Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

1987. augusztus 20.

KÉPÚJSÁG 5

Kenyerünk

Először a régi Babilóniában és Egyiptomban készítették. A Földközi-tenger vidékéről eljutott a rómaiakhoz, akik i. e. 170 körül ismerték meg az első sütőkemencét, és Augustus korában már több, mint 300 működött az „örök városiban. Közvetítésükkel elterjedt az egész akkor ismert világon. Azóta is az egyik legfontosabb táplálék, bár Mózes a húsvéti bárányhoz megtiltotta a kovászos kenyér fogyasztását, s a zsidók a pászka- ünnepkor ma is kovászolatlan kenyeret, maceszt esznek.

A kenyér „élete” ősszel, a mag elvetésével kezdődik. A learatott gabonaszemeket kezdetben kövek közt megtörték és vízzel föleresztve megfőzték, később mind több lisztet kevertek hozzá, hogy kovász, majd tészta lett, melyet napon megszárltottak, vagy forró köveken sütöttek meg. Dagasztógépeket 1787-ben kezdtek használni Bécsben, Hollandiában és Genovában, de általánosan csak 1810 óta terjedtek el, mindaddig kézzel végezték ezt az igen nehéz munkát.

Egyes népek ünnepeiken nagy kenyereket hordoztak körül. A szokás megváltozott formában azóta is fennmaradt.

A barátság, a béke, a szeretet jeleként a kedves vendéget a világ számos népe ma is kenyérrel és sóval fogadja. CS. I.

Gottvald Károly képriportja