Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LARJA ■BBHBBBBBBDBBBBHHaBnBaBBHBBHBHBBHKBBHHBBHBUBBBnBB Bérek és adóreform őst azon gondolkodnak a szakemberek, hogy az adóreform esetleges elhatározásával és bevezetésével megszüntethető-e a létezése óta oly sok vitát kiváltó, az általános szabályozó rendszertől lényegében elkülönített keresetszabályozás. Vannak olyan elképzelések - sokan és hevesen vitatják hogy esetleg bevezethető a munkáltatók és a munkavállalók közös megállapodásán alapuló keresetszabályozás. Ez esetben az egyik nagy kérdés, hogy kik képviselnék a munkáltatókat. Az ágazati minisztériumok? Ez aligha megy, lévén hogy az államigazgatás nem :■ léphet fel afféle érdekképviseleti szervezetként. A Kereskedelmi Kamara szakmai tagozatai? Ez már járhatóbb útnak látszik, ám ehhez lényegesen át kell alakulnia a kamarai szervezetnek. És a legnagyobb gond, hogy vannak-e olyan, intézményesen is manifesztálódott érdekkülönbségek a munkáltatók és a munkavállalókat ’■ képviselő szakszervezetek között, hogy ezek alapján valóságos alkupozícióban I egyezkedjenek a mindenkori béremelések mértékéről. És hogy nem fenyeget-e a veszélye annak, hogy minden ágazat, s lényegében minden munkahely nagyjából azonos béremelésért harcolna, nem tűrve el az átlagnál alacsonyabb, de az átlagnál lényegesen magasabb mértéket sem. Ez esetben a megegyezésen alapuló szabályozás a már eddig is rendkívül káros nivelláció konzerválásához, megmerevedéséhez vezetne. A megegyezéses szabályozás támogatói viszont meggyőződéssel hangsúlyozzák, hogy a javasolt módszer már csak azért is megvalósítható, mert minden eddigi bérszabályozási konstrukció lényegében csődöt mondott. Vagy azért, mert alkalmatlannak bizonyult a teljesítménynövelés érdemleges ösztönzésére; vagy azért, mert nem szolgálta az emberi munkával való takarékos, racionális gazdálkodást; vagy azért, mert nem tartotta kellőképpen erős kézben a vásárlóerő-ki- áramlást; vagy éppenséggel azért, mert egyik feladatának sem felelt meg. (Nagy- \ jából - egyes vélemények szerint - itt tartunk most a jelenleg érvényes kereset- szabályozással.) Most nincs hely annak boncolgatásával foglalkozni, hogy a mindenkori keresetszabályozástól olyan funkciók ellátását várták el, amelyekre e szabályozási metódus, minden formájában eleve alkalmatlan. Legalábbis abban ajövede- lemalvonási, árszabályozási és támogatási környezetben, amelyben működnie kellett és kell. Arról sem érdemes hosszasan meditálni, hogy minden bérszabá- s lyozási rendszerrel kapcsolatban elementáris erejű türelmetlenség nyilvánult ■ meg, mihelyst kiderült, hogy valami hiba van, hogy az éppen aktuális szabályozás ' ; nem hozza, de azonnyomban, a várt ösztönzési és legfőképpen a vásárlóerő-kor- : látozási eredményeket. S ez a türelmetlenség rendre tapasztalható volt akkor is, amikor a keresetszabályozás elvi alapjait ásták alá a szinte számolatlanul osztogatott - mert a legkülönbözőbb informális csatornákon keresztül kiharcolt - állami, központi bérpreferenciák. De vissza az alapkérdéshez: Milyen szabályozási rendszer várható a közeljövőben, az adóreform után? Aligha kétséges, hogy nálunk a személyi jövedelemadó . bevezetésével sem szüntethető meg valamiféle központi keresetszabályozás. Azokban az országokban, ahol ezt mellőzik, nem azért mellőzhetik, mert adózási rendszerük része a személyi jövedelemadó, hanem azért, mert olyan piaci viszo- ) nyok között gazdálkodnak, hogy maga a környezet gátolja, sőt teszi lehetetlenné a teljesitményfedezet nélküli bérkiáramlást. Mi pedig, fájdalom, ettől messze vagyunk. Az is nyilvánvaló, hogy a mai rendszer már csak technikailag sem tartható fenn, éppen az adózási rendszerváltozása miatt. Akkor mi lesz, mi legyen? Felmerült a javaslat, hogy mindenképpen meg kell szüntetni a teljesítményhez kötött szabályozást és át kell térni a lehető legegyszerűbb központi bérszabályozásra, egyszersmind a nyereségrészesedésnek sokkal nagyobb ösztönző szerepet kell adni, éppen a munkateljesítmények növelése érdekében. Igen ám, csakhogy a nyereség, mint mérce, rendkívül megbízhatatlan. Néhány durvább, vagy akár finomabb áremelési akció, s máris megugrik a nyereség - a teljesítmények növekedése nélkül. S egyelőre aligha látszik elkerülhetőnek, hogy a vállalatok a nyereségnövelés e roppant egyszerű módszerét mellőzzék. Következetésképpen a nyereségből való nagyobb arányú és differenciáltabb részesedés sem lehet - ilyen körülmények között - a teljesítmény növelésének rugója. Egy másik elképzelés szerint a mindenkori névleges bérnövekedésnek csak egy része függjön a teljesítményektől, másik részét pedig teljesítmény-feltételektől függetlenül is kifizethessék a vállalatok. Ezzel kapcsolatban „csak" az a kérdés, hogy ha egyszer túlságosan is alacsony a népgazdasági terv által megszabott béremelési lehetőség, akkor mi értelme van közontilag is meghatározni, meg teljesítmény-követelményekhez is kötni a béremelést. Sokszor bebizonyosodott, hogy kevés pénzből teljesítményarányosan differenciálni - különösen a szűnni nem akaró inflációs körülmények közepette - lehetetlenség. indezek végiggondolása után alighanem mégis csak járható útnak látszik - nem a közeljövőben, csakis távlatilag - az érdekegyeztetésen alapuló bérszabályozás, akkor, ha ennek pontosan kidolgozott, kiérlelt mechanizmusa körvonalazódna és megfogalmazódna. És addig? Nos addig - tekintettel arra, hogy a közelebbi jövőben, s értendő ez- alatt a következő néhány év - gazdaságunk nagyon szerény teljesítő- képességét is figyelembevéve aligha képzelhető el más szabályozási módszer, mint hogy azt a kevéske pénzt, ami a bérek emelésére fordítható, központilag osszák el, s valamiképp megpróbálkozzanak a nyereségrészesedés ösztönző erejének növelésével. Í Nem a leglátványosabb és főleg nem a leghasznosabb megoldás; úgy is mondhatnánk, hogy kényszerszabályozás lenne ez, mindaddig, amíg a gazdálkodási feltételek, no és persze saját munkánk eredményei nem változnak, nem javulnak - de gyökeresen. VÉRTES CSABA A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tartott, amelyen tájékoztatót hallgatott meg az MSZMP KB 1987. július 2-i üléséről, továbbá megvitatta a Központi Bizottság gazdasági-társadalmi kibontakozást segítő programját és az annak megvalósítását szolgáló szak- szervezeti feladatokat. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke a Központi Bizottság üléséről szóló tájékoztatójában a többi közt rámutatott, hogy a dokumentum a gazdasági-társadalmi életünkben felmerült problémák megoldására, szocialista viszonyaink sajátosságait figyelembe véve vázolja fel a kibontakozás útját. A struktúraváltás kérdéseit elemezve rámutatott, hogy a gazdaság szerkezetének átrendezésére feltétlenül szükség van, de azzal a körültekintéssel, emberséggel és tisztességgel, amit szocialista társadalmi rendszerünk megkövetel. A szakszervezetek véleménye is az, hogy a gazdasági átrendeződés folyamatát meg kell indítani, vállalva annak minden következményét. Gazdasági bajainkból azonban nem a munkanélküliség megteremtésével lábalhatunk ki, s ezt szocialista viszonyaink között a szakszervezetek sem tudnák célként elfogadni. Ugyanakkor fel kell készülni arra, hogy e folyamatok eredményeként elhelyezkedési nehézségekkel is szemben találjuk magunkat, s ennek a feloldása nagy körültekintést, emberséget igényel. A szakszervezeti mozgalom egyik értékmérője, hogy milyen szinten tudja ellátni a dolgozók érdekvédelmét, érdek- képviseletét. Ezeknek az alapvető feladatoknak most ki kell egészülniük azzal, hogy a szakszervezeti mozgalom szocialista viszonyaink között milyen hatást tud gyakorolni a társadalom fejlődésére. Ingatag gazdasági alapokon ugyanis nem lehet az érdekeket eredményesen képviselni és védeni, ahhoz biztosítani kell a megfelelő gazdasági feltételeket is - mondotta a SZOT elnöke. Ezt követően Nagy Sándor, a SZOT titkára elmondta, hogy a szakszervezetek támogatják a kibontakozás programját, s részt vállalnak a benne foglaltak megvalósításából. Széles körű vita után a tanácsülés egyhangúlag elfogadta az elnökség által előterjesztett állásfoglalás-tervezetet. Megnyílt a 11. Pécsi Ipari Vásár „Mi kell egy jó vásárhoz? Történelmi hagyomány, bőséges árukínálat, újszerű termékek, esztétikus környezet, vendéglátói figyelem, gazdag kiegészítő program, jó idő, s ha mindez együtt van, a többi már csak az érdeklődő közönségen múlik.” Piti Zoltán, Pécs Megyei Város Tanácsának elnöke, többek között ezekkel a szavakkal köszöntötte a július 10-19-ig nyitva tartó Pécsi Ipari Vásár résztvevőit, a tegnap délelőtti ünnepélyes nyitáson megjelenteket. A nagyszámú közönség előtt hangsúlyozta, hogy a Pécsi Ipari Vásárnak hagyománya van, s a vásárok mindig hű képét adták a mindenkori társadalmi-gazdasági körülményeknek. A 11. Pécsi Ipari Vásárt ezúttal új helyen, Újmecsekalján rendezték meg, amelyre több mint kétszáz hazai kiállító érkezett. Az ipari, mezőgazdasági és szolgáltató cégek seregszemléjén többek között NSZK-beli, jugoszláv, finnországi, ausztriai és olaszországi kiállítók is részt vesznek. Asztalos Ferenc vásárigazgató, á megnyitóra érkezett vendégek között üdvözölhette Dányi Pált, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első titkárát, Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkárt, aki Piti Zoltánt követően lépett a mikrofonhoz. (Folytatás a 2. oldalon.) Mázaszászvári betonüzem A béléstestekkel egy falut lehetne befedni A Tolna Megyei Épitőanyagipari Vállalat mázaszászvári betonüzemében ezekben a nyári napokban ugyancsak nehéz a fizikai munka. Nemcsak a közismerten betonáru készítése miatti fizikai erőkifejtés, hanem a rendkívüli meleg és a nyílt téren való dolgozás is próbára teszi az embereket. Az üzemben teljesítették a féléves programot, amely ugyancsak nem kevés. Az 1987. évi munkáról szólva Hegyi Zsolt főmérnöktől tudjuk, hogy rengeteg betonárut kell a mintegy hetven munkásnak idén készíteni. Például annyi béléstestet gyártanak - egymillió - amely ezer lakás építéséhez elegendő. Igen keresettek a járdalapok is. A 40x40x6 centiméteresekből 100 ezret gyártanak. Gondoskodnak persze arról is, hogy legyen szegélynek való is, a 20x40x6-os méretűből. A községekben divat lett az új kerítések készítése. Ehhez szükséges jó minőségű betonoszlopot is gyártanak több mint 120 ezret. A piachoz igazodva a Budapesti Tüzép Vállalatnak is szállítanak már, de vevőik a pécsi tüzépek is. Új- donsáe hogy már a telepen is be lehet fizetni és azonnal szállítani a betonárut. A termeléshez szükséges minden anyag rendelkezésre áll. A födémtesteket korszerű gépen készítik, a kerítésoszlopot azonban még jórészt kézi munkával. A vasat is mindig időben megkapják. Asz- szonyok vágják, szereleik össze a drótokat, amelyek az oszlopok vázát képezik. Gondjuk csupán a dunai kaviccsal van. Ugyanis a kívántnál nagyobb szemcseméretű, így a vékony falú béléstesteknél nagy gonddal kell az anyagot válogatni. Cementsilókban tárolják a folyamatos munkához szükséges kötőanyagot. A vállalat a Pécsi Ipari Vásáron új terméket mutat be amelynek jó jövőt jósolnak. Ugyanis az Izoplusz elnevezésű hőszigetelő falazóanyag az új építési szabványnak igencsak megfelelő lesz. A vásár után az igényeknek megfelelően fogják majd ezt az új terméket gyártani.-Pj-Cz. S.Ezer családi házra elegendő béléstestet gyártanak A korszerű keverőtelep A kerítésoszlophoz még fizikai munka is kell
