Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-04 / 182. szám
1987. augusztus 4. / TOtN*\ “isfÉPÜJSÁG 3 Gazdasági vezetők a kibontakozási programról Javítani kell a szerződéses fegyelmet A gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról adott ki állásfoglalást a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága július másodikén. Az állásfoglalás értelmében minden egyes ágazat, üzem, vállalat, gazdaság és intézmény elkészíti a maga rövidebb, illetve hosszabb távú programját, meghatározzák céljaikat, feladataikat. Mi a legfontosabb tennivaló most és a közeljövőben? Erre a kérdésre kerestük a választ a megye gazdálkodó egységeiben. Vasas István, az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága Végrehajtó Bizottságának a tagja, a Bonyhádi Zománcárugyár igazgatója az ipar, ezen belül a gyár feladatairól mondta el gondolatait.- Mindenekelőtt induljunk ki abból, hogy a népgazdaság helyzetét két tényező befolyásolja: a külkereskedelem, és a költségvetés egyensúlya. Ez a két tényező alapvetően megadja a gazdaság feladatait. Fokoznunk kell a jövedelemtermelő képességet, takarékoskodnunk az importtal, és növelni az exportot. A Bonyhádi Zománcárugyárban is növelni kell a nyereséget, és a hozzáadott értéket. Minden gazdasági egység feladata: a hosszú távú kiegyensúlyozott pénzügyi gazdálkodás, az, hogy munkát adjon az embereknek, hosszú távon élni és létezni tudjon. A vállalat mozgásterét meghatározza az úgynevezett „bemeneti” oldalon az anyagellátás helyzete, a minőség színvonala, s a határidőre történő szállítás. Alapvetően javulnia kell a szerződéses figyelemnek, a monopolhelyzetben lévő vállalatokat kontroll alá kell venni. A jelenlegi importgazdálkodás, az egyedi engedélyezési rendszer sajnos nagyon leszűkíti a vállalat mozgásterét, mert arra kényszerít, hogy máról holnapra éljünk. Bízom abban, hogy az elkövetkező időben ebből ki tudunk lépni - a lehetőség növelésével, vagy egy normatív rendszer kialakításával. A munkaerőhelyzetnél a jövő évi bértömeggazdálkodástól javulást várok, ez visszahat majd a munkaerőkínálatra, a munkaerkölcsre és a munkafegyelemre. Ezt a lehetőségeket figyelembe véve vállalaton belül is tovább kívánjuk bontani - stabil belső érdekeltségi rendszer kialakítására ad lehetőséget. Jelentősen nőtt a tőkés export tavaly is, és idén is, ami azt jelenti, hogy az 1985-ös bázist 1986-ban a két és félszeresére növeltük. Idén 120 millió forint tőkés exportot szeretnénk teljesíteni. A program ismeretében teljesen nyilvánvaló, hogy a belföldi piac szűkülésével lehet számolni, növelni kell az exportot, ha a meglévő kapacitását ki akarjuk használni. Az Ipari Minisztériummal és a Külkereskedelmi Minisztériummal export növelésére szerződést kötöttünk - ezt tavaly és idén közel kétszeresére túlteljesítettük. Az elkövetkező években növelni kell a tőkés exportot, s változtatnunk kell az exportpiac szerkezetén. Pillanatnyilag ugyanis két nagy vevő viszi el az export 80 százalékát, ami kiszolgáltatottságot jelent. Több lábon kell állnunk az exportban is. A zománcárugyárban a termékek átlagéletkora 5,68 év, ami igen jónak mondható. Az 1987. évi termékszerkezetben az új termékek aránya 58,5 százalék, a korszerűsített, módosított termékeké pedig 15 százalék. A piac változatlanul igényli a termékek 26,5 százalékát, s ez sem nevezhető rossznak. Az exportpiac gyorsan változó kivitelű terméket igényel, a termékek fejlesztését tehát gyorsítani kell. Most két új edénycsaládunkon dolgoznak a tervezőink. A Bonyhádi Zománcárugyárban a termékek fejlesztését az export határozza meg. Az edényeket szettben szállítjuk, s igyekszünk elébe menni a vásárlási igényeknek, hogy versenyben maradjunk, s megőrizzük piaci pozíciónkat. A szabad pénzügyi források jelentős bővülésre nem adnak lehetőséget, tehát vagy lízingre van szükség, vagy a külső töke bevonásával vegyes vállalatok kialakítására. Meg kell honosítanunk a zománc- edénytől eltérő profilú, piacképes, jó fedezeti hányaddal rendelkező tevékenységet. Úgy gondolom, hogy az ipari teflonbevonatban van üzlet - keressük hát a profilbővítés útjait, ami jelentős marketingtevékenységgel jár. D. VARGA MÁRTA Több lakás épül szövetkezeti kivitelezésben Az első félévben növekedett a lakásépítő szövetkezetek teljesítménye: 761 otthont adtak át, 180-nal többet mint az elmúlt év hasonló időszakában. A lakások mintegy 40 százalékát a fővárosban hoták tető alá, és nagyobb számban építettek Szolnok, Veszprém és Szabolcs- Szatmár megyében. Jelenleg csaknem 3,5 ezer lakás építenek, így remény van arra, hogy az év végéig a tavalyit meghaladó mennyiségű 2000-2100 szövetkezeti lakásba költözzenek a tulajdonosok. Az elmúlt két-három évben az előző időszakhoz képest kevesebb szövetkezeti lakás épült. A legnagyobb gondot az építési, szerelési anyagok árának emelkedésén kívül elsősorban a telekhez jutás nehézsége okozta. A helyzeten némileg javított, hogy a tanácsok - különösen a nagyobb településeken - több foghíjtelket szabadítottak fel, és értékesítettek az építőközösségek számára. A Szövosz lakásszövetkezeti főosztályán az MTI munkatársának elmondották: kedvező hatása van annak a tavaly érvénybe lépett rendelkezésnek, miszerint a lakásszövetkezetek megalakulásuk után <özös hitelt kaphatnak az építési terület alőkészítéséhez és az építés megindításához. Gondot okoz viszont még mindig, nogy a hitelezési adminisztráció bonyo- ult és lassú. Részben emiatt - az általános fejlődés ellenére - néhány megyésen lassult, vagy az elmúlt évek szintjén maradt a szövetkezeti lakásépítés. A Szövoszban és a lakásépítő szövetkezetek munkáját irányító fővárosi és megyei érdekképviseleti szervezetekben keresik azokat a megoldásokat, amelyekkel könnyíthetik az építkezők helyzetét. Az eddigieknél is korszerűbb otthonok létesítésére építőszövetkezet alakult az érdekképviseleti szerv részvételével Csongrád megyében. A fiatalok lakáshoz Jutását több helyen a KlSZ-szerveze- tek is támogatják. így például Tatabányán, a Teleki Lakásszövetkezet új, 20 la- 'kásos sorházánál az előkészületi adminisztrációs munka gyorsítását vállalta a helyi KISZ-bizottság. Kalocsán, Szegeden és Szarvason KISZ-építőtáborokat szerveztek. Az újonnan alakult szövetkezetek törekednek a viszonylag olcsó építési eljárások bevezetésére, s takarékosan fűthető házak létesítésére. Egyre nagyobb szerepet kap a kivitelezésben a tagok, közülük is a fiatalok kétkezi munkája. Az év eleje óta összesen 1500-zal emelkedett a szövetkezetek kezelésében lévő lakások száma, s már meghaladja a 265 ezret; ezeket 1126 lakásfenntartó szövetkezet kezeli. Az állomány nagyobb mértékben gyarapodott, mintamennyi új lakás épült, mivel időközben a társasházakban élők is alapítottak lakásfenntartó szövetkezeteket, például Borsod-Abaúj- Zemplén, Szabocs-Szatmár, Bács-Kis- kun és Hajdú-Bihar megyében. Az ösz- szefogás a tapasztalatok szerint jobb lehetőséget nyújt az épületek állagának megóvására. A rendszeres karbantartásra és felújításra sürgősen szükség van, mert a tagok birtokában lévő 25-30 éves lakóházak - amelyek az állomány nagy hányadát teszik ki - tatarozásra szorulnak. A szövetkezeti lakásállománynak egyébként mintegy 60 százalékát óvja külön karbantartó szövetkezet. Egy falu a Kapos és a Koppány találkozójánál Az a bizonyos, már-már szállóigévé váló minősítés valahogy úgy szólt, hogy ebben a községben jóformán minden megvan, amit az itt élők kívánhatnak. Hogy mégis mi lenne az, ami nincs, azt majd a tanácselnök úgyis kitalálja. Tavaly nyáron a falut bemutatták a televízióban, interjút készítettek tanácselnökével, Fehér Kálmánnal. A tamási városi tanács évente két alkalommal kiadott tájékoztatója, a „Tamási mozaik” is e községgel kezdi a környékbeli települések bemutatását. Szépen, archaikusán csengő neve Regöly. A Kapóssal és a Koppánnyal határolt falu erőfeszítéseiről, tiszteletet parancsoló eredményeiről néhány alkalommal lapunkban is beszámolhattunk már. Megújuló építési kedv Fejlődése az 1960-as évektől gyorsult fel, annak ellenére, hogy/az 50-es évekbeli 2300 körüli lélekszám napjainkra 1971-re csökkent. Az utóbbi években apadóban lévő építési kedv 1986 óta ismét megújult. Az idén 13 fiatal házaspár kezdett házépítésbe Regölyben. Az említett beszámolókból megtudjuk, hogy utcáit, útjait, ma már csaknem mindenütt jó minőségű burkolat borítja, hideg vizű strandja, kultúrháza, 13 ezer kötetes könyvtára, iskolájának tornaterme van. Székelykapus, gyönyörű környezetben lévő óvodáját tavaly kibővítették és felújították. A faluban lévő 580 lakás 90 százaléka vezetékes ivóvízzel rendelkezik, többségük fürdőszobás. A lakossági takarékbetét-állomány, több mint 57 millió forint. Üzleteinek, kisáruházának forgalmát 1986-ban 34 millió forintot meghaladó összbevétel jellemzi. A lakosság egészségügyi ellátását körzeti orvos, védőnő, gyógyszertár, heti két alkalommal fogorvos biztosítja. Orvosi körzetéhez tartozik Keszőhidegkút is. A korántsem teljes, csak tényeket rögzítő felsorolás kapcsán önként adódik a kérdés: Mindezt hogyan sikerült elérniük? Milyen szerepe van ebben a tanácsnak? Amikor Fehér Kálmánt erről kérdeztük, a tanácselnök válaszából hamarosan kiderült: egyoldalúan kozmetikázott lenne a kép, ha figyelmen kívül hagynák a falvak - így Regöly - sorsát jellemző általánosabb gondokat is. „...nem lesz még egy Gyűrűfű”- Eredményeink ellenére vallom, hogy a falvak fejlődése ma is az erőltetett urbanizációt sínyli. Regölyben is öregszik a lakosság, 37 százalékuk idős ember. De biztos vagyok benne, hogy nem lesz még egy Gyűrűfű... A falvak létjogosultságát a társadalomban biztosítani kell. Az érvényben lévő fejkvóta és tehorendszer csak az egyenlőtlenséget fokozza. A jelenlegi támogatási gyakorlat elavult. Ezt én már régóta hangoztatom, sokszor leírtam.- Mégis, a regölyiek büszkék lehetnek falujukra...- Talán a múltból kellene kiindulni. A regölyi ember nemigen foglalkozott üzlettel, nem értett a spekulációhoz, de nagyon szeretett dolgozni. És itt - amikor erre történelmi és társadalmi lehetőség adódott - volt tennivaló. Mi talán ezt a lehetőséget ragadtuk meg a 60-as évektől kezdődően. Elmaradott tájék volt a miénk is, út nélkül, forgalom nélkül, elzárva a világtól. 1963-tól Dávid Gyula volt az elődöm, 1966-ban kerültem melléje gazdálkodási előadónak. Másfél évtizedig dolgoztunk együtt, nagyon jó munkakapcsolatban. Én itt születtem. Ha talán nem vagyok regölyi, nem is volnék képes arra az elkötelezettségre, amit a földijeimmel szemben érzek. Munkáim jó részét otthon végzem, és az irodámat is átrakattam ebbe a tágasabb szobába, mert nem akartam, hogy „szűrő” legyen előttem egy adminisztrátor, ha keresnek. Az önállóság: kulcsfogalom- Tudomásom szerint a községet a körzetesítés, a tanács átszervezése sem érintette.- Valóban így van. A legkisebb falunak is szüksége van az önállóságra, hogy érdekeit érvényesíteni tudja. Mindig a legfontosabb feladataink közt tarthattuk számon az utak építését, és sok más olyan gondunk megoldását, amely másutt máshogyan jelentkezik. A június végi tanácsülésünkön például arról határoztunk, hogy a Dózsa György utcában is befejezzük az útépítést, pedig ez csak hét családot érint. Hacsak a pénzkiadás szempontjából nézne bele a terveinkbe, azt mondaná, hogy kész pazarlás. Holott ez a néhány család éppúgy jogosult a jó útra, mint aki a központban él. Természetesen a falu csak olyan feladatokat vállalt eddig is, amit teljesíteni tudott. Egyébként is mindig törekedtünk arra, hogy a vezetők és a lakosság soha ne ígérgessen egymásnak. Most az idén készült el a temetőhöz vezető kövesút. Még tán ennyi köszönetét soha nem kaptunk...- Az iskolánk is önálló maradt, csak a gyerek kevés. Bár az idei esztendő a jelek szerint változást hoz, mert 24-25 várandós kismamát tarthatunk számon. Ha ez éveken keresztül megismétlődne, nyugodtabban nézhetnénk a jövőt. Nemcsak kenyérrel él az ember A gazdálkodó szervek milyen segítséget jelentenek?- Megítélés kérdése, hogy egy-egy község mit várhat el tőlük. Ezt a problémát elsősorban foglalkoztatási gondjaink felől közelíteném meg. Fél éve szűnt meg a termelőszövetkezet varrodája, a tamási Vegyesipari Szövetkezet helyi üzemegysége csak 25 ember foglalkoztat. Sokan eljárnak Tamásiba, sőt Szek- szárdra is. A Kaposvölgye Egyesült Termelőszövetkezet - ahol 260-an dolgoznak tőlünk - például 1984-ben egy közösen épített sütőüzem tető alá hozásában volt segítségünkre. Nemcsak munkaalkalmat adott, de jó kenyérrel látja el a környék boltjait és konkurenciát jelent más üzemeknek. De ahhoz, hogy az emberek hangulatán, közérzetén tartósan változtatni tudjunk, ez nem elég. Felháborító az, amire a közművelődés vonalán adtak lehetőséget. Néhány éve Kovács Katit még meg tudta fizetni a kultúrhá- zunk - bevételről nem álmodozunk -, a most idelátogató Béres Ferenc és mások lassan már megfizethetetlenek számunkra. Persze, szerveztünk mi már saját erőből utakat Budapestre, jártunk Bécsben, sőt Velencében is... Ezrekbe kerül, de akárcsak bármelyik nagyvárosban, itt sem csak kenyérrel él az ember BÓKA RÓBERT Fotó: GOTTVALD KÁROLY Földrajzi környezetértékelési rendszer gazdasági döntésekhez A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetének m u n katársai - az Országos Tudományos Kutatási Alap pályázatát elnyerve - olyan mikroszámítógépes környezetértékelési rendszert fejlesztettek ki, amellyel kimutathatják, hogy az egyes növények termesztésére melyik tájegység a legalkalmasabb. A kutatók elsőként Somogy megye termőterületeit minősítették, s az idén Bor- sod-Abaúj-Zemplén és Szolnok megye kerül sorra. Összegyűjtötték a vizsgált területek éghajlati, vízföldrajzi, domborzati, geológiai és talajtani adottságaira vonatkozó adatokat. A munkához 23 hazai kutatóintézettől kaptak a szakterületükre vonatkozó térképeket, s ezek felhasználásával értékelték Somogy megye termőterületeit. Az adatbank 300 ezer adatot tartalmaz, s tovább bővíthető. A szakemberek az 54 legfontosabb környezeti tényezőt figyelembe véve, 16 négyzetkilométerenként minősítették a megye területét. Az adatokat mágneslemezeken tárolják, számítógép segítségével dolgozzák fel, s végül jól áttekinthető, négyzetrácsos beosztású minősítő térképeket készítenek. A veravári falurész A község központja, előtérben a tornacsarnok és az iskola
