Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-27 / 201. szám

1987. augusztus 27. Képújság s Több árbevétel, magasabb jövedelem (Tudósítónktól) Hét-tíznaponként nagy a nyüzsgés a dombóvári vasútállomáson. Ilyenkor két vagont raknak meg ser­tésekkel. A szállítmányok a ferencvárosi pályaudvarra indulnak, ahol az ország többi részéből is csatlakoznak vagonok, majd irányvonatként tovább megy a Szovjetunióba. Trick János, a Szekszárdi Állatforgalmi és Húsipari Vállalat dombóvári kirendelt­ségének vezetője elmondta, hogy eddig 2500 sertést szállítottak exportra kister­melőktől, melyek a Dombóvár, Döbrököz, Kocsola és Szakcs községekből érkez­nek az átvevőhelyre.- Miben látja az élőexport jelentősé­gét? - kérdeztük.- A kistermelőknek több árbevételt, ezen keresztül nagyobb jövedelmet is biztosít. De hasznos az akció abból a szempontból, hogy a kistermelők közvet­lenül érzékelhetik az exportpiac támasz­totta követelményeket is. Az a termelő, laki megfelelt termékével az elvárásoknak 1,10 forinttal többet kapott és kap a ser­tés kilogrammjáért, mint az itthoni értéke­sítésnél. Várjuk, hogy visszahasson ez a közvetlen minősítés a kistermelők te­nyésztői és hizlalási kedvére, illetve mun­kájára. így a jövőbe még jobb minőséget állít­hatnak elő, mely versenyképes lesz a piacon. A vásárló igénye a 110 kilo­gramm körüli sertés, de akörül a vagon­átlag is.- Dombóvár környékén miért csak az említett községekből szállítanak?- Ezeken a helyeken a legkoncentrál­tabb a termelés és itt tudják a napi kétva- gonnyi mennyiséget biztosítani. Az élőexportra azért vállalkozhattunk, mert elegendő alapanyaggal rendelkezünk, a szekszárdi húskombinát ellátásán felül termelnek kistermelőik. Az említettekből kitűnik, hogy Dombó­vár környékén a termelői kedv nem csök­kent, ellenkezőleg, növekvő tendenciát mutat. BODÓ IMRE Fotó: Dombai István Megérkezett a szállítmány ......;___ M érés, az átadó Fenyvesi Sándor Útban a vasútállomás felé Kertbarátok GYÜMÖLCSTERMESZTÉS. A lombos- fa-fehérmoly nagyobb arányú elszapo­rodása hazánkban csak időközönként fi­gyelhető meg. Utoljára 1981-82-ben okozott súlyos károkat az egész ország­ban, így megyénkben is. Az ezt követő években szinte teljesen eltűnt a gyümöl­csösökből. Ismételt felszaporodása az elmúlt évben kezdődött el, és ebben az évben már ismét számottevővé vált, el­sősorban az almástermésű gyümölcsö­sökben, továbbá a meggyfákon. Előfor­dulhat még szilván és őszibarackon is. Megyénkben az első nemzedékű her­nyók bábozódása mellett a közelmúltban kezdődött el a második nemzedékű lep­kék rajzása. A lepkék ezüstös-fehér szí­nűek, 3-4 mm nagyságúak, és tojásaikat a levelek fonákjára rakják. A kikelő her­nyók a levelekbe furakodnak, és ott ak­názva károsítanak. Az „aknák”, amelyek a levél színén találhatók kör alakúak, oar- na színűek, és a hernyók teljes kifejlődé­séig elérik az 1 -1,5 cm-es átmérőt. Ekkor a hernyók előjönnek, és a fa koronájában felülről lefelé selyemszálon függeszked- ve keresik a bábozódásra alkalmas he­lyet, majd azt megtalálva feltűnő fehér színű 10-12 mm hosszú csónak alakú gubót szőnek. Az erős levélmolyfertőzés korai tömeges ievélhulláshoz vezet, amely hátrányosan befolyásolja a termés minőségét, és hátrányosan hat a jövő évi termés mennyiségére is. A lombosfa-fehérmoly elleni vegysze­res védekezés a kártevő 3 fejlődési stá­diumában ad elfogadható ereményt. Ezek a következők: 1. rajzó lepkék, 2. kezdeti fejlődésben lévő hernyók (a levé­len az aknák még csak 1 -2 mm nagysá­gúak), 3. selyemszálon függeszkedő hernyók. A kártevőre leghatákonyabb a Decis, 2,5 EC valamint a Chinetrin 25 EC. A permetezést napfényes időben kell vé­gezni, és célszerű egy hét múlva megis­mételni. Az almamoly-lepkék rajzása még min­dig megfigyelhető, így a gyümölcskárosí­tás veszélyével a továbbiakban is szá­molni kell. Ha lombosfa-fehérmoly fertő- zöttség az adott területen nem észlelhe­tő, az almamolylepkék és -hernyók elleni együttes védekezésre gázhatású készít­ményt javasolunk (Anthio 33 EC, vagy Unifosz 50 EC), amellyel számottevően csökkenthető a tojásrakás mértéke is. A takácsatkák júliusi intenzív felszapo­rodásának kihatása a közeljövőben válik szembetűnővé, amikor már a kártevő minden fejlődési alakja megtalálható a leveleken, amelyek elszíneződnek, és súlyosabb esetekben lehullanak. Az at­kaölő szer megválasztásánál ügyeljünk az élelmezésegészségügyi várakozási időre (Neoron 500 EC 30 nap, Mitac 20 EC 14 nap). ZÖLDSÉGTERMESZTÉS. Paradi­csom-állományokban fokozódik az alter- náriás betegséget okozó gomba terjedé­se. A kórokozó a növény minden részét megtámadja. A leveleken barna foltok alakulnak ki, amelyeken koncentrikus gyűrüzöttség látható, a termésen pedig barna besüppedő foltok jelennek meg, amelyeken később sötét színű, bárso­nyos penészgyep képződik. Védekezés­re elsősorban a Dithane M-45 gombaölö szert javasoljuk. A kórokozó gomba a paprikát is fertőzi. A fertőzött termés falán általában kör ala­kú, besüppedő foltok alakulnak ki, és ké­sőbb ezeken is megjelenik a sötétbarna színű bársonyos penészgyep. A papYika- hüvelyeket fertőzi még a lágyrothadást okozó baktérium is. A két kórkép jól elkü­löníthető, mert a baktérium csak a ter­mést támadja meg, és a fertőzést nem kerekded, hanem inkább hosszanti fol­tok jelzik, amelyeken sohasem képződik penészgyep. Az alternáriás fertőzöttség felszámolására étkezési paprikánál szin­tén a Dithane M 45 gombaölő szert, a hosszú tenyészidejű fűszerpaprika vé­delmére pedig réztartalmú készítményt javasolunk. A baktériumos lágyrothadás ellen természetesen továbbra is a Kasu- min 2 EC felhasználása jöhet számítás­ba, amely a gombás termésrothadás el­len alkalmazott réztartalmú készítmény­nyel nem keverhető. A réztartalmú készít­ményt csak a következő nap lehet kijut­tatni a területre. BEDA GYULA Tolna Megyei Növényvédelmi és Agro­kémiai Állomás Ifjúsági horgásztábor Balatonszabadi-Sóstón Perzselt az augusztus végi nap, kihaltnak látszott a délutáni verőfényben a tamási városi váltótábor, ahol a MOHOSZ Tolna Megyei Intéző Bizottsága szervezésében me­gyei ifjúsági horgásztábor működött augusztus 16-tól 26-ig. A mondás - a látszat néha csal - ismételten bejött, hiszen azontúl, hogy a horgászok - a vízparton legalábbis- nem túl hangos emberek, valódi tábori élet zajlott Balatonszabadi-Sóstón. Az egykori szép napokat megért - sajnos, ma már elköltöztetett faház - betonalapjá­ra nagy, zöld, fehér körökkel megrajzolt céltáblát fektettek, s 4-5 fiú és egy szem lány a célbadobást gyakorolta. Az ebédlőben videó előtt hűsölt a többség, szórakoztatta őket Tom és Jerry. A nádban magának utat tört stégen, a Sóstó felett néhányan ültek, áztatták a zsinórt, s nem különben, mint a nádas túlsó oldalán csónakból horgá­szó társaik - szorgalmasan gyűjtötték a szákba a kárászokat, meg a vörös szárnyúa- kat. Volt jobb is, mondták a fiúk, hiszen a tábor elején előfordult, hogy minden felkötött horogra akadt egy-egy kárász. Ponty? Az még sehol, pedig azt hallották, hogy körülbe­lül 15 mázsányi van a tóban. Az egyik fiúnak le is szakadt a horga egy akasztásnál, de így sajnos, neki és másnak sem sikerült partra segíteni ezt a halászlének valót. Hiába volt az igyekezet, a táborlakók - mint mondták - a halászléhez „csak az ízt”, az alaplé­nek valót fogták. Nem sűríthette be a várt étket a legnagyobb hal, a horogra került raga­dozó, egy 41 centis harcsa sem, mert méreten aluli volt. Márpedig a szabály az sza­bály, vissza kellett dobni. Érkezésünk első perceiben ennyit sikerült megtudni, és ebből is, no meg a későbbi beszélgetésből, amit már a parancsnoki irodában folytattunk Tusnovits Attila dombó­vári, Lencsés János faddi, Varga Péter paksi, Németh Zoltán tolnai, Kapuvári Ferenc őcsényi, Széles József tengelici, Kollár Ákos paksi, Schaffer Károly paksi, Németh Atti­la szedresi és Reinhardt Attila szekszárdi horgászokkal, kitűnik, hogy a pecások nem szófukarok és más sportágban, más vetélkedésben is megállták helyüket. Míg a ha­lakkal szemben váltakozó sikerrel szerepeltek, addig labdarúgásban kétszer is dia­dalmaskodtak a hőgyészi és azok vendégei, a német pajtások ellen. Sikerült elemelni a paksi tábor zászlaját is. Ennyiből is kitűnik már, hogy a horgásztábor 42 lakója nem­csak a kimondottan szakmai fogásokat sajátította el, hanem bőven jutott idő más él­ményszerzésre is. Az elméleti foglalkozások, a különböző horgászversenyek, a barká­csolás - kötések, szerelékösszeállítás - evezés mellett megcsodálhatták dr. Dienes Ferenc castingvilágbajnok bemutatóját, sok hasznos tanácsot kaphattak Szitkovics Sanyi bácsitól, aki elmondta többek között, hogy milyen szerelést mire érdemes hasz­nálni, és a táborvezetőségtől. Élmény volt a fürdés, a videózás a megye több mint 20 egyesületéből érkezett fiatalnak - köztük a 8 lánynak is -, hasznosnak minősítették a vízgazdálkodásról és a környezetvédelemről szóló előadást, sikeresnek bizonyult a tá­bortűz, a szalonnasütés, a jelmezbál a tihanyi hajókirándulás és a diszkó is. Megvallom, ez utóbbin kissé elcsodálkoztunk, mondván a 34 fiú és 8 lány rossz arány. A fiúk megnyugtattak: akadt több a högyésziek, a németek és a szomszéd paksi táborlakók között. Beszélgetőtársaim névetve mesélték, hogy reggeli torna, tisztasági verseny is volt a táborban. Ez utóbbi díjazása úgy történt, hogy ahol nem volt megfelelő a rend, ott sep­rűt és lapátot kaptak a szoba lakói.- Bunda volt! - állították határozottan, s ebből sok minden kiderült a látogató előtt is. Sorra vettük ezután, hogy mire volt jó a tíz nap. Sokat tanultak, vallották mindnyájan, lehetőség adódott a tapasztalatcserére, új barátságok szövődtek, megbeszélték egy­mással a cserehorgászatot...- Az ősszel pedig reszkethetnek a halak - vetettük közbe - meg, mi is... a tanároktól- hangzott egy közbeszólás, amit aztán harsány nevetés kísért.- Mi az, ami nem tetszett? - érdeklődtünk.- A sok Mackó sajt, amit kaptunk - vágta rá az egyik. Erre újabb poén következett:- Annyit ettünk belőle, hogy már brummogunk tőle. Indultunk, amikor a tolnai Tunczinger Erikával futottunk össze. Természetesen az az első kérdés hozzá, hogy hogyan lesz a lányból horgász. A válaszában aztán benne foglaltatik, hogy az egész család horgászik - nem is akármilyen eredménnyel! - így nem volt nehéz „megkapni” ezt a szenvedélyt. A rövid diskurzusban aztán egy tömör összegzés is elhangzik a táborról: „Jó, hogy együtt vagyunk. Megérte eljönni!" Hogy jól érezték magukat az ifjúsági horgászok, az nem vitás. Mindez köszönhető a táborvezetöség tagjainak - Turcsányi Györgynek és Györgynének, Kapuvári Mátyás­nak és Mátyásnénak, akik közül Kapuvári Mátyást kértük meg egy kis összegzésre.- Sokat tanultak a gyerekek. Összetartóak, fegyelmezettek voltak, igazi barátságok alakultak ki közöttük. Jó lenne egy olyan tábor, ahol csak horgászok lennének, de leg­alább százan. Több alkalmas hely is akadna a megyében. Ahhoz viszont, hogy ez meg­valósuljon, szükséges az egyesületek anyagi hozzájárulása. ÉKES LÁSZLÓ Paksi Állami Gazdaság Mi újság a szőlőben? (T udósitónktól) A Paksi Állami Gazdaságban a szőlő­termesztés az utóbbi években gyökere­sen megváltozott. Szőlőik a fagyzugos homokterületekről védett, kötött talajú dombra kerültek. A váltás 1983-ban kezdődött a Csár­dahegyre eltelepített 68 hektár területtel. Ebben az időben 230 hektár termő és 87 hektár nem termő szőlője volt a Paksi Ál­lami Gazdaságnak. E termőterületek egyrészt koruk, leromlott állapotuk és faj­taszerkezetük, másrészt az utóbbi évek rendkívüli időjárása miatt kerültek selej­tezésre, csak 4 hektár (Prelátusi) szőlő maradt. A gazdaság 1985-ben telepített 32 hektárt, s az idei év nagy munkája volt a 37 hektár kitelepítése. így jelenleg az idő­közben termőre fordult 68 hektárral, 72 hektárnyi termő és 69 hektárnyi nem ter­mő korszerű, magasművelésű ültetvény­nyel rendelkeznek. Ennek fajtamegosz­lása: 60 százalék kékszőlő (Zweigelt, Merlot), és 40 százalék fehérszőlő (Char- donnay, Pinot Blanc, Zenit, Muscat Otto- nel). Az elmúlt három rendkívül hideg, ke­mény tél a Csárdahegyen különösebb kárt nem okozott, mutatva ezzel, hogy itt kell és érdemes szőlőtermesztéssel fog­lalkozni. Bikácson az 1985-ös telepítésű 19 hektárt tavasszal vissza kellett vágni fagykár miatt. Gondos ápolással nevel­ték újra a töveket, jelenleg ennek a terü­letnek az állapota biztató. A Paksi Állami Gazdaságban a szőlé­szet 1984-től önelszámoló egységként üzemel. Gondos odafigyeléssel, és a technoló­gia szigorú betartásával elérték, hogy a szőlők ápoltsága és fejlettsége minta­szerű. Ellenben gondot okoz az erózió, ebben az évben minden második sort gyepesítettek a kár mérséklésére. Az idei időjárás a gazdaság szöleiben sem kedvezett a szőlőnek. A száraz, me­leg, hosszú ősz segíthetne a várhatóan 500-550 tonna termés jó minőségű szü­retében. CSEPREGI PÁL Anyaszövetkezet, leányvállalat A lakossági szolgáltatást végző szervezeteket a szabályozórendszer előnyben részesíti az egyéb ipari te­vékenységet folytató vállalatokkal, szövetkezetekkel szemben. Ameny- nyiben egy gazdálkodó szervezet bevételeinek csak viszonylag kisebb része származik a lakosságnak vég­zett szolgáltatásból, úgy ezt a részt is hasonló vagyon, nyereség, jövede­lem stb. utáni adók terhelik, mint az egyéb tevékenységet. Az elvileg létező kedvezmények tehát elvesz­nek, vagy legalábbis meg sem köze­lítik azt a mértéket, amit az önálló szolgáltató élvez. A Dombcalor Vasipari Szövetkezet mintegy 120 milliós éves bevételéből 5 millió forint körüli a szolgáltató részleg produktuma. Már néhány éve felvetődött a szövetkezet vezető­ségében a különválás gondolata, a szabályozók által kínált előnyök ki­használása végett. Ez év tavaszán váltak konkréttá az elképzelések, és július 1 -ével történt meg a „szakítás”: létrejött a Dombcalor Vasipari Szö­vetkezet Szolgáltató Leányvállalata. „Anya” és „leánya” viszonyát gazda­sági szerződés szabályozza; ered­ményes működés esetén a leányvál­lalat adózott nyereségéből 15 száza­lékot fizet a szövetkezetnek, a meg nem osztható költségekből (fűtés, víz) is állja a ráeső hányadot. A ter­melési egységek, a tevékenység - motor-, irodagép-, háztartási-, hűtő- gépjavító, tekercselő - változatlan maradt, a korábban kötött szerződé­seket átvállalta az új szervezet. Ami változott? Csak példaként: a korábbi 40 százalékos nyereségadó helyett most 15 százalékot fizetnek, ami több százezer forintos különb­séget jelent. Ez a „megtakarítás” ép­pen fedezi azt a veszteséget, amit a volt részleg a szövetkezetnek a konyhára hozni szokott. Természe­tesen változatlan hatékonyságú munkával. Amennyiben viszont tud­nak előrelépni, úgy annak eredmé­nyét most közvetlenül érezhetik, ér­dekeltek lesznek a költségek csök­kentésében, a hatékonyság javításá­ban. Retek Ferenc, a szövetkezet el­nöke úgy fogalmazza meg a dol­gozók számára a lényeget: jobb munkával a bérfejlesztésre is vi­szonylag tág lehetőségük lesz, hi­szen a szövetkezetre vonatkozó progresszív kereseti adóval szem­ben a fogyasztási szolgáltatást vég­ző leányvállalat egyenes adót fizet.- Milyen terveik vannak a célok elérésére? - kérdeztem Szabó Zol­tánt, a leányvállalat igazgatóját.- Mindenekelőtt elfekvő készle­teinktől kell megszabadulnunk, ami jelentős költségcsökkenést is hoz­hat, és lehetővé teszi az újabb vásár­lásokat. Igyekszünk az átalánydíjas szerződéseink számát növelni, ez biztosítja munkával való folyamatos ellátásunkat. Általában elmondható, hogy nekünk kell munkát keresni - ami nem is minden gond nélkül való mert a szerelő az elvégzett munká­ja után részesedik, és az adónk is je­lentősen függ a fogyasztási szolgál­tatás részarányától. Úgy kell tehát dolgoznunk, hogy ügyfélkörünket megtarthassuk, sőt bővithessük. Rostás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents