­vonal szélsőségeit is. Ezek, és persze az emberi tapasztalatok remélem, hogy a munkában segítségemre lesznek. I- Milyen elképzelésekkel fog neki a feladatnak?- Sok mindenről lehetne beszélni, de talán a legfontosabb az, hogy gazdasági és politikai szempontból is nehéz idő­szakban is őrizzük meg az értékeket, tart­suk meg a megszerzett színvonalat és semmi olyat ne tegyünk, ami akadályoz­hatja egy későbbi prosperitás esetén a kibontakozást. Annál is inkább fontos ez, mert a tapasztalatok alapján a legna­gyobb hiba a lehetőségek elmulasztása. Ha valamit most meg lehet tenni, azt most is kell megtenni. Engem nem érdekel, hogy egy jó ötlet, elképzelés, vagy akció kitől származik, a fontos az, hogy ha az belefér az általános politikai keretekbe, akkor csináljuk meg együtt. Akkor az sem baj, ha elszámolja magának a párt, a KISZ, a népfront, a vöröskereszt, meg aki akarja A lényeg az, hogy megvalósuljon minden, ami jó a falunak, az embereknek. Lelkesen készülök a testületi munka irá­nyítására, hiszen a tanácsnál az új mun­kamódszer és munkastílus kialakításá­ban, mint alapszervezeti párttitkárnak volt részem. Ennek az a lényege, hogy az apparátus tegyen meg mindent a testüle­ti munka segítése érdekében, a döntések végrehajtását gyorsan és jól szervezze meg. Átszerveztük az apparátus munká­ját, és ma örömmel mondhatjuk el, hogy mindenki igen gyorsan fel is nőtt a fel­adatokhoz. Egyébként most itt, Bátaszé­ken egy olyan jó vezető gárda van együtt - ide értve természetesen a testületi ta­gokat -, akikkel jól lehet együttdolgozni. A pártbizottság feladata, hogy meglássa a tennivalókat most és itt Bátaszéken, és ezek értelmében gyorsan és határozot­tan hozza meg a szükséges döntéseket. Nem akarunk és nem is várhatunk fel­sőbb párthatározatokra, mire egy-egy témában határozat születik, addigra már ugyanaz a probléma az egész országban jellemző lesz. Ha mi itt előbb látunk tenni­valót, akkor kötelességünk lépni. Amíg tehát látok feladatot és megvalósításá­nak meglesznek a feltételei is, addig ma­radok a jelenlegi közfunkcióban, bár ez nem nyugdíjas állás. Véleményem sze­rint nem is lehet évtizedekig csinálni, hi­szen itt mindennap más a feladat, nem lehet rutinból dolgozni... IHÁROSI IBOLYA A bonyhádi tanács vb-ülésén tárgyalták Pénzügyi terv, bölcsődei ellátás A Bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén - egye­bek között - az 1987. évi tanácsi pénz­ügyi terv I. félévi teljesítéséről, valamint a bölcsődei ellátás helyzetéről szóló be­számoló szerepelt. Az adatok szerint a bevételeket 54 szá­zalékra, a kiadásokat 49 százalékra telje­sítette a tanács július 30-ig, tehát a terv megvalósítása jó ütemben halad. Ennek ellenére a város költségvetése az elkö­vetkezendő időszakban nem alakul ked­vezően. Központi intézkedés történt az állami támogatások további 2 százalékos csökkentésére, amely több, mint 2 millió forinttal csökkenti a tanács pénzeszkö­zeit. A vállalatok és a szövetkezetek befi­zetései sem alakulnak kedvezően, az I. félévben emiatt már mintegy 18 millió fo­rint bevételi kiesés mutatkozott. A fentiek miatt került sor az időszakban 10 millió forint gazdálkodási előleg felvételére. A bölcsődei férőhelyek száma 100, ebből az elmúlt évben átlagosan 96-ot töltöttek be, tehát minden felvételi igényt ki lehetett elégíteni, s a férőhelyek területi elosztása sem okoz gondot. A meglévő két bölcsődére a továbbiakban is szük­ség lesz, mert 1987-ben emelkedett a gyerekek száma, javult az intézmények kihasználtsága, s a születések csökke­nése megállt. A két intézmény tárgyi fel­tételei jelentősen eltérnek. Az I. számú egység épületében a gondozott gyere­kekre fejenként 2,3 négyzetméter alapte­rület jut, ugyanez a II. számú egységben 4 négyzetméter. A gondozónők mindkét helyen szakképzettek, a helyettesítők kö­zül egy jelenleg tanul, a többiek rendel­keznek a szükséges képesítéssel. HÉTRŐL HÍRRŐL HÍRRE Az év 32. hete éppúgy telt el, mint minden rendes hét. Nyár van, bár ez az időjáráson egyáltalán nem látszott. Szinte az egész országban állandóan esett az eső. A növényeknek még nem volt sok az égi áldásból, bár a betakarítást