Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-28 / 202. szám
1987. augusztus 28. "rsrÉPÜJSÁG 3 Nemcsak számítógépprogram Biztatóan halad az elektronizálás Ruhaipari szövetkezet Képesség a gyors alkalmazkodásra A magyar gazdaság korszerűsítésének egyik legfontosabb lépése az elektronizálás, amelyet kormányprogram is segít. Kiváló vállalataink is dolgoznak ebben az ágazatban, de még meglehetősen kevesen vannak. Márpedig valuta híján az import csak kiegészítő megoldásnak kínálkozik. És van az elektronikának egy másik oldala is, az alkalmazók köre. Hiába a legkiválóbb számítógép, műszer, berendezés, ha nem értik a kezelését, vagy nem használják ki az amúgy sem olcsó technikát. Az elektronizálás jelenéről, s jövőbeni esélyeiről beszélgettünk Pál Lászlóval, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főcsoportfőnökével.- Fontosabb dolgainkról ma már programok készülnek. Az elektronizálá- si kormányprogram mennyire vitte, s viszi előre e nagyon fontos ágazat térhódításának, fejlődésének dolgát?- Csodákat még egy kormányprogramtól sem várhatunk, s az nem is egy mechanikus folyamatot tükröz, tehát nem azt mondja ki, hogy melyik gyár mit csináljon. Ám feladata, hogy a körülményeket megteremtse, a közgazdasági feltételrendszer kedvező legyen az elektronikának, kialakuljon a szükséges infrastruktúra, és a kulturális környezet is alkalmassá váljon az elektronika befogadására, tehát az emberek használni tudják az elektronika vívmányait. Az már a vállalatok dolga, hogy eldöntsék, mit, melyik szeletet vállalják fel, s hol csatlakoznak a központi elképzeléshez. Az eddigi tapasztalataink fölöttébb kedvezőek: A tárcákon kívül a társadalmi szervezetek is közreműködnek, hogy a programot sikerre vigyük. A KISZ ifjúsági elektronikai programot hirdetett meg, s ma már százezernyi fiatal ért a számítógépekhez, sőt programokat is készít. A szakszervezet sem ellensége az elektronizálásnak, nem félti a munkahelyeket, hiszen minél inkább elmaradunk, annál rosszabb. Támogatják az átképzést, ami elősegíti az új technika fogadását. A MTESZ tag- szervezetei is kivétel nélkül kezdeményezik az automatizálást, a műszerezést, az információs rendszerek kiépítését, és folytathatnám a sort a TOT, a TIT, az OKISZ és más szervezetek említésével.- Az elektronizáláson sokan csak a számítógépeket értik...- Valóban uralkodóvá vált e téves felfogás, pedig jóval többről van szó. A komputereken kívül ide tartozik még a hír- és távközlés, az automatizálás, a műszerezés és a méréstechnika is. A kormányprogram súlypontja egyébként az, hogy a közvetlen termelő tevékenységet támogató munkák kapjanak kedvezményt. Természetesen az a program sem tud elszakadni a gazdaságtól, annak nehézségei itt is hatnak. Ám az feltétlenül biztató, hogy ugyan a beruházások csökkennek, de azon belül az elektronikai beruházások aránya növekszik.- Melyek azok a területek, ahol a jövőben látványos változásokra számíthatunk?- A Postát elsőként említem, hiszen 1990-ig a távközlés fejlesztésére 40 milliárd forintot költhet, a korábbi 17 milliárddal szemben. Minőségi rekonstrukciót végeznek, s így teremtik meg az alapokat a további fejlődéshez. Automatizálják a vidéki kapcsoló központokat, digitális szolgáltatásokat építenek ki, s az adatátvitel is nagyobb szerepet kap, így többek között Telefax, Teletext és Teledata rendszerek épülnek ki. Ez persze kevésbé látványos, hiszen csak 240 ezer új vonal lesz, de a mostani fejlesztések teszik lehetővé, hogy a következő évtizedben nagyobbat lépjen a Posta. Az oktatásban sikeresnek mondhatjuk a középiskolai számítógépes programot, s már az általános iskolákban is kezdik megismerni, a számítógépet. A főiskolákon viszont a következő években kell elterjesztenünk. Ugyanakkor két informatikai tanszék is alakult, a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. A vezetőképzés tematikájába is belekerült, sőt a tömegoktatásban sem ismeretlen már. A televízió például Basic tanfolyamot indított. Az államigazgatásban, a kormányzati szerveknél és a tanácsoknál főleg a jobb irányítás és a lakossági szolgáltatások bővítését szolgálná, s egy-két jó példát már mondhatnék, de majd csak akkor lehetünk elégedettek, ha a vezetők mindenütt felvállalják.- Az elektronizálás nem magyar bel- ügy, s nem is érdemes mindent a magyar iparnak gyártani, de mennyire számíthatunk a külföldi cégekre?- A műszaki-tudományos kapcsolatainkra természetesen építünk, s mind a szocialista, mind a tőkés partnereinkre számítunk. Licenceket kell vásárolnunk, s alkatrészeket importálni, de közben arra kell ügyelnünk, hogy a szellemi tőkénket kihasználjuk, hiszen ezen a téren nagyon erősek vagyunk, bizonyos területeken világszínvonalú alkotásokra képesek szakembereink. Sajnos a pénzszűke sok vállalatunkat visszatartja a nagyobb beruházásoktól, fejlesztésektől, pedig ma már a 90-es évek termékskáláján kell dolgoznunk. A vállalkozókedv egyébként javult, de még mindig nem lehetünk elégedettek. Ámbár, ha sorra vesszük az ágazatokat, szóval magyar mércével mérünk, akkor a híradás és műszeriparunk nagyon jó bizonyítványt állít ki magáról. Még a rosszabb években is 5-6 százalékkal bővítette termelését. Még a tőkés piacon is pozitív a mérlegünk. A software piacon például jelenleg 15 rendszerház és ezer kisvállalkozás dolgozik, s exportjuk meghaladja a 10 millió dollárt. És ami szintén nem utolsó szempont, az árak is lefelé tendálnak.- Ön meglehetősen optimista képet fest a magyar gazdasági elektronizálásáról, bár például a Magyar Elektronikai Vállalat gyárának leégése óta nagyobb importra van szükség...- Már említettem, hogy az elektronikai ipar sem függetlenítheti magát a magyar gazdaságtól, s így vannak gondjaink bőven, például az alkatrészellátással. A MEV-tűz valóban visz- szavetette az aktív alkatrészgyártást, de azért a szerepét hiba volna eltúlozni. Elektronikai iparunk termelésének mindössze egy százalékát adta. Fontos százalékát, de nem többet. Most dolgozunk a bővített újraindításon, amiről hamarosan döntés születik. És bár szóltam már róla, de nagyon fontosnak tartom újra említeni, hogy rengeteg múlik az alkalmazókon. Sikeres kísérletek történtek például az egészségügyben, de ehhez szükség volt az igazgatók, orvosok, ápolónők együttműködésére is. Ma még egyébként a felmérések szerint az orvosok munkájának 70 százaléka adminisztráció. Holott a húsz százalék volna az ideális, s ezt nem új orvosok beállításával, hanem számítógépekkel, műszerekkel lehetne elérni. DALIA LÁSZLÓ A Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet igen előkelő helyet foglal el a megye szövetkezeti iparában az exportra termelők „rangsorában”. Termelésének kilenctizedé jut el külpiacra, ebben csak a „BONY” előzi meg. Ami a tőkés exportot illeti, a „BONY” mögött szintén a második volt - tavaly. Az idei első félévi adatok szerint 98,46%-kal több volt a paksi székhellyel működő szövetkezet tőkés export-árbevétele a múlt év első félévinél. Még egy-két adat: a múlt évben 25 milliós nyereséget ért el a szövetkezet, az idén januártól júniusig 28 millió forintot. Tavaly elkészítettek 1 411 922 darab terméket, az idei program 1 709293 darab. Az export - nagyjából - fele-fele arányban oszlik meg a szocialista és a tőkés piac között. Ám ez a számítás A kereskedelmi felügyelőségek a közelmúltban országszerte megvizsgálták, hogyan alakult az utóbbi időben a kistelepülések ellátása, vannak-e már eredményei annak a rekonstrukciós programnak, amely 1984-ben kezdődött, s a kereskedelmi hálózat fejlesztését, valamint az áruellátás javítását tűzte ki céljául. A felügyelőségek 14 megye 161 vállalatánál, 552 szövetkezeténél, 26 magánkiskereskedőnél, összesen 595 üzletben és 66 vállalati, illetve szövetkezeti központban vizsgálták meg: milyen az áruellátás, milyenek a boltok kapcsolatai a szállítókkal, s kellően érvényesül-e a fogyasztók érdekvédelme. Az ellenőrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy az áruellátás színvonala javult a kistelepülések üzleteiben. Az alapvető élelmiszerek és a napi szükségleteket kielégítő iparcikkek meny- nyisége megfelelő. Az üzletekbe 10-12 naponta szállítanak a nagykereskedelmi vállalatok, illetve a gyártók, ám - állapítja meg a jelentés - egy-két járat kimaradása hosszan tartó ellátási gondokat, fennakadásokat okoz. Jónak ítélték az ellenőrök a tej és tejtermékek választékát, a boltok hűtőkapacitásának javítása ugyanis lehetővé tette korábban nem forgalmazott termékek értékesítését is. A kissé torzít, lévén a szovjet export saját anyagos bébi- és leánykaruha, női hálóing, a tőkés partner, az NSZK-beli Triumph cég adja nemcsak a technológiát, a gépeket, a modelleket, hanem a gépeket is. (Ez utóbbiak után évi két és fél, hárommillió forint bérleti dijat és másfél millió forint vámot fizet a szövetkezet.) Tehát itt az anyagmentes termelési érték szerepel az árbevételben. Ténylegesen éppen ezért a tőkés export aránya nagyobb. Az eddigiekből az következne, hogy könnyű a dolga a szövetkezetnek, készen kap mindent. Ami a szovjet exportot illeti, ott is megnövekedtek a követelmények, a változó divatnak megfelelően rendszeresen újabb és újabb modelleket kell kínálni és előállítani első osztályú minőségben. A Triumph cég maga diktáltejipar naponta szállít tejet a kistelepülések boltjaiba, tejtermékeket pedig hetente két alkalommal. Bővült a sütőipari termékek választéka: a kisebb boltokban is két-háromféle kenyér és péksütemény kapható. A vizsgálatok során arra is fény derült, hogy noha a tejipari és sütőipari termékek választéka nagyobb, a szállító vállalatok gyakran nem tudják boltnyitásra odaszállítani az árut. A tőkehúsok és húskészítmények kínálata az egyes településeken nagy eltéréseket mutat. Baranya, Vas és Zala megyében például előrecsomagolt tőkehús szállításával javította az ellátást a húsipar, másutt ez még nem megoldott. Húskészítményekből általában négy-ötféle jellemzi a kisboltok választékát, a nagyobb üzletekben, ABC-kben viszont 20- 25 féle készítmény is kapható. A kis üzletek szűkebb választéka többnyire abból adódik, hogy az üzletvezetők a már évek óta megszokott termékeket kérik, és nem kezdeményezik új készítmények bevezetését. Egyre több boltban tapasztalható a kistelepüléseken, hogy az élelmiszerek mellett különféle, korábban nem forgalmazott iparcikkeket, például papírt és írószert, üveg- és porcelán árut, zsebkendőt, törülközőt árusítanak. Bár ez kedvező fogadtatásra talált a helyi lakosja - pontosabban közvetíti - a gyorsan változó piaci igényeket - ám a mérce igen szigorú. A Triumph-bérmunka keretében női fehérneműt, hálóinget, pizsamát, szabadidőruhát, melltartót gyártanak. Előfordul, hogy napokon belül kell átállni egy-egy új modellre. Sőt!- Április elején jött a cég egyik igazgatója, hogy férfi fürdőnadrágot gyártatnának a szövetkezettel. Már az első nap megállapodtak, hogy a nagydorogi üzem lesz alkalmas erre, ahol eddig női nadrágok készültek. Néhány szakember - kulcsember - utazott Haibach-ba, tanulmányozni a technológiát, pár nap múlva - amikor hazajöttek, már itt voltak a dokumentumok és a gépek, április végén- május elején - már indult is az első fürdőnadrág-szállítmány. Mint Zerza József főkönyvelő elmondja, a határidők és a minőségi követelmények betartása alapvető követelmény. Határidőcsúszás még nem fordult elő, a minőségnél a Triumph-norma a másfél százalékos hibás áru arány. A szövetkezetnél ez a mutató 0,6-0,8% körül mozog. Rendszeresen kapják a minőségi felárt. Ami az új modellekre való gyors átállás képességét illeti, a dolgozók kiiencven-kilencvenöt százaléka képes három-négyféle művelet elvégzésére is, így a szükségessé váló átcsoportosításnak soha nincs akadálya. „Kiváló Szövetkezet” lett - múlt évi eredményei alapján a Ruhaipari. Az idei eredmények - az első félév adatai erre utalnak - talán még jobbak lesznek. ság körében, gondot okoz, hogy a Piért és az Amfora nem elég ütemesen szállít, így az üzletek nem biztosíthatják a folyamatos kínálatot termékeikből. A vizsgálat tapasztalatai szerint az üzletek külső-belső rendje, technikai felszereltsége sokat javult az elmúlt években. Bővült a hűtőkapacitás, és több helyütt megkezdték a mirelitáruk, jégkrémek árusítását is. Sok problémát okoz viszont a hűtőgépek karbantartása, s az időszakos alkatrészhiány, ami miatt a hibákat sokszor hosszú ideig nem tudják megjavítani. A kistelepüléseken végzett próbavásárlások során 80 alkalommal - az esetek 14 százalékában - számoltak hibásan az eladók. Egy-egy vásárlásnál átlagosan 4 forint 50 fillérrel számoltak többet, s ez lényegesen kevesebb, mint amit a más területeken végzett vizsgálatoknál tapasztaltak a kereskedelmi felügyelőségek ellenőrei. A vizsgálatok során feltárt hiányosságok miatt mintegy 122 ezer forint értékű árut az ellenőrök minőségi problémák miatt átáraztattak, a különböző szabály- sértésekért, szabálytalanságokért pedig 170 esetben vonták felelősségre a vétkes dolgozókat. 140 alkalommal pénzbírságot szabtak ki, összesen 248200 forint értékben. Uborkaszezon Naponta három műszakban, műszakonként 18-20 ezer üveg uborkát dolgoznak fel a Szegedi Konzervgyárban NSZK, illetve szovjet exportra. A paksi központi üzem Javult a kistelepülések ellátása Az OKF vizsgálata
