Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
10 Képújság 1987. augusztus 15. Beszélgetés Jevtusenkóval Szépen magyarul - szépen emberül Az „iránt”-tal szemben A nyelvi elkényelmesedés egyik tünete, hogy a bő választékban kínálkozó rokonértelmű szavakból fölkapunk egyet, derüre-borúra azt használjuk, a többiről szinte teljesen megfeledkezve. Mint akinek ott lóg a szekrényben az estélyije, az utcai ruhája, de kényelemből örökké farmerben jár, még ha kopott és elfakult is. Pedig a szavak kényelmes elfelejtése, henye sutbadobása az értelmi árnyalatok rovására megy. Az iránt névutót kezdi kiszorftani a szemben, holott, mint példáinkból kitetszik majd, az egyhangúan használt szemben-nél szemben az iránt-nak van olyan árnyalati többlete, amellyel érdemes számolnunk. A szemben névutó átvitt értelmű használatáról ezt írja Értelmező szótárunk: „Ellenfélként a szóban forgó személy vagy dolog ellen fordulva”. S Arany verséből idézi ezt a példát: „Barát a baráttal szembe vl”. A szótár azt is közli, hogy „kissé pongyola használatban” „valaki, valami iránt irányában, valakinek javára” jelentésben is használják. S ilyen irodalmi példát ad: „Gyöngédebb voltam vele szemben, mint a többi leány és asszony iránt együttvéve". Egyik zenei műsorunkban hallhattuk Kari Maria Weber születésének 200. évfordulóján a Hartmut Berlin: Pohánka Pálnak a vérében volt a tekintélytisztelet. Valahol a vörös és fehér vérsejtek között rózsaszín vértestecskék formájában. Ha valaki mikroszkóp alatt vizsgálja meg a vérét, erről bizonyára meggyőződhetett volna, de tehette ezt kevésbé időigényesen is. Elég volt Pohánka kétrét görnyedt alakjára, hű kutyaszemére vetnie egy pillantást, ha az valamelyik felettesét hallgatta. Olyankor még a feje is úgy ringott, mint lenge szélben a mákgubó.- Derék ember, eszményi munkaerő... - ismerték el a felettesek, és munkáját, de főleg rendkívüli tekintélytiszteletét jutalmakkal, oklevelekkel honorálták. Persze minden örömbe üröm is vegyül. A tisztelettudó Pohánkának többször is a fülébe jutott, hogy irigy kollégái alpári kifejezésekkel illették a háta mögött. Legenyhébb esetben is talpnyalásnak titulálták a tekintélytiszteletét, és sokszor úgy néztek rá, mint egy faleleven araszolgató hernyóra.- Aljasok! - fakadt ki Pohánka a feleségének. - Ezek el sem tudják képzelni, hogy létezhet tekintélytisztelő ember érdek nélkül is. Márpedig én az vagyok. Előttem a pozíció szent és nagy dolog. Ha belépek a munkahelyemre, katonának érzem magam, és tisztelgek a rangban fölöttem állóknak.- Nem viszed olykor túlzásba? - kérdezte aggódva az asszony.- Hogy gondolhatsz ilyet? Nekem ez művész saját maga készítette sírfeliratát, ebben a fordításban: „Itt nyugszik az, akit igaz és tiszta szándék vezetett az emberekkel és a művészettel szemben.” Még ha ellenséges és gonosz szándékról volna szó, elcsúszna jobban az ellentétet, a szembeállást jelentő szemben; így azonban - „jó és tiszta szándék” em- llttetvén - az iránt volna helyénvaló a fordításban; „Itt nyugszik, akit igaz és tiszta szándék vezetett az emberek és a művészet iránt”. Ugyanebben a hónapban a hírekben hallhattuk, hogy a német külügyminiszter szerint „nagyobb együttműködési szándékot kellene tanúsítani a Szovjetunióval szemben." Mivel nem ellentétről, hanem éppen „együttműködési szándékról” van szó, ide is az iránt kívánkozik: „nagyobb együttműködési szándékot kellene tanúsítani a Szovjetunió iránt.” Ogden angol tanár Basic English („Angol alapszókincs") című munkája 850 szóval akarta világgá bocsátani olvasóit. Vannak