Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-08 / 159. szám

1987. július 8. ( TOLNA '' _ 6 NÉPÚJSÁG Tíz év és a 10. születésnap mérlege Világrekordok helyett minden idők leg­jobbját megközelítő nagyszerű, stadion­csúcsok tették emlékezetessé a hétfő esti Hungalu Budapest Nagy díj nemzet­közi atlétikai versenyt. Fémjelezte két ju­bileum is: 1978 óta most tizedszer ren­dezték meg a nagy gálát, amelyen az idén először szerepelt nemzeteket is fi­gyelembe véve eddigi története alatt ke­reken 50 ország sportolói vonultak fel. Köztük olyan sportági csillagok, mint a brazil de Oliveira, az amerikai AI Oerter, Renaldo Nehemiah, Carl Lewis, Edwin Moses, az új-zélandi John Walker, az NDK-beli Uwe Hohn, a jamaikai Don Quarrie (1980-ban még versenyzőként, idén már menedzserként), az olasz Sara Simeoni, a csehszlovák Helena Fibinge- rova és Jarmila Kratochvilova, a brit Ste­ve Ovett és Steve Cram, a szovjet Jurij Szedih, a román Doina Melinte és még sokan mások, olimpiai és világbajnokok, világrekorderek. Vitathatatlan: a magyar főváros nevét hirdető atlétikai verseny a világ legtekin­télyesebb viadalai közé emelkedett, megnyerve a hazai és külföldi támogatók segítségét, felkeltve számos élenjáró tv- társaság figyelmét. Nagy és eredményes munkát végzett a dr. Békési László vezet­te szervezőbizottság, amelynek összeté­tele 1978 óta lényegében változatlan, ab­ban kivétel nélkül lelkes és hozzáértő tár­sadalmi munkások tevékenykednek. Tíz év leforgása alatt mindössze egy vi­lágcsúcs, Steve Cram 1985-ben elért 4:51,39 perces teljesítménye 2000 méte­ren, került a mérlegre, de csaknem ilyen értékű produkciónak számított, amikor Ovett 3:31,57-et futott az 1500-on, Melin­te 1:56,81-et a női 800-on, vagy amikor Markov 17,80 m-ig repült a hármasug­rásban, Jurij Szedih kalapácsa pedig 85,68 m-ig. A bravúros fellépések sorába hétfőn a brit Linford Christie (10,03) és a jamaikai Merlene Ottey (10,92) 100 m-es eredményei kerültek föl. Az idei versenyen Edwin Moses ötödik győzelmét aratta. Ottey és honfitársa, a 400 m-es síkfutásban szerepelt Came­ron harmadszor lett első. Nyolc év után - győztesen - tért vissza Budapestre a 110 m-es gátfutásban első helyezett amerikai Greg Foster. Tavalyi és 1982-es sikerét ismételte meg a távolugró ugyancsak amerikai Larry Myricks. Mint mindig, a hétfői viadalon is akadt több meglepetés, így Salbert Ferenc - idén harmadik - ér­tékelhetetlen kiesése, valamint a világ legjobbjára készülő román Maricica Pui- ca veresége a női 3000 m-en az amerikai Mary Kniselytől. A papírforma felborulá­sát jelentette a világcsúcstartó Donkova veresége is, akit honfitársnője, Zagor- cseva előzött meg a 100 m-es gátfutás­ban. Parádés szám volt a 110 m-es gátfu­tás, ahol Greg Foster ezredmásodperc- nyi különbséggel előzte meg a kanadai Mark McKoyt, ugyanúgy a hármasugrás is, ahol élményszámba ment Mike Con­ley és Hriszto Markov párviadala. A Hungalu Budapest Nagydíj csak egy állomás volt az IAAF Mobil Grand Prix versenysorozatában, s csupán egy kilo­méterkő az augusztus 29-én Rómában kezdődő világbajnokság felé vezető úton. Szerdán este már mindenki Berlin­re figyel, az ugyancsak hagyományos olimpiai nap eseményeire, a GP újabb erőpróbájára, amelyet a londoni és a niz­zai versenyek követnek. Nincs megállás, a versenyévad második félideje is monstreműsort kínál. Pihenő csak szep­tember 11., a Grand Prix brüsszeli döntő­je után következhet. Labdarúgás Szerződési fegyelem? Megkeződött a labdarúgó átigazolási idény, ami e hónap végéig tart. Előrelát­hatólag igen sok játékost érint majd a klubcsere. Az MLSZ-ben az elmúlt hetekben forrt-pezsgett az élet, miután egy új átigazolási szabályzaton dolgoztak a szakemberek. Sikerült is egy tervezetet megalkotnia az illetékes bizottságnak, amelyet az ÁiSH elnökéhez továbbítanak jóváhagyásra. Ebből világosan kitetszik, ha elfogadják az előterjesztést, akkor is csak a jövő évi átigazolási idényben lesz érvényes az új szabályzat. Az idén tehát a bizottság még a régi paragrafusok szerint ténykedik, noha kísér­letképpen néhányat már alkalmaznak az újak közül is. A kérdés csak az, hogy ez a felemás szabályzat hogyan állja ki a próbát? Bizonyára sok érdekes és váratlan átigazolásról fogunk hírt kapni a harminc nap alatt, hiszen a szerződtetett játékosok közül eddig mintegy százhúszan cse­réltek klubot évente. Ez sok-e vagy kevés, nehéz megállapítani, ám úgy gondo­lom, ezentúl az MLSZ-nek is az lesz az érdeke, hogy szorgalmazza az egészséges mozgást az egyesületek között, miután a játékos új klubja tíz százalékot fizet a szövetségnek az átigazolás után. (A befolyó összeget az MLSZ-nek az utánpótlás nevelésére kell fordítania, így pénzhez juthatnak az eredményesen nevelő kis egyesületek, diáksportkörök és az iskolák is.) Nehéz helyzetben lévő labdarúgásunkra ez a változtatás pozitívan hathat, ha a játékszabályokat az érdekeltek betartják. A kényes ügyekben az MLSZ felelőssé­ge is megnövekszik, hiszen jogosan mondhatják az egyesületek, az átigazolási munkáért jelentős összeget fizetnek. Úgy néz ki, az MLSZ rögtön egy vizsgafeladattal bizonyíthatja „felkészültségét”, ugyanis a szerződésekkel kapcsolatban Góliás Róbert, az átigazolási bizottság elnöke azt nyilatkozta, hogy a játékosok még az átigazolási idény előtt előszerző­dést vagy megállapodást kötnek, ez végül tartalma szerint szerződés, amelyet a testület komolyan vesz. Lehota István, a Dunaújvárosi Kohász SE szélvész gyors olimpiai válogatott jobbszélsője adta fel a leckét az átigazolási bizottságnak (hacsak a klubok menet­közben meg nem egyeznek) azzal, hogy a Vasassal kötött előszerződését sem­misnek tekinti, és az MTK-VM-et választja új egyesületéül. A Hungária körúton a Lehota által bemutatott előszerződésre az volt a reagálás, hogy jó esély van a le­igazolásra. Sőt Verebes edző egyik nyilatkozatában már ennél is tovább ment: már saját játékosának tekinti a dunaújvárosi csatárt. A Lehota-ügy kapcsán máris felmerül néhány kérdés: Először: Verebes miként nyilatkozhatta azt, hogy Lehota az MTK-VM-é? Másodszor: Milyen a szerződési fegyelem a labdarúgóknál? Harmadszor: Képes lesz-e az MLSZ megküzdeni azokkal az erőkkel, amelyek saját érdekeikért egy jó képességű fiatalembert Ígé­retekkel elcsábíthatnak, és írásban adott szavát megszegetik vele? E. P. A. Az Universiade hírei NB ll-es ligaértekezlet Az NB ll-es labdarúgó-szakosz­tállyal rendelkező egyesületek li­gaülését ma 10.30 órakor tartják áz MLSZ tanácstermében és elkészítik az 1987/88-as bajnoki év sorsolá­sát is. Kajak-kenu Érmek Velencéről Velencén rendezték meg a Köfém Ku­pa kajak-kenuversenyt, ahol 33 egyesü­let 1410 sportolója mérte össze felké­szültségét. A kétnapos erőpróbán a Szekszárdi Spartacus képviselői is rajt­hoz álltak, s főként Nagyváradi Tibor ré­vén - aki egyebek mellett 1 arany, 2 ezüst és 1 bronzérmet szerzett - ismét bizonyí­tották tudásukat. Eredmények: felnőttek, K-1 500 m I. o.: 4. Nagyváradi P. K-1 1000 m: 2. Nagy­váradi T. K-1 10 000 m: 1. Nagyváradi Ti­bor. K-2 500 m: 5. Nagyváradi T.-Eller- mann. K-2 1000 m: 3- Nagyváradi T.-EI- lermann. K-4 500 m; 2. Nagyváradi T.-0lermann-$chneider-Bókés, 5. Eg- ri-KoléSZár-Rohr-Jutasi. K-1 500 m II. o.: 5. Gukf. K-2 1000 m: 3. Egri-Guld. K-1 500 m III. o.: 5. Egri. Ifjúságiak: C-2 500 m: 6. Vas-Mátés. C-2 1000 m: 2. Vas-Mátés. Serdülők, K-1 500 m: 2. Fekete. K-1 2000 m: 3. Mészáros. K-2 500 m: 1. Mé­száros Zoltán-Fekete János. K-4 500 m: 2. Ganczer-Kvanduk-Tantos-Gyöngyö- si, K-4 1000 m: 5. Ganczer-Kvanduk- Tantos-Gyöngyösi. Úttörők, fiúk, MK-1 2000 m: 4. Sza- kály. Lányok, K-2 2000 m: 2. Fekete- Bauer. Részletes jelentések érkeztek Zágráb­ból, a 14. Universiade első döntőjéről. A nap szenzációját kétségtelenül a világ- bajnokságra készülő magyar tőrvívók okozták, akik az első három helyet meg­szerezték, s így az éremtáblázaton egye­lőre csak Magyarország szerepel. A férfi tőrdöntő asszói: negyeddöntő: Szekeres Pál-Bandach 12-11, Szelei Ist­ván—Plumenail 11-9, Cervi-Arpino 10-2, Érsek Zsolt-Krzesinski 10-1. Elődöntő: Szelei-Szekeres 10-7, Ér- sek-Cervi 10-6. A 3. helyért: Szekeres-Cervi 11-9. Döntő: Érsek-Szelei 10-6. Végeredmény: 1. Érsek Zsolt (Magyar- ország), 2. Szelei István (Magyarország), A Tolna Megyei Atlétikai Szövetség 13-18 évesek részére összetett minősítő versenyt rendezett Szekszárdon. A há­rom korosztály közül a legkisebbek éltek legtöbben a részvétel, ezzel együtt az eddiginél jobb eredmény elérésének le­hetőségével. A nagy hőség ellenére három verseny­ző teljesítette e versenyszám aranyjelvé­nyes szintjét. Eredmények; Ifjúsági (17-18 éves) hétpróba: 1. Galló Edina (Sz. Dózsa) 3254 pont. Serdülő „A” (15-16 éves) Megkezdte felkészülését a Siófoki Bá­nyász labdarúgócsapata. Július 6-15-ig naponta kétszer edzenek napközis rend­szerben. A régi játékosok közül senki sem hiányzik. Az újak - Szabó László Ta- tabányáról, Borostyán Mihály a Vasas­ból, Händen Péter a Honvéd Szondi SE- ből és Holp Tibor a debreceni egyetemi csapatból - is edzésbe álltak. Július 16- án négy napra az NSZK-ba utaznak elő­készületi mérkőzésekre. 3. Szekeres Pál (Magyarország), 4. Fede­rico Cervi (Olaszország), 5. Lionel Plu­menail (Franciaország), 6. Marco Arpino (Olaszország), 7. Leszek Bandach (Len­gyelország), 8. Adam Krzesinski (Len­gyelország). Érsek Zsolt a döntőben végig kiemel­kedően vívott, különösen a világbajnok­ságot nyert olasz csapat tagja, Cervi elleni győzelme nagy fegyvertény.- Nagyon elégedett vagyok - mondta Érsek Zsolt a döntő csörte után. - Nem számítottam erre a sikerre, hiszen na­gyon fiatal vagyok s ebben a számban sokat számít a rutin. A labdarúgótorna újabb mérkőzése: C-csoport: Dél-Korea-Szovjetunió 3-2. hétpróba; 1. Péterbencze Csilla 4777, 2. Posta Katalin 4443, 3. Csillag Tünde 4273 pont (mindhárom Sz. Dózsa). Ser­dülő „B” (13—14 éves hatpróba); 1. Bara­nyai Gabriella 3667, 2. Geisz Mercedes 3494 (mindkettő Sz. Dózsa), 3. Viktor Ma­riann (Paks) 2787 pont. Serdülő „B” (13-14 éves) nyolcpróba; 1. Szabó Zsolt (Dombóvár) 2965, 2. Beke Géza 2707,3. Tóth Attila 2706 pont (mindkettő Tamási). A versenyen meghívottként indult ma­gasugrásban a dombóvári Mayer Ildikó, aki 172 centimétert ugrott. Július 24-től 26-ig rendezik a hagyo­mányos Siótour Kupát, amelyen két kül­földi klub mellett egy NB l-es fővárosi csapat lesz a Bányász vendége. Július 28-29-én két mérkőzést játszanak Eszé­ken. Augusztus 1 -jén és 2-án részt vesz­nek Zalaegerszegen a Caola Kupában, a ZTE és két külföldi együttes társaságá­ban. Kaszás Gábor edző szerint a csa­patból senki nem jelentette be távozási szándékát. Atlétikai minősítő verseny Elnök elvtárs - Jenő bácsi A sport hosszú távú befektetés Az elkövetkező hetekben többször is találkozhat majd az olvasó nem hosszú lélegzetű portrékkal. Elek­ben olyan sportembereket igyek­szünk bemutatni, akiket ugyan el­kerül a rivaldafény, de sportszere^ tetükkel, áldozatvállalásukkal és nem utolsósorban tevékenységük­kel kisebb-nagyobb közösségek életében kulcsfigurák, nélkülük mindenképpen szegényebb lenne a sportélet. . ;C‘. v /• ■- Talán nem a legszerencsésebb idő­pontban kerestem meg. Viharos esőzés után és aratás előtt állnak Döbröközön is.- Van gondunk bőven, de én ezt tartom szépnek a mezőgazdaságban. Nem hagy eltunyulni. Napról napra új problé­mák elé állít - válaszolja Staudt Jenő téeszelnök, a községi sportegyesület el­nökhelyettese.- Tudjuk, az aratók számára nem létezik munkaidő a betakarítás idejére, és az el­nöknek?- Úgy gondolom, az emberek jogosan várják el, hogy amíg ők a földeken dol­goznak, addig az elnök se hagyja abba a munkát. Legtöbbször én is köztük va­gyok. Amúgy sem tartozom az íróasztal mögött ülő vezetők közé.- Ilyen fontosnak tartja a személyes példamutatást?- Feltétlenül. Ha én az órámat figyelem, és a munkaidő leteltét várom, akkor a szövetkezet tagságától sem várhatok mást.- Mit jelent ez a sport nyelvére lefordít­va?- Azt például, hogy az edző elsőnek ér­kezik és utolsónak távozik az edzésről. Odafigyel a játékosok problémáira. Ma­gánéletében is példát mutat, nem bohóc­kodik, nem járatja le magát.- A munkája szinte egész napját kitölti, mégis úgy tartják hogy a község sportéle­tének a lelke.- Vesztemre! Az amúgy is szűkre sza­bott szabadidőm jelentős részét a sport tölti ki. Minden bajnoki mérkőzésen ott vagyok, a vidékieken is. A hétközi mérkő­zésekre is le-lelátogatok. Ha egy hét elte­lik úgy, hogy nem megyek le a pályá­ra, a feleségem már aggódik. Lab­darúgócsapatunk hosszú ideig a kör­zeti bajnokságban szerepelt. Ebben az időben sok kriti­kát kaptam több irányból, hogy miért nincs egy ekkora községnek megyebajnokságban játszó gárdája. Fűtött a bizonyítási vágy, hogy igazoljam: több van ezekben a gyerekek­ben. Egy éve átvettem a csapat irányítá­sát. Bajnokságot nyertünk. A megyebaj­nokságban szerepelhettünk 27 év után újra.- Miben nyújtott többet, mint edzőelő­dei?- A csapattal foglalkozók nem találták meg a megfelelő hangot a vegyes össze­tételű társasággal. Igyekeztem minden­kire odafigyelni. A feladatokat is sze­mélyre szólóan adtam ki. És, ha kellett, szigorúan büntettem. Egyik játékosomat hat hónapra eltiltottam a pálya látogatá­sától, amikor visszajött, a csapat egyik legjobbja lett hosszú időre.- A sporttal, gondolom már korábban elkötelezte magát.- Harmadikos általános iskolás vol­tam, amikor - nagy szó volt - bőrlabdát kaptam szüleimtől. Ezt rugdostuk az is­kola udvarán a szünetekben és tanítás után. Talán ekkor köteleztem el magam a labdarúgás, és egyáltalán a sport mellett. Korengedménnyel 14-15 éves korom­ban már a megyebajnokságban játszot­tam a Döbrököz csapatában. Keszthe­lyen, ahol az agrártudományi egyetemre jártam, NB lll-ban játszottam. Középisko­lás koromban még atletizáltam és birkóz­tam is. Az egyetemen pedig - 172 centi­méterem ellenére - kosárlabdáztam. Amikor az aktív labdarúgást porcleválás miatt abba kellett hagynom, játékveze­téssel próbálkoztam.- Hogyan fonódik össze a szövetkezet és a község sportjának érdeke?- Az emberek hangulatán le tudom mérni, hogy mit játszott a csapat. A gép­műhelyben máshogy állnak a munkához a fiúk ha nyertek, vagy legalábbis jól ját­szottak. A sport sokba kerül, de hosszú távon megtérül. Azok a dolgozók jobban terhelhetők, akik sportolnak, vagy valaha sportoltak.- Mennyibe kerül ez a termelőszövet­kezetnek?- Aránytalanul nagy teher hárul ránk. Az egyesület költségvetésének 90 szá­zalékát, 400 ezer forintot mi biztosítunk.- Mit szól ehhez a tagság?- Egyetértenek. Igény van a labdarú­gásra. Már szinte ez az egyetlen szórako­zási lehetőség van a községben. Vasár­naponként 2-300 ember látogat ki a mér­kőzésekre, sőt 60-70-en vidéki találko­zókra is elkísérik a csapatot. Mindenki tudja, addig lesz sportélet Döbröközön, amíg a szövetkezet támogatni tudja. Ez egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül. Egy éve egyesültünk a gyulaji termelőszövet­kezettel, azóta az ottani sportéletet is igyekszünk fellendíteni. Füves pályát hoztunk létre, ahol a gyerekek rúghatják a labdát. Döbröközön a 6-7-8-adikosok- ból csapatot verbuváltunk és elindítottuk őket a Dombóvár városkörnyéki bajnok­ságban. Szeretnénk sok tehetséges lab­darúgót nevelni, még akkor is, ha tudjuk, a legjobbakat elviszik magasabb osztály­ba. De ez így természetes.- Miben mérheti le munkája eredmé­nyességét?- A legnagyobb öröm, hogy sikerél­ményt okozok a fiataloknak. Szeretek a gyerekek közt lenni, beszélgetni velük. Gyulajon sok cigánygyerek focizik, ezért is szoktam tréfából mondani nekik, hogy csinálunk belőlük egy csapatot és „bra­zilokként” fogjuk indítani őket... Készül a Siófok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents