Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-10 / 161. szám

4 KÉPÚJSÁG 1987. július 10. ♦ ; r ’■§ ■* jr +* M *6 / A'* ^ v^-- ­.............. S orsoltak Csütörtökön délben a genfi Interconti­nental Szállóban elkészítették az európai labdarúgó kupasorozat első fordulójá­nak párosítását. (Az első forduló játék­napjai: szeptember 16. és 30.) A Bajnokcsapatok Európa Kúpjában a magyar bajnok MTK VM a román Steaua Bukarest együttesét kapta ellenfélül. A Kupagyőztesek Európa Kupájában a legjobb 16 közé jutásért az Újpesti Dózsa-----B-----_----------I_______i___________7 G enfben a holland Den Haag ellen mérkőzik. Az UEFA Kupában a 32-be jutásért sorra kerülő fordulóba a Tatabányai Bányász a portugál Guimaraes, mig a Bp. Honvéd a belga Lokeren együttesével méri össze erejét. A kupanyitányon a négy magyar együttes közül a Bp. Honvéd, az Ú. Dózsa és a Tatabánya lesz pályaválasztó, az MTK VM idegenben kezd. XIII. kerékpáros Gemenci Nagydíj A szovjet és a francia csapat bizakodik Egymás után érkeznek Szekszárdra a külföldi kerékpáros-delegációk, s a mai nap folyamán már össze is mérik felké­szültségüket a 122 kilométeres országúti versenyen. Tegnap két, már Szekszár- don vendégeskedő csapat szálláshelyét kerestük fel, s az elképzelésekről, a ter­vekről és a kilátásokról faggattuk riport­alanyainkat. A tamboviakkal az egészségügyi szak­iskola aulájában találkoztunk, éppen a reggeli befejeztével sikerült néhány szót váltani a csapat kísérőivel. Irina Vasziljevna Driha, a küldöttség vezetője az 1980-as turistaútján, ha csak futólag is, már megismerkedett Magyar- országgal. Most másodízben jár nálunk.- Bár számomra csak a torna és a síe­lés után következik a kerékpározás, mégis örömmel vállaltam az utazást Szekszárdra. Tudom, hogy rendkívüli ér­deklődés kiséri ezt a háromnapos küz­delmet. Végre saját magam is tanúja le­szek ennek a nagyszabású sportese­ménynek! Alekszander Szletkov, a tambovi váro­si sportbizottság elnöke régi ismerős vá­rosunkban:- Személy szerint már harmadik alka­lommal kísérhetem figyelemmel a Ge­menci Nagydijat.- Az utazással sem volt gondunk: a Fe­rihegyi repülőtéren már várt bennünket Pálinkás István, a Szekszárdi Spartacus elnöke, úgyhogy azonnal megoldódott minden problémánk. Elárulom azt is, nemcsak a változatos, jól szervezett és színvonalas Gemenci Nagydij nyerte meg egyértelműen tetszésemet, hanem az önök napfényes, zöldterületekkel öve­zett városa is. Alekszander Szletkov mindezekhez hozzáteszi, hogy manapság a Szovjet­unióban a kujbisevi és a rosztovi kerék­párosklubok a legeredményesebbek, a tamboviaknak ezen a téren még van ten­nivalójuk, hiszen valahol a középme­zőnyben helyezkednek el. A Gemenci Nagydíjon résztvevő csapatból ketten egészen fiatalok, újoncok, hárman vi­szont már indultak a múlt évben is a különböző távokon. Alekszej Sinjajev edző óvatosan fogal­maz az eseményeket illetően:- Nézze, a csapat teljesítménye szá­munkra fontosabb, mint az egyéneké. Nem mernék jóslatokba bocsátkozni, vagy lehetetlen terveket szövögetni. Ter­mészetesen reménykedünk az eredmé­nyes szereplésben, de tudja mit: a ver­seny után beszélgessünk erről! * A francia küldöttség mind a négy ver­senyzője újonc, tehát először állnak rajt­hoz a Gemenci Nagydíjon. A fiatalok Bre­tagne, Champagne, a Pireneusok és Pá­rizs vidékeiről érkeztek, s az SZMT szék­házában hangulatos fogadáson tájékoz­tató és filmvetítés segítségével ismerked­tek megyénk életével, nevezetességei­vel. A csoport vezetője, Pierre Dupont egyúttal az FSGT, azaz a Francia Mun­kássport Szövetség országos központjá­nak vezetőségi tagja. Mint beszélgető-, sünkkor hamarosan kiderül, hosszú éve­ken át versenyszerűen rögbizett.- Hogyan kapcsolódik a rögbi a kerék­pársporthoz?- A rögbit csak meghatározott ideig le­het eredményesen űzni, idővel lassul az ember, no meg az állandó magas szintű erőnlétet sem könnyű feladat fenntartani. Ezért áttértem az alpinizmusra, azután mikor a család ezt is megunta, a kerék­pározás mellett kötöttem ki. Itt is több évig működtem igazolt versenyzőként. Az esélyekről érdeklődtünk, de erre már Pascal Duteau, az FSGT kerékpár- szakosztályának vezetője válaszolt.- Bízom benne, hogy csapatunk job­ban szerepel, mint az előző évben. Sok­kal erősebb összeállításban érkeztünk ez alkalommal Szekszárdra, mint tavaly.- Mégis, személy szerint kit jelölne meg a csapat tagjai közül esélyesként?- Nem szívesen nyilatkozom erről, az biztos, hogy pénteken már tisztábban látunk, a versenyen sok minden eldől., * Ma délután 16 órakor megkezdődik a háromnapos, négyszakaszos küzdelem­sorozat. Szombaton újabb kettő szakaszt teljesít a mezőny, majd vasárnap a leg­hosszabb távú országúti etappal zárul a Gemenci Nagydij 1987. évi versenye. A szervezőbizottság kéri, hogy szombaton délután a háztömb körüli verseny útvo­nalán ne hagyjanak gépkocsit a tulajdo­nosok, hiszen 15 órától az utánpótlásko- rosztályúak, este 20 órától pedig a felnőtt nemzetközi mezőny vív nagy küzdelmet a háztömb körüli verseny szakaszán. Sz. Á. Az edzésre készülő tambovi csapat Megvan a holnap Wichmannja? Kenuklasszis a Duna partján A gyémánt előkerült a mélyről Az Atomerőmű SE kajak-kenubázisán napok óta egy igencsak napbarnított ar­cú és testű fiatalember körül forog a vi­lág. Aligha akad valaki megyeszerte, aki ne tudná: Hoffmann Ervin világbajnok az ifjúságiak mezőnyében. Amire nemcsak sikersportágunk hazai hívei csettintettek és hüledeztek a nagy meglepetéstől, ha­nem ott Belgrádban mindjárt sebtében a külföldi szakemberek is. Mert esélyesség ide vagy oda, abban azért mindenkép­pen reménykedtek az NDK-sok, a szov­jetek, hogy a kenu egyesben 500 méte­ren vagy a rövid távú páros valamelyiké­ben „elkapják” Hoffmann Ervint, illetve a Hoffmann-Takács duót. De nem jött ösz- sze nekik... Hoffmann Ervin, ha csak néhány napra is, de újra itthon. Hol is lehetne másutt rá­lelni, mint a Duna-parton, „műhelyközei­ben”. Hallatlanul boldog. Igaz, a tőle megszokott módon nem jár indiántáncot, nem reklámozza, ajnároztatja önmagát. Ülök vele szemben, s mintegy varázs­ütésre megelevenednek előttem Namé- nyi: Kajakos alakok című könyvének fő­szereplői. De nemcsak külsőségekben, hogy Hoffmann is kidolgozott izomzatá- val, annak esztétikumával ókori szobrá­szokat ihlethetne, hanem mint sportem­ber, aki képes a mélyről felszínre hozni a benne rejlő értékeket. Mert milyen egyszerű! Felállnak a rajt­hoz, eldördül a startpisztoly, egy darabig együtt halad a mezőny, majd valaki, vagy valakik egyszer csak kilépnek, elhúznak. És ezek között van a paksiak kenusa. És így lesz előbb országos bajnok, majd most világbajnok. De addig, amíg valaki feláll a világbajnoki dobogó csúcsára, mi mindennek kell közel egy időben telje­sülnie! Kellett egy olyan sportegyesület, amely zászlajára tűzi a kajak-kenu sport­ág felvirágoztatását. Ez az ASE létrejötté­vel megszületett, amelynek vezetői, mint­egy öt-hat évvel ezelőtt imigy érzékeltet­ték szép reményű elképzeléseiket: „Sze­retnénk a Népsport első oldalára kerül­ni”. Most aztán egy háromszoros ifjúsági világbajnokkal vaskosan ott vannak. Kel­lett egy olyan felépítésű, anatómiai adott­ságokkal bíró fiút kiszúrni, mint Hoffmann Ervin, aki erre a „gyilkos számra”, a ke­nura született. S ha ezek az objektív felté­telek összejönnek, akkor... Akkor még tulajdonképpen nincs semmi - csupán el lehet kezdeni valamit. S a nagy kérdés, hogy partner lesz-e ebben az alany. Alá- veti-e magát a kenu önsanyargató gyöt­relmeinek? Mert ebben az állóképességi sportágban önmagában csupán az adottságból, rátermettségből egy szikrá- nyit sem lehet profitálni. Hoffmann Ervin hétköznapjait ez a ve­zérgondolat hatotta át, Hajba edző na­ponta sugározta neki, hogy csakis ez a sikerrecept. Ha más az edző, nem az egy egykori kenuvilágbajnok, akkor talán „Hofi” sem hiszi el olyan könnyen, hogy ez a megfellebbezhetetlen sikerrecept. De önmagában ez a megszállottság sem lehet elegendő ahhoz, hogy valaki a világ legjobbja legyen korcsoportjában. Kell valami plusznak, egyedinek, csak rá jel­lemzőnek lennie. Mert a szovjetek, az NDK-sok, a csehszlovákok is a vizek rabjai lettek, ők is óriási vehemenciával küzdenek azért, hogy növeljék a percen­kénti csapásszámot, hogy a lehető leg­gazdaságosabban lapátoljanak. Az a plusz, ami öt föléjük emelte, az nem más mint a gyorsaság, a gyors erő, amivel megáldotta a sors, de amit nem ajándék­ba kapott, amiért sokat kellett tenni, hogy csillogó aranyban öltsön testet. Belgrádi napok - világbajnoki szemmel „Az, hogy esélyesnek kiáltottak ki, ez óhatatlanul némi terhet rakott rám. A par­ton nekem szurkoló hazánkfiai azonban olyan légkört teremtettek, hogy nem volt bennem semmi drukk. A hármas pályára kaptam besorolást, a széljárás kedvező volt, szóval nem kellett még külön meg- küzdenem a természet erőivel. Vigyázó tekintetemet a 7-8-9-es pálya felé vetet­tem. Itt voltak a riválisok, különösképpen kettő, a szovjet Szergej Mama és NDK-s Blodau személyében. A rajttal általában gondjaim vannak, most jobb volt a szoká­sosnál, de nem annyira, hogy a szovjet­nek ne legyen egy kis pozícióelőnye. Kétszáznál beértem és a hátralevő há­romszázon már az én perceim következ­tek.” „Azzal, hogy a kenu egyes ötszáz mé­tert megnyertem és ugye a mi sport­águnkban az egyéni győzelemnek van a legnagyobb értéke, éreztem, hogy ezzel nincs vége az „aranyvadászatnak”. Per­sze, az még véletlenül sem ötlött fel ben­nem, hogy mindkét párosban, ötszáz és ezer méteren magunk mögé utasítjuk a mezőnyt. Ötszázon még fél távig nagy csatát vívtunk a német hajóval, de ellen­feleink elkészültek az erejükkel a hajrá­ban. Ezer méteren is valami hasonló történt, a szovjet hajó csak fél távig volt partiban. Nem forgott veszélyben a győ­zelem, így 250 méterrel cél előtt elhatá­roztuk Takács Tibivel, hogy csúcsidőre megyünk. Megpróbáltuk fokozni a tem­pót, de addigra már annyira „hullafárad­tak” voltunk, hogy az agy parancsának már abszolút de nem engedelmeskedett az izomzat” Talán ez az apró momentum is hűen érzékelteti Hoffmann Ervin klasz- szisát, acélos akaratát, hogy az ellenfél leküzdése után önmagát akarja leküzde­ni, mert már szinte a világbajnoki győze­lem pillanatában feljebb emelte azt a bi­zonyos mércét. „Hogy én vagyok az új Wichmann - ezzel a jelzővel csak óvato­sabban és azt se bánom, ha mellőzik. Ne feledjük, hogy a kenukirály 17 évesen felnőtt világbajnok lett, én pedig csak ifi győztes vagyok. ráuistt gy Ferjáncz-Senna 2-2. A wroclawi győzelem után már a Libe- rec környéki utakon gyakorol a sokszo­ros magyar rallye-bajnokpáros, Ferjáncz Attila és dr. Tandari János, a hét végi 14. Bohemia rallye-re. Mint Peter Studer, Ferjánczék szponzora, az Imrace Limited igazgatója elmondta, Svájcban, a Camel cég európai központjában nagy presz­tízscsata dúl a Forma-1 -esek és a rallye- sek között. Eddig- döntetlen az állás, Senna is, Ha semmi más nem mutatná, a hihetet­lenül szigorú biztonsági rendszabályok fél­reérthetetlenül jelzik, hogy komoly világver­seny zajlik Zágrábban. A vasárnap óta tartó 14. nyári Universiadén még az újságírók szál­láshelyére, a Hotel Internationalba is csak a repülőtereken megszokott „röntgenkapun” keresztül lehet belépni. Ha a „csipogó" fémet jelez, akkor könyörtelenül kiforgatják az illető zsebeit, átvizsgálják csomagjait, s csak azután folytathatja útját. Ezek után elképzelhető, hogy a versenyzők megközelítése mekkora felada­tot jelent. Elegendő annyit tudni: az Universia- de-faluba csak akkor teheti be a lábát nem oda tartozó személy, ha ezt 24 órával koráb­Ferjáncz is két-két versenyt nyert. A hét végén változhat a helyzet, hiszen kö­vetkezik a Brit Nagydíj, a silverstone-i fu­tam és a Bohemia rallye, a csehszlo­vákiai verseny, Liberec és Mlada Bo­leslav környékén. Ez utóbbi város a híres Skoda gyár székhelye, ezért korábban Skoda rallye-nek nevezték ezt a ver­senyt, csak tavaly változtatták Bohemiára a kettes szorzójú Európa-bajnoki futa­mot. ban írásban kéri. Mindennek ellenére - vagy talán éppen ezért? - rendben zajlanak az ese­mények a „hársfák városában”, ahol a kániku­la még a budapestit is felülmúlja. A szerdai nap kiemelkedő eseménye a Dinamo stadion­ban megtartott sok ezer szereplőt megmozga­tó, az olimpiákon látottakhoz hasonló színvo­nalú megnyitó ünnepség volt. Jóllehet már va­sárnap óta folynak a versenyek két sportág­ban, labdarúgásban és vívásban, a megnyitó kifejezés mégis helyénvaló, mert a tulajdon­képpeni nagyüzem csak csütörtökön indult be. Ekkor öt sportágban kezdték meg illetve folytatták (vívásban) a küzdelmeket a magyar sportolók. Ritka sorozat... Az argentin labdarúgóválogatott kapusa, Nery Pumpido ritka balsze­rencsés sportoló. A világbajnok együttes tagja márciusban kartörést szenvedett, emiatt ki is maradt Car­los Bilardo szövetségi kapitány csa­patából, amely ezekben a napokban a dél-amerikai bajnokság küzdel­meiben érdekelt. Pumpido nemrégiben megkezdte edzéseit klubjában (River Plate), ám ismét súlyos sérülést szenvedett. Kapustársával azon versenyzett, hogy ki ugrik magasabbra. Eközben gyűrűje beakadt a felső kapufába, és gyűrűsujja leszakadt Pumpido 1985-ben a csuklóját törte el, rá kilenc nappal autóbalese­tet szenvedett, amelynek során a ko­csit vezető felesége súlyosan meg­sérült, s ő is kórházba került. Nagyüzem az Universiadén Guimaraes: „Katasztrófa!” Az elmúlt hét végén Cordobában 4-0-ás, KO értékű vereséget szenve­dett Brazília labdarúgó-válogatottja a Dél-Amerika Kupa csoportselejtező­jén Chilétől, és dicstelenül korán ha­zautazni kényszerült Argentínából. Mi okozhatta a háromszoros világ­bajnok kisiklását? Erre keresik na­pok óta a választ vezetők és játéko­sok egyaránt. A Carlos Alberto Silva szövetségi kapitány leváltásáról szó­ló híresztelések légből kapottak vol­tak. A Brazil Labdarúgó Szövetség alelnöke, Nabi Abi Chedid szerint a szakvezető szerződése december 31-ig szól, szó sincs arról, hogy el­küldenéd Az alelnök szerint a 0-4 váratlanul jött, hiszen előtte a brazi­lok 5-0-ra verték Venezuelát.- Túlzott önbizalommal léptek pá­lyára. Amikor a 0-1-es első félidő után csakis támadni kezdtek, felad­ták a (ehetőséget Chilének, hogy ak­kor rúgjon gólt, amikor akar - han­goztatta Chedid. Az elnök, Octavio Pinto Guimaraes sokáig csak egy szót tudott mondani újságíróknak: „Katasztrófa!” Julio Lopes, aki a brazil küldöttség vezetője volt a Dél-Amerika Kupán, önkritikusabb hangot ütött meg:- A 0-4 után egyet lehet tenni: tel­jes egészében felül kell vizsgálni lab­darúgásunk helyzetét. Néhány játé­kosunkból hiányzott az elengedhe­tetlen harci tűz. Carlos Alberto Silva már lehiggad­va, az eseményeket szemmel látha­tóan megemésztve így nyilatkozott:- Ez a vereség a tanulópénzünk. Már a torna előtt hangoztattam: a Mundialt követően felfrissített csa­patnak időre van szüksége. Ezért voltunk európai és izraeli túrán is. Azért kísérletezem, hogy az 1990-es olaszországi vb-döntőben a mexi­kóinál egységesebb válogatottal ve­hessünk részt. Sajnálom a gyors ki­esést, de ilyen buktatók bármely or­szág együttesénél bekövetkezhet­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents