Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-18 / 194. szám

1987. augusztus 18. NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK V __________________________________ F IATALOK __________________________________4 A harmadik vendég: a „Ritmikus fiúk” Történetük egy házibulin kezdődött. Itt találkozott Szakács Róbert, az-együt­tes vezetője Kapitány Zsolttal és a gyors rock and rollok hallgatása közben hatá­rozták el, hogy zenekart alapítanak.- Másnap elkezdtük keresni zenélni tudó ismerőseinket - így Szakács Róbert -, de a banda nem akart összeállni. Végül úgy döntöttünk, hogy kitaláljuk a nevünket és tagfelvételt hirdetünk. A je­lentkezők közül választottuk ki szaxofo­nosunkat, Kiss Andrást. Ezt követően a próbák lehetőségét kellett megoldanunk, ami sikerült is; mert a decsi faluház foga­dott be minket és megkezdődhettek a próbák. Itt találtunk rá dobosunkra To­pánka Mihályra, később pedig a basz- szusgitáros Kapéter Zsoltra és a gitáros Siska Attilára.- Műsorunkban nem banánérlelő ze­nét akarunk játszani, hanem a lüktetőbb és gyorsabb, eredeti rock and rollt. így került az általunk előadott dalok közé már az elején a jól ismert „Long tall Sally". Első fellépésünk május elsején a decsi faluházban volt. Az utolsó ellenben már önálló volt, a szekszárdi úttörőház­ban. Terveink között szerepel egy rock and roll klub létrehozása is Szekszárdon. Rockfontos - rockfontos Megjelent Samantha Fox nagylemeze. Az egykori fotómodell albumán megtalál­rQcKPONT ható a Rolling Stones nagy slágere a „Satis­faction” is. Az énekesnőről el­terjedt, hogy anyai örö­mök elé néz, amit rövid úton néhány nyilatko­zattal és képpel máris megcáfolt. * Augusztus végére várható Michael Jackson új albumának megjelenése „Bad” címmel. A lemez producere a jól is­mert Quincy Jones, aki az „Usa for Afri­ca” felvételeit is irányította. * Roger Walters a Pink Floyd szellemi vezére a „Fal” szerzője, Radio KAOS cím­mel önálló albumot jelentetett meg. A Ritmikus fiúk sikerlistája: 1. Let it be (Beatles) 2. Jailhause rock (Elvis) 3. Ye ye (Matt Bianco) 4. Stand by me (John Lennon) 5. Rock around the clock (Bill Haley) KINDL GÁBOR Ritmikus fiúk a szekszárdi úttöröházban A szemle résztvevői között lesznek Gárdistaesküvő Dombóváron Állunk az augusztu­si, késő délutáni nap­fényben a dombóvári tanácsház előtt. A be­járathoz vezető lépcső mindkét oldalán ifjú­gárdista lányok, fiúk sorakoznak fegyel­mezett vonalban. Aztán autók fékeznek és megérkeznek, akikre a több, mint százfős gyülekezet vár.- Nézd, milyen szép ez a madeiraru­ha, egyszerű a szabása, mégis gyönyö­rű! Madeira - írom fel a noteszembe, most már ezt is tudom. A menyasszony hajá­ban gyöngyök, csak hátul egy kis fátyol, és legszebb fejdísze, Kleopátra-módra vágott szőkésbarna haja is méltón érvé­nyesül. Aztán megindulnak fel a lépcsőn, az ifjúgárdisták sorfala közt a házasság­kötő terembe.- Mindketten régi tagjai a gárdának - mondja Boda István, az Ifjú Gárda megyei parancsnoka. - Előfordult már eddig is, hogy régi ifjúgárdistáink összeháza­sodtak, de ők mindketten még aktív ta­gok.- Úgy nézem, túl a középiskolás ko­ron...- Igen, Csilla most végezte a kaposvári tanítóképzőt, János pedig két- vagy há­rom évvel idősebb, de még mindig rend­szeres résztvevői a foglalkozásoknak. Csilla ott volt július végén Dombodban, amikor országos találkozóra készültünk.- A szakaszbeliek mit szóltak ehhez a gárdaházassághoz?- Nem volt ez újság senkinek, régóta ismerjük őket. * A dombóvári szálló éttermének ajtaján felirat: „Zártkörű rendezvény.” Az elő­csarnok egyik sarkában ülünk le rövid beszélgetésre.- Müllerné Halmosi Csilla Beáta - mu­tatkozik be az ifjú asszony, majd az új­donsült férj, Müller János is kezet nyújt.- Hogy kezdődött? - teszem fel az ilyenkor kézenfekvő kérdést.- Úgy, hogy nem tudtunk halászlét főzni - mondja teljes komolysággal Mül­ler János. Értetlen arcom láttán folytatja. - Három éve augusztus 14-én Szőlőhegyen házi­bulit rendeztünk a barátaimmal és javas­latomra Csillát kértük fel, hogy főzze meg a halászlét.- Ismeretlenül?- Dehogyis - veszi át a szót a menyasz - szony. - Előtte már a nyolcvanhármas zalaegerszegi országos Ifjú Gárda szem­lén összebarátkoztunk.- Ott fedeztem föl, hogy létezik Halmo­Gárdisták sorfala közt si Csilla - szól közbe János, de egy játé­kosan szigorú pillantás elhallgattatja.- Szóval az Ifjú Gárdának köszönhető az ismeretség?- Tulajdonképpen igen. A Gőgös Gim­náziumba jártunk mindketten, János ak­kor végzett, amikor én elsős voltam. Mivel az Ifjú Gárda foglalkozásaira visszajárt, ismertük egymást, de csak a zalaeger­szegi szemle után vált komolyra a dolog. És ez a komoly dolog a gondtalan bol­dogságot jelentette. Müller János a hús­ipari vállalatnál dolgozva úgy szervezte idejét, hogy ott lehessen a foglalkozáso­kon, Csilla pedig Kaposvárról is vissza­járt rendszeresen. Az egyre gyakoribb, majd később mindennapos találkozások pedig a dombóvári házasságkötő terem­be vezettek. A fiatal tanítónő szeptember 1-jétől a Somogy megyei Baté községben áll ka­tedrára. Az ifjú pár pedig beköltözik otta­ni szolgálati lakásukba.- Nehéz lesz onnan Szekszárdra be­járni - nézek Jánosra.- Nem kell. Ősztől itt dolgozom a hús­kombinát helyi kirendeltségén. Felvásár­ló leszek.- És addig?- Holnap utazunk Galyatetőre augusz­tus 20-ig, mert a véletlen segítségével pontosan időzitődött minden. Húszadi­kától mindketten itt leszünk a dombóvári országos Ifjú Gárda szemlén. Csilla a ver­senycsapat tagjaként.- Meddig láthatjuk még gárdista egyenruhában - kérdezem újra Halmosi A boldogító „igen” pillanatai Csillát. - Nem tudom - gondolkodik el. - Ősztől az új munkahely, a házasság... -, majd meglátjuk. Maradjunk abban - mosolyodik el, - hogy a következő országos szemlén még biztos ott leszünk. Ebben maradtunk. A következő - holnapután kezdődő - Ifjú Gárda XIV. Országos Szemléjének résztvevője, bizonyára népszerű részese lesz a fiatal házaspár Müllerné Halmosi Csilla és Müller János. TAMASI JANOS Fotó: DOMBAI ISTVÁN Mauritius magyar szemmel A bonyhádiak újra terveznek Harmadszor a Tisza-túrán Úgy tűnik, hogy a bonyhádi Petőfi Sán­dor Gimnázium tanulói hagyományte­remtésre készülnek. Két éve vettek részt először nyári vízi túrán a Tiszán - akkor Szolnoktól Szegedig evezve -, tavaly a Tokaj-Szolnok, idén pedig újra a Szol- nok-Szeged távot tették meg. A 24 tagú csapat, mint eddig mindkét évben, ismét Ónodi Szabolcs testnevelő tanár vezetésével vágott neki a 160 kilo­méternek. A csoport fele már előzőleg részt vett a túrákon, de a többiek is hamar beletanultak az evezésbe és a kenuk kormányozásába. Erre Szolnokon volt alkalmuk, hiszen az első két napot ott töl­tötték. A napi 30-35 kilométeres távok jó erőpróbának bizonyultak, a fiatalok be­csülettel helyt is álltak. A lelkes evező­sök sátrakban aludtak, a túra során pe­dig megismerkedhettek Szolnok, Martfű, Tiszakécske, Csongrád, Mindszent, vala­mint Szeged látnivalóival. A 24 fiatal lebarnulva, élményekkel tel­ve tért haza. Mint megtudtuk, jövőre is terveznek hasonló vízi túrát, amelynek útvonalát még nem határozták meg, azonban elképzelhető, hogy egy év múl­va nem a Tiszán, hanem a Dunán tűnik fel a bonyhádi csoport. Másfél év a zöld szigeten Mauritius: területe 2040 négyzetkilo­méter, lakossága 940 ezer fő. Fővárosa: Port Luis. Gazdaság: agrár ország. Az öt évvel ezelőtt a Kartográfiai Válla­lat kiadásában napvilágot látott Gazda­sági világatlasz melléklete nagyjából eny- nyit árul el az Indiai-óceán déli részén ta­lálható, Madagaszkártól keletre fekvő ki­csiny szigetről. Magyar turista ritkán jut el e hazánktól légvonalban mintegy 9 ezer kilométer távolságra lévő messzi vidékre. Zsemberiné Biber Klára azonban egy hi­vatalos kiküldetésnek köszönhetően im­már másfél éve él Mauritiuson. Hathetes szabadságát itthon, szülei társaságában, Tolnán töltötte, s visszatérése előtt me­sélt néhány érdekességet a kis ország­ról, annak lakóiról és saját mindennapjai­ról. *- A férjem révén jutottam el Mauritius- ra, aki a Transinvest munkatársaként egy útfelújítás irányításában vesz részt. Jómagam vámolással foglalkozom. A ta­valyelőtti év decemberében érkeztünk a Párizs-Port Luis menetrendszerű légijá­rattal. Amikor kiléptünk a repülőgépből, szinte elviselhetetlen hőség fogadott bennünket. A forró és párás levegő az itt­honi nagy hidegek után meglehetősen szokatlan volt. Csakúgy, mint az első ka­rácsony - trópusi környezetben.- Mi jellemző a sziget élővilágára?- Mauritiuson nem élnek emberre ve­szélyes állatfajták, nagyvadak például egyáltalán nincsenek. Legfeljebb a skor­pióktól kellett tartanunk, szerencsére ^zok is nagyon kicsik és elkerültek ben­nünket. A lakásunkba viszont számos gyík fészkelte be magát. Ezek szelídek és veszélytelenek, tehát békésen éltünk egymás mellett.- Hol kaptak szálláshelyet?- Egy tengerpart melletti településen, Tamarinban. Szépen berendezett, tágas családi házba költöztünk, autót bocsá­tottak rendelkezésünkre, még úszóme­dence is voit a házunk udvarán.- Milyenek a mauritiusi emberek?- A szigefen több nemzetiség él. Leg­nagyobb számban indiaiak - ők főleg a hivatali apparátusban tevékenykednek. Az úgynevezett franco-mauritiusiak már kevesebben vannak, az ő kezükben összpontosul - a csekély lélekszámú angolokkal együtt - a gazdasági és rész­ben a politikai hatalom. A kínaiak pedig - mint mindenütt a világ egyéb tájain - a kereskedelemmel foglalkoznak. A külön­böző hatások a mindennapi életben is tükröződnek: a hivatalos nyelv az angol, de mindenki beszél franciául is. Zsu­zsanna nevű négyéves kislányom francia nyelvű óvodába jár, a nagyobbik, a nyolcéves Zsófia pedig angol nyelvű is­kolába.- Jól megfér egymással ez a sok nem­zetiség és kultúra?- Semmiféle ellentétet nem tapasztal­tam másfél éves otttartózkodásom alatt. A különböző etnikumok békében meg­férnek egymással. Annak ellenére, hogy Mauritiuson is létezik gazdagság és sze­génység. A kreolok, azaz a francia le­származottak és az angolok jómódúak, mig nagyon sokan laknak bádogviskók­ban.- Az árakat tekintve drága prszág Mau­ritius?- A francia, az angol, a svájci, az olasz és a dél-afrikai turistának kifejezetten ol­csó. Az idegeneket rendkívül szívélyesen fogadják, nem véletlenül, hiszen a sziget­lakók a fő terménynek számitó cukorná­don kívül főleg a turistákból élnek. A bol­tokban egyébként a szó szoros értelmé­ben minden kapható, viszonylag elérhető áron. Mi, magyarok a déligyümölcsök ol­csóságán lepődtünk meg. Eleinte nap mint nap ettük a filléres banánt, nem tud­tunk betelni vele. Később a lányaimmal együtt inkább az almát kerestük - persze ez már drágább az átlagnál.- Mi vonzza elsősorban a külföldi láto­gatókat?- A már említett olcsóságon kívül min­den bizonnyal a szép tájak és a kellemes hőmérsékletű tenger. A szigetet dús, örökzöld növényzet borítja, a smaragd­színű bazalt középhegységek látványa egyszerűen ámulatba ejtő. Ilyenkor, jú­lius-augusztus körül már viszonylag szá­raz az idő. Decemberben nagyon meleg van, ekkor köszönt be az esős évszak.- Szórakozási lehetőségek?- Őszintén szólva mi főleg a természet­be kirándultunk. A városok ugyanis nem túl szépek, a földszintes - egyemeletes házak a jellemzőek. Láttunk néhány dis- cót, ide jobbára a kreolok járnak, az in­diai lányok a még elevenen élő hagyo­mányok miatt elkerülik ezeket a helyeket. A mozikba is benéztünk, elég elhanya­goltak. Viszont nagy élmény volt egy színházi bemutató: a Hairt láttuk a helyi társulat kiváló előadásában. A tévé és rá­dió angolul és franciául sugároz - innen értesültünk egyébként a hazai személyi változásokról.- Ismerősen cseng a mauritiusiak szá­mára Magyarország neve?- Akárhány szigetlakóval beszéltem, mindegyik hallott már Magyarországról. Meglepő, de mégis így van: sokat foglal­koznak velünk a tömegkommunikációs eszközök. Nemrég egy vízvezeték-szere­lő jött hozzánk megjavítani valamit. Mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, rög­tön elkezdte sorolni a hazai focistákat... SZERI ÁRPÁD

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents