Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
e^TíÉPÜJSÁG 1986. július 11. Fonyódi Györggyel, a Szekszárdi Dózsa ügyvezető elnökével- Arra meglehetősen sok példa van az életben, hogy amikor egy sportoló befejezi aktív pályafutását, edzőként, játékvezetőként tovább tevékenykedik. Olyan esettel azonban már ritkábban találkozunk, amikor az egykori sportoló elhatározza: ha törik, ha szakad, vezetőként fellendíti egyesülete sportéletét.- Életemet a hőgyészi iskolás évektől szinte végig kíséri a sport szeretete: fiatalon aktív kézilabdázóként és labdarúgóként, később elnökségi vezetőként a megyei kézilabda-szövetségen át a mostani munkakörömig. A Szekszárdi Dózsában 1970-72. között futballoztam, a Nagy János edző dirigálta NB ll-es csapat csatársorában legtöbbször csereként játszottam. Mi tagadás, akkoriban eszembe sem jutott, hogy másfél évtized múltán vezetőként még visszakerülök a klubhoz. I- Az imént Högyészt említette indulásként.- Ott születtem és gyermekkoromat is ott töltöttem. Pécsett, a gépipari technikumban érettségiztem, fizikai munkásként a pécsi hőerőműnél kezdtem dolgozni. A katonaság után jöttem Szek- szárdra, előbb fizikai munkakörben dolgoztam, majd a KISZ-, illetve a pártapparátusba kerültem. Politikai főiskolát végeztem, jelenleg a TF sportszervező szakán levelezőként tanulok. I- Mondjuk meg őszintén: két évvel ezelőtt olyan vezetői székbe delegálták, amelyért az adott helyzetben cseppet sem tülekedtek...- Igen, én is tudtam, hogy nem könnyű feladatra vállalkozom, de vonzott a megmérettetés lehetősége. I- A sportmozgalmi terület kellő ismeretének és a vezetői tapasztalatok hiánya sok álmatlan éjszakát okozott a kezdeti időben?- Biztos, hogy előnyben lett volna velem szemben, aki szorosabb kapcsolatban áll a sportmozgalommal. Az álmatlan éjszakákat azok a gondok okozták, amelyek orvoslására a legtöbb energiát kellett és kell azóta is fordítani: az anyagiak előteremtése, a gazdasági háttér biztosítása. Az viszont segítségemre szolgált, hogy korábban nyolc éven át a pártapparátusban éppen a gazdaságpolitikai területen dolgoztam.- Az irányítása alá tartozó legnagyobb Tolna megyei egyesület munkája, versenyzőik sikerei és kudarcai állandóan a sportközvélemény fókuszában állnak. Gyakran a kritikák pergőtüzében is, hi- : szén a mérkőzésekre belépőt váltókat csak az érdekli, hogy pénzükért milyen r produktumot kapnak cserébe a lila-fehér sportolóktól. és ipari tevékenység folytatása. 1980- ban kezdtük, s napjainkban ott tartunk, hogy a 8 milliós forgalom mellett közel másfél milliós értékű tiszta jövedelmet állítunk elő. Ez irányú további lehetőségeinket behatárolja, hogy nem rendelkezünk fejlesztési alappal, illetve a jelenlegi gazdálkodásunk nem teszi lehetővé a kedvező hitel felvételét. I- Mostanság egyre gyakrabban plagizálják sportberkekben is Montecuccoli híres mondását. A klubelnökök nyelvére fordítva: az eredményes sportmunkához három dolog szükséges, pénz, pénz, pénz.- A magyar sportban tapasztalható finanszírozási gondok egyesületünket sem kerülték el. Évek óta deficittel zár gazdálkodásunk. Ez a nagyságrend az 1986-os év végén 1,5 millióra halmozódott fel. Éves költségvetésünk 16-15 millió forint között változik, a saját bevétel tavaly megközelítette az 5 milliót. A vállalati, intézményi támogatás viszont fokozatosan csökkent. I- Ügyvezető elnökként hányszor kellett elnapolnia a munkabérek kifizetését, mert éppen üres volt a kassza?- Hatvanhat főfoglalkozású dolgozónk esetében egy-kétnapos csúszás volt, az ötven főt számláló mellékfoglalkozá- súaknál viszont sokszor fél hónapokat is csúsztunk a bérkifizetéssel. I- Elodázhatatlan gazdasági problémák most egy teljesen új - igaz, hogy Győrben és Zalaegerszegen ezt korábban már megtették - lépéskényszer elé állították elnökségüket- Mint már említettem, a korábbi évek deficites gazdálkodása odáig fajult, hogy az elmúlt év végét 1,5 milliós kiegyenlítetlen számlanagysággal zártuk. Láttuk, hogy gondjaink elhatalmasodtak, azokkal önmagunk nem tudunk megbirkózni. Tavaly szeptemberben kezdtünk el tárgyalni a megyei, városi párt- és tanácsi vezetőkkel a hogyan továbbról. Azóta nagyon sokszor ültünk össze különböző körökben, kerestük a kiutat. Márciusban sportaktiván a város ötven gazdasági egységének vezetői előtt őszintén feltártuk gondjainkat, és elmondtuk, hogy mit kérnénk tőlük ahhoz, hogy egyesületünk teljesíteni tudja VII. ötéves tervi sportpolitikai célkitűzéseit. Ezután a pártbizottság személyes részvételével végigjártuk a vállalatokat, ott szomorúan tapasztaltuk: gazdasági nehézségekre hivatkozva nem tudtak többet vállalni a nekünk nyújtott támogatásból. I- Ahogy mondani szokták, ha egy üzlet beindul... Soron kívül ugyanis egyéb problémák is közbejöttek. amelyek vezetése, kollektívája hajlandó többet áldozni egy-egy szakosztály átvállalásával, vagy a létesítmény üzemeltetésében való közreműködéssel. Ezt a javaslatot elnökségünk elfogadta. E szerint a súlyemelő szakosztályt a húsipari vállalat, az atlétikait a BHG, az úszószakosztályt pedig a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat átveszi. Az új gazdasági közegben önálló sportegyesületet alakítanak, s annak keretében működnek tovább a szakosztályok. Létesítmény vonatkozásában a Pollack utcai sporttelep üzemeltetését a BHG átvállalta, 1988- tól tulajdonjogilag is az ö birtokukba kerül. A városi sporttelepet a jövő év elején a városi tanács visszaveszi, a jelenleg épülő játékcsarnokkal közösen felügyeli és üzemelteti. I- Milyen jövőt tud felvázolni a Dózsa SE három megmaradó szakosztályának?- A két csapatsportágnál - kosárlabda és labdarúgás - az állásfoglalás szerint a jelenlegi színvonal megtartását célozzuk, de egy magasabb tagdíjjal és önrészesedés vállalásával a játékosok, az utánpótlás területén pedig a szülők részéről. Egy lényegesen takarékosabb gazdálkodás mellett, szerényebb nemzetközi programmal és a sportolóknak nyújtott juttatások csökkentésével kívánjuk mindezt elérni. Cselgáncs szakosztályunknál szinte teljes egészében az önfenntartó jelleget tudjuk csak ígérni a jövőben. Azaz, megszűnik minden sportállás ebben a szakágban, nem lesz felkészülési juttatás és nemzetközi program sem. Miután lényegesen csökken nagyságrendünk, ezáltal az általános ügyviteli feladatok köre is, az ügyviteli apparátusunk létszáma felére apad. I- Meg annak a közeli reménye is, hogy egyszer kiforrott játékosok átigazolásával olyan ütőképessé teszik NB ll-es labdarúgó-csapatukat, amellyel száműzhetik házuk tájáról a kieséstől való rettegést.- Reálisan számba véve a jövőbeni lehetőségeinket, azt kell mondjam; ez, sajnos, továbbra is csak óhaj marad Szek- szárdon. Hosszú távon arra a taktikára kell berendezkednünk, amit eddig követtünk. Kétjátékost kell nevelni, az egyiket eladni, hogy a sportág második vonalában való szereplés feltételeit megteremthessük. Utánpótlásképzésünk eddig olyan szinten volt, hogy ezt a feladatot sikerrel oldotta meg. Ezután pedig még eredményesebbé kívánjuk tenni utánpótlás-nevelésünket. I- Meggyőződése, hogy a távozó három, olimpiai pontokat is „termelő” szakosztály életében, szakmai eredményességében nem okoz törést ez a váltás?- Tevékenységi körünk hármas tagozódása Elsődleges feladatunk a versenysport szakosztályainak működtetése. Hat szakosztályunkban 750 igazolt versenyző sportol, kétharmaduk utánpótlás korosztályú, egyesületi tagjaink száma ezer. A megyei teljesítménymutatók 40-50 százalékát produkálja egyesületünk évente. Élversenyzőinket - 14 első osztályú és 49 aranyjelvényes - az országos szakszövetségek gyakran szerepeltetik a .különböző korosztályok nemzeti válogatottjaiban. Második tevékenységi körünk a város szabadtéri létesítményeinek üzemeltetése, karbantartása és a különböző rendeltetésű használatuk koordinálása. Ez nagy gondot jelent, hiszen az erre a célra átadott tanácsi pénzeszközök az elmúlt években nem fedezték a tényleges költségeket. I- A húsz hektárnyi területet felölelő sporttelepeken igen sok megyei, sőt, országos rendezvénynek adtak már otthont- Azt is tegyük hozzá, hogy mások által is elismerten jó házigazdának bizonyultunk. Harmadik területünk, amelyre az élet kényszerített rá minket, a szolgáltató- Valóban. Többek között hogy a Pénzügyminisztérium egyik állásfoglalása a korábban maradvány érdekeltségű melléküzemági tevékenységünket átcsoportosította eredményérdekeltségűvé. így a korábbi tíz százalékról negyven százalékra emelték fel a társadalombiztosítási járulékot. Ez a gyakorlatunkban azt jelentette, hogy a melléküzemági tevékenységünkből sportcélokra átcsoportosítható pénzeszköz 400 ezer forinttal kevesebb, mint amivel a költségvetés készítésekor számoltunk. Ugyanilyen negatívan hatott az ÁISH azon bejelentése - a terv elfogadása után -, miszerint a korábbi felkészülési juttatást az egyesületeknek kell kigazdálkodniuk. I- A város sportérdeke ugyanakkor legalább a szintentartást diktálja.- Június végén válaszút elé kerültünk, ami egyúttal sürgős intézkedést igényelt. Egyik alternatívaként vetődött fel néhány szakosztály megszüntetése. Ezt elvetettük, hiszen abban a városi, megyei vezetés is egyetértett, hogy ennyi sportolót el kell bírnia a megyeszékhelynek. Ezért döntöttünk a második változat mellett: megkerestük azokat a bázisvállalatokat,- Őszintén megvallom, biztonságosabbnak látom az átadásra kerülő szakosztályok sorsát, mint a megmaradókét. Személyes meggyőződésem, hogy az egyszakosztályos sportegyesületeké ,a jövő. I - Sportvezetőként vagy játékosként könnyebb elviselni a kudarcokat?- Sem a pályán, sem az ügyvezetői asztal mellett nem könnyű. Engem egy- egy vesztes meccs ma éppúgy megvisel, mint játékos koromban. Sajnos, ez leginkább „befelé” látszik rajtam. Gyomoridegességben és gyomorfekélyben jelentkeztek a tünetek, kifelé igyekszem a kudarc okozta hangulatomat palástolni. Sportolóink hazai és nemzetközi sikerei azonban mindenért kárpótolnak, az öröm percei ha rövid időre is, de feledtetik velem a küzdelmes hétköznapok nehézségeit. I- Az elkövetkező évekre győzelmekből és sikerekből kívánunk többet Önnek és a 37 éves klub nagy családjának is. Köszönöm a beszélgetést. FEKETE LÁSZLÓ MÚLTUNKBÓL „Ami sok, az sok” - mondhatta egykor a megye alispánja, amikor postát bontott. „Ez már tűrhetetlen, mit gondolnak ott Si- montornyán” - így vélekedhetett a gyön- ki járás főszolgabírája. De vajon miként vélekedtek a simontornyai emberek? - Erre egy névtelen levél adja meg a választ, amelyet az alábbiakban idézünk minden kommentár nélkül. A levél önmagáért beszél. „Méltóságos Alispán Úr! Alázatos tisztelettel tudatom méltóságoddal, hogy Simontornyán segédjegyző választás lesz, és megint a családból akarnak választani. A főjegyző felesége Takács leány. A főjegyző sógora az adójegyző, az adójegyző féltestvére az adóir- nok. Az iskolaigazgató a főjegyző feleségének fivére, vagyis a főjegyző sógora, ugyancsak egyik tanító is sógora és most a segédjegyzői állásra is sógorát akarja a főjegyző. Ilyen módon bárhova fordulunk, közeli rokonba ütközünk. Ezt bizony mindnyájan megérezzük. Különben is az egész község az ő családjával van tele. Kérjük ezeket tekintetbe venni. Alázatos tisztelettel sok simontornyai polgár.” Az alispán május 22-én az ügyet kivizsgálásra megküldötte a gyönki főszolgabírónak, aki eljárt az ügyben. Az 1934. június 5-i jelentésben erről így adott számot: „Jelentem, hogy felfogásom szerint az állás nem tölthető be, tehát a névtelen panaszosok aggodalma alaptalan. Álláspontomat az elöljárósághoz május 31 -én 220. sz. alatt intézett rendeletemben részletesen, és röviden Méltóságod előtt is, kérdésére, Kölesden megindokoltam.” Vallásszabadság Tolna megyében - ’24-ben Már több mint hatvan esztendeje annak, hogy a „Békeharang” (a püspöki methodista egyház közleménye) 1924. december 1-i számában „A györkönyi gyülekezet” címmel képes tudósítást közölt. Néhány nappal később, december 6-án az alispánhoz küldött levelet Nyíregyházáról Wallrabeinstein Jakab methodista lelkész. A többi között ezeket írta: „A györkönyi sajnálatos, s nem európai kultúr államba való vallásüldözéseket elég sokáig hallgattuk el, de mivel azok rendszeresen ismétlődnek s híveinket a szabad vallásgyakorlatban akadályozzák, sőt, most legutóbb prédikátorunkat tettleg is inzultálták, úgy látjuk jónak, hogy a györkönyi viszonyokra, amelyekről Méltóságod eddig bizonyára még nem tudott, felhívjuk becses figyelmét lapunk útján, hogy így legalább ezúton méltoztassék tudomást szerezni azokról a dolgokról, melyek méltóságod egyik községében eddig végbe mentek.” A lelkész arra kérte az alispánt, hasson oda, hogy a vallásüldözés Györköny községben megszűnjön, a hívek zavartalanul gyakorolhassák vallásukat. Milyen eseményekről számolt be a „Békeharang”? A gyülekezet 1921. május 29-én 13 próbatag felvételével alakult meg a községben. A tagok száma lassan, de emelkedett, különösen azt követően, hogy prédikátort kapott a gyülekezet, aki Svájcban tanult. Ezt követően a következőket olvashatjuk a tudósításból: „A szóbeli gúny és apróbb üldözések után jöttek a kövek. 1922. december 26- án éjjel 12 órakor először verte be a vallási türelmetlenség a prédikátor hálószobájának dupla ablakát, s egyúttal az imaterem két ablakát. „1923. május havában, míg a prédikátor hivatalos úton járt — gyűlöletteljes kezek kitépték a veteményes kertjének káposzta s egyéb elültetett s már szépen fejlődő palántáit, s kidobták az utcára az árokba. A fiatal svájci származású prédikátor pár, bár csodálkozott azon, hogy hazánkban, rendezett viszonyok között ez hogyan lehetséges, mikor a községnek ellenőrző közegei is vannak, csendesen tűrte a törvényellenes molesztálást. Dacára a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényeknek, mégis megismétlődtek a támadások és vallásüldözések. 1923. november hó végén megint betörték jó nagy kövekkel a prédikátor lakás két nagy dupla ablakát. A szobában akkor pesti, németországi, s svájci testvérek tartózkodtak, s a fiatal prédikátorné két gyermeke ott aludt a gyermekkocsiban.” „így történhetett aztán meg, újabban 1924. október 26-án, mikor a methodista gyülekezet idei aratási hálaünnepét tartotta, hogy az esti istentisztelet után este 10 órakor megint betörték- a prédikátor hálószobájának ablakait, ahol most már két gyermek fekszik a szülőkkel. De emberéletben most sem történt kár. Csak annyi történt, hogy a kisiető prédikátort, akit a másik szobában tartózkodó budapesti bibliatársulat igazgatója ugyancsak követett, hogy megnézzék, kik a tettesek, az udvaron lesben állók valamelyike hatalmas husánggal megütötte, aztán elfutott az éj sötétjében.” . Nos, a várt segítség elmaradt. Az alispán mindenről tájékozott volt. Már az első eseményekről is. Nem jó szemmel nézte a methodista szervezkedést. Erről tanúskodik az 1923. december 19-én kelt és a paksi főszolgabíróhoz küldött levele: „Értesülésem szerint a dunaföldvári járás területén methodista hittérítő mozgalom kezd lábra kapni és terjedni, sőt Györköny községben egy methodista prédikátor le is telepedett. Mivel ez a mozgalom alkalmas arra, hogy a háború és a forradalmak által felzaklatott, s már megnyugodni készülő lelkek békéjét megingassa, s ezzel kapcsolatosan a közállapotok megszilárdi- tási folyamatát hátráltassa, sőt a bevett vallások hívei s a methodisták között eddig is a közbiztonságot veszélyeztető ösz- szeütközések származtak, felhívom ezért a főszolgabíró urat, hogy ezt az ügyet azonnal a legerélyesebben vizsgálja ki, a methodista tanoknak bevándorolt idegen hirdetőit, mint a konszolidációt veszélyeztető elemeket távolítsa el és minden igyekezettel és teljes szigorral arra törekedjen, hogy ez a mozgalom elfoly- tassék. Eljárása eredményéről hozzám 15 nap alatt részletes jelentést tegyen”. Úgy tűnik, a járási főszolgabírónak kissé más volt a véleménye. Egyetlen mondatos jelentését így fogalmazta: „M. év 24.258 sz. rendeletére a vonatkozó iratok felterjesztésével jelentem, hogy a magam részéről nem látok okot fennforogni a rendőri beavatkozásra.” Dühbe gurult az alispán. Tőle szokatlan hosszú levél megírásába fogott. Nem részletezzük dörgedelmét. Közölte a főszolgabíróval, hogy fenntartja korábbi rendelkezéseit, s utasítja azok végrehajtására. Közölte azt is, hogy értesülése szerint a methodisták zavarják az evangélikus lakosság nyugalmát. „Különösen aggodalomra ad okot az a körülmény - írta az alispán a főszolgabírónak - miszerint a györkönyi methodisták prédikátora idegen állampolgár, már pedig napjainkban, amidőn az országot valósággal elárasztják a veszedelmes idegenek, fokozott mértékben kell, hogy a hatóságok a nem kívánatos elemek káros működésének elejét vegyék. Maga az a tény, hogy Györköny községben a methodisták mozgalma az idegen prédikátor nevéhez fűződik is elegendő arra, hogy a hatóság a legerélyesebb óvintézkedéseket foganatosítsa.” Az alispán követelte a főszolgabírótól, hogy indítsa meg a kiutasítási eljárást a prédikátor ellen. Csakhogy most már a főszolgabíró is mérges lett. Április 14-én jelentett az alispánnak. Idézzük teljes egészében a jelentését, mint olyat, amely az egész ügy lényegét tartalmazza: „Sürgetésére jelentem, hogy ez ügyben ezideig nem volt módomban érdemleges intézkedést tenni, mert ezidő szerint nem állnak még rendelkezésemre bizonyítékokkal támogatott konkrét adatok. A györkönyi ev. lelkésszel folytatott bizalmas tárgyalások során arról győződtem meg, hogy a lelkész a methodista mozgalom elfajulásáról tett előterjesztését csupán általános impressiókra és iskolás gyermekek előadására alapította. Felhívtam úgy a község elöljáróságát, mint a lelkészt, hogy igyekezzék a methodista mozgalom elfajulását dokumentáló, bizonyítékokkal támogatott konkrét adatok birtokába jutni, s ezeket hozzám a vizsgálat megejtése céljából jelentse be. Ezideig sem a lelkésztől, sem az elöljáróságtól nem kaptam jelentést.” Az alispán az ügyet irattárba tétette. A leírt eseménysorozatot követően kapta meg a nyíregyházi lelkésztől az alispán a cikk legelején említett újságot és a levelet. Az alispán a lekésznek azt válaszolta, hogy „állítólagos györkönyi üldözésre vonatkozó soraira értesítem lelkész urat, méltóztassék a sérelmek orvoslása iránt a büntető bírósághoz fordulni.” (Alispáni iratok 711/1924.) Valahogyan így festett a vallásszabadság Magyarországon az 1920-as években. K. BALOG JÁNOS