Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
2 Képújság 1987. augusztus 1. Ezt hozta a hét a külpolitikában Vasárnap: Budapestre érkezik dr. Mahathir Mohamad, ma- laysiai kormányfő - Súlyos összetűzések Haitin - Fidel Castro beszéde a kubai nemzeti ünnep alkalmából - Lovasbaleset áldozata lett Malcolm Baldridge amerikai kereskedelemügyi miniszter. Hétfő: Az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozója Addisz Abebában - Bécsben ismét tárgyalnak a 23-ak, a NATO és a VSZ tagállamai az európai leszerelési megbeszélések folytatásáról, magyar felszólalás az utókonferencián - Izraeli katonai akció a dél-libanoni Szidon körzetében - Irak felett lelőnek egy szíriai katonai repülőgépet - Honecker lipcsei beszéde. Kedd: A kambodzsai problémáról tanácskozik Moszkvában Mihail Gorbacsov és Heng Samrin - Az Egyesült Államok elvben elfogadja a kettős, átfogó nullamegoldást, de hajthatatlannak tűnik a Pershing 1A rakéták amerikai atomtölteteinek leszerelését illetően. Szerda: A Szovjetunió új javaslatot terjeszt elő Genfben, amely elejét venné az űrfegyverkezéseknek, s módot nyújtana a hadászati nukleáris eszközök jelentős csökkentésére, Washington visszautasítja az indítványt - Thatcher és Mitterrand aláírja a „csalagút”-szerződést - Arias, Costa Rica-i elnök közép-amerikai körútja. Csütörtök: A Szojuz TM-2 fedélzetén visszatér a szovjet- sziriai űrexpedíció - A krími tatárok egyes képviselői rendbontásokat követnek el Moszkvában - Újabb amerikai tengeri és légi egységeket irányítanak az Öböl térségébe, Voron- cov szovjet külügyminiszter-helyettes bagdadi és teheráni utazása - Hivatalos bejelentés szerint szeptemberben Se- vardnadze-Shultz találkozót tartanak. Péntek: Fokozódó feszültség Srí Lanka szigetén, indiai csapatokat irányítanak a szomszédos országba a tűzszünet előmozdítására, incidens Radzsiv Gandhi látogatása során - Giovanni Goria bemutatja az új, ismét ötpárti olasz kormányt. A hét 2 kérdése: 1. Mit jelent a szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó bejelentése? Július utolsó hetének legfontosabb eseménye minden bizonnyal egy szeptemberi időpont bejelentése volt. Moszkvában és Washingtonban egyaránt közölték, hogy Sevardnad- ze és Shultz szeptember 15-én, az Egyesült Államok fővárosában találkozik majd. (Legutóbb az amerikai külügyminiszter ját Moszkvában és szovjet kollégája amúgy is New Yorkban tartózkodik majd, amikor szeptember harmadik keddjén, a hagyományoknak megfelelően, kezdetét veszi az ENSZ- közgyülés soros ülésszaka.) A kedvező hírnek legfeljebb az a kedvezőtlen oldala, hogy ennek a külügyminiszteri találkozóMoszkvában Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára megbeszélést folytatott Heng Samrinnal, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkárával, a délkelet-ázsiai ország államfőjével nak eredetileg már július 15-én kellett volna megtörténnie, tehát a mozgás tempója nem mondható túlságosan gyorsnak. Igaz, ha már az időtényezőnél tartunk, tegnap július utolsó napján kellett volna befejeződnie menetrend szerint a bécsi európai utókonferenciának. Ám egyelőre még a beterjesztett vagy száznegyven javaslat megvitatásánál tartanak, s jó, ha még az idén véget érhet a megbeszéléssorozat. A 23-aknál, vagyis a NAT016, és a Varsói Szerződés 7 tagállamának ösz- szejövetelén is lassan haladnak az ügyek, de remélhetőleg előbb-utóbb kirajzolódik majd az esetleges új fórum, az európai leszerelési tárgyalások folytatódásának műhelye. A dátumok azért jelentenek ennyire vissza-visszatérő hivatkozást, mert fogy az idő 1988-ig, amely már az amerikai kampány éve lesz. Márpedig minden tapasztalat arra utal, hogy a gyakran szélsőséges és felelőtlen megnyilatkozásokkal tűzdelt időszak nem segíti elő nehéz megállapodások kimunkálását. Egyaránt figyelembe kell venni tehát a múló időt, s azt, hogy valóban érdemi haladás történjék. Ez utóbbi tekintetében felemás volt az elmúlt hét. Az Egyesült Államok elvben elfogadta a kettős, átfogó nullamegoldást, de még mindig mutatkozik néhány akadályozó tényező. Washington azt kívánná, hogy a valóságos leszerelést a Szovjetunió kezdje meg, s az amerikaiak csak valamivel később kapcsolódnának ebbe a folyamatba. Nézeteltérések mutatkoznak az ellenőrzés több vonatkozásában is. Ami pedig a legnagyobb gátat képezi, ez a nyugatnémet Bundeswehr tulajdonában lévő, de amerikai atomtöltetekkel ellátott 72 Pershing I rakéta jövője. Az amerikaiak azzal érvelnek, hogy „harmadik fél” fegyvereiről van szó - a szovjet válasz, hogy az amerikaiak atomtölteteit nem lehet kihagyni a számításból, ha viszont azokat átadják az NSZK-nak, megsértik az atomsorompó-szerződést. Remélhetőleg a külügyminiszteri találkozóig, illetve magán Etiópia fővárosában, Addisz Abebában tartották a héten az Afrikai Egységszervezet 23. csúcstalálkozóját. A képen: a tanácskozásra érkező Kaunda zambiai elnököt (balról) Mengisztu etióp államfő köszönti a repülőtéren. a találkozón sikerült felszámolni ezeket az akadályokat, hiszen ebben az esetben, előreláthatólag novemberben - sor kerülhetne Mihail Gorbacsov már tavaly esedékes washingtoni látogatása, az újabb csúcsértekezletre. A genfi tárgyalássorozaton különben újabb szovjet tervet terjesztettek elő, az ABM (rakétaelháritó rendszerek tilalma) szerződés megerősítéséről, s további tárgyalásokról. Ezzel elejét lehetne venni az űrfegyverkezési versenynek és megnyílna az út, hogy felére vagy még alacsonyabbra csökkentsék a hadászati fegyverrendszereket, az interkontinentális rakétákat, nukleáris hajtású, atomrakétákkal felszerelt tengeralattjárókat, s a stratégiai légierőt. A kettő elválaszthatatlanul összefügg, mert ha az Egyesült Államok űrpajzsot létesít, s közben csökken a szovjet hadászati erő, megbomlik a meglévő stratégiai egyensúly. Az amerikaiak rendkívül gyorsan visszautasították a szovjet elképzeléseket, noha éppen a héten tettek maguk a Pentagon szakértői számos kérdőjelet az SDI-vel, az űrfegyverkezéssel kapcsolatban. 2. Milyen döntések születtek az afrikai csúcsértekezleten? Huszonnégy éves az AESZ, s mára, az arfikai kontinens 50 országát összefogó, széles szervezetté vált. Államként már csak a Dél-afrikai Köztársaság és Namíbia hiányzik soraiból, de a két ország felszabadítási mozgalmainak vezetői is jelen vannak az egységszervezet tanácskozásain. Az AESZ minden esztendőben csúcsértekezletet tart (ha csak valamilyen válság nem teszi ezt lehetetlenné), a színhely rendszerint Addisz Abeba, az etióp fővárosban található különben Afrika háza is, a szervezet központja. A kontinens különböző irányzatú és hátterű országait sok minden elválasztja, voltak véres helyi háborúk és polgárháborús konfliktusok, vannak hosszan tartó vitatémák Nyugat-Szaharától Csádon keresztül Afrika szarváig. Az AESZ azonban, nevének megfelelően az egységes álláspontra számot tartó kérdéseket igyekszik előtérbe állítani, mindenekelőtt Dél-Afrika felszabadulását. Az elmúlt napok hírei is (dél-afrikai behatolás Angolába, Pretória gazdasági lépései Zimbabwe-val szemben, a dél-afrikaiak által támogatott ellenforradalmi RENAMO tömegmészárlása Mozambik- ban) mutatják, mit jelent az apartheid rezsim léte és agresszivitása. A csúcson megerősítették Afrika közös kiállását a telepes rendszerek ellen. A gond viszont az, hogy a frontállamok meglehetősen nehéz gazdasági helyzetben vannak, és sok tekintetben kiszolgáltatottak az erősebb Dél-Afrikával szemben. A határozat ezért elsősorban a tőkés világ címére szól, Nyugat-Európa, Japán és az USA hathatósabb fellépését sürgetné. Az AESZ soros elnöke a következő esztendőre különben Kenneth Kaunda zambiai államfő lesz, aki egyúttal a dél-afrikai frontállamok közösségének elnöke is. Szóba került több más téma (például közös tevékenység az AIDS terjedése ellen), s a kontinenset különösen sújtó adósságteher. A vitát azonban „átütemezték”, ősszel nyilván a nagyobb nyomaték, s a további előkészítés jegyében rendkívüli csúcsot tartanak a kérdésről. Végeredményben fontos és pozitív döntések születtek, ahol pedig ezek elmaradtak, ott korai lenne egységről beszélni... réti ervin Tizenöt éves szünet után a hét elején Manilában összeült a Fülöp-szigetek teljes törvényhozása. A képen: Aquino elnök asszony a helye felé tart az ülésteremben. Az első 3 éves terv indulásának évfordulójára 1947. év fontos dátum a magyar gazdaság fejlődésének történetében. Ez év augusztus 1 -jén lépett életbe az első hároméves terv. Ezzel kezdetét vette Magyarországon a tervgazdálkodás. A terv a koalíciós pártok közötti megegyezés eredményeként született, de az lényegében a Magyar Kommunista Párt által kidolgozott javaslatot tükrözte. A terv viszonylag merész célokat tartalmazott: a nemzeti jövedelem évi 20%- os növelését, lényeges struktúraváltozást az ipar javára, a beruházások jelentős növelését. Az előirányzatok alapjában véve az ország gazdasági helyreállítását szolgálták. A hároméves terv végrehajtásának megkezdését lehetővé tették azok a változások, amelyek a politikai és a gazdasági szférában addig végbementek. 1947 augusztusában megtartott nemzet- gyűlési választásokon az MKP megszerezte a szavazatok 22%-át, s ezzel a parlament legnagyobb pártja lett. A pénzintézetek államosításával folytatódott a tulajdonviszonyok átalakítása. A terv sikeres teljesítésének záloga volt a két munkáspárt egyesülése 1948 júniusában és az államosítások következetes végigvite- le 1948-1949. években. Az első hároméves terv céljai, számolva a realitásokkal, alapvetően az ipar fejlesztésére irányultak, s a mezőgazdasági termelés mérsékeltebb növelését tartalmazták. Tolna megye a felszabaduláskor gazdaságilag közepesen fejlett, mezőgazda- sági jellegű megye volt. A mezőgazdaság részesedésének túlsúlyát jellemezte, hogy a megye összes keresőinek 73%-a ebben az ágazatban dolgozott, míg az ipari foglalkoztatottak aránya nem érte el a 10%-ot sem. Az iparban mindössze 26 kis- és középüzem működött. Jellemző a megye elmaradott ipari helyzetére, hogy az akkori egyetlen város, Szekszárd, a megyeszékhely jelentősebb ipari üzemmel nem rendelkezett. A felszabadulástól az első hároméves terv kezdetéig a megye iparában jelentősebb változás nem következett be. Azok a törekvések, amelyek elsősorban Szekszárd és Dombóvár iparosítását segítették volna elő, rendre meghiúsultak. Figyelembe véve a hároméves terv meghatározó célját és a megye gazdasági helyzetét, érthető, hogy a tervidőszakban kiemelt figyelem az ipar fejlesztésére irányult. A hiteles források hiányos volta nem teszi lehetővé a pontos elemzést, de a rendelkezésre álló korabeli jelentések, újsághírek alapján képet kaphatunk a megye iparában végbement változásokról. Tolna megye iparát a hároméves terv kezdetekor a felszabaduláskor meglévő üzemek képezték. 1947-ben 16 üzem foglalkoztatott 20 főnél többet. Az üzemek járásonkénti megoszlása: dunaföld- vári járás - 4, dombóvár járás - 3, si- montornyai járás - 2, központi járás - 5, völgységi járás - 2, tamási járás - 0. Jellemző a megye iparszerkezetére, hogy e jelentősebb üzemek egy kivételével a könnyű- és az élelmiszeriparba tartoztak. Tolna megyében a tervidőszak kezdetekor valamennyi ipari üzem magántulajdonban volt, mivel a korábbi államosítások ezeket az üzemeket nem érintették. A magántulajdonban lévő gyárak nem minden probléma nélkül kezdték meg a tervgazdálkodást. A gyárak fejlődése nagyon lassan haladt, egyeseké teljesen megállt. A lakosság foglalkoztatása viszont szükségessé tette a munkahelyek fenntartását, illetve azok bővítését, amit csak forradalmi változtatással lehetett elérni. A hároméves terv teljesítésének fontos feltételét képezte az 1948. március 25-én végrehajtott államosítás, ami a 100 főnél többet foglalkoztató ipari üzemeket érintette. Megyénkben ekkor négy gyár: a Perczel-féle Bonyhádi Zománcgyár, a Pétermann-Glaser-féle Cipőgyár, a Fried-féle Simontornyai Bőrgyár és a Mezőkémiai Rt. paksi üzeme került állami tulajdonba. Az állami tulajdonba került üzemek ki- sebb-nagyobb beruházást hajtottak végre. Például a tervidőszak első évében a Bonyhádi Cipőgyár közel félmillió forintot költött beruházásra, elsősorban gépek vásárlására. A Bonyhádi Zománcgyár egy fővárosi cég berendezéseinek átvételére 1948-ban közel egymillió forintot költött. A beruházások eredményeként számottevően nőtt a termelés. A Simontornyai Bőrgyár a hároméves terv első évének eredményei alapján az ország bőrgyárai között első lett, és ezzel elnyerte az élüzem címet. A kisebb üzemek alig fejlődtek. Több helyen a munkásság kérte az államosítást. Például a Tolnanémedi Kendergyárban „a gyár 70 dölgozója látva a tulajdonos és bizalmasa, a gyárvezető tudatos, szabotáló magatartását, az üzem államosítását kérte a minisztériumtól”. (Dombóvár és Környéke 1948. december 15.) Ebben az időben igen erőteljes az iparosításra való törekvés Dombóváron. A nagyközség képviselő testületé 1948- ban határozatokat hozott jéggyár, hűtőház létesítéséről, valamint a vágóhíd bővítéséről. A törekvések szerény léptékűek voltak, de az akkori lehetőségek csak ezek egy részének megvalósítását tették lehetővé. Még tartott az első hároméves terv időszaka, amikor megkezdődött az első ötéves terv előkészítése. Ekkor újra, a korábbinál nagyobb kényszerítő erővel merült fel az iparfejlesztés szükségessége. Jól fejezte ki ezt a Tolnamegye 1948. szeptember 8-i számában „Az új ötéves terv Szekszárd és Tolna megye gazdasági életében” címmel megjelent cikk szerzője. így írt: „Itt kell, hogy Szekszárd és Tolna megye dolgozói felhívják a figyelmet arra, hogy itt van a mód és alkalom, hogy a kispolgári tunyaságban szenvedő Szekszárd lépést tartson a haladással és meginduljon az iparosodás felé.” A tervidőszak végén, 1949 decemberében az államosítások tovább folytatódtak. Ekkor került sor a legalább 10 munkást foglalkoztató üzemek államosítására is. Tolna megyében állami tulajdonba került 12 téglagyár, 18 malom, amelyek őrlőkapacitása elérte, illetve meghaladta a napi 150 q-t, valamint több kendergyár. Az államosításokkal a tulajdonviszonyok átalakultak, a tőkés magántulajdon lényegében megszűnt, s a mezőgazdaság kivételével a többi ágazatban döntő súlya lett a szocialista tulajdon állami formájának. Az első hároméves tervidőszakban az államosítások jelentették a döntő lépést. Ezzel még nem változott meg a megye iparának súlya a megye gazdaságában. Az iparban dolgozók száma sem lett számottevően nagyobb, mint a felszabadulást megelőzően volt. Az első hároméves tervet két és fél év alatt teljesítette az ország. Tolna megyét kevésbé érintette a korra jellemző nagy iparosítás, gazdasági struktúraátalakítás. Ami megvalósult, szerény volt, mégis alapul szolgált ahhoz, hogy a következő évtizedekben az ipar, majd a mezőgazdaság és előbbi ágazat lendületesen fejlődjön. DR. AMBRUS ATTILA PANORÁMA BUDAPEST - Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban fejezte ki részvétét Joa- quim Alberto Chissano-nak, a Mozambiki Népi Köztársaság elnökének, a fegyveres banditák által Homoine járási székhelyen júliusban elkövetett vérengzés kapcsán. * Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban fejezte ki jó kívánságait Pierre Aubert-nek, a Svájci Államszövetség elnökének Svájc nemzeti ünnepe, az Államszövetség megalakulásának évfordulója alkalmából. * Az Elnöki Tanács dr. Lipkovits Károly- nak, az MSZMP KB Politikai Főiskolája rektorhelyettesének - eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából - a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést pénteken Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője adta át. BECS - Nyilvános záróüléssel ért véget pénteken az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó utótalálkozó harmadik szakasza. A tanácskozásokat szeptember 22-én folytatják, azzal a céllal, hogy az év végéig kidolgozzák és elfogadják a záródokumentumot. KUVAIT - Csütörtökön a Perzsa (Arab)-öbölben lezuhant egy amerikai katonai helikopter. Egy katona meghalt, három eltűnt, ötöt kimentettek - jelentette be a Pentagon.
