Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-13 / 163. szám

4 Képújság 1987. július 13. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Megszűnik-e az áramingadozás? Felnagyné Sz. Ildikó dunaszentgyör- gyi olvasónk irta, hogy egy 500 literes hűtőládában motort kellett cserélni, mert leégett Ez azért következett be, mert állandó az áramingadozás, nem megfelelő az áramerősség. A hűtőláda 3 éves, a jótállása lejárt, az új motor pe­dig 3 ezer forintba került Már számta­lanszor jelezték az illetékesek felé, de hiába. „... Azt hiszem, ez közérdekű kérdés, hogy jogos-e az arra való hi­vatkozás, hogy olyan áramerősség van, amelyet a Dédász is kap...” Arra kért levelében választ hogy meddig tart még ez az áramingadozás? Schmidt János, a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzemigazga­tósága üzemigazgatója válaszolt:- Megvizsgáltuk Dunaszentgyörgy villamosenergia-ellátását és ezen belül is olvasójuk lakásának csatlakozását. A fogyasztásmérő helyét, csatlakozó berendezését és feszültségét méréssel ellenőriztük, mely szabványos. Duna­szentgyörgy 0,4 kV-os elosztóhálóza­tán - mint az 1986-ban a helyi tanács­nak címzett levelünkben tájékoztatást is adtunk - községükben 2 darab transz­formátor besűrítést végzünk ez évben - melyből 1 darab már üzembe került.- Községük ellátását biztosító 20 kV- os elosztóhálózat képének a változtatá­sával kívánjuk az üzemzavarok számá­nak csökkentését elérni, tekintettel, hogy a VII. ötéves tervünkben - beruhá­zási források szűkössége miatt - továb­bi változtatások nem szerepelnek. Azonban a feszültséggel kapcsolatos panaszokat a belső hálózat hibája is okozhat, célszerű villamos szakember­rel megvizsgáltatni. Mikor jelentkezhet felvételire? Egy olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkban ne közöljük - irta, hogy fia 8 általánossal vendéglátóiparban, mint eladó dolgozik, de szeretne szakkép­zettséget szerezni. Eredetileg sza­kácsnak jelentkezett, de túljelentkezés miatt nem vették fel. Szeretné tudni, miként szerezhetne szakképzettséget, vagy a megyében hol, mikor indul tan­folyam s milyen formában történik a je­lentkezés. A Tolna Megyei Tanács V. B. keres­kedelmi osztályának vezetője, Andrási Imre válaszolt a kérdésekre:- Amennyiben a vendéglátásban kí­ván a jövőben is dolgozni, akkor az ital- és büféárueladó szakmunkásképző tanfolyam elvégzését javasoljuk, amely 1-2 személyes italbolt, büfé, falatozó, ételbár, pecsenyesütő, eszpresszó üz­letekben való foglalkoztatottsághoz ad szakképzettséget. A felvételi feltétele azonban a 18. életév betöltése. Mivel a fiú a jövő év novemberében lesz 18 éves, lehetőség van arra, hogy je­lentkezése esetén á Belkereskedelmi Minisztérium engedélyezze a jövő év őszén induló tanfolyamra a felvételét. Amennyiben olvasójukat érdekli ez a lehetőség, úgy a jövő év tavaszán, úgy április, május körül a Tolna Megyei Ta­nács V. B. kereskedelmi osztályán szí­veskedjenek érdeklődni. Mikor történik intézkedés? Bokor István szekszárdi olvasónk le­veléből idézünk: „A szekszárdi Tartsay lakótelepet felépítették ugyan, de a csapadékvíz elvezetéséről nem gon­doskodtak. Ezért minden jelentősebb zápor esetén a lakótelepen lévő házak szuterénját elönti a csapadékvíz, sok­szor a szennyvíz is. Ez évek óta köztu­dott probléma, de e tekintetben intéz­kedés nem történt Sőt, az utcán meg- ' építették a járdát, ami jóval magasabb a korábbinál, így a csapadékvíznek el- folyási lehetsőége nincs, mert párhu­zamosan a járdaépítéssel nem oldot- I ták meg. A Szövetség utca sarkán min­den esőnél kisebb tenger jelentkezik.” Kérdésük: Az illetékesek mikor intéz­kednek a csapadékvíz elvezetése ügyében? j Kovács János, a Szekszárdi Városi Tanács elnökének válasza:- Ez év május 6-án a csapadékvíz és szennyvíz öntötte el a Tartsay Itp. 31 -33. számú épület alagsorát. A kö­vetkező napon megrendelésünkre a Kommunális Szolgáltató Vállalat kiszip­pantotta az alagsorba befolyt vizet. Az elmúlt hónapban az épület járdája mel­lett folyókát építettünk - ehhez a lakók társadalmi munkával segítséget adtak. A folyóka június 22-én elkészült, azóta az esők nem károsítják a házat. A Szö­vetség utca vízelvezetésének kiviteli tervét a Gamesz megrendelte. Az építés - a tanács anyagi lehető­ségeitől függően - jövőre kezdődik meg. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK I Társadalombiztosítási tanácsadó Útiköltség-térítés betegeknek Állampolgáraink 1975-től ingyenesen jogosultak az állami egészségügy beteg­ségmegelőző és gyógyító ellátásaira. Ahhoz, hogy ezeket igénybe vehessék, a személyi igazolványon kívül másra nincs szükség. A szakrendelésre, kórházba a betegek csak utazással juthatnak el a legtöbb esetben, mert ilyen intézmények lakóhelyükön nincsenek. Az ingyenes ellátáshoz tehát az is hozzátartozik, hogy az állami egészségügy illetékes orvosa által útiköltség-utalvánnyal ellátott bete­gek részére utazási költségüket a társa­dalombiztosítási kifizető szervek megté­rítik. A kifizetőhellyel rendelkező munkál­tatóknál dolgozók útiköltség-utalványai­kat az ott dolgozó társadalombiztosítási ügyintézőknél adják le, míg a nyugdíja­sok, nem kifizetőhelyhez tartozók, bizto­sítási jogviszonyban nem állók a megyei társadalombiztosítási igazgatóságnál. Az utalványok benyújtása történhet szemé­lyesen, de levélben is. Ha a beteg utazta­tásához állapotára tekintettel kísérő is szükséges, az ő költségét is megtérítjük. Elsősorban vonatköltséget térítünk, ha ennek igénybevételére nincs lehetőség, autóbuszt. Autóbuszköltséget térítünk minden.olyan esetben is, ha annak szük­ségességét az orvos külön igazolja. Na­gyon fontos tudni, hogy az útiköltségeket a társadalombiztosítási szervek csak az utazás napjától számított hetedik hónap Faluház lesz Gönyün, a híres dunai hajósfaluban azt tervezik, hogy faluházat rendeznek be egy forgalomból kivont vízibuszban, amelyet a Mahart a községnek« ajándé­kozott. A motorjától megszabadított járművet a minap vontatták le a gönyüi kikö­tőbe. Innen rövidesen partra kerül, s a he­lyiek, az aktív és nyugdíjas hajósok társa­dalmi munkában teszik alkalmassá jö­vendő funkciójára. Betonalapzatot ké­szítenek számára, kívül-belül felújítják és végéig teljesíthetik, a később benyújtott kéréseket már nem. Úgy gondoljuk, indokolt felhívni az ol­vasók figyelmét néhány speciális sza­bályra is. Gyógyulásuk érdekében sokan veszik igénybe gyógyfürdőket Az ezzel kapcsolatosan felmerült útiköltséget csak akkor téríthetik meg a kifizető szer­vek, ha a lakóhely és a gyógyfürdő közöt­ti távolság a 30 kilométert nem haladja meg. Az állami gyógyintézetek mellett működnek szakszervezeti fenntartású szanatóriumok is, ahová évente sokan jutnak el. Sajnos a szakszervezeti szana­tóriumokba utalt betegeknek utazási költségtérítés nem jár. Hazánkban már sokan rendelkeznek gépkocsival és be­teg hozzátartozójukat nem vonattal, autóbusszal, hanem saját gépkocsijuk­kal viszik szakrendelésre, kórházba, gyógyintézetbe. A jogszabályok ilyenkor is lehetővé teszik az útiköltség megfizeté­sét, de csak olyan mértékben, mintha az utat vonattal, vagy autóbusszal tették vol­na meg. A kórházban, gyógyintézetben ápolt betegek útiköltségét, az ápolás idő­tartamát, a betegség diagnózisát tartal­mazó kórházi igazolvány első (nem indi­gós) példányának benyújtásával kell igé­nyelni. TAKÁTS ERNŐ Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője a vízibuszból átalakítják belső helyiségeit Ezekben a gönyüi hajósok munkájával kapcsolatos emlékek, dokumentumok és eszközök kapnak helyet klubokat rendeznek be és még egy kis halászcsárdának is otthont adnak. Az 1956-ban Vácott készült hajót elő­ször Arácsnak keresztelték, majd Sztá- linváros, végül pedig Dunaújváros néven közlekedett. Harmincegy éven át a fővárosi és kör­nyékbeli dunai kirándulóforgalom szol­gálatában állt Az Érchegység egyik üdülőhelyén hangulatos teraszos vendéglő, jó kiszolgálás, és nincsen tömeg A testvérlapok küldöttségei a fesztiválon: a Szovjetunióból, a lengyel, magyar, csehszlovák, román, bolgár és a jugoszláv testvérlapoktól Karl-Marx-Stadt 32. Pressefest der„FP” A meghívás úgy szólt, hogy a Freie Presse, a Karl-Marx-Stadt megyei újság ünnepségén vegyünk részt. A testvérvárosi kapcsolat része az, hogy lapunk is rendszeresen munka-ta­pasztalatcsere programban vesz részt az NDK-beli laptársunkkal. * Kézben az útlevél, „okéztatva” a repülőjegy, irány Ferihegy 2. Az irány kissé bonyolultnak tűnik, mert nem jártunk még hazánk legna­gyobb légikikötőjében, ezért is az izgalom. No meg azáltal is, hogy a repüléstől, mint közleke­dési rendszertől félünk. Nagyon félünk, ezért két dedalon tabletta nem árt meg, csak hasz­nálhat. Kár volt persze a tablettáért a pénz, mert a gyors, szakszerű, s minden bizonnyal világszínvonalon lévő repülőtéren könnyű volt a dolgunk. A komputer tudta, hogy melyik a gépünk, hol a helyünk, amely kényelmes re- púlöűlés, még álló helyzetben is friss levegőt fuvallt fejünkre a gép, vagy ahova irányítottuk a. szórófejét. S máris kilencezer méter ma­gasan repülünk, rövid egy óra - az öve­ket bekapcsoljuk, a cigarettát eloltjuk, a kó- kadt szendvics maradékát elviszik, s máris ott a kiszállás, s vár bennünket kísérőnk: Angeli­ka Tímár, a Freie Presse személyzeti főnöke. Fogadás a szerkesztőségben. „A felek köl­csönösen kicserélik tapasztalataikat, megál­lapodtak a kapcsolatok további erősítésében, a küldöttségek cseréjében”. A két főszerkesztő-helyettes, a miénk, és a Freie Presséé - nem ír alá megállapodást, nin­csenek mögöttük sorakozó személyiségek, csak az asztalon kávé, üdítő koccintásra wer- muth, és baráti kézfogás. És persze a gondokról is szó esik. Képzel­jük el, hogy lehetne több is az újságuk pél- dánysz^ma, mint 460 ezer, ám a papirhiány miatt nem növelhetik a példányszámot. Sze­retnénk persze mi is ilyen gondokkal küzdeni. Meg olyannal is, hogy az FP-nek 23 szerkesz­tősége van a megyében lévő kisebb-nagyobb városokban, és, hogy ezekkel mennyi a gond. Bár Dombóvár, Tamási, Paks, Bonyhád is ilyen gondokat okozhatna már nekünk - sóhajtunk föl. A város. Chemnitz volt valamikor, 1953-ban változtatták meg a nevét. Tágas - a nagy fokú bombázások megritkitották az ipari város la­kótelepeit, gyárnegyedeit. így az újjáépítésnél szellösre hagyták az utcákat, kereszteződése­ket, és a meglehetősen gyér kocsiforgalom elfér bőven az utakon, utcákon. A város tiszta, a külső negyedek filmfelvételekre volnának al­kalmasak, ha munkásmozgalmi témájú, úgy a századforduló táján játszódó történetet dol­goznának föl. Az üzletek. Tágasak, árukészle­tük nem nagyobb a centrum iparcikkboltoké­nál. A portékák számunkra nem tűnnek diva­tosnak, az árak azonban jóval szerényebbek, mint itthon. A primőrökért hosszú sorok állnak. Az eper most éppen sláger, egy kis kosárban másfél kilóra való 10 és fél márkába kerül. A karfiolt önkiszolgáló rendszerben az üzlet előtt árulják, elmés szerkezetű „nyelő" veszi át a pénzt. A paradicsom gyorsfagyasztott, az üzletekben nincs mirelitáru - nem kedvelik, mondja kisérőnk. A taxi. A több, mint 300 ezer lakosú vá­rosban alig két tucat állami taxi működik. Ezek is jórészt akkor közlekednek, ha a sofő­rök kedve úgy diktálja. Mindössze két maszek taxi van, de ők is csak szigorúan megszabott óraszámot teljesíthetnek, meglehetősen ma­gas adóval a hátuk mögött. Mondtuk is: el­küldjük ide a szekszárdi Hungária Taxi vezető­jét tizenöt emberével, két lakókocsival - meg­változtathatják a város taxizását. Két évet nem adnék neki, ott is megoldódna a nagy ki­terjedésű város közlekedési anomáliája. Egy lakótelepről - hatvanezren laknak ott - csak egy villamos, meg egy autóbuszjárat az össze­kötő a várossal, a központtal - úgy tizkilomé- teres távolságból. Azt nem írhatom, hogy a vil­lamosok zsúfoltak, a buszok tömöttek - mert a járművekben lévő „lakosságsűrűségre" hirte­len nem találok megfelelő jelzőt. Fesztivál az erdőben, a színpadon egy dzsesszzenekar és balettáncosaí, no meg a négyszázezerből néhány ezren a nézők, a résztvevők közül * A koszt. A magyart elsősorban az étel, az ital érdekli. Jó az NDK konyha, amint tapasztaltuk kisvárosban, négycsillagos étte­remben. Bőséges az adag, a sör olcsó és fi­nom, ám úgy tűnik, a hűtői par kissé elmaradt a magyar kocsmákban tapasztalható helyzettől, a meleg italok okán mondjuk ezt. Bár a Rats­keller az kitesz magáért, minden városban van ilyen valamikori piactéri kocsma. Ott hideg a sör, jó az étel, és hosszú sorok állnak az ajtóban bebocsátásra várva. Ennek ellenére a kiszolgálás kitűnő, úgyszintén a terítés, az is igaz viszont, hogy a pincérek nem nagyon tö­rik magukat. * A fesztivál. Végeredményben a fesztivál azért tartatik immár 32. alkalommal, hogy a kommunista pártlapot népszerűsítse. Valljuk be, nagyon értik a németek a szervezést. A Khülwaldi tér, amely valamikor a földesúr várát látta el vaddal, most a fesztiválnak ad otthont. Hatalmas térség az erdőben, mellette csóna­kázótó, a tisztások között sátrak, sátrak hátán, és ember, ember hátán. A három nap alatt négyszázezer látogatója volt a fesztiválnak a megyeszékhelyen és a legnagyobb járási székhelyen tartott ünnepségen, Zwickauban is. Nyolc színpadot állítottak föl. Délelőtt tíz órától este tízig minden színpad „élt”. Ügyesen oldották meg a hangosítást egyik grupp nem zavarta a másikat, ugyanis a művészeti cso­portok, a népi együttesek, a külföldi énekesek, zenészek Zwickau és Karl-Marx-Stadt között „ingáztak”. Testvérlapunk is nagy pavilonnal vonult fel. Az újságírók álltak a pultok mögé, kínálva könyvet, édességet, saját kiadású, 1988-as falinaptárt és sorsjegyet, amelynek bevételét szolidaritási célra fordítják. Természetesen mi is nyertünk a sorsjegyen, meg azon is, hogy ezen a szép nyári napon részt vehettünk egy baráti ország nagy megyei lapjának feszti­válján. PALKOVACS JENÓ Mi is ott voltunk i

Next

/
Thumbnails
Contents