Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-13 / 163. szám
4 Képújság 1987. július 13. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Megszűnik-e az áramingadozás? Felnagyné Sz. Ildikó dunaszentgyör- gyi olvasónk irta, hogy egy 500 literes hűtőládában motort kellett cserélni, mert leégett Ez azért következett be, mert állandó az áramingadozás, nem megfelelő az áramerősség. A hűtőláda 3 éves, a jótállása lejárt, az új motor pedig 3 ezer forintba került Már számtalanszor jelezték az illetékesek felé, de hiába. „... Azt hiszem, ez közérdekű kérdés, hogy jogos-e az arra való hivatkozás, hogy olyan áramerősség van, amelyet a Dédász is kap...” Arra kért levelében választ hogy meddig tart még ez az áramingadozás? Schmidt János, a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzemigazgatósága üzemigazgatója válaszolt:- Megvizsgáltuk Dunaszentgyörgy villamosenergia-ellátását és ezen belül is olvasójuk lakásának csatlakozását. A fogyasztásmérő helyét, csatlakozó berendezését és feszültségét méréssel ellenőriztük, mely szabványos. Dunaszentgyörgy 0,4 kV-os elosztóhálózatán - mint az 1986-ban a helyi tanácsnak címzett levelünkben tájékoztatást is adtunk - községükben 2 darab transzformátor besűrítést végzünk ez évben - melyből 1 darab már üzembe került.- Községük ellátását biztosító 20 kV- os elosztóhálózat képének a változtatásával kívánjuk az üzemzavarok számának csökkentését elérni, tekintettel, hogy a VII. ötéves tervünkben - beruházási források szűkössége miatt - további változtatások nem szerepelnek. Azonban a feszültséggel kapcsolatos panaszokat a belső hálózat hibája is okozhat, célszerű villamos szakemberrel megvizsgáltatni. Mikor jelentkezhet felvételire? Egy olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkban ne közöljük - irta, hogy fia 8 általánossal vendéglátóiparban, mint eladó dolgozik, de szeretne szakképzettséget szerezni. Eredetileg szakácsnak jelentkezett, de túljelentkezés miatt nem vették fel. Szeretné tudni, miként szerezhetne szakképzettséget, vagy a megyében hol, mikor indul tanfolyam s milyen formában történik a jelentkezés. A Tolna Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályának vezetője, Andrási Imre válaszolt a kérdésekre:- Amennyiben a vendéglátásban kíván a jövőben is dolgozni, akkor az ital- és büféárueladó szakmunkásképző tanfolyam elvégzését javasoljuk, amely 1-2 személyes italbolt, büfé, falatozó, ételbár, pecsenyesütő, eszpresszó üzletekben való foglalkoztatottsághoz ad szakképzettséget. A felvételi feltétele azonban a 18. életév betöltése. Mivel a fiú a jövő év novemberében lesz 18 éves, lehetőség van arra, hogy jelentkezése esetén á Belkereskedelmi Minisztérium engedélyezze a jövő év őszén induló tanfolyamra a felvételét. Amennyiben olvasójukat érdekli ez a lehetőség, úgy a jövő év tavaszán, úgy április, május körül a Tolna Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályán szíveskedjenek érdeklődni. Mikor történik intézkedés? Bokor István szekszárdi olvasónk leveléből idézünk: „A szekszárdi Tartsay lakótelepet felépítették ugyan, de a csapadékvíz elvezetéséről nem gondoskodtak. Ezért minden jelentősebb zápor esetén a lakótelepen lévő házak szuterénját elönti a csapadékvíz, sokszor a szennyvíz is. Ez évek óta köztudott probléma, de e tekintetben intézkedés nem történt Sőt, az utcán meg- ' építették a járdát, ami jóval magasabb a korábbinál, így a csapadékvíznek el- folyási lehetsőége nincs, mert párhuzamosan a járdaépítéssel nem oldot- I ták meg. A Szövetség utca sarkán minden esőnél kisebb tenger jelentkezik.” Kérdésük: Az illetékesek mikor intézkednek a csapadékvíz elvezetése ügyében? j Kovács János, a Szekszárdi Városi Tanács elnökének válasza:- Ez év május 6-án a csapadékvíz és szennyvíz öntötte el a Tartsay Itp. 31 -33. számú épület alagsorát. A következő napon megrendelésünkre a Kommunális Szolgáltató Vállalat kiszippantotta az alagsorba befolyt vizet. Az elmúlt hónapban az épület járdája mellett folyókát építettünk - ehhez a lakók társadalmi munkával segítséget adtak. A folyóka június 22-én elkészült, azóta az esők nem károsítják a házat. A Szövetség utca vízelvezetésének kiviteli tervét a Gamesz megrendelte. Az építés - a tanács anyagi lehetőségeitől függően - jövőre kezdődik meg. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK I Társadalombiztosítási tanácsadó Útiköltség-térítés betegeknek Állampolgáraink 1975-től ingyenesen jogosultak az állami egészségügy betegségmegelőző és gyógyító ellátásaira. Ahhoz, hogy ezeket igénybe vehessék, a személyi igazolványon kívül másra nincs szükség. A szakrendelésre, kórházba a betegek csak utazással juthatnak el a legtöbb esetben, mert ilyen intézmények lakóhelyükön nincsenek. Az ingyenes ellátáshoz tehát az is hozzátartozik, hogy az állami egészségügy illetékes orvosa által útiköltség-utalvánnyal ellátott betegek részére utazási költségüket a társadalombiztosítási kifizető szervek megtérítik. A kifizetőhellyel rendelkező munkáltatóknál dolgozók útiköltség-utalványaikat az ott dolgozó társadalombiztosítási ügyintézőknél adják le, míg a nyugdíjasok, nem kifizetőhelyhez tartozók, biztosítási jogviszonyban nem állók a megyei társadalombiztosítási igazgatóságnál. Az utalványok benyújtása történhet személyesen, de levélben is. Ha a beteg utaztatásához állapotára tekintettel kísérő is szükséges, az ő költségét is megtérítjük. Elsősorban vonatköltséget térítünk, ha ennek igénybevételére nincs lehetőség, autóbuszt. Autóbuszköltséget térítünk minden.olyan esetben is, ha annak szükségességét az orvos külön igazolja. Nagyon fontos tudni, hogy az útiköltségeket a társadalombiztosítási szervek csak az utazás napjától számított hetedik hónap Faluház lesz Gönyün, a híres dunai hajósfaluban azt tervezik, hogy faluházat rendeznek be egy forgalomból kivont vízibuszban, amelyet a Mahart a községnek« ajándékozott. A motorjától megszabadított járművet a minap vontatták le a gönyüi kikötőbe. Innen rövidesen partra kerül, s a helyiek, az aktív és nyugdíjas hajósok társadalmi munkában teszik alkalmassá jövendő funkciójára. Betonalapzatot készítenek számára, kívül-belül felújítják és végéig teljesíthetik, a később benyújtott kéréseket már nem. Úgy gondoljuk, indokolt felhívni az olvasók figyelmét néhány speciális szabályra is. Gyógyulásuk érdekében sokan veszik igénybe gyógyfürdőket Az ezzel kapcsolatosan felmerült útiköltséget csak akkor téríthetik meg a kifizető szervek, ha a lakóhely és a gyógyfürdő közötti távolság a 30 kilométert nem haladja meg. Az állami gyógyintézetek mellett működnek szakszervezeti fenntartású szanatóriumok is, ahová évente sokan jutnak el. Sajnos a szakszervezeti szanatóriumokba utalt betegeknek utazási költségtérítés nem jár. Hazánkban már sokan rendelkeznek gépkocsival és beteg hozzátartozójukat nem vonattal, autóbusszal, hanem saját gépkocsijukkal viszik szakrendelésre, kórházba, gyógyintézetbe. A jogszabályok ilyenkor is lehetővé teszik az útiköltség megfizetését, de csak olyan mértékben, mintha az utat vonattal, vagy autóbusszal tették volna meg. A kórházban, gyógyintézetben ápolt betegek útiköltségét, az ápolás időtartamát, a betegség diagnózisát tartalmazó kórházi igazolvány első (nem indigós) példányának benyújtásával kell igényelni. TAKÁTS ERNŐ Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője a vízibuszból átalakítják belső helyiségeit Ezekben a gönyüi hajósok munkájával kapcsolatos emlékek, dokumentumok és eszközök kapnak helyet klubokat rendeznek be és még egy kis halászcsárdának is otthont adnak. Az 1956-ban Vácott készült hajót először Arácsnak keresztelték, majd Sztá- linváros, végül pedig Dunaújváros néven közlekedett. Harmincegy éven át a fővárosi és környékbeli dunai kirándulóforgalom szolgálatában állt Az Érchegység egyik üdülőhelyén hangulatos teraszos vendéglő, jó kiszolgálás, és nincsen tömeg A testvérlapok küldöttségei a fesztiválon: a Szovjetunióból, a lengyel, magyar, csehszlovák, román, bolgár és a jugoszláv testvérlapoktól Karl-Marx-Stadt 32. Pressefest der„FP” A meghívás úgy szólt, hogy a Freie Presse, a Karl-Marx-Stadt megyei újság ünnepségén vegyünk részt. A testvérvárosi kapcsolat része az, hogy lapunk is rendszeresen munka-tapasztalatcsere programban vesz részt az NDK-beli laptársunkkal. * Kézben az útlevél, „okéztatva” a repülőjegy, irány Ferihegy 2. Az irány kissé bonyolultnak tűnik, mert nem jártunk még hazánk legnagyobb légikikötőjében, ezért is az izgalom. No meg azáltal is, hogy a repüléstől, mint közlekedési rendszertől félünk. Nagyon félünk, ezért két dedalon tabletta nem árt meg, csak használhat. Kár volt persze a tablettáért a pénz, mert a gyors, szakszerű, s minden bizonnyal világszínvonalon lévő repülőtéren könnyű volt a dolgunk. A komputer tudta, hogy melyik a gépünk, hol a helyünk, amely kényelmes re- púlöűlés, még álló helyzetben is friss levegőt fuvallt fejünkre a gép, vagy ahova irányítottuk a. szórófejét. S máris kilencezer méter magasan repülünk, rövid egy óra - az öveket bekapcsoljuk, a cigarettát eloltjuk, a kó- kadt szendvics maradékát elviszik, s máris ott a kiszállás, s vár bennünket kísérőnk: Angelika Tímár, a Freie Presse személyzeti főnöke. Fogadás a szerkesztőségben. „A felek kölcsönösen kicserélik tapasztalataikat, megállapodtak a kapcsolatok további erősítésében, a küldöttségek cseréjében”. A két főszerkesztő-helyettes, a miénk, és a Freie Presséé - nem ír alá megállapodást, nincsenek mögöttük sorakozó személyiségek, csak az asztalon kávé, üdítő koccintásra wer- muth, és baráti kézfogás. És persze a gondokról is szó esik. Képzeljük el, hogy lehetne több is az újságuk pél- dánysz^ma, mint 460 ezer, ám a papirhiány miatt nem növelhetik a példányszámot. Szeretnénk persze mi is ilyen gondokkal küzdeni. Meg olyannal is, hogy az FP-nek 23 szerkesztősége van a megyében lévő kisebb-nagyobb városokban, és, hogy ezekkel mennyi a gond. Bár Dombóvár, Tamási, Paks, Bonyhád is ilyen gondokat okozhatna már nekünk - sóhajtunk föl. A város. Chemnitz volt valamikor, 1953-ban változtatták meg a nevét. Tágas - a nagy fokú bombázások megritkitották az ipari város lakótelepeit, gyárnegyedeit. így az újjáépítésnél szellösre hagyták az utcákat, kereszteződéseket, és a meglehetősen gyér kocsiforgalom elfér bőven az utakon, utcákon. A város tiszta, a külső negyedek filmfelvételekre volnának alkalmasak, ha munkásmozgalmi témájú, úgy a századforduló táján játszódó történetet dolgoznának föl. Az üzletek. Tágasak, árukészletük nem nagyobb a centrum iparcikkboltokénál. A portékák számunkra nem tűnnek divatosnak, az árak azonban jóval szerényebbek, mint itthon. A primőrökért hosszú sorok állnak. Az eper most éppen sláger, egy kis kosárban másfél kilóra való 10 és fél márkába kerül. A karfiolt önkiszolgáló rendszerben az üzlet előtt árulják, elmés szerkezetű „nyelő" veszi át a pénzt. A paradicsom gyorsfagyasztott, az üzletekben nincs mirelitáru - nem kedvelik, mondja kisérőnk. A taxi. A több, mint 300 ezer lakosú városban alig két tucat állami taxi működik. Ezek is jórészt akkor közlekednek, ha a sofőrök kedve úgy diktálja. Mindössze két maszek taxi van, de ők is csak szigorúan megszabott óraszámot teljesíthetnek, meglehetősen magas adóval a hátuk mögött. Mondtuk is: elküldjük ide a szekszárdi Hungária Taxi vezetőjét tizenöt emberével, két lakókocsival - megváltoztathatják a város taxizását. Két évet nem adnék neki, ott is megoldódna a nagy kiterjedésű város közlekedési anomáliája. Egy lakótelepről - hatvanezren laknak ott - csak egy villamos, meg egy autóbuszjárat az összekötő a várossal, a központtal - úgy tizkilomé- teres távolságból. Azt nem írhatom, hogy a villamosok zsúfoltak, a buszok tömöttek - mert a járművekben lévő „lakosságsűrűségre" hirtelen nem találok megfelelő jelzőt. Fesztivál az erdőben, a színpadon egy dzsesszzenekar és balettáncosaí, no meg a négyszázezerből néhány ezren a nézők, a résztvevők közül * A koszt. A magyart elsősorban az étel, az ital érdekli. Jó az NDK konyha, amint tapasztaltuk kisvárosban, négycsillagos étteremben. Bőséges az adag, a sör olcsó és finom, ám úgy tűnik, a hűtői par kissé elmaradt a magyar kocsmákban tapasztalható helyzettől, a meleg italok okán mondjuk ezt. Bár a Ratskeller az kitesz magáért, minden városban van ilyen valamikori piactéri kocsma. Ott hideg a sör, jó az étel, és hosszú sorok állnak az ajtóban bebocsátásra várva. Ennek ellenére a kiszolgálás kitűnő, úgyszintén a terítés, az is igaz viszont, hogy a pincérek nem nagyon törik magukat. * A fesztivál. Végeredményben a fesztivál azért tartatik immár 32. alkalommal, hogy a kommunista pártlapot népszerűsítse. Valljuk be, nagyon értik a németek a szervezést. A Khülwaldi tér, amely valamikor a földesúr várát látta el vaddal, most a fesztiválnak ad otthont. Hatalmas térség az erdőben, mellette csónakázótó, a tisztások között sátrak, sátrak hátán, és ember, ember hátán. A három nap alatt négyszázezer látogatója volt a fesztiválnak a megyeszékhelyen és a legnagyobb járási székhelyen tartott ünnepségen, Zwickauban is. Nyolc színpadot állítottak föl. Délelőtt tíz órától este tízig minden színpad „élt”. Ügyesen oldották meg a hangosítást egyik grupp nem zavarta a másikat, ugyanis a művészeti csoportok, a népi együttesek, a külföldi énekesek, zenészek Zwickau és Karl-Marx-Stadt között „ingáztak”. Testvérlapunk is nagy pavilonnal vonult fel. Az újságírók álltak a pultok mögé, kínálva könyvet, édességet, saját kiadású, 1988-as falinaptárt és sorsjegyet, amelynek bevételét szolidaritási célra fordítják. Természetesen mi is nyertünk a sorsjegyen, meg azon is, hogy ezen a szép nyári napon részt vehettünk egy baráti ország nagy megyei lapjának fesztiválján. PALKOVACS JENÓ Mi is ott voltunk i
