Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

6^Depüjsäg 1987. július 1. Nagy a nyüzsgés a kajak-kenu bázison Hoffmann az ifi VB-re utazik Nyoma sincs már a paksi kajakosok ütött-kopott főhadiszállásának. Rövid idő leforgása alatt egy vízi sporttelep épült a Duna partján. Most már remek feltételek A kenuzás ábécéje a gyakorlatban között készülhetnek az ASE kajakozói, akinek háza tájáról még igencsak hír, hogy világbajnok vezető edzőjük Hajba Antal egy évre Koreábh szerződött, hogy felkészítse az olimpia házigazdájának kajak-kenu csapatát az ötkarikás játé­kokra. A paksi szakvezető egyébként a magyar szövetség felkérésére vállalta el a megtisztelő feladatot. Hajba gondosko­dott szakvezetői utánpótlásról is: a pak­siak - természetesen az ő javaslatára - szerződtették Sziklenka Lászlót, aki a Rába ETO időközben megszűnt kajak­kenu szakosztályában 15 évig edzőskö- dött. Nagy a nyüzsgés a paksi kajakosok­nál. A negyven igazolt versenyző napi két edzéssel készül, elsősorban az országos vidékbajnokságra. A „menő” Hoffmann Ervin pedig a hét­végi belgrádi kajak-kenu világbajnok­ságra, amelyen az esélyesek között tart­ják számon. Gondolva a tehetségkutatásra: egyhe­tes nyári napközis tábort szerveztek a sportág iránt érdeklődő iskolások szá­mára. Már harmadik turnus zajlik, még ugyanennyi lesz. Roche lesz az ötödik duplázó? Szerdán megkezdődik a 74. Tour de France, a világ legjelentősebb országúti kerékpáros versenye. Az idei táv 4231,6 kilométer, ami nem szokatlan, hiszen akadt több olyan esztendő is, amikor a résztvevőkre több, mint 5000 kilométer várt. A mostani verseny más szempont­ból lesz különleges, ugyanis a mezőny Nyugat-Berlinből rajtol, majd az NSZK- ból vezet az útvonal Franciaországba. A győztes személyére nehezebb jósol­ni, mint bármikor. Az ötszörös bajnok francia Bemard Hinault tavaly visszavo­nult, míg a tavaly győztes, az amerikai Greg Lemond - az első tengerentúli baj­nok - még nem heverte ki teljesen egy vadászat közben elszenvedett balesetét, így lemondta a részvételt. A 23 csapat 207 indulója közül legalább 7-8 kerék­páros egyforma eséllyel pályázik a végső győzelemre. A hazaiak az 1983. és 1984. évi bajnok Laurent Fignontól várják a si­kert, de a nemzetközi szaktekintélyek in­kább a Giro d’ltaliát nyerő ír Stephen Roche-t tartják favoritnak. A 27 éves Roche arra készül, hogy a sportág történetében ötödikként egy év­ben győzzön a Girón és a Tour de France-on. Ez a bravúr előtte csak az olasz Fausto Coppinak (1949, 1952), a francia Jacques Anquetilnek (1964), a belga Eddy Merckxnek (1970, 1972, 1974) és Hinaultnak (1982, 1985) sike­rült. Európa legjobb vágtázója ■ a Hungalu Budapest Nagydíjon Hétfőn megérkezett Budapestre a jú­lius 6-i - jubileumi - Hungalu Budapest Nagydij nemzetközi atlétikai verseny első külföldi vendége, a brit Jonathan Rid- geön, a 110 méteres gátfutás egyik kitű­nő specialistája. Egy hétig a magyar fővárosban edz a GP-viadalra és az azt követő nagy erőpróbákra is. A brit atlétikával kapcsolatos hír, hogy ott lesz a nagy gálán Európa jelenlegi legjobb vágtázója, az Európa-bajnok Linford Christie is. A 27 esztendős sziget- országi sprinter kitűnő formáját az elmúlt hétvégén a prágai Európa Kupa „A” dön­tőben kettős győzelemmel bizonyította, a 100 és 200 méteren is ő volt a legjobb. Christie-nél tavaly - megengedhető hát­szél mellett - csak a kanadai Johnson (9,95), a nigériai Imoh (10,00), a brazil De Silva (10,02) volt gyorsabb. Mögöttük a brit kiválóság 10,04-gyel következett, ezt 1986. június 4-én Madridban érte el. A szervező bizottságtól származó tájékoz­tatás szerint a rúdugrók közül Salbert pénteken érkezik. Elkíséri edzője és me­nedzsere Maurice Houvion is. Az Universiadéra készülnek Olimpiai ötpróba Úszás: start vasárnap Ilyen nagy melegben jólesik a hűs vízben megmártózni, vagy ép­pen úszkálni egy keveset. Valószí­nűleg többen választják hét végén a felüdülésnek ezt a formáját a Szek- szárd közelében található Dombori üdülőtelepen. Július 5-én, vasárnap délelőtt 10 órakor ugyanitt lehetőség nyílik a kellemesnek a hasznossal való ösz- szekötésére. A KISZ-tábor melletti strandon rendezik meg ugyanis az olimpiai ötpróba úszáspróbáját, melyre a szervezők nemcsak a régi, ismert arcokat várják, hanem mind­azokat, akik előnyben részesítik a testmozgást és az egészséges élet­módot. Jelentkezni a helyszínen lehet 9-10 óra között, s egyéni elhatáro­zás alapján 2, illetve 3 kilométeres táv leküzdése vár az indulókra. A szintidő 1,10, illetve 1,40 óra, s ter­mészetesen a hosszabb szakasz megtétele arányosan több pontot jelent az ötpróbafüzetecskében. A minden bizonnyal remek és hasznos elfoglaltságnak ígérkező erőpróba után tombolasorsolás várja a résztvevőket, ahol számos értékes ajándék talál majd gazdára. Várakozáson felül jól sikerült a női kosárlabda-válogatott főpróbája alig több, mint egy héttel a csapat Zág­rábba utazása előtt. A múlt hétvégén a két találkozó közül az egyiken sike­rült legyőzni a jugoszláv Universia- de-együttest, amely szinte teljesen megegyezik a főiskolai világjátéko­kat rendező ország válogatottjával. Az Universiade legnagyobb esélye­seiként emlegetik őket. így kétszere­sen értékes ellenük a siker.- Universiade-keretünkből csak Balogh és Nagy számít biztos pont­nak a nagyválogatottban, s mellettük időnként Hollós, Sztojkovics, Sepsei és Farkas kap epizódszerepet - mondta Killik László, aki Pálinkás Jó­zseffel együtt készítette fel a csapatot az Universiadéra. - Alakul a kezdő­ötös, bár nagy gond, hogy nincs igazi középjátékosunk. Balogh, Nagy Dóra, Hollós, Sztojkovics helye alig­ha kérdéses. Az ötödik kezdőhelyre a magas játékosok közül Farkas és Kárpáti pályázik. Milyen a munkamegosztás a Kil­lik—Pálinkás kettős között?- Hivatalosan Pálinkás József az Unversiade-csapat vezető edzője. A versenyeken is ő ül a kispadon, ő cserél, ő kér időt. Már hosszú évek óta együtt dolgozunk, a hivatalos for­mulák nem sokat számítanak. Úgy tűnik, jól sikerült a felkészülés. Mindez hányadik helyhez lehet elég?- Értesüléseink szerint kéttucatnyi válogatott nevezett. Valószínűleg hat csoportba osztják a résztvevőket. Csoportonként egy-egy csapat jut tovább. Nem vagyunk kiemeltek - a legutóbbi, köbei Universiadén nem vettünk részt, márpedig az a viadal a mostani kiemelés alapja -, könnyen bekerülhetünk például a Szovjetunió vagy az Egyesült Államok mellé. Na­gyon sok múlik a sorsoláson. Bal- szerencsés esetben még a hat közé sem jutunk be, ha viszont jó csoport­ba kerülünk, akkor még éremre is pályázhatunk. Az együttes július 7- én, kedden utazik Zágrábba, addig Tatán gyakorol, a nagyválogatott ke­rettel együtt. A következő 13 játékos közül egy marad itthon: Balogh, Hollós, Halász, Konrády, Sepsei, Balázs, Talán, Sztojkovics, Papp, Knopp, Farkas, Nagy, Kárpáti. Győrfi az ETO A Rába ETO elnöksége úgy döntött, Győrfi László maradt a Rába ETO vezető edzője. Megbízatása a következő bajnoki idény végéig, 1988. június 30-ig szól. A pályaedző: Gunyhó Ferenc. Győrfi Lász­ló menet közben, Gellei Imre szerződé­sénekfelbontása után ideiglenesen vette át a szakmai munka irányítását az első csapatnál. A Rába ETO vezetése közben tárgyalt más edzőkkel is, megállapodás azonban nem történt. A játékoskeret alaposan megváltozik az új bajnokságra. Új játékosok: Mörtel Béla Debrecenből, Nagy Tamás Zala­vezető edzője egerszegről és Boros Lukács (kapus) Szolnokról. Az MLSZ Átigazolási Bizott­ság döntése értelmében a Rába játékosa egy másik zalaegerszegi labdarúgó, Pe- csics Tibor is. Ez azonban még nem jog­erős határozat. Szentes Lázár Portugáliába szerződött az első ligába felkerült Setubalhoz. Győ­rött hat évig játszott és az ETO legered­ményesebb játékosa volt. Melis Bélával nem újítottak szerződést, Debrecenbe tart. Szíjártó László szabadlistára került. Póczik József a visszavonulás gondola­tával foglalkozik. Détári az Eintracht Frankfurtban folytatja Kedden kora délután megegyezett egymással a Bp. Honvéd és a nyugatné­met Eintracht Frankfurt Détári ügyében. Ezt követően a két egyesület képviselői és Détári Lajos aláírták azt a szerződést, melynek értelmében a Bp. Honvéd 24- szeres válogatott labdarúgója a frankfurti együttesnél folytatja pályafutását. Átütő paksi siker, de... Ez a bronz még nem korszak- Kissé furcsállok valamit. Tulajdon­képpen sikeredző, de hangulatán, ke­délyállapotán ezt egy szikrányira sem érezni.- Miért, mit kéne tennem?...- Jó, nem arra gondoltam, hogy glóriá­val a nyaka körül nap mint nap legyalogol a konzervgyártól a Béke szállóig és elve­gyülve a szurkolók között, sütkérezni ab­ban a sikerben, amit a harmadik hely ho­zott. De mégis csak Paks város eddigi rö­vid történetének legnagyobb futballsike- re ez a bronzérem.- Persze, hogy jólesnek a gratulációk. Jó érzés, ha betérek a közértbe, felismer­nek és felém sandítva megjegyzik: „Szép volt, Józsi, jók voltatok, köszönjük”. De jól ráérzett, egyáltalán nem vagyok sikerká­bulatban önmagunktól. Nézze, mi egy re­pülőrajtot vettünk ősszel, jöttek az ered­mények, stabilizáltuk helyünket a dobo­gón. Ezt a mérföldkőnyi változást, hogy ott vagyunk az élbolyban és nem pedig a kiesés réme fenyeget, mi már megéltük szinte a teljes bajnoki szezon alatt. Egye­sek, azt hiszem, jóllakottá is váltak a hir­telen jött sikerektől. Jól előadott álszerénység? Nem. Aki csak egy picit is ismeri Márkus Józsefet, a Paksi SE vezető edzőjét (civilben a pak­si konzervgyár anyagosztály-vezetője), azt tudja: nála valamiféle színjáték kizárt. Szerénység? Valami olyasmi, de attól tartok, hogy már valamilyen kórosabb változata. Nőttek az igények Egy évvel korábban, még az őszi idényben eléggé benne volt a slamaszti- kában a Paksi SE. Bent kellett maradni mindenképpen. Ezt várta Márkustól és fiaitól a Duna-parti városban a politikai vezető, a közértes, a hentes és még sok mindenki. Kizárólag csak a győzelmet ér­tékelni tudó paksi szurkolók, ha nagyon nehezen is, de azért szembesültek a tény­nyel: ezúttal legföljebb fogcsikorgatva ki­harcolt győzelmeket láthat. (M. J.: - Egyetlen egy dolgot lehetett és kellett akkor csinálni: egy, az alsóház többi csapatánál jobb kondícióval bíró csapatot összehozni, amely küzdőké-' pességével a szó igazi értelmében ki­szenvedi a győzelmeket és idegenben remek védőjátékkal pontot rabol. Ben­nem volt a félsz, nem tudtam, hogy mind­ez mire lesz elég. Aztán szép lassan, de szívósan „feljebb lifteztünk”). 1986 nyarán aztán megnőtt az étvágy fociberkekben. Tudták, hogy ezt kielégítendő a játé­kosállomány minőségi javítására is szük­ség van. És a Márkus-Váczi - talán már elválaszthatatlan edződuó - is bejelen­tette abbéli igényét, hogy az idegtépő kö­téltánc helyett egy picit „alkotni” is sze­retnének, hogy ennek a PSE-nek legyen egy területi szinten is már érzékelhető ar­culata. A noteszban nem sorakoztak nagy ne­vek, a játékosszerzőnek nem állt a haja attól az égnek, hogy kiket kell idehozni. Megszerezték Kisdorogról a rendkívül technikás, ebben az osztályban irányító szerepkörre feltétlenül alkalmas Horváth Pétert és a sok edző által leírt Kovács Zol­tánt Gerjenből, akit a Tolna megyei lab­darúgás Ebedlijének, vagy Törőcsikjé- nek is nevezhetünk, aki többre vihette volna annál, hogy alacsonyabb osztá­lyokban tengődjön. Márkus hívó szavára jött, talán megérezte, ez az utolsó lehető­ség, hogy valamire is vigye. Kettő helyett négy jó passz- Két ilyen fecske sem csinálhat ilyen nyarat, lényegébe véve ugyanazokkal a játékosokkal kapaszkodott fel a csapat a csúcsra... M. J.: Ha vulgárisán fogalmazok, akkor azt mondom, hogy a két új játékos be­épülésével, nem kettő, hanem már né­gyet tudtunk folyamatosan passzolni és ez nem kis dolog. A védelmünk továbbra is egységes, fegyelmezett maradt. Blatt Pali mellett,ki kell, hogy emeljem ebből a sorból még Erdélyit és Pranczot. Megma­radt egy szilárd hátország és erre lehetett építkezni. Most már a középső harmad­ban megszerzett labdákat nem vagdos­tuk el, mert ahogy mondtam, tudtunk négyet is pontosan passzolni. Mert Hor­váth Peti meg a hozzá felnövő Izsák Lajos megőrizte azokat, s ha kellett, leindította Gyenis Misit, aki vagy egyedül nyargalt vele kapura, vagy pedig bepréselte kö­zépre a lasztit. És a másik kínálkozó lehetőség: letettük a labdát „kicsibe” a Kovács Zolinak, akinek cselezökészsé- ge, labdabiztonsága megbontotta a vé­dőfalat, s akit még a 16-oson kívül két­ségbeesetten felrúgtak, ...- és akkor jött Horváth Peti, akinek szabadrúgásaitól Mohácstól Marcaliig rettegnek a kapusok.- Pontosan.- A sikerrecept egy okos célfutball.- Ha így látja... - De egy nagyon fontos dologról a siker kapcsán szólni kell - folytatta az edző. A játékosokat érdekelt­té tudtuk tenni. Nem döntök le bálványo­kat, ha elárulom: a mi játékosaink is pén­zért játszottak, mint ahogy ez ebben az osztályban már régóta dívik. így volt egy igazi eszköz a kezemben, néha könyör­telenül büntettem, névre, rangra tekintet nélkül. A fegyelmezés kérdése egyéb­ként igy csapaton belül megoldódott. Már nem éhesek a farkasok? Ezek után még érthetetlenebb szá­momra a pesszimista vezető edző. Meg­van a jobb teljesítményre orientáló ösz­tönzőrendszer, a paksi csapat jobb a mezőny többi csapatánál, s a város veze­tői már abbéli szándékukat is kinyilvání­tották, hogy az új rendszerű NB II. már Paksot is érdekli. Lemondóan legyint, majd végül is a beszélgetés végére kibú­jik a szög a zsákból.- Már a tavaszi idényben is jelentkezett egy-két üresjárat, aminek azért nem ittuk meg a levét. Néhányan a sikerektől jólla­kottá váltak, elkényelmesedtek. Négy-öt játékosnál az edzések hiánya kiütközött. Azon kezdtem el tűnődni, hogyan úsz­hatjuk meg mindezt. Én ismerem a játé­kosaimat, magánéletükkel is tisztában vagyok, és tudom, hogy siker ide vagy oda, ősztől nagyon sokan nem tudnak ennyit a focinak, a csapatnak áldozni. Meg ősszel már nem leszek olyan sikerre éhes farkasokkal körülvéve, mint egy év­vel ezelőtt. Már pedig nem kívánom lej­jebb engedni a mércét... . Vízre „szállás”

Next

/
Thumbnails
Contents