Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

1987. július 11. ^PÜJSÄG 13 XIII. Kerékpáros Gemenci Nagydíj Rajt kettős jugoszláv sikerrel Rajt a szekszárdi Mártírok teréről A szekszárdi Mártírok tere tegnap dél­után 15 órakor még a szokásos, nyugodt képét mutatta, hogy aztán néhány perc­cel később annál inkább megváltozva táruljon az érdeklődők elé. A megyei tanács előtti területre egy­más után gördültek a kerékpárokat szál­lító autók, de hamarosan megjelentek a versenyzők is, lassan taposva a pedá­lokat. Kisvártatva nyüzsgő hangyabollyá változott a tér, s nem véletlenül: tizenegy nemzet 114 kerékpárosa adott ez alka­lommal találkozót egymásnak, hogy megküzdjenek az első etapon, a 122 kilométeres országúti versenyen. Az indítókra nem lehetett panasz, pontban 16 órakor adták meg a várva várt jelet. Elkezdődött tehát a Gemenci Nagy díj! Mindenesetre a folytatás nem a várt­nak megfelelően alakult: a Sió csárdá­nál, tehát rögtön a táv elején sajnálatos esemény borzolta a kedélyeket. Tapasz­talatlanságból, rutintalanságból történt- e, nehéz megállapítani, mindenesetre teljesen váratlanul tömeges bukás követ­kezett be. Néhányan egymásba szalad­tak, s a kárvallottak közül a szekszárdi Taksonyi járt a legszerencsétlenebbül: óriási hátránnyal volt kénytelen folytatni a küzdelmet, amit azonban csakhamar fel is adott. A mezőny közben szinte egy ember­ként mozgott, senki sem erőltette meg magát túlságosan. Minden bizonnyal közrejátszott a viszonylag kényelmes tempóba a hevesen tűző napsütés, ami alaposan próbára tette a kerékpárosok tűrőképességét. Harcot elhagyva kissé felgyorsult az iram, néhányan nem túl nagy meggyőző­déssel „szökési kísérlettel” próbálkoztak meg. Azután ismét visszafogták magukat a bringások, igaz, mindebben közreját­szott a meredek emelkedő is, ez megne­hezítette az ilyen akciók végrehajtását. A Kölesd és Kistormás közti kanyarok ke­mény diónak bizonyultak az eddig nyu­godtan kerékpározó versenyzőknek: a mezőny széthúzódott, nagy kiterjedésű vonalalakzatot vett fel. A néhány mere­dek kaptató viszont újfent lehűtötte a már-már vérmes reményeket. Nem sza­kította szét a társaságot a diósberényi éles kanyarsorozat sem. Mintegy negyven kilométer megtétele után az első hegyi hajrát a pécsi Hirt nyerte, a két lengyel, a varsói Osowski és Wiatr előtt. Hőgyészen, a település központjában szép számú nézőközönség fogadta a Gemenci Nagydíj kerekeseit. Dúzs után újabb szekszárdi, Steig tartott kényszer- pihenőt, s csak gyors kerékcsere után folytathatta útját. Klubtársa, Orlovácz sem járt több szerencsével, lassan, de biztosan elmaradt a gyorsabb iramot fel­vevő versenyzőktől. Hasonló sorsra jutott az ugyancsak „szparis” Egyedi is. Aparhaton fellazult a mezőny, érthe­tően, hiszen már jócskán elfogytak a kilo­méterek. A bonyhád-börzsönyi hegyi hajrá már a valós erőviszonyokat tük­rözte: a nagy favoritnak számító karl- marx-stadti Lötzch és a gerai Kraus volt a leggyorsabb ezen a távon. A szálkai tó menti terület sem hozott döntést: néhányan elhúztak ugyan, de nem tettek szert számottevő előnyre. Úgy tűnt, mintha a versenyzők az utolsó kilo­méterekre tartalékolták volna erőiket. Szekszárd határában a varsói Wiatr vette át a vezetést a dubnicai Masiak és a karl- marx-stadti Lutz Lötzch előtt. A véghajrá­ban mégis óriási meglepetés született. Az esélytelennek tartott belgrádi testvérpár, Rajkó Cubric és Radisa Cubric vágott az élre, s ellenállhatatlan küzdeni akarással ők ketten „birkóztak” meg a nyaktörő kál­vária-dombi emelkedővel. Mögöttük har­madikként az NDK-beli Thomas Schen- derlein, a geraiak kiválósága érkezett. Eredmények: I. szakasz: 1. Rajkó Cubric (Cukaricki Beograd) 2:59,27, 2. Radisa Cubric (Cu­karicki Beograd) 2:59,27, 3. Thomas Schenderlein (Wismut Gera) 2:59,34. Fotó: GOTTVALD KÁROLY Diósberénynél az első hegyihajrához „kaptat” a mezőny BBK-nyitány Szekszárdon Horváth Pál: „Jó lenne ismételni” Szóhoz jut-e Kosztolányi? Pénteken déltájban már megkezdő­dött a nyüzsgés a szekszárd-szőlőhegyi crosspályán. A szervezőgárda az utolsó simításokat végezte, miközben már befu­tott néhány versenyző a magyar váloga­tott tagjai közül. A mieink itt randevúztak, várták a főnököt, Kökényesi György szö­vetségi kapitányt. Érdekes módon az idén először a 125 köbcentiméteres ka­tegória versenyzői futottak be, mig tavaly a „nagyágyúk", élükön a BBK-győztes Gyurászik Lászlóval érkeztek az elsők között. A motoroknál bütykölődők között fel­tűnt Horváth Pál alakja, aki minden bi­zonnyal kellemes emlékként elraktározta magában a tavalyi futamot, amikor a szekszárdi közönség kitörő ovációja kö­zepette a nyakába akasztották a győz­tesnek kijáró babérkoszorút.- Győztünk, és akkor nagyon örültünk, mert a szakemberek még egy lyukas két­fillérest sem adtak volna sikerünkre. De hogy most mi lesz?...- Az a hír járja, hogy a szovjetek, a csehszlovákok és a bolgárok közül töb­ben fölmentek a 250-es géposztályba, a magyar együttes pedig még jobban ösz- szerázódott, így...- Tény, hogy jó lenne ismételni. De ez a ■ futam a BBK nyitánya, szinte semmit sem tudunk a riválisokról, sok a „sötét ló”, aki meglepetést okozhat. No meg itt vannak a kubaiak is. Kaposvárott és Kiskunlac- házán a Hondákkal nagyon jól mentek. Bízunk a hódgépes Horváthban, aki mellesleg négyszeres magyar bajnok, és a másik ismert hazai crossozóban Kam­rás Károlyban. Az A csapat másik két tagja ebben a kategóriában: Baloghi I., Jeszenszky I. B csapat: Baloghi II., Zoltán, Jeszenszky II., Vízi, Ács, Kosztolányi. Ez utóbbi a szekszárdiak másodosztályú je­löltje, akit, ha hozza formáját, könnyen le­het, hogy Kökényesi edző - tekintettel a szekszárdi közönségre - betesz a máso­dik csapatba. A 250-es géposztályban a Gyurászik testvérek mellett minden valószínűség szerint a két kaposvári crossozó, Borka és Siklósi kap helyet az első csapatban. A B-ben várhatóan Solymosi, Halász és Nátó képviseli a magyar színeket. A pa­pírforma alapján nagy küzdelemre van kilátás a bolgár Dimitar Rangelov, a ma­gyar Gyurászik László, és a szovjetek első számú embere, a tavalyi győztes Ju- rij Hugyakov között. Arra az öldöklő csa­tára, amit ez a három klasszis motoros véghez vitt, sokan emlékeznek a nézők közül. Azt hiszem, hogy abban az idő­szakban, amikor a Gemenci Nagydíj me­zőnye szombaton és vasárnap Tolna me­gye országútjain „portyázik” érdemes lesz kilátogatni a szőlőhegyi crosspályá- ra. -bégyé­Kick-box küzdelmek egy BMW autóért A hét vége műsora SZOMBAT Kerékpár: Szekszárdon folytatódik a XIII. Gemenci Nagydíj: 10 órakor a Garay térről rajtol a hegyi versey, 15 órakor gyermek-úttörő-serdülő-senior és női háztömb körüli verseny, 20 órakor nem­zetközi háztömb körüli viadal. Motocross: A szekszárd-szőlőhegyi pályán 14 órától BBK verseny szabad és mért edzés, 15 órakor serdülő-úttörőver- seny. Tömegsport: Szekszárdon a Dózsa sporttelepen 9 órakor községi olimpia megyei döntője. VASÁRNAP Kerékpár: A XIII. Gemenci Nagydíj záró szakaszának rajtja 9.30-kör a Mártírok terén, a cél ugyanitt, beérkezés 14 órától. Labdarúgás: Bátán 17 órakor jubileu­mi találkozó: Báta-őcsény. Motocross: A szekszárd-szőlőhegyi pályán 10 órától Béke Barátság Kupa. A dolgozó fiatalokat várják Már hagyomány az ifjúsági szövetség­ben, hogy a fiatalok minden rétegének szerveznek sporttalálkozót. A diósgyőri várban nemrég rendezték meg a diákok huszadik turisztikai találkozóját. Dombó­vári Ottó, a KISZ KB Sportosztályának vezetője ezúttal a Dolgozó Fiatalok Cam­ping Találkozójának előkészületeiről (Salgótarján, augusztus 20-23.) beszélt az MTI munkatársának.- Az idei találkozó már a kilencedik a sorban - mondta. - Eddig kétévenként vártuk a fiatalokat, de a tavalyi nagysike­rű rendezvény után több biztatást kap­tunk az éves szervezésre. Örömmel pró­bálunk újítani, de ennek ára is van. Eddig a KISZ magára tudta vállalni az utazási költségeket. Ezúttal viszont mindenkinek egyénileg kell gondoskodni a vonat-vagy buszjegyekről. Tavaly több mint másfél ezren vettek részt az eseményen. Nem tartanak attól, hogy ezzel a változással csökken az ér­deklődés?- A MÁV illetékeseivel megállapod­tunk. így minden fiatal kap egy igazol­ványt a találkozóra, ez 33 százalékos uta­zási kedvezményt jelent. Talán így ismét lesz 1500 fiatal a találkozón. A műsor?- A salgótarjáni strandon verheti fel mindenki a sátrát. Utána három napig a környező hegyekben gyalogos, kerék­pár- és autóbusz-kirándulásra lesz lehe­tőség. Hagyományos számainkban (vá­rosismeret, éjszakai akadály- és tájfutás) avatunk bajnokot. Ezek mellett tenisz, lábtenisz, kispá­lyás labdarúgó-bajnokság, majd íjász-, lövész-, lovas- és sárkányrepülő-bemu­tató gondoskodik a szabadidő hasznos eltöltéséről. A sportolás után kulturális rendezvények sora biztosít szórakozást. Hosszú felkészülési sorozat előtt áll­nak a full-contactos kick-box válogatot­tak. A héten még hiányos a csapat, Növényi Norbert igazoltan nem jár ed­zésre, mert mint a Bp. Spartacus birkó­zóinak vezető edzője, az országos baj­nokságon volt elfoglalt. A jövő héttől már teljes erővel gyakorol. Katona Barnabás lábát visszérrel operálták, augusztus el­sejétől már teljes értékű harcos. Az utolsó nyári hónapot Csopakon, edzőtáborban töltik majd a legjobbak. Szeptember közepén az ausztriai Sto- ckerauba utaznak, a vendéglátó váloga­tott elleni mérkőzésre. A viadal után alig több mint két héttel Münchenben rende­zik a szakág világbajnokságát. Az idén EB-t nyert Hanák (világbajnoki címvédő is), Balogh és Növényi győze­lemre esélyes. A vb után nem lesz hosszú a pihenő, december elején Budapest fo­gadja a karatékákat. A Fotoelektronik Vi­lág Kupán várhatóan 500-an veszik fel a kesztyűt. A legjobb versenyző egy BMW 316-os autót nyer. A sportesemény érdekessége, hogy a Sky Channel tévéhálózat révén az egész világ figyelemmel kísérheti a csatákat. A VK nyílt rendszerű, bármelyik stílus képviselője indulhat, ha vállalja a kick­box szabályrendszert, amelyben teljes erővel ütik és rúgják egymást a küzdő fe­lek. Mint Leyrer Richárd, a stílus hazai ve­zetője elmondta, a magyar csapatban nincs bérelt hely. Bármely szakág spor­tolója indulhat a budapesti versenyen, ha a felkészülési időszakban teljesíti a köve­telményeket, s ha a válogatókon nem talál legyőzőre. Vége a középszerűségnek? Néhány éve egy világbajnokkal beszélgettem a pénzről, a juttatásokról. Nagyon elkeseredetten nyilatkozott az anyagiakról, mert úgy érezte, kimagasló eredmé­nyeit nem honorálják eléggé. Szerinte ezen gyorsan változtatniuk kell az illetéke­seknek, mert félő, hogy a későbbiekben egyre kevesebb világbajnoka lesz ha­zánknak. És lám, az elmúlt esztendőben az ÁISH vezetése úgy döntött, hogy - kísérlet­képpen - megsokszorozza a kiváló eredményt elérők juttatását. Vajon mi késztethette a sportvezetőket e változtatásra? Egyértelműen kijelent­hetjük: a juttatások elavultsága! Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy differenciálni kell, ám tudjuk jól, az élet más területén is próbálkoztak(nak) ezzel, egyelőre nem sok sikerrel. Tehát eljutottunk az új ösztönző rendszerhez, ám nem feledhetjük, hogy előtte évekig állandóan kudarcba fulladtak azon elképzelések, amelyek a differenciá­lást szerették volna a sportban bevezetni. Mióta új alapokra helyezték az elosztást, nem meglepő, hogy több jut a világ- és Európa-bajnokoknak, a dobogósoknak és edzőiknek is. Az ÁISH mindezt tette úgy, hogy nem volt több pénze a juttatásokra, mint koráb­ban. Természetesen ebből logikusan következik, hogy azoktól kellett elvonni a pénzt, akik nem érték el az elvárt szintet, akik keveset teljesítettek. Könnyű belátni, az új elosztási rendszerért nemigen lelkesedtek a középszerű sportolók és veze­tőik. Nyilvánvaló, az ÁlSH-nak a sportágak között is differenciálni kellett, természe­tesen az olimpiai sportágak javára. Az elosztást úgy oldották meg, hogy az új rendszerben különbséget tettek azok között, akik számára négyévenként egyszer rendeznek világvetélkedőt, és azok között, akiknek gyakran van lehetőségük nagy viadalokon való részvételre. Voltaképpen leszögezhetjük, a kísérlet sikeresnek mondható, noha az illetéke­sek továbbra is munkálkodnak a juttatási rendszer finomításán, amely az idén végleges formát kap. Mindezeket figyelembe véve, ma már egy sportág kiemelkedő képességű ver­senyzője 20-30 ezer forintot is kasszírozhat, emellett az új juttatási rendszer tá­mogatja a tanulmányaikat végző élsportolókat, és lehetővé teszi az egyéb verse­nyek nyereményeiből való részesedést is. Reális-e a juttatás mértéke? Ezen lehet vitatkozni, de hogy a teljesítménycentri- kusság kerül előtérbe, az kétségtelen, s az is, hogy ez a módszer segíthet kiemel­kedni a középszerűségből. No, persze azért kételyek is vannak. Vajon a magyar sportteljesítményének egyetlen mércéje az olimpiai, világ-és Európa-bajnoki ér­mek és pontok száma? Ha igen, akkor jó-e, helyes-e ez a mérce? Ezek a kérdések tisztázatlanok. A bevezetőben említett világbajnok bizonyára ma sokszorosát kapná annak az összegnek, mint korábban. Ám vigasztalásul elmondhatja magá­ról, a próféta beszélt belőle... E. P. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents