Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
13 ^ÉPÜJSÁG 1987. augusztus 1. Verebes (balról) a fórum végén Müller Sándorral a Vasas egykori csatárával beszélget Az olimpiai válogatott néven pályára lépett úgynevezett ligaválogatott sima 2- 0-ás vereségével kissé fölbőszítette a szurkolókat, futballkedvelűket Siófokon, de nem annyira, hogy ne lettek volna kíváncsiak a Siótour szabadidőklubjában megrendezett focifórumra, amelynek két illusztris vendége volt: Somogyi Jenő, az MLSZ elnöke és Verebes József szövetségi kapitány, aki egyenesen a Ferihegyi repülőtérről érkezett a Balaton partjára. Az elnök egy picit otthon is volt, hiszen az aranyparti szállodasor mellett voltunk, és ő a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat vezérigazgatója. Öltözetén a nagy üzletemberek üzleties eleganciája tükröződik. A „mágusé” is a szokásos, mégpedig a tévéből már megismert „műhelymunkaruha” együttes: papucs, Adi- das-melegítö és egy sportos fazonú ing. Verebeshez ez a másságát, egyediségét szimbolizáló hanyag elegancia már hozzátartozik. Kell-e az átigazolási bizottság? A műsorvezető indító kérdéseivel „fut néhány tiszteletkört” a két illusztris vendég körül. Amiből újfent kiderül, hogy a mexikói kudarc okozta meglehetősen letargikus hangulatban a magyar futball- életben két optimista ember találkozott, akik egy cseppnyi fénynek is tudnak örülni az éjszakai sötétségben... A hallgatóság tagjai, már ami a kérdések merészségét illeti, cseppet sem voltak szívbajosak. A napi, levegőben lógó kényes témák, aktualitásokhoz kapcsolódóan jöttek is a kérdések.- Miért van az átigazolási bizottság, ha nem dönt vitás kérdésekben? Kinek jó ez a hercehurca, ami a Lehota és más játékosok körül van?- Senkinek - válaszolta lakonikus rövidséggel Somogyi Jenő -, majd részletesen kifejtette véleményét. - Nekünk az a véleményünk, hogy még a legbonyolultabb esetekben sem szabad drasztikusan jogi úton beavatkoznia a szövetségnek, az érdekelt feleknek - az üzleti élethez hasonlatos módon meg kell tudni egyezniük. így Lehota ügyében is a Vasasnak és az MTK-nak. A bizottság lét- jogosultságát a jelenlegi helyzetben mégsem lehet megkérdőjelezni, hiszen ott vannak a szerződések jogi kötelmei, amit figyelemmel kell venni, mert különben kész a káosz. Aki például aláirt egy előszerződést, az már ne árulhassa magát szabadon a piacon. Elismerhetjük, hogy az átigazolások kapcsán még mind a polgár-, mind pedig a munkajog oldaláról van támadási felület. A jogi bizottság ennek korszerűsítésén fog dolgozni a továbbiakban is.- Ekkora emberkereskedelem, mint ami a fociban van - fakad ki egy pocakos úr szabad százezreket, sőt milliókat kifizetni ilyen képzettségű játékosokért, ami a magyar élvonalban vannak.- A milliók csak az utcai pletykában léteznek, a valóságban nem hiszem - próbálja megállítani a kérdezőt az elnök.- No de, Somogyi úr, csak nem gondolja halál komolyan, hogy az Önök által maximált áron (az NB ll-ben nyolcszázezer, az NB l-ben pedig egymillió-ötszázezerért) kel el egy-egy a hazai mezőnyben jobbnak számító játékos - szól közbe egy újabb méltatlankodó. S. J.: - Az összeg egyébként azokra a játékosokra vonatkozik, akiknek a szerződése lejár, szabadakká válnak. Különben nem találok semmi kivetnivalót abban, hogy más esetekben a piac törvényei érvényesülnek. Mint ahogy már többször is nyilatkoztam: így az asztal alól felkerültek az asztalra azok a bizonyos pénzek. Tükröződnek a valós viszonyok. Ha nem lenne érték a futballista, így nem lehetne sokat kérni érte, ez a külföldi szerződésekkel összefüggésben is bonyodalmat okozna. Képzeljük el, ebben az esetben a külföldre eladott játékosért kapott összegből a fél NB I. megvásárolható lenne. (KÖVETKEZTETÉS I.: Az MLSZ elképzelése valóban haladó, hogy a piac törvényszerűségei érvényesüljenek. Ám naivitás lenne azt hinni, hogy felkerült az asztalra a pénz, s ezzel a láthatatlan csatornák láthatóvá váltak. S az is valószínű, hogy a mostanság gazdát cserélő hat számjegyű összegeknek van demokratizáló hatása, megkezdődik egyes komoly teljesítményt még nem produkáló játékosok idő előtti sztárolása.) „Még nem vagyunk a lovon” A külföldre szerződés lehetősége, módja is az érdeklődés homlokterében volt. Détári Lajos profiszerződésébűl indultak ki a szurkolók.- Ezzel kezdetét vette a kiárusítás. Nem gondolnak arra, hogy a mai NB I. színvonala nem bírja a legjobbak távozását? Hiába a pénz, ha nem lesz játékos. S. J.: - Nagyon örülnék, ha ilyen gondunk lenne, vagyis lenne tíz Détárink, akit el tudnánk adni. De nincs. A kérdésre a válaszom: a többiek távozását még ez a magyar élvonal is elbírja. Ebben az ügyben csak elkezdtünk valamit, de még nem vagyunk azon a bizonyos lovon, így nem tudunk átesni a túlsó oldalára. (KÖVETKEZTETÉS II.: Azzal gyakorlatilag mindenki egyetért, hogy akkor engedjük külföldre a játékosokat, amikor még van bennük fantázia, fiatalok és olyan profivá válnak, amiből a válogatott is profitálhat. Ez a dolog egyik oldala. Az azonban elgondolkoztató, hogy az MLSZ vezetése is szinte megváltoztathatatlannak véli a hazai viszonyokat, csak azt hajtogatja, hogy kell a profi környezet a magyar játékosnak. A tavaly decemberi futballkonferencián szóba került, hogy az MLSZ kötelezővé teszi a kluboknak, hogy az idehaza vagy külföldre eladott játékosokért felvett összegből valamennyi százalékot az utánpótlás-nevelésre, az itteni állapotok javítására fordítanak. Túlságosan a válogatott és az élvonal bűvkörében él és dolgozik a szövetség, a lent tapasztalható áldatlan állapotok megváltoztatásáért nem sokat tesz. Pedig hosszú távon, ami a magyar futball jövőjét illeti, itt dőlnek el a dolgok. Mi lesz, ha a személyi jövedelemadó úgy érinti majd a működő segédedzőket, edzőket, hogy bedobják a törülközőt? Ki foglalkozik a gyerekekkel? A felfelé áramoltatás valóban smafu marad, tényleg nem lesz tíz Détárink.) A mágus ellentmondásossága Verebeshez már kérdőíven sok apró kérdés érkezett. íme néhány: Pölöskei azért lett válogatott, mert az MTK-hoz igazolt? A válasz: - Én már az 1982-es vb-n elraktároztam emlékezetemben, egy nagyon jó képességű labdarúgóról van szó, akit eddig üldözött a balszerencse, zöld utat kell, hogy kapjon. - Azt mondják, Bognárra megharagudott, azért nem válogatott. - Neki van egy komoly hasfalsérülése, ezért egyáltalán nem lehetett ott a legjobbak között. De azt is el kell, hogy mondjam: az utóbbi időben nagyon formán kívül volt. - Lesz-e még válogatott Eszterházy Márton? - Nem hiszem. A Mexikóban szerepeltek közül csak azokra számítok, akik már most a keretben vannak. Verebes a szemmel látható gyenge produkció ellenére kiállt a játékosai mellett, dicsérte őket, akik alkalmasak nemzetközi feladatok megoldására. Ennek ellentmondásosságát felismerve jött is a fajsúlyos kérdés:- Miért csak 1988. december 31-ig akar maradni, mi lesz a vb-csapattal?- Régi vágyam, hogy külföldre menjek. A régi MLSZ-szel rosszban voltam, meggátolták. Egyébként a válogatottnál dolgozó munkatársaimnak is ez volt jó, hogy 88-ig írok alá. (KÖVETKEZTETÉS III.: Nem nehéz kitalálni, a mágus már felmérte az erőviszonyokat, valahol érzi, tudja, hogy három vb-kudarc után ő sem tudja megváltani a válogatottnál a világot, arra a közvélemény már nem tud rácsodálkozni, hogy esetleg kijut a csapat a vb-re. Ha ott megint nem jön össze a dolog, ez szertefoszlathatja a Verebes-mítoszt. Jövőre viszont még ott az olimpia, az amatőr foci nagy seregszemléje, amelyen tovább növelheti azt. Meg százéves lesz az MTK. Megérdemli-e Verebes a mágus titulust, ha meghátrál az igazán mágusnak dukáló feladat előtt?) BÁLINT B. GYÖRGY Az ezerszínű ezredes © Elöljáró beszéd: Hazánk Végh-telen Mezey(i)n Ke- mény-en szenvedünk. Góltala- nok a napok, a perzselő nap bundátlanított bennünket. A szerző úgy gondolja, hogy ezekután nincs más lehetősége, mint Végh-re beleszóljon a nagy magyar társadalmi vitába, Kemény-en, hogy Mezey(i)nk fölött kitisztuljon az égbolt. Azt azért kijelenti, ha valaki ennek ellenére beperelné, akkor Végh- ül kórházba vonul, ha pedig elleneikkel jelentkezik bárki, azt Kemény-en bepereli. A munkahely- Én nehézgépkezelő vagyok! - méltatlankodott Zorba kedden reggel nyolc óra után tíz perccel.- Oké! - válaszolta Kardos Imre, az üzem vezetője. - Nehézgépko- csi-kezelőnek emberes szerszám. Itt ez a markos szívlapát Zorba Úr! Meg lehet markolni. Egy órán belül nehéznek fogja találni. A bemutatkozás nem a legjobban sikeredett. Kardos Imre egyébként is labdarúgó-ellenes volt. Amikor megtudta, hogy Mándity Zoltán, alias Zorba, a keze közé kerül, tajtékzott. - Megint egy focista! - kiabált a személyzetissei. - Nekem tervet kell teljesíteni. - Nekem meg elhelyezni a főnök embereit - válaszolta a személyzetis. Persze Kardos Imre mondhatott bármit, megkapta emberét.- Nem rác maga? - kötekedett a fiúval.- Vadrác - húzta ki magát a balszélső - Kevéske török, meg albán vér is van bennem. Öregapám valahol Koszovo felé született - tette hozzá. - De, ehhez magának semmi köze.- Ne olyan nagy hanggal! - emelte föl a mutatóujját az üzemvezető. - Egyébként, szerintem maga csak egyszerű szerb, de lehet, hogy csak azok közé tartozik, akik nem az idén bámulták le! A műhely segédmunkása közben hozta a felszerelést: pufajkát, vattanadrágot, bakancsot és egy kerékpárt. Zorba nézett, mint Rozi a búcsúban.- Ez meg micsoda? - kérdezte.- Munkaruha és jármű - nevetett az üzemvezető.- Na, nekem ebből elég! - mondta méltóságteljesen a labdarúgó, sarkon fordult és elindult.- Pardon - szólt utána Kardos Imre. Zorba megtorpant az ajtóban, visszafordult. Az üzemvezető papírlapot lobogtatott a kezében és integetett Zorbának, hogy jöjjön vissza. A fiú megindult, majd megtorpant. „Itt nem lehet hülyéskedni”, gondolta. Visszament. Kíváncsian állt meg Kardos előtt.- Mielőtt elmegy, ezt is ismerje meg - mondta, és a balszélső kezébe nyomta a papírlapot. - írásbeli figyelmeztető - tette hozzá.- Mi? - kérdezte és nyúlt a papír után.- Igazolatlan hiányzást bizonyító írásbeli figyelmeztető. Elolvasta egyszer, majd még egyszer, és ártatlan képpel nézett Kardosra.- Ez már nem focipálya, csodacsatár Úr! Zorba szokatlan mozdulatot tett, olyat, amit tőle nem is várnánk: Letette a papírt a munkaasztalra. Belső zsebéből tollat vett elő és odakanyarította az írásbeli figyelmeztető alá a nevét. Most Kardos nézett, mint szűzlány a nászéjszakán.- A hét általában hétfőn kezdődik. Maga tegnap nem jelentkezett, kénytelen voltam írásban figyelmeztetni. Ehhez csak annyit, kedden sem nyolc óra után tíz perccel kezdődik a munkaidő, hanem reggel hat órakor.- Maga tetszik nekem főnök! - jelentette ki Zorba. - így aztán nem teszem meg azt a szívességet, hogy itt hagyok csapot-papot. Maga a király! - hajolt meg Kardos előtt. - Kérem, jelölje ki a munkaterületemet és én boldogan teljesítem parancsait - mondta gúnyosan Zorba. Most Kardoson volt a sor. Az üzemvezető azonban nem tudott mit mondani.- Feri bácsi! - szólt oda a segédmunkásnak. - Mutassa meg az elvtársnak a munkaterületét. Az öreg, nyugdíj előtt álló segéderő intett a labdarúgónak és elindult ki az udvarra. Zorba szótlanul követte. Ringó járása idegesítette az üzemvezetőt, de az úgy tett mintha nem venné észre a bal- szélső kéjes mozgását. „Döntetlen”, mondta magában az üzemvezető, „de betöröm”, s mérgében nagyot csapott az asztalra. Az öreg ballagott elöl. Hóna alatt a vattanadrág, a pufajka és a munkásruha. Mögötte Zorba, tolta a biciklit. A kerékpár csomagtartóján a szívlapát. A balszélső fogta a szerszám nyelét egyik kezével, a másikkal pedig kormányozta a kerékpárt.- Feri bá’ - szólt az öreg után. A megszólított hátrafordult, de nem állt meg. Zorba nagy léptekkel ment utána, de a kerékpár csomagtartóról leesett a lapát, hangos csörömpölése megállította az öreget is. A labdarúgó megadóan intett. A segédmunkást nem hatotta meg a balszélső tehetetlensége. - Segítsen már kérte Zorba.- Hogy segítsek, tele mindkét kezem - méltatlankodott az öreg, azért bevárta a fiút.- Hova megyünk? - kérdezte.- A gyorsszolgálathoz. A csőtörés-elhárítókhoz. Zorba lebiggyesztette a száját. „Az meg micsoda?”, morfondírozott. Az öreg látta a fiú tanácstalanságát, ezért magyarázatba kezdett:- A gyorsszolgálat a „büntetőszázad”. Oda tesznek minden jött- mentet. - Amikor meglátta a fiú arcán a felháborodást, kiegészítette a mondatot. - Minden új ember ott kezd. „így már elviselhető”, gondolta a fiú.- Aztán mi a dolog? - érdeklődött az öregnél.- Éjjel-nappal szolgálatban vannak a gyorsszolgálat emberei és ahol baj van, oda nagy erőkkel kivonulnak és elhárítják a hibát - hiva- taloskodott az öreg. Zorba legyintett. Nem értette, hogy hogyan került ide. Neki azt mondták, hogy focizni kell,-gólokat rúgni és kész. Erre föl már a bajnokság negyedik fordulója után munkába küldték. Nem maradt sok ideje a morfondírozásra. Odaértek a műhely elé. Az öreg bement, Zorba pedig az ajtó mellé támasztotta a kerékpárt, meg a szívlapátot. Belépett az ajtón. Még köszönni sem tudott, mert az öreg rámordult:- Ellopják - mondta.- Mit?- A szerszámait.-Ki? - kérdezte a balszélső.- Akinek kell.- Hát ha ellopják, akkor legyenek vele boldogok - mondta a fiú.- Ha magának annyi pénze van - legyintett az öreg. (folytatjuk) HAZAFI JÓZSEF Focifórum Somogyival és Verebessel Minden a pénz körül forgott A kapitány elhagyja a hajót?
