Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-05 / 183. szám
2 Képújság 1987. augusztus 5. Néhány adat az Öbölről A francia-iráni viszony kiéleződésével tovább fokozódik a feszültség a Per- zsa(Arab)-öbölben. A 239 000 km2 területű Öböl a világgazdaságban elfoglalt fokozódó súlya miatt az érdeklődés középpontjába került. Ebben a térségben található a tőkés világ jelenleg ismert kőolajkészletének kétharmada, a becslések szerint a következő évtized közepére innen származik a kapitalista országok olajszükségletének 30-45 százaléka. 1985-ben a 15 km széles, 85 km hosz- szú, 40 m mély Hormuzi-szoroson „haladt át” a tőkés világkereskedelemben forgalomba került kőolaj 15 százaléka, ami 1986-ban már 35 százalékra emelkedett. Az USA felhasználásában tavalyelőtt 6, tavaly 15 százalék volt az innen származó olaj. E néhány adat rávilágít az Öböl gazdasági jelentőségére, amit elsősorban a tőkés nagyhatalmak e fontos vízi úton történő biztonságos olajszállítás érdekében tesznek. A 77 hónap óta tartó irakiiráni háború rendkívüli erőfeszítéseket követelt mindkét hadban álló országtól. Az óriási emberáldozattal (1 millió halott, kb. 3 millió sebesült) dúló háború, amely kezdetben a szárazföldi csapatokat vette igénybe, az iraki légierő, és az iráni haditengerészet megerősödésével KECSKEMÉT - Négynapos nemzetközi tartósítóipari zöldségtermesztési tanácskozás kezdődött kedden Kecskeméten. Az eszmecserén négy világrész harminc országának 200 tudósa, gyakorlati szakembere vesz részt. Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes bevezető előadásában rámutatott, hogy hazánk kedvező ökológiai adottságai, termelési tradíciói és kertészeti kultúrájának eddigi eredményei valósággal megkívánják a tartósítóipari célra való termelést és a tartósítóipar korszerűsítését, fejlesztését. Kertészeteink elsődleges feladata a lakosság ellátása, de emellett a lehető legteljesebben akarjuk kihasználni az exportlehetőségeket is. Magyarországon az egy főre jutó zöldségfogyasztás 85 kilogramm, s ez, nemzetköz összehasonlításban csakúgy, mint az egészséges táplálkozás követelményeihez viszonyítva, még mindig kevés. Mind a belső fogyasztás, mind pedig az export növelésében biztosan támaszkodhatunk saját fokozatosan a Perzsa(Arab)-öböl térségére is kiterjedt. 1980 szeptembere óta - az Öbölben - több mint 300 kereskedelmi hajó vált a hadviselők célpontjaivá. Az iraki repülők 1986-ban 123 „sikeres” támadást hajtottak végre a Khark- szigetre (innen származik az iráni kőolaj- export 90 százaléka) és más iráni kiköPANORÁMA / tartósítóiparunkra, amely az utóbbi négy évtizedben egész Európa egyik legkoncentráltabb konzerviparává fejlődött. SZARVAS - Nemzetközi haltenyésztési tanfolyam kezdődött kedden a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete - a FAO - megbízásából rendezett háromhetes intenzív tanfolyamra 14, többségében fejlődő országból érkeztek szakemberek. Idejük nagyobb részében a szarvasi intézetben kidolgozott tavi haltenyésztési módszereket, valamint az állóvizek rotációs hasznosításának gyakorlatát tanulmányozzák. Meglátogatnak több olyan hazai tógazdaságot, ahol szarvasi módszereket alkalmaznak. MOSZKVA - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden a Kremlben tárgyalt Joaquim Chissanóval, a mozambiki FRELIMO párt elnökével, államfővel. tőkbe tartó hajók ellen. Az iráni haditengerészet gyorsnaszádjai az Öböl déli részén hajózó tankereket támadják. 1984. február óta 8 millió tonna hajótér semmisült meg - egyharmada a II. világháborúban elszenvedett kereskedelmi hajókároknak - és 120 különböző nemzetiségű tengerész vesztette életét az értelmetlen pusztításban. Chissano hétfőn érkezett a Szovjetunióba párt- és állami küldöttség élén, hivatalos baráti látogatásra. *- Kedden, moszkvai idő szerint 0 óra 44 perckor, a Szovjetunió felbocsátotta a Progressz-31 automata vezérlésű teherűrhajót. A Progressz-31 a Föld körül keringő Mir űrállomásra visz üzemanyagot és más teherárut. A teherűrhajó fedélzeti műszerei rendben működnek. WASHINGTON - Az amerikai szenátus hétfőn ellenszavazat nélkül jóváhagyta azt a törvénytervezetet, amely megtiltja a 75 évvel ezelőtt elsüllyedt Titanic luxushajó roncsaiból felszínre hozott tárgyak kereskedelmi célú bevitelét. Egy francia társaság reméli, hogy sikerül felhozni a Titanicban őrzött nagy értékeket. A javaslatot előterjesztő Weicker szenátor elmondta, az Egyesült Államok szerint a Titanic a tengerhajózás nemzetközi emléke és több mint 1500 ember nyugvóhelye. A tervezetet még a képvilőház- nak is jóvá kell hagynia. A krími tatárok és a nemzetiségi kérdés „A nemzetiségek közötti kapcsolatok állandó és fokozott fi- gyélmet követelnek. Erre minden országnak gondolnia kell, különösen akkor, ha soknemzetiségű államról van szó, minta Szovjetunió. A gondok abból erednek, hogy egy időszakban véglegesen megoldottnak tekintettük a nemzetiségi kérdést, így aztán a kellő figyelem is elmaradt.” - így vezeti be a Mosz- kovszkije Novosztyi című hetilapban nagy vihart kavart cikkét Szergej Baruzdin, ismert szovjet író, a Druzsba Narodov című folyóirat főszerkesztője. Baruzdin cikke nemcsak a Szovjetunióban, az egész világon nagy érdeklődést keltett: a krími tatárok ügyének adott végre nyilvánosságot. Tudnivaló, hogy az író egyike azoknak a művészeknek, akik levélben kérték korábban a szovjet vezető szervek támogatását a krími tatárok negyven éve tartó hányattatása megszüntetéséhez. Sokan persze nem is igen hallottak a tatárokról. Most egyszerre a világérdeklődés középpontjába kerültek a lapok jóvoltából. Mi magyarok legalább tanultunk a középkorban történt tatárjárásról. Ekkortájt érkeztek ennek az ázsiai törzsnek első képviselői a kellemes éghajlatú Krím-félszigetre, a Fekete-tenger mellékére. Itt alapították meg a 15. és 18. század között virágzó kánságukat, amely azután 1783-ban az orosz birodalom fennhatósága alá került. A mai Szovjetunióban az 1970-es adatok szerint mintegy 6 millió tatár él, zömében a Tatár ASZSZR területén. A szovjet kis enciklopédia azonban rajtuk kívül külön említést tesz ka- zanyi, asztrahanyi, krimi és szibériai tatárokról is. A szovjet hatalom létrejötte után, 1921. október 18-án hozták létre az oroszországi föderáción belül a Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. A második világháború alatt azonban - megtorlásként, mert a krími tatárok egy része együttműködött a fasisztákkal - egy honvédelmi miniszteri rendelet megszüntette az autonóm köztársaságot, és Közép- Ázsiába telepítették az akkoriban „megbízhatatlannak” tartott nemzetiség jó részét. A Legfelsőbb Tanács 1967 szeptemberében adta vissza a száműzött krími tatárok alkotmányos jogait, lehetővé téve egyben visszaköltözésüket a Krímbe. E folyamat máig tart, és napjainkban körülbelül 20 ezerre teszik a Krímben élő tatárok lélekszámát a félsziget 2,5 milliós különböző nemzetiségű lakosságán belül. A tatárok többsége ma is a közép-ázsiai köztársaságokban és Krasznodar környékén él. A krími tatárok régóta szorgalmazzák a szétszórt nemzet Krímbe visszatelepedését, közigazgatási önállóságuk visz- szaállitását. A nemzetiségi kérdést is új módon megközelítő szovjet politika most már nem engedi, hogy a problémát valódi megoldás helyett szőnyeg alá söpörjék. Ezért hozták létre a krími tatárok ügyében a Legfelsőbb Tanács vizsgálóbizottságát, amelyet - súlyt adva a testület tevékenységének - Andrej Gromiko, a szovjet párt PB-tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnöke vezet. A rendezés tehát rendes kerékvágásba került ügy, belátható időn belül meg fog oldódni - vélhető. Erre mindenképpen garancia a Gorbacsov nevével fémjelzett politika és maga a Gromiko-bizottság felállítása. Ezek után egyértelműnek tűnik, hogy a krími tatárok szélsőséges elemeinek látványos - és Moszkvában meglehetősen szokatlan - megmozdulásai, a sorozatos tüntetések nem szolgálják a nemzetiség érdekeit. Egyrészt a moszkvai közvéleményben hangulatot keltenek a krimi tatárok ellen, másrészt a mindeddig higgadt, mérsékletet tanúsító és jóindulatú hatóságokat is felingerlik. A szovjet belügyminisztérium egyik illetékese, a legutóbbi Puskin téri tüntetés kapcsán úgy fogalmazott, hogy az „egyszerűen nyugati újságíróknak rendezett színjáték”. A tatárok ügyének előtérbe kerülését vizsgálva, aligha hagyható figyelmen kívül annak diplomáciai vetülete: a külügyminisztérium tiltakozott az amerikai nagykövetségnél, mert a képviselet első titkára kapcsolatot tart a tatárok szélsőséges képviselőivel. Erről a szovjet televízió esti híradója, az Vremja filmfelvételt sugárzott. A műsorban arról is beszámoltak, hogy a moszkvai tanács - lakossági sürgetésre - kiegészítő jogokkal ruházta fel a. rendfenntartó erőket a közrend megóvása érdekében. Ez gyakorlatilag annyit jelent: a krími tatárok nem tüntethetnek többé a moszkvai tereken. Egyben figyelmeztették őket: amennyiben visszaélnek a demokrácia biztosította jogaikkal, a hatóságok „a törvényekkel összhangban fognak eljárni velük szemben”. A gorbacsovi politika tűrőképességének próbára tétele nem áll valójában a tatárok érdekében. Sokkal inkább irányul ez az akció a Szovjetunióról kialakulóban levő új, és kedvező kép tönkretételére, az átalakulását élő nagyhatalom lejáratására, méghozzá olyan időszakban, amikor nagy erőfeszítések szükségesek a nemzetközi bizalom kialakításához, megszilárdításához. DOROGI SÁNDOR (Moszkva) Úgy látszik, zöld utat kapott a közép-amerikai rendezés szándéka, hiszen a térség érintett államainak és a Contadora-csoport országainak külügyminiszterei elfogadták az úgynevezett Arias-tervet. Két napig tanácskoztak a hét végén a diplomáciai vezetők Honduras fővárosában, s a közös béketerv-elképzelések jóváhagyásával tisztára söpörték az utat a csütörtökön kezdődő guaterfialavárosi csúcsértekezlet előtt. Sokáig váratott magára a kibontakozás, egy-egy apró akadály mindig gátolta a konferencia összehívását. Aztán július végén Oscar Arias, a Costa Rica-i elnök, „meggyőző” körútra indulta térség „válságállamaiba”, hogy ismertesse törekvéseit az érdekeltekkel. A jelek szerint nem hiába vállalkozott a nehéz feladatra. Az első állomáson, Nicaraguában, találkozott Daniel Ortega államfővel, ám megbeszéléseket folytatott az ellenzéki vezetőkkel is. Nos, mindenképpen megegyeztek Mana- guában, hiszen a hét végi külügyminiszteri csúcsra már elment a nicaraguai diplomácia vezetője is. Hogy miért fontos fejlemény ez? Ortegáék ugyanis korábban húzódoztak a részvételtől, mondván, hogy az Egyesült Államok szabotálni kívánja az e heti elnöki összejövetelt, annak a lejáratására törekszik. S mindezt közvetett módon, tehát szövetségesei - Honduras, Salvador és Costa Rica - segítségével akarja elérni. Garanciát kért a sandinista kormány, hogy nem fordul elő ilyesmi, méghozzá a Contadora-országoktól (Kolumbia, Venezuela, Mexico, Panama), amelyek szintén jelen lesznek a csúcson, mint ahogy részt vettek a külügyminiszteri találkozón is. Sőt, a csoportnak kell irányítania az értekezlet folyamatát, különben Managua nem hajlandó ott megjelenni. Mindez a hét végén egyszer már megtörtént, s a siker nem maradt el. Hondurasban az érintett államok ugyanis amellett foglaltak állást, hogy minden erőt mozgósítani kell a térségben uralkodó helyzet normalizálásáért. A házigazda - amint az ilyenkor‘ illik - átvette a kezdeményező szerepet, javasolván, hogy az amerikai államok szervezetének és az ENSZ-nek a bevonásával hozzanak létre bizottságot a közép-amerikai béke fenntartásának ellenőrzésére. A legfontosabb, hogy a résztvevők - Honduras, Nicaragua, Salvador, Costa Rica, Guatemala és a békéltető Contadora tagjai - élénk viták után ugyan, de egyhangúlag elfogadták Oscar Arias idén februárban közzétett rendezési tervét. Ez azért fontos, mert a Costa Rica-i elnök elképzelései előirányozzák a tűzszünet meghirdetését a térségben, valamint azt, hogy ahol ez szükséges, kezdjenek párbeszédet az ellenzékkel, tartsanak demokratikus választásokat, adjanak közkegyelmet a politikai okokból bebörtönzötteknek. S még egy dolog, amit Washingtonban az Irangate- ügy tetőpontján biztosan nem néznek jó szemmel: a térségen kívüli hatalmak szüntessék be a lázadó csoportoknak nyújtott támogatást. Persze, ide tartoznak a nicaraguai kontrák is. Elhárultak tehát az akadályok, a remélhetőleg sikeres közép-amerikai csúcs elől. RITECZ MIKLÓS Ki ölte meg Norma Jeant? Marilyn Monroe... - A név máig fogalom. A nehéz gyerekkorból a legfelsőbb körökig emelkedő árvalány élete és tragikus, titokzatos halála: az „amerikai karrier” egyik szimbóluma. Marilyn Monroe augusztus 4-én huszonöt éve halott, ha élne, alig lenne túl a hatvanadik évén. Egész „iparág” települt Marilyn Monroe - született: Norma Jean Baker - élete és halála rejtélyeinek boncolására, s ez az üzlet csekély kíméletet tanúsít magánéletének legbensőbb titkai iránt. Sorra jelennek meg róla a könyvek, amelyeknek esélyük sem lenne a sikerre, ha szenzációs új felfedezésekkel valamiképp nem tennének túl az előzőeken. A filmjeire és színészetére szót is alig vesztegetne^. Az esztéták hallgatnak: ők már letették a garast, beskatulyázták a „szivi szép, szőke, szexis és butácska" kategóriába - s valóban nem adatott meg neki, hogy más szerepkörben - ha egyáltalán volt képessége hozzá - próbára tehesse magát. Igaz, ha Marilynről már mindent megírtak volna, akkor is kimeríthetetlen az a sűrű homállyal fedett viszony, amely a Kennedy-testvérekhez, az elnökké választott Johnhoz és öccséhez, az igazságügy-miniszter Roberthez fűzte. Igaz-e, hogy Robert Kennedy Marilyn halálának napján szakított vele? Vajon valóban az elnök sógora semmisítette meg búcsúlevelét, nehogy kompromittálja a Kennedy-fivéreket? Egyáltalán ön- gyilkosság, vagy gyilkosság áldozata lett? Sokan hitelt adnak annak a feltételezésnek, hogy zsarolni akarták vele a tekintélyes Kennedy-sarjakat, s ez okozta halálát. Ugyanakkor ma már alig adnak hitelt az író Norman Mailer feltevésének, hogy Monroe-t meggyilkolták. Pedig halála után Pete Seger dalában még azt kérdezte: Ki ölte meg Norma Jeant?, mintha azon már nem is lehetne vitázni, vajon egyáltalán meggyilkolták-e. A hivatalos vizsgálat rövid úton lezárta az ügyet azzal, hogy Monroe túl sok altatót vett be. Szakorvosok véleménye szerint azonban, ha így volt, akkor a boncolásnál fel kellett volna fedezni a barbiturát nyomát a gyomrában, de ilyet nem találtak. Tanúk sora tett olyan utalásokat, amelyek - ha nem is minden kétséget kizáróan -, de azt sugallják, hogy John Ken- nedynek elnökké választása előtt, sőt, egy ideig hivatalba lépése után is, viszonya volt a filmsztárral. Majd Robert Kennedy vette át a szerepet - ő akkor igazságügy-miniszter volt -, mert „a kicsikét túlságosan fecsegősnek” tartották. Ma biztosra veszik, hogy Monroe lakásait lehallgató készülékekkel szerelték fel, hogy felvételeket készítsenek a Ken- nedyekkel tartott pásztorórákról, de az még nerh derült ki, hogy pontosan kinek és mi volt ezzel a célja. Noha a rendőrsé-. gi és a minisztériumi jegyzőkönyvek ellentmondanak egymásnak abban, hogy aznap az elnök öccse Los Angelesben, vagy San Franciscóban tartózkodott-e, az állítólagos magnófelvételekre hivatkozva mégis többen állítják, hogy Monroe halálának napján Robert Kennedy többször is járt nála. A lehallgató heves szóváltást rögzített köztük: Monroe eszerint visítva emlékeztette Kennedyt arra az ígéretére, hogy feleségül veszi őt. Másodszor Robert Kennedy azért jött volna, hogy felkutassa a lehallgatókészüléket, és ismét veszekedtek. Egy magándetektív arról számolt be, hogy a Kennedyek sógora - bizonyos Peter Lawford, akinek több felesége közül az egyik éppen akkor John és Robert húga, Patrícia Kennedy volt -, azzal a megbízással járt éjnek évadján Monroe lakására, hogy kutasson fel és semmisítsen meg a Kennedyekkel való kapcsolatra utaló minden nyomot. Az eset után huszonhárom évvel, 1985-ben a körzeti ügyész az esküdtszék vizsgálata után véglegesen úgy döntött, hogy indokolatlan az ügy újratárgyalása. A perújrafelvételnek addigra már valóban nem lett volna értelme, hiszen a zűrös ügyben érintett Kennedy- testvérek közül már egyik sincs életben. Mindketten gyilkosság áldozatai lettek. Lehet, hogy haláluk mögött ugyanazok az azóta is felderítetlen sötét erők húzódnak meg, amelyek 1962-ben ehhez képest szolidan még „csak” zsarolni próbálták őket a Monroe-val? A házastársi hűség megsértése azelőtt is, azóta is főbenjáró bűnnek számít az amerikai politikusoknál, amint azt legutóbb az elnökjelöltségre pályázó Gary Hart szenátor esete példázta. A hűtlenkedés szinte mindig kiderül. A politikai gyilkosságok nem mindig. Ban á.n csúcs