akadá­lyozta. Az üdülők - ha nem pihentek okosan - nyilván bosz- szankodtak, bár az esős időnek is megvannak az előnyei. Lehet olvasni, múzeumba, kiállításokra járni, s a moziban sem esik az eső. Az otthoni pihenés is lehetővé vált azok számára, akik a kerti munka miatt dolgoztak volna még munkaidő után is. Megkezdődött a nagy befőzések időszaka. Ma már ez nem háziasság, vagy elhatározás kérdése, hanem kényszer. Már csak azért is, mert ismét emelkedett a mirelit termékek ára. Igaz kettőé csökkent is. Az üzemekben, hivatalokban sokan szabadságon vannak, de azért az élet nem állt meg, legfel­jebb a lakásfestések, ugyanis műanyag festéket most már még protekcióval sem lehet kapni. Lassan vissza kell térnünk a mészhez és budai földhöz. Jelentés a földekről A megyében az őszi búza aratását 36 mezőgazdasági nagyüzem már befejezte. E munkával a leggyengébben a Hő- gyészi Állami Gazdaságban, a döbröközi, a gyönki, a regölyi és a sárszentlőrinci termelőszövetkezetben állnak. Ezekben az üzemekbe elsősorban a nagyfelületű borsó betakarítása késleltette a búza aratását. Azok az üzemek pedig, amelyek már befejezték az aratást, igény szerint nyújtanak segítséget a még dolgozóknak. így, a Dalmandi MGK gépei Regölyben és Sárszentlőrincen, a bátai kombájnok Bátaszéken dolgoznak, a kapospulai gépek pe­dig az attalai termőszövetkezetben segítettek. A beköszöntött csapadékos időjárás (17-25 mm) nagyon kedvezően érinti a kukorica és a cukorrépa kultúrákat, de je­lentősen visszavetette a búza betakarításának ütemét. Az au­gusztus 4-ig terjedő időszakban a búza betakarítása csupán 20 százalékkal haladhatott előre. Az átlagterméseket illetően nemcsak a jég- és viharkárok miatt kedvezőtlenek a kilátá­sok, hanem azért is, mert július 15. és 25. között, az akkor még nem beérett valamennyi táblán megszáradt a búza ígéretes zászlólevele. Az aratás kapcsolódó munkái (szalma­betakarítás, tarlómunkák) ütemesen haladnak^a betakarítás nyomán. Szomorú évforduló Augusztus hatodika a Hirosimára ledobott atombomba év­fordulója. Soha nem szabad róla megfeledkezni. Éppen ezért nyilvánította a nemzetközi békemozgalom Hirosima emlék­napjává. Ehhez csatlakozott az Országos Béketanács is a kö­vetkező jelszóval. „Az atomháborút csak úgy lehet megnyer­ni, ha biztosítjuk, hogy sohasem tör ki. Egy nagy író, Gábriel Garcia Márquez szebben megforgal­mazta, hogy mi következne az atomháború után. „Egy perc­cel az utolsó robbanás után az emberiségnek több mint a fele halott lesz, és a füstben-lángban elhamvadó kontinensek po­ra megsemmisíti a napfényt; ismét teljes sötétség borul a vi­lágra, a sárgavörös esőzuhatagok és a jegesen örvénylő szelek alapjában megváltoztatják az óceánok klímáját, meg­fordítják a folyók folyását, a halak szomjan halnak a lángoló áradatban, a madarak nem találják többé az eget, a Szaharát örök hó fogja borítani, a hatalmas Amazonas-medencét jég­eső pusztítja el, a rockzene és a szívátültetések korszaka a kezdet kezdetének jégkorszakához tér vissza.” Már tavaly au­gusztus 6-án is imaestet rendeztek az emléknap alkalmából a magyarországi egyházak és felekezetek. így volt ez Tolna me­gyében is. Külön érdekessége a dolognak, hogy nem minden templomban gyűltek össze a hívők, hanem több egyház vagy felekezet hívei együtt imádkoztak a közős cél, a béke eléré­séért. A fiatalok is hallatták szavukat Dombóvárott a Pablo Ne­ruda békeklub, Szekszárdon a városi békeklub szervezésé­ben. Csütörtökön este békedalokkal és árnyalak-festéssel, gyertyagyújtással emlékeztek az atombomba áldozataira. Voltak ott kisgyerekek, felnőttek és öregek, akik tudják, hogy a legkisebb tett is többet ér, mint a közöny. Tanulás nyáron Még tart a vakációból, amikor is sokat tanul a gyerek. Tanul akkor is, ha kulcsos, mert az utcákat járva látja hogyan be­Kaposszekcsöi termelőszövetkezet egyik csikóstöttősi táb­láján ilyen gazban végzik a betakarítást szélnek, élnek, járnak-kelnek a felnőttek. Tanul akkor is, ha nyári munkát vállal, mert tapasztalatokat szerezhet a jól mű­ködő munkahelyeken, arról, hogy hogyan dolgoznak a felnőt­tek. Másutt persze éppen arról szerezhetnek tapasztalatokat,, hogyan lehet munkaidőben nem dolgozni. A családi progra­mok során megtudja a gyerek, mit is jelent a család, ha ilye­nek nincsenek, akkor sem fogja megtudni, milyen jó is egy összetartó családhoz tartozni. A szakosodott úttörőtáborok­ban egy-egy kedvenc témaköréről tudhatnak meg többet az iskolások. Szekszárdon Sötétvölgyben tegnap kezdődött meg az idei honismereti tábor Sárközfalva címmel, mivel most éppen a Sárköz népművészetével ismerkednek a gyerekek. Kitekintésben is lesz részük, összehasonlíthatják a sárközit más népek lakodalmas szokásaival. Megjelentek lapunkban a héten az első hirdetések arról is, hogy pótvizsgára felkészítő tanárt keresnek több tárgyhoz is. Tanulnak tehát azok a gyerekek is nyáron, akik azt a tanév­ben elmulasztották. Utazás Bürokronéziába Nyáron nem túlságosan szaporák az ülések és tanácskozá­sok, bár jutott belőlük erre a hétre is. A legtöbb fontos, jelentős, és érdemi döntéseket eredményez, bár azért vannak még hibák. Például abban, hogy az előterjesztéseknek - mielőtt valaki meg­sértődne, azok egy kis és jelentéktelen részének - külön stílusa van. Bürokrata stílusuk. A bürokrácia persze jelenség, és annak is igen komplex, csak egyik tünete az, ha az ügyféllel, vagy testü­lettel nem közük értelmesen, hogy miről is van szó. Bizonyos fe­dőkifejezések aztán átkerülnek a közhelyekbe, és hamarosan megérjük otthon, hogy a háziasszony imigyen szól férjéhez va­csora helyett. Tisztelt Családfő! Az élelmezés tárgyában jóváha­gyott költségkeret kimerült ezért a mai esti étkezést fedezet hiá­nyában nem tudtam finanszírozni. Újabb források feltárását kel­lene folyamatba tenni, a társadalmi összefogást is eredménye­sen kamatoztatva. Mindezt magyarul is el lehetne mondani, de akkor úgy hangzana, hogy elfogyott a kosztpénz, kölcsön kelle­ne kérni a gyerektől fizetésig.” Ez persze humor, de az alábbi idézetek valóságosak, „Mivel a vendéglátás forgalmának számottevő növelése az elkövetkező időszakban sem lesz valóra váltható, ezért elsősorban az áruk minőségi választékában, a kiszolgálás minőségében és az el­árusítóhelyek kulturáltságának a növelésében igyekszünk előre lépni. Mindezeket a termelékenység növelésével igyekszünk megvalósítnai”. Avagy „A folyamatosan érvényesülő fogyasztó árszínvonal-alakulása és a vásárlóerő alapján képező kerese­tek tömege a vendéglátóipari ágazat árbevételének egyésze ne­gatívan hat". Hát nem gyönyörű? Magyarul körülbelül azt jelenti, hogy az emberek kevesebbet költenek a kocsmákban ételre és italra, mint eddig, a helyzet megváltoztatását a „mű” szerzője re­ménytelennek ítéli, ezért azután többet takarítanak a vendéglá­tóhelyeken, és köszönnek annak, aki mégis betér. Hogy hogyan lehet ott termelékenységet növelni, ahol nincs is termelés, az már örök titok marad. Esetleg gyártanak majd egy-két vendéget „saját finanszírozásban”? IHÁROSI - SZŰCS Fotó: GOTTVALD - KAPFINGER A legkisebb gyertya meggyújtása is fontosabb, sötétség átkozása mint a Az első gyertyagyújtók Szekszárdon, a Tambov lakóte­lepen Munkában a Szanáló Szervezet Egy éve alakult meg a Szanáló'Szerve- zet, melynek feladata, hogy segítséget nyújtson a fizetésképtelenné vált, de - ál­lami döntések folytán - a felszámolást el­kerülő vállalatoknak anyagi helyzetük rendezésére. A szervezet szakértői jelen­leg öt iparvállalat szanálásával foglalkoz­nak. Rédei László, a Szanáló Szervezet igazgatója az MTI munkatársának el­mondotta: fizetésképtelenség miatt az idén nyolc gazdálkodó szervezet képvi­selői kényszerültek arra, hogy a Magyar Kereskedelmi Kamarában - előzetes egyetértésre - tárgyalóasztalhoz üljenek a hitelezőkkel. Megegyezés csak egy esetben jött létre, két vállalat - a Veszp­rém Megyei Állami Építőipari Vállalat és a balassagyarmati Javító-karbantartó Kis­vállalat - ügye a Fővárosi Bírósághoz került, ahol megindították a felszámolási eljárást. Az ezzel kapcsolatos teendőket a Pénzintézeti Központ szakemberei végzik el. Öt vállalatnál a felszámolási el­járás helyett lehetőség van a szanálásra. Az érintett cégeknél a Szanáló Szervezet szakértői már megkezdték a munkát.

Next

/
Thumbnails
Contents