Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-09 / 160. szám

1987. július 9. ríÉPÜJSÁG 5 125 ezer állás pályakezdő fiataloknak Az idén mintegy 120 ezer fiatal fejezte be tanulmányait, s keres magának munkahelyet. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal felmérése szerint a végzősök elhe­lyezkedési lehetőségei - a diplomásokat kivéve - a tavalyinál kedvezőtlenebbek. A vállalatok többsége a gazdasági feltételek szigorodásával a létszám szinten tartására, illetve csökkentésére törekszik; az idén a tavalyinál csaknem tizenötezerrel kevesebb, összesen mintegy 125 ezer állásajánlat várja a fiatalokat. A felkínált munkakörök szá­ma ugyan néhány ezerrel meghaladja a végzősök számát, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden fiatal gond nélkül talál elképzeléseinek megfelelő állást, mert szakmán­ként és területenként igen eltérőek a munkavállalási lehetőségek. A vállalatok igénye az alap- és középfokú végzettségű fiatalok iránt a múlt évhez ké­pest mintegy 10 százalékkal csökkent. A bejelentett igények alapján közülük száz ál­lást keresőre körülbelül 90 munkahely jut. Még mindig a szakmunkásképző iskolát végzett fiatalok elhelyezkedési lehetőségei a legkedvezőbbek. A divatszakmákban azonban - mint a fodrász, a kozmetikus, az autószerelő és a vendéglátóipari szakmákban - nekik sem lesz könnyű megfelelő munkahelyet találni. A hiányaszak- mákban - a forgácsoló, hegesztő, lakatos, kőműves, ács-állványozó, mezőgazdasági gépszerelő és állattenyésztő szakmákban -1,5-2 munkahely jut egy-egy jelentkező­re. Jelentősebb feszültség a gimnáziumban érettségizettek elhelyezkedésében várha­tó. Ez évek óta visszatérő gond, mégis kevesen választanak maguknak a gimnáziu­mokban olyan fakultációs tantárgyat, amelyben valamiféle szakmai ismereteket sajá­títhatnának el. A gimnazisták közül, főként a lányok körében, sokan csak meghatáro­zott időre szóló munkaszerződéssel tudnak majd munkába állni. Néhány munkáltató, mint például a MÁV és a.posta továbbképzési, szakképzési lehetőséggel várja a gim­nazistákat. Csökkent a vállalatok érdeklődése a szakközépiskolát végzett fiatalok iránt is. Elhe­lyezkedési lehetőségeik azonban megyénkben igen eltérőek. Várhatóan a közgazda- sági szakközépiskolát végzetteknek lesz nehezebb megfelelő állást találniuk, hason­lóan az óvónői szakképesítéssel rendelkezőkhöz, akik számára elsősorban a váro­sokban kevés a munkaalkalom. Könnyebben találnak majd munkát az ipari, a postaforgalmi, a vasútgépészeti és az egészségügyi szakközépiskolák végzősei. Az idén a tavalyinál körülbelül 800-zal kevesebb, 13 400 fiatal fejezte be tanulmá­nyait a felsőfokú tanintézetekben. Közülük valamivel több mint tízezren pályázat útján keresnek állást, a tavalyinál jobb kilátásokkal. Számukra az előző évinél 3 százalékkal több munkakört hirdettek meg a vállalatok és az intézmények. Továbbra is a műszaki és gazdasági végzettségű diplo­mások iránt a legnagyobb az érdeklődés. Aki például gépészmérnöki karon végzett, az több mint tíz állásajánlat közül választhat. Keresettek a gazdasági végzettségű, fő­ként a pénzügyi, az iparszakos fiatalok is, míg a korábbiaknál alacsonyabb az igény a külkereskedelmi, külgazdasági szakon végzettek iránt. Az agrártudományi egyeteme­ken diplomázott fiatalok, valamint a természettudományi karokon végzettek elhelyez­kedési lehetőségei hasonlóak a tavalyihoz. A tudományegyetemeken végzett, nem ta­nári képzettségű fiatalok és a bölcsésztudományi karokon végzett biológusok, nép­művelők és könyvtárszakosok munkába állásához most kedvezőbbek a feltételek, mint a korábbi években. Az orvostudományi egyetemekről kikerülteket az idén is más- félszeres álláskínálat várja. Növekedett a pályakezdő pedagógusok részére meghir­detett állások száma is. A legtöbb fiatalnak változatlanul az ipar kínál állást, annak ellenére, hogy itt is csök­kent a pályakezdők iránti igény. A legnagyobb mértékben az építőipar kereslete esett vissza, a tavalyinál 3700-zal kevesebb munkakörbe várják a fiatalokat. Ugyancsak csökkent a mezőgazdaság, a szállítás és hírközlés igénye a fiatalok iránt. A tavalyihoz hasonló létszámban várják a végzősöket a kereskedelemben, mig a vízgazdálkodás, az egészségügy, az oktatás és kultúra területén, valamint a közigazgatási szolgáltatás­ban az elmúlt évinél több pályakezdőnek kínálnak állást. A bejelentett munkahelyek valamivel több mint háromnegyedében fizikai munkakörben kívánják foglalkoztatni a fiatalokat. A lányok nehezebben tudnak elhelyezkedni mint a fiúk. Az idén munkába lépni szándékozóknak mintegy 46 százaléka nő, ezzel szemben az általuk is betölthető munkahelyek aránya csak 35 százalék körül van. A gimnáziumot végzett lányok nehe­zebben, a diplomások könnyebben találnak munkahelyet. Az elhelyezkedési lehetőségek területenként, de még az egyes megyéken belül is igen eltérőek. Mintegy 18 százalékkal csökkent a kereslet a végzős fiatalok iránt a fő­városban. ­Lényegesen szűkültek a munkahelyválasztási lehetőségek Fejér, Pest és Veszprém megyékben is. Az alap- és középfokú végzettségű fiatalok munkába állása az idén is főleg a gazdaságilag elmaradottabb térségekben okoz nehézséget. Szabolcs, Borsod és Hajdú megyékben - a tanácsok előrejelzései szerint - az előző éveknél nagyobb fe­szültségek várhatók. Borsodban az Ózdi Kohászati Üzemek és még néhány más nagyvállalat a végzős szakmunkástanulók közül csak azokat fogadja, akikkel tanulmányi szerződést kötöt­tek. Kielégítő munkalehetőség várja a leninvárosi, az encsi és az edelényi körzetek fia­taljait. Szabolcs megyéből várhatóan az idén is sokaknak kell más megyében állást keresniük, különösen nehéz helyzetben vannak a Fehérgyarmat, Nyírbátor és Vásá- rosnamény környékén lakó fiatalok. Kék busszal Simontornyán Reggel kilenc órakor indult a kék busz Iregszemcséről Simontornyára. Kui Sán­dor gépkocsivezető fuvarozta a kisegítő iskola és nevelőotthon tizennyolc tanuló­ját Lódi Éva tanárnő és Hornok Zoltánné gyermekfelügyelő kíséretében. Az életkoruk eltérő, de valamennyien felsősök. Úticéljuk a bőrgyárhoz irányí­totta őket. Itt három felnőtt várta a cso­portot nem kis izgalommal: Varga József- né, Kovács Antalné és Terebesi István. A kék buszt a parkolóban hagyva meg­indultak Hólik Sándorné kalauzolásá­val, hogy lássák a bőrgyári élet néhány óráját. Így fedezték fel a kikészítő, a készárú- raktár, a csiszolóműhely, a hasítéküzem, a cipőfelsőrész-részlegek zajos, párás, cseppet sem fehér köpenyes munkahe­lyek viiágát. Gyermeki őszinteséggel ér­deklődtek minden megállónál, vagy szót­lanul figyelték a teljesítményre dolgozók mozgását, amint versenyre kelnek az idővel. A tágas ebédlőben fogyasztottak ételt- italt. Itt volt lehetőség rövid beszélgetésre a látogatás apropójáról.- Évtizednél több már - mesélte Varga Józsefné a Tyereskova szocialista brigád vezetője -, hogy kapcsolatunk van az iregszemcsei intézettel. Hol is kezdjem, annyi mindent kellene elmondani, de ne­héz kifejezni azt az érzést, ami miatt vál­laltuk a gyerekek segítését. A brigádunk harmincéves lesz jövőre. Igaz, akkor még nem ez volt a neve, és inkább munkacso­port volt. Az akkori vezető most is itt van velünk, Kovács Antalné. Jelenleg több te­rület dolgozóiból áll a brigádunk, de ennek ellenére összetartónak lehet mon­dani... A beszélgetésbe Terebesi István is kapcsolódik. Az ő családjából hárman - felesége és egyik fia - szintén a gyárban találtak megélhetést. Az a fajta ember, aki nem is hallgatja el, hogy a mozgalmi élet számára örömöt jelent. Egészségi okok­ból került ugyan ebbe a brigádba egy szem férfiként, de jól érzi magát. A bri­gádvezetővel az iregszemcsei kapcso­latra terelik a szót. Télapó- és évzáróün­nepségek, gyermeknapi és egyéb talált alkalmak emlékei idéződnek derűvel szí­nes történeteikben. Varga Józsefné hirtelen feláll és a program szerint következő irányba vezeti a kis csoportot. A gyárlátogatást séta követi, de elő­ször tisztázódik a kék busz sorsa, hogy vele vagy nélküle. Gyalog lépdelnek át a Sió hídján - így döntöt­tek. A műemlék jelle­gű templom hajójába a zárt ajtók miatt nem tudtak bemenni, így a faluval történő is­merkedésük követ­kező állomását, a vár­múzeumot célozzák.- Rózsika nénit, Varga Józsefnét már régi ismerősként kö­szöntik a gyerekeink, amikor eljön az inté­zetbe - mondja Lódi Éva tanárnő -, de más férfiakra is rákö­szöntek most a gyár­ban, akikkel ott (reg­szemcsén, a mun- kásőrgyakorlaton ta­lálkoztak. Talán erről kellene beszélni, a személyes kapcsola­tokról. Intézetünk biztosítja a tárgyi felté­teleket, de a szülők, a család hiányát ezekkel nem lehet pótolni. Az apróbbak a számukra idegenhez is nagyon tudnak kötődni. Amit itt a Tyereskova brigád vendéglá­tásában is éreznek, az nem egyéb, mint amit Varga Józsefné is mondott az imént, hogy szeretetből patronálnak bennün­ket... Simon alországbíró 1964 és 1975 kö­zött felújított, helyreállított várát csöndes érdeklődéssel foglalják el az iregszem­csei gyerekek. Ezután a bőrgyári művelődési házban Lacza Attila igazgató ad rövid tájékozta­tót a kulturális, szórakozási lehetőségek­ről. A színházteremben - ami hétvégeken diszkók színtere is - néhány perces vi­deózás következik. Mielőtt elköszönnénk egymástól, kérésre összegezik a Simon­tornyán látottakat:- Megtudtuk, hogy a gyárban ezeröt- százan dolgoznak - kezdi a bátrabb.- Azt is - vág a szavába egy másik -, hogy a vizesüzemben többet lehet ke­resni, mint a szárazban.- Nekem a cipőfelsőrész tetszett - így a harmadik. Beszélnek még az Illyés Gyula-emlék­szobáról, amit a várban láttak, a szobrok­ról, amit egy keramikus készített. Közben figyelem a jelenlevő felnőttek arcát, te­kintetét, a büszkeséget, amit egy peda­gógus, egy szülő érez, mikor a tanítvá­nya, gyereke sikeres teljesítményét látja. A nem hiába végzett napi munka öröme ül az arcokon. Fagyizáshoz sorakoznak, amire a bri­gád képviselői hívták a gyerekeket. Ez újabb láncszem a kapocsban a brigád és az intézet között. Apró talán, másoknak semmitmondó, de ebben a közösségben lényeges, mert ember van mögötte. Munkásokat és intézetben nevelődő gyermekeket fog ez még szorosabbra a szeretet éhségével és a szomjoltásával együtt. Délután négyre jár az idő, mikor si- montornyai emlékekkel terhelve Ozora, majd Iregszemcse irányába veszi útját a kék busz.-dkj­Nyújtózkodás a takaró végéig(?) Nagy álmok ­Sárpilisre igyekezvén, a községi párt- alapszervezet titkárával, Szathmári Lász­lóval Decsen a véletlen hozott össze. Ahogyan Kovács Sándorral, a Decsi Nagyközségi Közös Tanács elnökével is. Óva intettek, a szomszédos 670 lelkes társközség lakói is szívesen nyújtózkod­nának tovább, mint ameddig a takarójuk ér. Az elköltözött iskola, a lebontott kul- túrház, a korábban önálló tanács, a fél­múltban még élénk életéről, tánctudásá­ról híres népi együttesük a régi szép idők fájó nosztalgiájaként fog visszakö­szönni.- Épp most kellett faragnunk a Petőfi utca útburkolására benyújtott költségve­tésükből - mutatja a tervrajzot a tanács­elnök -, mert az összeget túlzottnak talál­tuk. Csak a rendelkezésünkre álló pénz­ből tudunk gazdálkodni, abból pedig nemcsak nálunk van kevés. A napokban kezdték meg a bolt födémjének felújítását kis lépések Sárpi/isen A szociális otthon a falué is- A pilisiek közül többen a tanácsók összevonását is a decsiek számlájára ír­ják - mondja Szathmári László a Zsiguli­ban, útban a község felé. - Egyébként Decsen építkezem a családommal, de a szivem szerint továbbra is pilisi vagyok. Az itt élőknek több mint a fele az idősebb korosztályhoz tartozik. A munkaképes korú lakosság zöme a bátaszéki Búzaka­lász Termelőszövetkezetben dolgozik. A pártszervezet elsősorban a közellátás gondjainak közvetítésével tehet sokat. A megyei tanács 200 ezer forintos támo­gatásával most épül az új, korszerű ve­gyesbolt a faluközpontban. Az áfész, amelynek hozzávetőleg 300 ezer forintjá­ba kerül a beruházás, a decsi tanácstól vette át az épületet ötvenéves használat­ra. Átalakítása a termelőszövetkezet és az érdekelt intézmények társadalmi munkájával történik. A községi pártalapszervezet titkára a decsi és pilisi részleggel működő szociá­lis otthon vezetője. A régi iskolában még 1977-ben települt megyei intézmény nagy segítséget jelent a község egész­ségügyi ellátásában. Konyháján főznek az óvodának, és néhány helybéli idős nyugdíjas ember is innen kapja az ebé­det. A rászorulókat rendszeres fizikote­rápiás kezelésben részesítik. Gyógy­szerkészletük pedig sokkal bőségesebb, mint a rendelőben lévő házipatikáé. Vita a bogrács fölött Annyi bizonyos, nem a bográcsban ro- tyogó körömpörkölt illata csalta a frissen vakolt, hűvös raktártérbe Erlich János községi elöljárót. Inkább a tenni kész, fe­lelős kíváncsiság: együtt van-e már min­den faanyag a födémtartó ácsolat rész­beni kiváltásához, hány kerítésoszlop kerül az utcafrontra és így tovább. A kö­röm pedig csak puhuljon - majd ültesse asztalhoz a Búzakalász Termelőszövet­kezet kőművesbrigádját és mindazokat, akik „ma” részt vettek a bolt átalakítási munkáiban. Az építésből nemcsak a téeszben dolgozó pilisiek vették ki részü­ket, nemcsak a szociális otthon különbö­ző szakmákban jártas karbantartói, de a Szekszárdra, Bátaszékre elszármazók közül is többen. Vállalt feladatukkal a sárközi lakodalmasra, július 19-re min­denképpen végezni akarnak. Egyikük megjegyzi, nemcsak a boltra, de faluházra is szükségük lenne, ahol az ünnepeket, lakodalmakat, falugyűlése­ket megtarthatnák. Vita támad, többen az iskola visszaállítása mellett kardoskod­nak, az indulatok régvolt, máig eleven sé­relmeket görgetnek elő.- Nagyon jól tudjátok, hogy ma, amikor tízezer forintokért is harcolni kell, fölösle­ges álmokat kergetni - veti közbe Erlich János. - Az öreg parókia viszont 150 ezerért megvásárolható és majd közö­sen otthonossá is tesszük a faluház cél­jaira. Ebben már a közeljövőben lépni akarunk. Hány hajóban evezünk? Széles lombkoronájú fák alatt kalauzol az elöljáró a régi tanácsházához. A látot- tak-hallottak ellentmondásain töpreng­ve kérdezem Erlich Jánostól, milyen a kapcsolatuk a decsi tanáccsal. Tulajdonképpen kevesen vagyunk ah­hoz, hogy érdekeinket érvényesítsük. Decsen huszonhat tanácstag dolgozik. Ez nagyon sok mindent meghatároz. Ha nincsenek megfelelő kapcsolataink, le­szavaznak bennünket. Fő elképzelésünk ebben a tervidőszakban, hogy minden évben építünk egy utat, útszakaszt. Most történt, hogy az erre vonatkozó tervünket a megérkezésünk nélkül módosították. Jól tudjuk, hogy az itt befolyó összegek szerények, együttesen is alig tesznek ki többet félmillió forintnál, de a közös ta­nácsnak olyan pénzforrásai is vannak, amelyeknek egy arányos hányadára a kisközség is igényt tarthatna. Nemcsak a gazdálkodó szervek befizetéseire gon­dolok, ahová mi is munkaerőt adunk, ha­nem élenjáró eredményeinkre a társa­dalmi munkában, amit a decsiekkel kö­zösen értünk el. Busszal öt perc A falu csendes, dolgos hétköznapjait éli. A lakosság elvándorlása megállt, né­hány fiatal is visszaszállingózott a szülő­földjére. A Jókai utcában kijelölt házhe­lyek előtt ássák a vízvezeték árkát. Itt még olcsón lehet telekhez jutni. A Decsre járó alsó tagozatos gyerekek az idei tavasztól kezdődően egy órával később kelhettek, mert 7 óra 50-kor is megállt egy busz a faluközpontban, míg a felsősök továbbra is a 6 óra 50-kor induló járatra szálltak. Igaz, a később indulók csak ritkán értek be csengetésre, mert a busz jobbára késve érkezett. Reménykednek a hely­beli szülők, szeptembertől a helyzet vál­tozni fog. A szomszédság busszal öt percre, karnyújtásnyira van innen. Kérdés, hogy a távolság amonnan nézve mekkora. BÓKA RÓBERT Fotó: CZAKÓ SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents