Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-13 / 190. szám

1987. augusztus 13. NÉPÚJSÁG 5 4^^ MŰSZAKI JTmtesz élet TUDOMÁNYOS Az égésgátló Uniflam Uniflam-gyártás a dombóvári Colornál Igen jelentős, népgazdasági szinten is figyelemre méltó újítás született a dom­bóvári Color Ipari Szövetkezetnél. Tóth Attiláné műszaki fejlesztési osztályvezető és Benedek Györgyi technológus kikí­sérletezték azt az égésgátló mesterkeve­réket, amelyet a hazai gumiipar használ fel a bányabeli szállítószalagok gyártá­sánál. Az Uniflam névre hallgató mes­terkeverék gyártásának beindítása lehe­tővé tette, hogy a Taurus megszüntesse a nyugati importból származó anyag beho­zatalát. A Colornál az elmúlt évben az említett termékből mintegy nyolcvan tonnát állí­tottak elő, amely 20 millió forint árbevé­tel-növekedést eredményezett, és az idei termelés is hasonló lesz az elmúlt évihez. A két műszaki alkotó a közelmúltban ma­gas elismerésben részesült. Munkáju­kért megkapták a „Kiváló Újító" kitüntetés arany fokozatát. Tudományos munka a vállalkozás jegyében A szakértői iroda száznyolcvanmilliós bevételt biztosít Beszélgetés dr. Fűz Ferenc irodavezetővel Negyedik éve működik Budapesten a MTESZ Szakértői Irodája, s e rövid idő alatt is bizonyította létjogosultságát. A főként koordinációs feladatokat ellátó szervezet jelentős szerepet vállal a MTESZ bevételeinek növeléséből. A megbí­zásos szakértői tevékenység révén az alakulás évében ötmilliós bevételre tettek szert, tavaly ez az összeg már meghaladta a százharmincmillió forintot. Az emlí­tettekből is kitűnik, hogy olyan vállalkozásról van szó, amely mind a MTESZ-nek mind pedig a különböző egyesületekben dolgozó mérnököknek elismert ered­ményességet jelent. Az iroda vezetője dr. Fűz Ferenc mér­nök közgazdász, aki korábban a Gépi­pari Tudományos Egyesület országos tit­kára volt. Találkozásunkkor a szakértői iroda eddigi munkájáról és a további el­képzelésekről beszélgettünk.- Az utóbbi években mind kedvezőtle­nebbé vált a szövetség és az egyesületek pénzügyi egyensúlya. A költségvetés je­lentősen csökkentette a támogatást, ezt nem pótolták azok a bevételek, amit a kü­lönböző rendezvények és tanfolyamok eredményeztek. Többek között ez is köz­rejátszott abban, hogy a szövetség dön­tése alapján 1983-ban létrejött a szakér­tői iroda, amely azóta a MTESZ egyik leg­fontosabb bevételi bázisának tekinthető. Természetesen azt sem titkoltuk, hogy a műszaki értelmiség anyagi helyzetét is javítani óhajtottuk azáltal, hogy a külön­böző egyesületek különféle tervezői és egyéb munkákat vállalhatnak. Ma már egy olyan ütőképes szakértői gárdával dolgozunk, hogy adott esetben szinte órákon belül létrehozhatjuk azt a teamot, amely egy-egy feladat elvégzésére ké­pes. Csak példaként említem, hogy meg­keresett bennünket a Nagy-Alföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vállalat, mert egy több tízezer köbméteres PB tartályának a megfelelő hűtésével gondjaik voltak. Az értesítéstől számított két órán belül létre­hoztuk a kompresszorokhoz, a gázdina­mikához értő csoportot, amely az általa elvégzett mérések alapján kiszűrte a hi­baforrást, amit így rövid időn belül kijavít­hattak. I- Ha jól értettem, az egyesüle­tek nagyrészt önállóan vállalnak munkákat.- Igen. Ebben élen jár évek óta a Gépi­pari Tudományos Egyesület, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület, a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület és a Híradástechnikai Egyesület. Bekapcso­lódtunk a különböző tárcaprogramokba, a GTE például részese az úgynevezett G/ 6-os programnak, amely a gyártásauto­matizálás, a robottechnika, a mechatro­nika, az oktatás, valamint az automatizált műszaki tervezés fejlesztését célozza. De visszatérve az iroda tevékenységére el­mondhatom, létrejöttét többek között az is indokolta, hogy a kisebb egyesületek munkavállalásait is koordinálja. Termé­szetesen a szakmai felelősség minden­kor a szakértőket biztosító egyesületé.- Az eltelt négy esztendő ele­gendő volt-e arra, hogy kialakít­sák a szövetségi szintű szakértői rendszert?- Nem, de épp ezen dolgozunk. A szakértői munkában országosan min­tegy ötezer mérnök vesz részt, jelenleg is legalább ötven megbízásos munkán dol­gozik megközelítőleg ötszáz szakembe­rünk. Az idei megbízásoknak eleget téve várhatóan 180 millió forint árbevételre számítunk. A jövőt illetően viszont kissé bizonytalanok vagyunk, mert nem tud­hatjuk előre, hogy az új adórendszer be­vezetése miképpen hat majd a vállalatok fejlesztési kedvére, amely végsősoron a megrendelések mérséklődését eredmé­nyezheti. Ugyanígy visszavetheti a mű­szakiak alkotókedvét a bevezetendő sze­mélyi jövedelemadó, mert elképzelhető, hogy egy küszöböt elérve már nem éri meg különmunkát vállalni. Ezért is fordul­tunk nemrég az OMFB-vel közösen a Pénzügyminisztériumhoz, illetve a kor­mányhoz, hogy a műszaki fejlesztési jel­legű munkákat részesítsék megkülön­böztetett figyelemben az adózás szem­pontjából.- A hazai ipar szerkezetváltása, mint ismeretes, elodázhatatlan, melynek számos egyéb vonzata is van. Gondolok itt az átképzésre.- Mi úgy látjuk, hogy a szakemberek átképzése terén még nem történtek meg a megfelelő lépések. Fölvállalnánk ezt a munkát, de ehhez meg kellene hogy kap­juk a szükséges jogosítványt. Í- Kérem, beszéljen az iroda to­vábbi elképzeléseiről!- Terveink között szerepel, hogy a fel­tételek megteremtödését követően önálló jogi személyként működnénk to­vább, de ehhez tőke szükséges. Szak­embergárdánk felkészültsége lehetővé tenné a külföldi munkavállalást is. Ezért is óhajtjuk létrehozni még az ősz folyamán az iroda külkereskedelmi részlegét, amely a híd szerepét töltené be hazánk és a nyugati országok között. Gondolunk itt többek között találmányok külhoni elterjesztésére és a már említett munka- vállalásra is, amely elsősorban tervezői feladatok ellátását jelentené. Pályázati felhívás Az Ipari Minisztérium Ipari Minőségügyi Tanácsa és a Gépipari Tudományos Egye­sület Ipari Minőségügyi Klubja országos pá­lyázatot hirdet „MINŐSÉGSZABÁLYOZÁS ’88” címmel. A pályázat célja: az ipari termékek minő­ségének javítása és az azt elősegítő haté­kony minőségszabályozási rendszerek el­méleti és gyakorlati feltételeinek kialakítása, kifejlesztése a gyakorlati alkalmazás érdeké­ben. A pályamű a részletes kiírásban megje­lölt hat témakör valamelyikében- elméleti és gyakorlati megközelítésben értékelje, elemezze a már meglévő minő­ségellenőrző, szabályozó rendszert, különös tekintettel a gyakorlati tapasztalatokra, a mi­nőség, gazdaságosság, értékesítés és érde­keltség összefüggéseire, kölcsönhatásaira;- a kialakítandó vagy továbbfejlesztendő minőségszabályozási rendszerre és annak gyakorlati bevezetésére tartalmazzon konk­rét javaslatot;- segítse elő a minőségi szemlélet előtér­be kerülését a minőséggel kapcsolatos szakismeretek gyarapítását. A pályázatokat 1987. november 30-ig kell beküldeni a Gépipari Tudományos Egyesü­let Ipari Minőségügyi Klub részére (Budapest II. kér., Fő utca 68., postacím: 1371 Buda­pest Pf- 433. Telefon: 154-250/623) „Minő­ségszabályozás ’88" megjelöléssel. A részletes pályázati kiírás ugyanitt sze­rezhető be. Kutató- és innovációs műhelyek, parkok Vízügyi múzeum létesül Gemencen Az üvegolvasztás és a gőzmozdony Van-e valami köze az üveganyag-ol- vasztásnak a gőzmozdonyhoz? Az Üveg­ipari Kutató Intézetben is azt vallják, hogy nincs, hiszen különböző dolog mind a kettő. Ám dr. Pádár József, az intézet osz­tályvezetője hozzáteszi, hogy mégiscsak van köztük valami közös nevező: ener­giafaló a gőzös is, meg az üveganyagot olvasztó kemence is. (Az utóbbi - a típus­tól és mérettől függően - csak 15-35 százalékos hatásfokkal tudja hasznosí­tani a földgázt.) Ezért 11 esztendővel ezelőtt, amikor az Üvegipari Művek meg­alapította saját kutató intézetét, az ÜMKI-t (hozzá tartoznak ma is), dr. Pádár József és a társai elhatározták, hogy az energia- takarékos üvegolvasztásra szentelik al­kotóerejük javát. Az első használható ötletet egyébként a véletlen adta. Pádár József és néhány kollégája fényképekkel illusztrált elő­adást hallgatott meg három éve a MTESZ Kossuth téri székházában, a lakóházak téli hőveszteségeiről. A felvételek meg­győzően mutatták ki, hogy - különösen az ajtók, ablakok táján - hogyan szökik meg a meleg. Azonnal átvillant a szakem­berek fejében a gondolat: az üveggyárak kemencéiből is rengeteg hő elillan a fala­kon át, „csak” ki kellene mutatni, hogy a kemencefal mely részein, s persze miért? Ehhez természetesen már egészen más mérő- és regisztráló berendezésre volna szükség, hiszen az a műszer, amellyel a lakóházak hőveszteségeit mérik, legfel­jebb 150 Celsius-fokig használható, az üvegolvasztó kemencékben viszont 1500 fok a hőmérséklet. Pádár József még a MTESZ-székházi előadást követően megnyerte saját ügyük számára az előadót, Kovács Ti­bort, az Országos Mérésügyi Hivatal osz­tályvezetőjét. így lépésről lépésre alakult ki az ÜMKI és az OMH héttagú kutatógár­dája, amely - jellemző a műszaki feladat bonyolultságára! - három esztendő ku­tató-kísérletező munkájával alkotott meg egy olyan mérő-regisztráló berendezést, amelyet - ha az Országos Találmányi Hi­vatal is elfogadja a szabadalmat - a hazai üvegipar mintegy 25 kemencéjébe, to­vábbá a tégla- és cserépipar, a cement­gyárak kemencéibe és a kohókba lenne célszerű beépíteni. Bár a feltalálók „csak” 5-10 százalékos energiamegta­karítást garantálnak, tetemes kiadások­tól mentesítene bennünket ez is! Fokozza a találmány jelentőségét, hogy alkalma­zásával minden jel szerint a jelenlegi 3-4 évről 5-6 esztendőre növelhetnék az üvegolvasztó kemencék élettartamát. „Ezenkívül” arra is jó esély van, hogy kül­földön is érdeklődnek az ÜMKI szabadal­ma iránt. Evés közben jön meg az étvágy - szok­ták mondani. A feltalálók világosan látják, hogy további, számottevő energiamegta­karításra csak akkor nyílik lehetőség, ha tökéletesítik az olvasztás technológiáját. Ehhez a többi között a szubjektív ténye­zők, vagyis az emberi tévedések lehető­ségének kiküszöbölésére van szükség, ezért - a távlati tervük szerint - a kemen­cék tervezésénél, üzemeltetésénél is át­térnek majd a CAD/CAM-e, vagyis a szá­mítógéppel segített tervezésre és terme­lésirányításra. Elképzelésük egyik sarka­latos pontja az is, hogy egyre inkább elektrodókkal, vagyis villamos árammal történjék majd az üveganyag-olvasztás. Egy hasonlattal élve ez annyival gazda­ságosabbnak ígérkezik, mint a villany­mozdony a gőzmozdonyhoz képest. Noha csak harmincegynéhány mér­nök, kutató dolgozik az ÜMKI-ben, s a kis létszám behatárolja a kutatások skáláját is, igazságtalanok volnánk, ha csak az energiatakarékossági munkájukról ten­nénk említést. Több jeles alkotás fűződik még a nevükhöz. Van köztük olyan kutató is például, aki a félelmetesnek mondott lézersugár megzabolázásával foglalko­zik. Közéjük tartozik Karabélyos Péter többszörös feltaláló, akinek a kísérleti műhelyébe lépni élmény. Ott láthatjuk például egy olyan beren­dezés modelljét, amely a lézer segítségé­vel villámgyorsan megvizsgálja a fehér színű beföttesüvegek sorát: van-e ben­nük rejtett feszültség vagy nincs, nem fe- nyeget-e az a veszély, hogy töltés köz­ben eltörnek valamelyik konzervgyá­runkban? Eddig ugyanis ez nagy gond volt. Egy másik készülék, amelynek Stre- cont stress inspector a neve, színes és színtelen öblösüvegek, például borospa­lackok sokaságát ellenőrzi hasonló módszerrel. Néhány méterrel távolabb viszont egy egészen más típusú gépet látni: ott szép virágmintákat rajzol a sorjázva elvonuló üvegkelyhek falára a megszelídített lé­zersugár... A Magyar Hidrológiai Társaság Közép­dunántúli Területi Szervezete körzeti csoportja 1974-ben kezdte meg műkö­dését. Bucsányi György, a csoport titkára elmondta, hogy az ötvenöt fős tagság zö­mét a vízügyi ágazat adja, illetve a két Tol­na megyei vízitársulat. A csoport évente átlagosan két-három önálló rendezvényt szervez, s részesei az országos programoknak is. Rendezvé­nyeik igazodnak a vízgazdálkodás há­rom fő ágazatához: a vízellátás, csator­názás, a mezőgazdasági vízhasznosítás, valamint a vízrendezés témaköréhez. Az idei esztendő kiemelkedő a csoport éle­tében. A tavasszal rendezték meg ugya­nis azt az emlékülést Dunaföldváron, amelyen Beszédes József születésének 200. évfordulójára emlékeztek. Végső soron ehhez kapcsolódik az a tervük, hogy ez év őszére Gemencben, a borrévi egykori gátőrházban vízügyi múzeumot nyitnak. Céljuk, hogy a Gemencre láto­gatók megismerkedhessenek a vízügyi múlttal. Az anyag gyűjtése és válogatása folyamatban van. A kialakításra kerülő vízügyi múzeum­ban láthatók majd az ár-, és belvízvéde­lem régi eszközei, a Sárköz vízrendezé­Bucsányi György sével kapcsolatos dokumentumok, a Be­szédes József munkásságát bemutató anyag. Ezen túlmenően a látogató meg­ismerkedhet a régi gátőri élet rekvizítu- maival is. A körzeti csoport számos, a köz érdekét szolgáló kérdésben hallatta hangját. Ezek közül kiemelendő, hogy ja­vaslatukra került terítékre a faddi és a tol­nai holt Duna további sorsa. Ennek köszönhető, hogy azóta meg­kezdődött a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon a kotrási és partrendezé­si tervek készítése. Az oldalt összeállította Salamon Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents