Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-13 / 163. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJ, Gépek és emberek Ha azt mondjuk, hogy az építési piacon a kereslet és a kínálat lassan egyensúlyba kerül, hajlamosak vagyunk a beruházási igények és anyagi források apadásában látni az egyetlen magyarázatot Ez azért természetes, mertjelei közvetlenül érzékelhetők. Gondoljunk csak arra, hogy 1968-ban nem indult új állami nagy- beruházás, a metróépítés, az utak korszerűsítése is csak lassabb ütemben folytatható. De legalább ennyire izgalmas az is, hogyan alakult a kínálati oldal? Milyen feltételekkel, lehetőségekkel rendelkeznek a kivitelező építőipari vállalatok, amelyek egyre inkább vállalkozási rendszerben, versenypályázat úlján nyerik el a megbízásokat? Ha a keresletre azt mondanánk, hogy hanyatlik, a kínálatra, az építők technikai színvonalára nehezebbben találnánk pontos jelzőt ahhoz, hogy érzékeltessük, milyen sokan dolgoznak áldatlan állapotok közepette. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a nagy adóelvonások miatt kevés pénz marad a műszaki megújulásra, a felzárkózásra a világ élvonalához - hiszen akik kevés eredménnyel gazdálkodnak, azoknál ez szóba sem kerül, azok annak is örülnek, hogy szinten tudják tartani például a gépparkjukat Hanem a jelenlegi körülmények között kettős teher nyomja a kivitelező vállalatokat: részben a kihasználatlan, nehezen eladható állóeszközöké, máshol pedig az elavult, nulla értékűvé amortizálódott berendezéseké, amelyeket sok ügyesség és pénz ráfordítása árán lehet csak életben tartani. Az csak bonyolítja a helyzetet, ha a kettő egy heíyen található meg: olyan állóeszközök értékesítésével kellene csökkenteni a vállalati 1 veszteségeket amelyek már régen elhasználódtak. Tavaly a kivitelező építőipari vállalatok összesen 38 milliárdos állományából több mint 1 milliárd forint értékű állóeszközt tudtak más célra hasznosítani, de arról csak közvetett adatok találhatók, hogy mekkora értékűtől nem sikerült megszabadulniuk. A készlet nagyságát sejtetik azok a veszteséges vállalatok, amelyek reménytelenül próbálnak ezek eladásával egy kis bevételhez jutni, az öles hirdetések az újságokban, a szemlátomást elárvult nagy telepek, ipari csarnokok, a szabad ég alatt veszteglő daruk, konténerek. A vállalatok állóeszköz-állományának majdnem a felét a különféle gépek, berendezések teszik ki, amelyek elhasználtsága átlag majdnem 50 százalékos, ám vannak olyan géptípusok, amelyeknél ez az arány jóval nagyobb. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gépek, berendezések zöme elavult, korszerűtlen, folyamatos karbantartásuk nagyon sok pénzt emészt föl, sokkal többet, mintha új, értékes berendezések működését kellene szinten tartani. Csakhogy ezek megvásárlására ma az építőipari vállalatok legtöbbjének nincsen pénze. A helyzetet jól szemlélteti, hogy azok a gépek, berendezések, amelyek közvetlenül az építés-szerelésben nyújtanak pótolhatatlan segítséget, azoknak az állománya 1983 óta fokozatosan csökken. Ilyen műszaki háttérrel érthetőbbé és értékelhetőbbé válik az a statisztikai adat is, amelyik azt mutatja, hogy tavaly az egy építőipari foglalkoztatottra jutó termelési érték 4,5 százalékkal emelkedett, miközben a tervezettnél többen hagyták el az ágazat vállalatait A fizikai dolgozók termelékenysége tavaly 2,8 százalékkal nőtt, vagyis többet és hatékonyabban termeltek, mint az előző esztendőkben. Hogy ez az ellentmondás meddig fokozható, azt nem tudni pontosan, de az biztos, hogy véges az emberek teljesítőképessége, azt növelni egy határon túl nem lehet Mint ahogyan az elavult, elértéktelenedett gépekkel, berendezésekkel sem lehet építeni ma olyan házakat, épületeket amelyeket a jövőnek szánunk. Ezért előbb-utóbb új gépekre lesz szükség. Az élet ki fogja kényszeríteni a gépvásárlásokat még akkor is, ha erre ma alig-alig van pénz. SZIKORA KATALIN Báta Jó néhány éve annak, hogy megyénkben is elterjedt a gyümölcstermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági nagyüzemekben aaz akció: a meggyet, a barackot, a szilvát és az almát a lakosság szedi le, s fizeti ki az ellenértékét az üzemnek. A kézi munkaerő a gazdaságokban jelentősen megcsappant, s ezért választották a gyümölcsszüretnek ezt a formáját. Elsőként - cseresznyéskert megyénkben nem lévén - a meggyet árulják a fáról az üzemek, így a bátai November 7. Termelőszövetkezetben is. A „Szedd magad!” akció az elmúlt héten, szerdán kezdődött, a legtöbben mégis szombaton és vasárnap szedték a pándi meggyet, és a korai, apró kajszibarackot a község melletti gyümölcsösben. A meggyet 11, a kajszit 32, az őszibarackot pedig 72 hektáron termelik a szövetkezetben. A középkorai, kései kajszit, valamint az őszibarackot is ilyen akcióban vihetjük el a téeszből. Mennyiségi határ nincs: mindenki annyit szed, ameny- nyit akar. Egyébként a szövetkezet dolgozói is szüretelik a gyümölcsöt: a befőz- nivaló a szigetvári és a paksi konzervgyárba kerül. Fotó: BAKÓ JENŐ Aki leszedi, elviheti A munka gyümölcse Gyerekeknek is élmény Gépkocsikkal a fák között XIII. Gemenci Nagydíj Cubric (Belgrad) először - a Dubnica csapata harmadszor nyerte a kupát Vasárnap befejeződött Szekszárdon a XIII. Gemenci Nagydij nemzetközi országúti kerékpárverseny háromnapos küzdelemsorozata. Az utóbbi évek legerősebb mezőnyét vonultatta fel a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus SE hagyományos viadala, amelyet az idén a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség az „A” kategóriás versenyek közé sorolt. Tizenegy ország 114 porfelhőlovagja randevúzott a megyeszékhelyen, s túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mindvégig nyílt, színvonalas küzdelemben döntötte el a négy szakasz, illetve az összetett egyéni és csapatgyőzelmek sorsát Tegnap délután az ünnepélyes eredményhirdetést követően így búcsúzott egymástól a népes mezőny: „Viszontlátásra 1988-ban Szekszárdon, az újabb megméretésen.” (Részletes tudósítás lapunk 6. oldalán.) Sikeres a „Szedd magad!” akció
