Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-06 / 157. szám
1987. július 6. 4 Képújság ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Jár-e a szolgáltatás? Kovács Katalin decsi olvasónk tizenkilenc éve már, hogy fizeti a CSÉB biztosítást, 1982-től a mai napig 80 forintosat. 1984-ben ment nyugdíjba. Azt kérdezte, hogy megkaphatja-e az öregségi nyugdíjszolgáltatást? Az Állami Biztosító Tolna Megyei Igazgatóságának igazgatója, Papp Júlia válaszolt:- A CSÉB/80 forintos biztosítását 1982. március 11-én kötötte meg, mint termelőszövetkezeti dolgozó. E biztosítási módozatnál 5 éves folyamatos díjfizetésű tagság szükséges ahhoz, hogy a 4 ezer forint öregségi nyugdíjszolgáltatási összeget kifizethessük. Megállapítottam, hogy az 1984. évi nyugdíjazása után is fizeti a díjat, így biztosítása jelenleg is érvényben van. Tekintettel, hogy 5 éves folyamatos tagsággal rendelkezik, így az öregségi nyugdíjszolgáltatás kifizetésének nincs akadálya. Változik-e az összekötőút burkolatának minősége? Laczkó József zombai olvasónk a Zomba és Bonyhád közötti útszakasz állapotáról, minőségéről írt Szerinte balesetveszélyes erre a közlekedés a felcsapódó kövek miatt. De nagy a kisodródás veszélye is. A szétterített kő nem lett lehengerelve, ami felpattogva a gépjárművek alvázát is rongálja. Emellett azonban az út állaga is romlott. A Pécsi Közúti Igazgatóság Tolna Megyei Főmérnökségének főmérnöke, Rikker István írta meg a választ:- Jelenleg a közutak üzemeltetésére és fenntartására lényegesen kevesebb pénz áll rendelkezésre, mint amennyi szükséges lenne. Ezért nem áll módunkban - és még hosszú évekig nem is lesz rá lehetőségünk hogy alsóbbrendű utakon aszfaltszőnyeggel burko- latmegerösítéseket végezzünk. A zomba-bonyhádi összekötöuton a szükségesnél csökkentebb műszaki értékű fenntartási tevékenységgel az út leromlási folyamatát lassítjuk, elejét vesszük egy gyors, látványos burkolatbomlásnak. Ezt a felületi kezelést két- három évente ismételni kell. Tudjuk, hogy ez a tevékenység az utazóközönség számára szinte elviselhetetlen, lassítja a közlekedést és sok bosszúságot okoz. Ennek ellenére végezni kell, mert csak így tudjuk egy kedvezőbb időszakig az utakat megőrizni. Továbbá tájékoztatásként, hogy a zomba-bonyhádi összekötöuton átlagosan naponta 778 gépkocsi közlekedik míg a főutakon 7-10 ezer. Felületi bevont útszakaszon a kőper- gés és a bitumen „izzadása” az időjárástól függően egy ideig sajnos természetes. Ez idő alatt feltétlenül szükséges a kihelyezett közúti jelzések utasításainak betartása, az önként vállalt ésszerű sebességcsökkentés, illetve a követési távolság növelése. Felmondhatnak-e a kismamának? Egy paksi kismamának ez év június végén lejárt a szerződése, de októberig még gyesen van. Arról érdeklődött levelében, hogy gyesen van, munkaviszonyát felmondhatják-e, kiadhatják-e munkakönyvét. Ha felmondhatnak, megjár-e a gyesen lévőnek a szabadság? Dr. Deák Konrád válaszolt a kérdésekre:- Munkaügyi jogszabályaink szerint a munkáltató valóban nem szüntetheti meg felmondással - többi között - a gyesen lévő dolgozó nő munkaviszonyát. Olvasójuk levelének abból a kitételéből azonban, amely szerint „júniusban lejár a szerződése", arra kell következtetnünk, hogy határozott időre létesített munkaviszonya van (volt), márpedig a Munkatörvénykönyve 28. paragrafusa szerint: „A határozott időre létesített munkaviszony megszűnik annak az időnek az elteltével, amelyre létesítették". • Fia júniusig, június végéig, tehát határozott időre létesített munkaviszonyt, akkor ez júniusban, illetve annak végén mindenféle felmondás nélkül egyszerűen megszűnik. A munkáltatója tehát nem kell hogy felmondjon, egyszerűen átadja a munkakönyvét, a munkaviszony minden további intézkedés nélkül megszűnt, s minthogy nincs munka- viszony, nincs szükség arra, hogy a munkáltató szabadságot adjon. A jogszabály annyiban „védi” az ilyen kismamákat, hogy - egyéb feltételek fennforgása esetén - részükre gyermekgondozási segélyt biztosít. rr“ Ml VÁLASZOLUNK 8gp89S Az 1987/88. évi ifjúsági » parlamentekről szól a MiJj nisztertanács 1035/1987. Jl ^ számú határozata, SSasáBs és az ifjúsági parlamentek megrendezésének egyes kérdéseiről az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökének 2/1987. (V. 31.) ÁISH számú rendelkezése. Legelőször is tudni kell, hogy a soron következő ifjúsági parlamenteket 1988. június 30-ig kell megrendezni éspedig valamennyi közép- és felsőfokú nevelési-oktatási intézményben, valamint azoknál az állami szerveknél és gazdálkodó szervezeteknél, ahol legalább tíz fiatal dolgozót foglalkoztatnak. Rendelkezik a minisztertanácsi határozat az országos diákparlamentről, országos ifjúsági parlamentről, országos ágazati illetőleg területi ifjúsági parlamentről és a dolgozó, ill. tanuló fiatalok szakági ifjúsági parlamentjéről is. Az ÁISH elnökének rendelkezése meghatározza az ifjúsági illetőleg diákparlamentek hatáskörét, kimondja azt is, hogy az ifjúsági parlament megrendezése az illetékes állami, gazdasági vezető feladata, különösen neki kell biztosítania a szükséges dokumentumok elkészítését, a személyi, tárgyi és egyéb szervezési feltételeket. Szabályozza a rendelkezés a diák- és az ifjúsági parlamenten történő részvétel jogosultságát, kimondja, hogy az ifjúsági parlamentekkel összefüggő kérdéseket munkahelyi, intézményi szinten szabályozni kell, megjelöli, hogy ennek a szabályozásnak mit kell tartalmaznia, és előírja, hogy ezt a szabályozást a következő ifjúsági parlament meghirdetéséig, de legkésőbb 1987. október 15-ig el kell végezni. A közlekedési miniszternek és a belügyminiszternek a közúti közlekedés szabályairól szóló korábbi jogszabályt módosító 5/1987. (V. 31.) KM-BM számú együttes rendeletéből csupán az alábbiakat idézzük: „Az egyes járművekkel legfeljebb a következő sebességgel szabad közlekedni: a) személygépkocsival és motor- kerékpárral- autópályán 120 km/óra,- autóúton 100 km/óra,- lakott területen kívül, egyéb úton 80 km/óra,- lakott területen személygépkocsival 60 km/óra,- motorkerékpárral 50 km/óra. Az említett jogszabályok a Magyar Közlöny idei 18. számában jelentek meg és 1987. június hó 1. napján léptek hatályba. A terjedelem adta lehetőséggel is élve hívjuk fel a figyelmet az egyes szabálysértésekről szóló jogszabálynak arra a rendelkezésére, amely szerint „aki kutyáját kóborolni hagyja, vagy a város belterületén felügyelet nélkül bocsátja utcára, vagy nem pórázon vezeti, illetőleg vadász- területen kölönc nélkül elengedi... pénzbírsággal sújtható.” Az utóbbi időben mintha egyre többen megfeledkeznének erről a rendelkezésről, ugyanakkor egyre többen teszik szóvá a póráz nélküli kutyasétáltatást. DR. DEÁK KONRÁD Dédapáink víg kedélye Minden nyelvnek megvan a maga sajátos humora, amelyen használói derülnek leginkább. A mesterséges nyelvekbe - mint például az eszperantóba - maguk a nyelv művelői igyekeznek bevinni ezt a tulajdonságot, mert ezzel érzik teljesnek, így gondolhatta ezt Lengyel Pál is, aki szenvedélyesen gyűjtötte az anekdotákat, és több kötetet kiadott belőlük, emellett pedig a Tolnamegyei Közlönyben tette közzé egyik-másik történetét. Nyolcvanöt éve, 1902. július 24-én A találékony egyházi szónok című esettel kedveskedett az olvasóknak. „Szenvedélyes játékos volt egy falusi pap, ki minden szabad idejét a kártyának szentelte. Zsebében mindig hordott egy tuczat kártyát, hogy az bármelyik adandó alkalommal kéznél legyen. Egy ízben, midőn megjelent a templomban, s a szószéken a szentbeszéd megkezdése előtt kihúzta zsebkendőjét, hogy izzadó homlokát megtörölje, véletlenül néhány kártyát is vele rántott, melyek közül kettő a templom kövezetére esett. A hívek természetesen megbotránkoztak a jeleneten, de papunk nem jött zavarba; egy iskolás gyermekhez fordult s azt mondta: - Fiam, hozd csak ide a makk alsót. A fiú fogta a kért kártyát s fölvitte a szószékre a papnak, aki azután egy kisleánykát szólított meg: - Kisleány, hozd ide fel a zöld királyt. S a kislány engedelmeskedve fölvitte neki. Ekkor a pap híveihez fordult és ünnepélyes hangon szónokolt: - íme, szülők, ti magatok látjátok, hogy kis gyermekeitek, kik bizonyára még a Miatyán- kot sem tudják, már ismerik a kártyákat. Mi lesz ezekből a gyermekekből? A kellő szülői felügyelet folytán megismerkednek sok-sok rossz, bűnös üzelmekkel, természetükké válnak s rávezetik őket az elzüllés útjára. És a pap e tárgyról oly meghatóan szónokolt, hogy többen a hívek közül sírtak s mindannyian abban a véleményben voltak, hogy az ő papjuk a legjobb pap és a legjobb szónok a világon.” Egy hét múlva szintén templomhoz kapcsolódó történet látott napvilágot az újság hasábjain Három jótett címmel: „Egy amerikai kereskedő igen jó hangulatban ment be egykor (egyszer) az üzlet- helyiségbe. Társa ezt észrevevén, kérdezte tőle: - Miért vagy oly különösen jó kedvű? - Azért, mert egyszerre három jótettet követtem el - volt a válasz. - Hogyhogy? - A templom előtt elmenvén egy szegény nőt láttam a lépcsőn üldögélni, ki karjaiban tartotta kis gyermekét és sírt. Megkérdeztem tőle, miért sír; azt felelte, hogy eljött a templomba megkeresztel- tetni gyermekét, de a pap azt megtagadta, mert nincs egy dollárja, amivel a keresztelési díjat kifizetné. Megszánván őt, adtam neki egy tízdolláros bankjegyet, azzal az utasítással, hogy kereszteltesse meg a gyermeket, adjon egy dollárt a papnak, s a visszajáró kilenc dollárt nekem hozza vissza. Úgy is lett. Ilyenformán én egyszerre három jótettet követtem el: segítettem egy szegény asszonyon, kereszteltettem gyermeket és szereztem magamnak tíz hamis dollár helyett ki- lencz valódit...” Persze, így július elején nem a templomról esik a legtöbb szó, hanem az aratásról. Egy különös aratás végeredményéről adott hírt a Tolnavármegye 1898. július 17-i száma A belügyminiszter rozskenyere címmel: „Ebben az esztendőben az első rozsból bonyhádi Perczel Dezső, Magyarország belügyminisztere ette az első kenyeret. Perczel Dezső azonban nemcsak ezzel dicsekedhetik, hanem azzal is, hogy a rozskenyeret eddig ő fizette meg a legdrágábban, mert egy szépen kisült, friss, piros cipóért eddig is, ezentúl is aligha fognak ezer forintot adni. A belügyminiszter rozskenyerének ez az érdekes históriája: A múlt hónap 25- én egy nagyobb társaság volt együtt a nemzeti kaszinóban. Egyéb híján a ter- mési kilátásokról beszélgettek s nemeskéri Kiss Pál földmívelésügyi államtitkár erősen dicsérgette a Vác mellett fekvő gödi háromezer holdas birtokának termését. - De rozsod még nincs? - kérdezte a belügyminiszter. - Fogadjunk, hogy a még lábon álló rozsomból holnap reggel az asztalodon friss kenyér fog állni! - válaszolt az államtitkár rövid gondolkodás után. Az egész társaság érdeklődése mellett kötötték meg a fogadást, mert hiszen a rozs még ebben az időben éretlen volt. A fogadás szerint Perczel Dezső ezer forintot fizet, ha június 26-án rozsból kisült kenyeret kap az asztalára. Hasonló Bezerédj István (1842-es kőnyomat) összeget fizet az államtitkár, ha a kenyeret másnap reggelig nem adja át. Nemeskéri Kiss Pai meg a délutáni vonattal kiutazott a gödi birtokára és az egész cselédséget mozgósította a rozstáblákra. A rozs még csak akkor érett, hát kalászonként kellett leszedni. A cséplőgép készen állott a néhány nap múlva kezdődő aratásra s pár perc alatt a rozs csépelve is volt. Budapesten a rozsot megőrölték és még azon éjszaka kenyérnek sütötték meg. Perczel Dezső talán már meg is feledkezett a fogadásról, mikor másnap reggel a földmívelésügyi államtitkár beállított hozzá a rozskenyérrel. A fogadási összegből a gödi cselédség szép összeget kapott.” Nem tudom, a gödi cselédek nem örültek volna inkább, ha nem néhány forintot kapnak az ezerből, hanem mondjuk nagyobb aratórészt, de ezt ma már nehéz eldönteni. Hosszas fejtegetés helyett álljon inkább itt egy másik aratási emlék, amely alkalmas talán arra, hogy közelebb kerüljön hozzánk emberileg egy történelmi személyiség, akire mi, szekszárdiak különben is büszkék lehetünk. Következzék tehát az Apróság Bezerédj István életéből című eset a Tolnavármegye 1898. július 3-i negyedik oldaláról: „Volt Bezerédj Istvánnak egy kedvenc paripája. Valóságos telivér arab mén, Beduin volt a neve. Olyan kedvenc paripája volt ez, mint hajdan a híres Philosoph Wesselényi Miklós bárónak. Rendesen a Beduinon lovagolt, s egy ilyen lovaglása alkalmával történt meg a következő s Be- zerédjt nagyon jellemző eset. Künn a tarlón beszélgetett aratóival. A Beduinon ült. Nyergében hátra fordulva diskurálgatott. Egyszercsak a Beduin nagyot tüszkül, s aztán ágaskodni kezd. »No-no Beduin! Csak jassan, jassan!« (Tudvalevőleg Bezerédj selypített.) De a Beduin még vagy kétszer-háromszor nagyot ugrott. Bezerédj előre fordul a nyeregben s látja, hogy egy impertinens parasztkölyök búzakalásszal csiklandozza a Beduin orrát. Más ember bizonyosan végigvágott volna a lovaglókorbáccsal a lurkón, de az »örök igazság és szeretet« emberének jó szivében fölülkerült a jó ízű humor. Megveregette a paripa nyakát s aztán így szólt: »Beduin, Beduin! A telivér arabs paripának nem szabad megijednie a csacsitól!« (Ezt az adomát pedig magától a »csacsitól« hallotta eme sorok beküldője.)” S ha már a csacsinál vagyunk, fejezzük is be azzal. A Tolnamegyei Közlöny 1877. július 29-i számából idézzük az esetet: „A múlt évtizedben történt egy szórakozott tanár úrral egy vidéki gym- nasiumban. A tanárok az osztályoknak egymás közötti nemes vetélykedését iparkodván kifejteni, azt az eljárást hozták szokásba, hogy ha valaki felsőbb osztályból alsóbb osztályban előfordult tárgyat nem tudott megmondani, átküldték az alsóbb osztályba. Egyszer egy osztályban szinte (szintén) megjelent egy átszentenciázott, megkérdezni valami könnyű dolgot, a megkeresett osztály azonban annyira zavarba jött, hogy senki sem tudta a kérdést megfejteni, mire a tanár haragosan ezt mondja a vendégdiáknak: - Menj vissza osztályodba és mondd meg, hogy egy okos embert kerestél és 22 szamarat találtál, (ennyi volt az osztály népsége). Csak midőn tanítványainak dévalyul elmosolyodott arczát meglátta, akkor jutott eszébe őket megolvasni, kik közül egy azon alkalommal véletlenül hiányzott...” DR. TÖTTÖS GÁBOR Indulás az aratásra (Balogh Rudolf fényképe 1906-ból)