nálunk is, akik beérnék 850 magyar szóval. Csakhogy ezzel a nyelvi árnyalatok mennének veszendőbe, s velük az értelmi árnyalatok is. Szálljunk szembe a kényelmességgel, viseltessünk több gonddal anyanyelvűnk árnyalatai iránt! SZILÁGYI FERENC olyan természetes, mint a levegővétel. Csak azok szemében túlzás, akik képesek úgy odapofátlankodni az igazgató elé, mintha az is olyan ember lenne mint ők. Ezek a szerencsétlenek tévesen értelmezik a demokráciát! Ha én az igazgatómnak felsegítem a kabátját, kinyitom előtte az ajtót, nem neki, de a pozíciójának adom meg a tiszteletet. Előttem ő a vállalatot képviseli, mind az ezerötszáz dolgozójával. És ha tájékoztatom néhány tiszteletlen kartárs igaztalan megjegyzéséről, amit azok a háta mögött tesznek, csupán vállalati érdekből cselekszem, és nem személyes előbbrejutásomat egyengetve. Édes szivecském, ez olyan mint a magasabb matematika, és akik csak az egyszeregyet bújják, ezt sohasem fogják megérteni. És Pohánka Pál továbbra sem zavartatta magát az intrikáktól. Mámoros őnfe- ledtséggel herdálta tisztelettartalékait, hiszen akadt herdálnivalója bőven. És ki tudja, meddig herdálja még, ha egy váratlan esemény meg nem akadályozza ebben. A nyugdíjba vonult igazgató helyébe őt nevezték ki igazgatónak. Pohánka örömét rögtön bekerítette az aggódás is. Mi lesz ezután? Kit tiszteljen ezentúl? Mit kezdjen a temérdek rózsaszín vérsejtjeivel? Még szerencse, hogy az igazgatói kinevezéssel nemcsak rang, de munka is járt. Ez elvonta figyelmét a saját problémájáról. Intézkedett, tárgyalt, reprezen- Hogyan tekint Ön a Szovjetunióban most folyó demokratizálási folyamatra, a nyíltság megszilárdulására és miben látja azok nehézségeit?- A dolog azért bonyolult, mert nem mindenki támogatja ezt a folyamatot. Mert a nyíltság mindenekelőtt nyílt verseny, amelyben minden, ami tehetséges, élenjáró, magától értetődően legyőzi azt, ami harmadrendű, megcsontosodott és zavarja előrelépésünket. Érthető, hogy ellenzik a nyíltságot és az egész átalakítást a tehetségtelen emberek, akik érdemtelenül foglalnak el magas tisztségeket. Ez a tiltakozás szerintem nem annyira ideológiai, mint - hogy úgy mondjam - biológiai jellegű, és nem kell rá tekintettel lennünk. A nyugati rendszerekkel ellentétben valóban nyitott társadalmat, igazi és nem látszatdemokráciát kell teremtenünk. Ehhez le kell küzdeni a különféle formákban jelentkező ellenállást. De gondoljunk csak az elmúlt nehéz időkre, amikor a fiatal szovjet államot körbevették ellenségei, belül pedig a polgárháború és a pusztulás emésztette. Lenin akkor is teljesen nyíltan beszélt a bürokráciáról, a vesztegetésről, a spekulációról, és ezzel megfosztotta ellenfeleinket ezektől az érvektől. Ma, amikor államunk a világ egyik nagyhatalma, még kevésbé kell tartanunk az önkritikától. A szembenállásnak van egy másik formája, amely társadalmunk több rétegének passzivitásával magyarázható. Nincs károsabb annál, amikor mindenki egyformán szavaz, mintha tehetetlenségből tenné. Az ilyen formális szavazás aztán akarva-akaratlanul az egységesen elfogadott határozatok szabotálásába fordul. A nyilvánosság természetesen nem lehet öncél, nem válhat olyan emberek eszközévé, akiknek nincs mit mondaniuk. Az értelmetlenül fecsegő semmit- mondásnak nem vagyok híve. Azt a nyíl-' vánosságot becsülöm, ami cselekvési energiává válik.- Nem gondolja, hogy a Szovjetunióban ma lanyhult az érdeklődés a költészet iránt?- Nem hiszem. A gyenge verseket nem olvassák és annyi vers „nem szól semmiről”, úgy is mondhatom - „ritmusos makulatúra” csupán. Néha rám hivatkoznak, lám, Jevtusenko is abbahagyta a versírást. De én nem tált, és már csak olykor villant fel benne tiszteletköröktől sűrűn bekarikázott beosztott múltja. Egyik nap elszunyókált a bőrfotelben, két tárgyalás között az irodájában. Ő legalábbis szundikálásnak hitte, de egy óra múlva saját horkolására ébredt. Riadtan nézett körül, és hirtelen nem tudta hol van. Az igazgatói iroda most különösen tágasnak, nagyméretűnek tetszett, és ő a fotelbe húzódva nevetségesen jelentéktelennek. Mint aki tévedésből került oda, és aludt el - jutott eszébe hirtelen - az igazgatója jelenlétében, miközben nem átallott még horkolni is.- Elképesztő... - motyogta, és a rajtakapottak gyorsaságával ugrott fel a fotelből. - Az ember adja meg a tiszteletet önmagának is. Ezt Pohánka Pál igazgató igazán elvárhatja Pohánka Páltól az embertől. Nem lehet lazítani! És mert rózsaszín vérsejtjeiben volt Pohánka Pálnak a tekintélytisztelet, ezentúl tisztelni kezdte Pohánka Pált, az igazgatót. Leste saját szavait, és ha úgy érezte, okosan szólt, gondolatban megdicsérte. A kabátot óvatos tisztelettel segítette önmagára, és vigyázva nyomta kobakjára a kalapot is. Ha eszébe jutott egy vicc, készséggel röhögött, és árgus szemekkel figyelte a beosztottakat. Ha valakiről rossz véleménnyel volt, azt rögtön „befújta” önmagának, hogy aztán elégedetten nyugtázza az igazgató szigorát az illetővel szemben. azért írok prózát, forgatok filmet, mert csökken az érdeklődés a költészet iránt, hanem az önkifejezés vágyától vezéreltetve. Egyaránt megvannak az előnyei a versnek, a prózának és a filmnek.- Nemrég olvasta fel közönség előtt új elbeszélő költeményét Házunkba nézve címmel. Közéleti töltésű poéma ez, de van olyan vélemény is, hogy Ön túlságosan is nyíltan feltárja magánéletét.- Az elbeszélő költemény még nincs kész. Azért olvastam fel, mert érdekel a közönség reagálása. Lehet, hogy sok sort kihúzok még belőle. Én nem szeretem, ha egy költő csak a mások leleplezésében bátor. A világ könyörtelen elemzését mindig önmagunkon kell kezdeni. Ehhez nagyobb bátorság kell, mint például a vesztegetők leleplezéséhez. A költőnek fel kell készülnie arra, hogy a gyónásáért adóznia kell. De kell-e önvallomás? Szerintem igen. Úgy gondolom, hogy az emberiség átformálását annak első sejtjével, acsaláddal kell kezdeni. Mielőtt az emberiségről beszélünk, nem hasznosabb-e egy konkrét emberről, gondjairól, köztük magánéleti problémáiról beszélni? A költő nem állhat oda mentori pózban okítva, hogyan lehet boldoggá tenni az életet. Hiszen ezt maga sem tudja. Csak saját sorsát elemezve képes önnön hibáin keresztül valamire megtanítani másokat. Ha például a költő válásának tragikus történetéről szól, az okulásul szolgálhat sok házasulandónak és amolyan láthatatlan segítségül szolgálhat. Otthon is igyekezett önmaga kedvében járni. Külföldi italokkal, cigarettákkal lepte meg Pohánka igazgatót, és a legjobb szabóval csináltatott neki divatos öltönyöket. Nejével egyre ritkábban társalgott. Rájött ugyanis, hogy Pohánka igazgató nem tartja megfelelő társnak az asszonyt. Beosztottként élhetett egy nyolc általánost végzett nővel, de az igazgató élén- kebb, izgalmasabb szellemi partnerre vágyott. Beadta hát a válókeresetet, és az asszony néhány idegroham múltán elköltözött. Egy közös barátjukhoz, aki a nehéz időszakban vigasztalta. Maradt a lakásban Pohánka, az igazgatóval. Nem lehetett mondani kellemes együttlétnek, mert az igazgató egyre agresszívebben uralkodott Pohánkán. Vadászni meg römizni kényszerítette néhány gombamódra termett befolyásos barát társaságában, és egy nyaraló építésébe lovalta a Velencei-tó partján. Otthon örökké zsörtölődött, mindig kifogásolt valamit. Egyik este aztán már egy szobában sem volt hajlandó aludni Pohánkával, mert a szerencsétlen ember horkolt. Pohánka ezt szó nélkül tudomásul vette, átengedte a hálót az igazgatónak, magának meg a nappaliban ágyazott meg. Ezentúl így aludtak. Az étkezésnél is hasonló volt a helyzet. Az igazgató nem akart vele egy tányérból enni, mert szerinte Pohánka csámcsogott, és illetlen módon kenyérdarabkával törölte ki a zaftot. Pohánka egyetértett főnöke kívánságával, és attól kezdve két személyre terített. Olykor szerelmi légyottra is kedve támadt az igazgatónak. Ez esetben Pohánka két nőt ültetett a Zsigulijába. A csúnyábbikkal ő sörözött a nappaliban, míg a csinosabbat a hálóba vezette, és átengedte az igazgatónak. Napóleon konyakot adott neki, és Hindemithet tett fel a lemezjátszóra, mert az igazgatónak fejlett A Santiago galambja című elbeszélő költeményemben szó van az öngyilkosságról. A teremből, ahol a poémát felolvastam olyan megjegyzést kaptam: „Hogy lehet ilyet írni? Az öngyilkosságról nem meditálnak, azt vagy végrehajtják, vagy hallgatnak róla”. Én azonban nem húztam ki ezeket a sorokat. Miután a poéma megjelent több európai nyelven, mintegy 300 levelet kaptam különböző országokból, amelyekben azt írták, hogy vallomásom és a chilei kisfiú, Enrique ön- gyilkosságát olvasva letettek arról, hogy önkezükkel vessenek véget életüknek. Az elbeszélő költemény mondanivalója az, hogy az öngyilkosság nemcsak egy ember életének kioltása, hanem egyidejűleg önnön tehetségünk megölése, sőt azoké is, akik felneveltek, ez minden emberbe vetett remény meggyilkolása.- Ön sok országban, köztük az Egyesült Államokban járt. Mennyire ismerik ott a szovjet irodalmat?- Az Egyesült Államokban jól ismerik a szovjet költészetet. Könyvesboltokban láttam Voznyeszenszkij, Ahmadulina meg a magam köteteit. A közelmúltban jelent meg - nagy késéssel Jurij Trifonov Az öreg című regénye. Meggyőződésem, hogy az amerikaiaknak nincs módjuk megismerni az irodalom segítségével a szovjet ember arculatát. Az amerikai kiadók rendszerint üzleti okokra hivatkoznak; „Nálunk - úgymond - nincs igény az Önök irodalmára”. De hogy lehet meghatározni az igényt vagy annak hiányát, ha egyszerűen nem fordítják le a könyveket? Ez bűvös kör. Néhány évvel ezelőtt zajlott le az amerikai és a szovjet kiadók találkozója, ahol megállapodtak, hogy megjelentetik a XX. századi amerikai és szovjet klasszikusok sorozatát. A szovjet kiadók állták szavukat, az amerikaiak sajnos nem. Ahhoz, hogy népeink jobban megismerjék egymást, bővíteni kell a filmcserét is. A film gonosz varázsló is, jó tündér is lehet. Amerikában sajnos nem kevés film terjeszt hazugságot a Szovjetunióról és népéről. A filmvásznon nem látni pozitív szovjet embert. Az'Egyesült Államokban is van igazi, erőteljes filmművészet és az alkotások cseréje egyaránt hasznos lenne a költészetben, a zenében és a színházművészetben is. VLAGYIMIR VOLKOV zenei ízlése volt. Társalgásuk a legszükségesebbre szorítkozott, és csaknem kizárólag gondolatban. Az igazgató meditativ alkat volt, nem szerette, ha fejtegetéseiben hangos szóval zavarták. Csak fel- indultabb állapotában adott hangosan utasítást Pohánkának, mire Pohánka megszeppenten bólogatott. Olyankor igyekezett minél kisebbre összébbhúzni magát, legszívesebben bebújt volna a saját zsebébe a személyi igazolványa mögé. Aztán egy este végzetes dolog történt. Problémákkal terhes, nehéz nap után fáradt, ingerült volt az igazgató. Pohánka hiába kereste a kedvét, semmivel sem tudta felvidítani. Idegesen járkált a lakásban, majd hirtelen megtorpant, üvölteni kezdett:- Egyedül akarok maradni! Meguntam, hogy állandóan körülöttem sündörögjön. Ha már meglátom a pofáját, kiver a hideg verejték. Maga nem ember, hanem egy amőba, akinek nincs egy önálló gondolata. Maga egész életében csak másokhoz törleszkedett, mint egy korcs kuvasz. Elég! Felmondok magának! Megértette?! Ki van rúgva! Azonnal takarodjon a szemem elől! Pohánka reszketve hátrált az ajtó felé, és mint akit rakétából lőttek ki, elrohan! otthonról. Aznap nem mert hazamenni, kint aludt az állomáson, a váróteremben, és másnap feléje sem nézett a munkahelyének. Amikor bekerült egy épületbe, a ki- lincstelen ajtó mögé, szomorú monoton- sággal magyarázta az orvosnak:- Nem tudom, kéremszépen, mivel bánthattam meg az igazgatómat. Még a gondolatait is lestem, és akkor egyszerűen csak kirúgott. Azonnali hatállyal kérem... Pedig tessék elhinni, üzletvezető elvtárs, jobban tiszteltem önmagámnál is így igaz, főportás úr kérem, még önmagámnál is... Autótulajdonosok kálváriája Nyilvánvaló dolog, hogy nekünk autósoknak kicsit nehezünkre esik, ha csak rövid időre is, de meg kell válnunk kedvencünktől. így történt ez tilgen úrral is, aki Trabantját 1985 júliusában szervizre jelentette be. Előjegyzésbe vették s fél év múlva már sorra is került. Miután kis kedvence 12 napig állt a szerviz udvarán, a szerelők nem tudtak vele mit kezdeni, tilgen úr kicsit ideges lett. Személyesen kereste meg a művezetőt, aki sajnálattal tájékoztatta: csak akkor tudják autóját megjavítani, ha szerez hozzá kardántengelyt. lügen úr mit tehetett mást, megvásárolta a kívánt alkatrészt, és elvitte a műhelybe. Néhány nap múlva fékdobbal segítette ki a szerelőket. A meghajtómű egyik nagyon fontos alkatrészének beszerzése azonban már nagyobb bonyodalmakkal járt. Egyenesen a gyártóüzembe kellett mennie érte, mert üzletekben már nem kapott. Ebből is láthatjuk, hogy nekünk, autósoknak bizonyos áldozatokat kell vállalnunk még akkor is, ha az nem a mi dolgunk lenne. Képzeljék csak el, mi lenne, ha nem lenne autónk, milyen beszerzési örömökről mondhatnánk le. Az önellátás ma már minden szolgáltatás nélkülözhetetlen alkotóeleme. Egy másik példa megmutatja nekünk, hogy a szerelőműhelyekben rövidesen megszűnik a nehéz fizikai munka. Azokon a helyeken, ahol csak félmunkát végeznek, ott a feltételek már ma is rendkívül kedvezőek az ilyen tervek számára. Magdeburgban, Storkmann asszony Wartburgját időszakos ellenőrzésre vitte a helyi műhelybe. Megfelelő várakozási idő után elhozhatta kocsiját, sőt még egy nagyon bensőséges hangú levelet is kapott hozzá, amelyen ez állt: Kedves Ügyfelünk! Autóján a következő hiányosságokat állapítottuk meg, illetve kérjük, hogy a következő munkákat végeztesse el sürgősen: fékbetétcsere, váltójavítás, kuplungállítás. Önmaga biztonsága érdekében reméljük, figyelembe veszi észrevételeinket. Egyébiránt jó utat kíván a helyi szerviz „Lelkesedés” szocialista brigádja. A szerelők igazi minőségi munkát végeztek anélkül, hogy egyetlen ujjal is hozzáértek volna az autóhoz. így a legjobb úton haladtak afelé, hogy nemcsak a nehéz fizikai munka szűnjön mega műhelyben, hanem maga a munka is. Egy ugyanis világos: ilyen fél- illetve negyedmunkavégzésnek egy szép napon semmilyen köze nem lesz a tényleges, alkotó, értékteremtő munkához. Fordította: SZABÓ BÉLA Tóth-Máté Miklós: Rózsaszín verseitek
