Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
4 Képújság 1987. július 1. Megújult a Festetics-kastély A világhírű keszthelyi Festetics-kastély több éves rekonstrukciója után újra eredeti pompájában fogadja a kirándulókat, a turistákat A Festetics-címer. Ki a piacra Rembrandt utódaival! Szovjet lapokból Júliustól a holland kormány nem osztogatja többé nagylelkű képzőművészeti ösztöndíjait - vagy 2000 festő, szobrász és iparművész kénytelen lesz a piacon értékesíteni műtárgyait, hogy ki tudja fizetni a lakbérét - akinek nem sikerül, nézhet más foglalkozás után. Az ösztön- dijprogram védelmezői szerint a juttatások eddig szavatolták „a holland művészet folytonosságát”, megvédték a művészi ihletet a létfenntartás szürke gondjától, s ha nem is teremtek az utóbbi évtizedekben olyan világnagyságok, mint a nagy elödök közül a piacról időnként jól élő Rembrandt, vagy van Delft, de nem is kellett senkinek sem nyomorognia, amire ugyancsak a piac ítélte például Van Goghot. Az ellenzők szerint azonban az ösztöndíjak egyszerűen csak értéktelen és eladhatatlan alkotások tömegét segítették világra. A kulturális minisztériumban ma úgy vélik, hogy az ösztöndíjak eltompítják a művészek alkotói és kereskedelmi ösztönét, elszigetelik őket a közönség kívánságaitól. Eddig a holland művészek évi 16 ezer dollárnak megfelelő fizetést húztak ösztöndíj címén a kormánytól. Ehhez mindössze képesítésüket kellett felmutatniuk, továbbá számlával igazolni évi 4000 dollárnyi szabadpiaci értékesítést. Kötelesek voltak évente négy alkotást is ingyen az állam rendelkezésére bocsátani. Tavaly 35 millió dollárt kaptak a holland művészek, az ösztöndíj aránya azonban csökkent magánbevételükhöz képest. Közben az elmúlt négy évtizedben az állam 220 ezer műalkotást vett át, ám ennek csak 30 százaléka díszíti a középületeket, vagy a tereket, a többi raktárakban penészedik. Az ösztöndijprogramot 1949-ben kezdték körülbelül száz művész megsegítésére. A hatvanas-hetvenes évekre a program szinte állampolgári jogon járó társadalombiztosítási tétellé nőtt és költségei annyira felduzzadtak, hogy azokat a mostani takarékos időkben a szabadpiac mindenhatóságát hirdető Lubbers-kormány már nem óhajtja így vállalni. Az eddig ösztöndíjakra fordított összegek ezentúl csak közvetve vándorolhatnak a művészek zsebébe: ebből fedezik majd az állami megrendeléseket, támogatják a műtárgyexportot és szubvencionálják az árakat, hogy kedvet csináljanak a közönségnek a vásárláshoz, így csak azok részesülnek a pénzből, akik tényleg eladnak valamit. A legtehetségesebbnek ítélt kezdők ezentúl is kaphatnak támogatást a műterembérlethez, kivételes esetben pedig teljes ösztöndíjat is. „Az eddigi rendszer nem volt életképes” - mondja Marie-Louise Schoenma- kers, amsterdami absztrakttájkép festő- nö. „Megszüntetése segíthet leépíteni a tehetségtelen konkurrenciát” - vélekedik. De azért hozzáteszi: óvatosságból azért ő is beiratkozott egy titkárnőképző tanfolyamra. SZOVJETUNIÓ Ellenezzük! - Viták Tbilisziben - ez a címe a folyóirat júliusi számában az egyik legérdekesebb cikknek. A háromezer éves város, amely másfél éve Grúzia fővárosa, most az ismert gonddal küzd. Miként lehetne megőrizni szépséges, régi utcáit, tereit, történelmileg kialakult arculatát, s közben eleget tenni a növekedést igénylő szükségleteknek is. A cím arra a vitára utal, amely e témában vonultat fel pro és kontra érveket. És az új típusú gondolkodásra, mely szerint a város vezetői meghallgatják azoknak a véleményét is, akik így kezdik a mondanivalójukat: „Ellenezzük!”. Az érdekes cikk mellett a szokásos gazdag választékban találhatunk riportokat, képeket, információt a megújulás izgalmas időszakát élő Szovjetunióról. SZOVJET IRODALOM Fiatal újságírók egy képzeletbeli tárgyaláson történelmi alakokat idéznek meg és ültetnek a vádlottak padjára - egy 1920-ban megjelent Pravda-cikk nyomán, amely annak idején „Lenin a vádlottak padján” címet viselte. Archívumi anyagok alapján eljátsszák, 1986-ba áthelyezve ezt a „pert”. így foglalnak állást a mai szovjet közélet legégetőbb kérdéseiben. Ezt a drámát „A lelkiismeret diktatúrája” címmel másfél évótajátszák Moszkvában, hatalamas sikerrel. írója: Mihail Satrov. A folyóirat júliusi száma közli a dráma szövegét, amelyhez Boldizsár Iván írt ajánló sorokat az olvasóhoz. Több más érdekes írás - novella, kisregény - mellett ebben a számban emlékeznek meg a száz éve született Marc Chagallról, egy 1914-ben róla írott Luna- csarszkij-művel és a művésszel 1973- ban, Moszkvában készült interjú közlésével. ®Smm Nincs visszaút - ez a címe annak a cikknek, amelyben Elem Klimov a szovjet filmművészeti szövetség elnöke beszél a megújulásról, a közelmúlt sikerfilmjeiről, a Cannes-i nagydíjról. A Fáklya legújabb száma több cikket is közöl a meg- újhodó szovjet filmművészetről, közte ismertet olyan bemutatásra váró filmeket, mint amely Tvardovszkij „Az emlékezés jogán” című elbeszélése nyomán készült. A filmekről szóló írások mellett cikkeket találunk az ismeretlen bolygókról, a delfinek képességeiről és sok más érdekes témáról. LÁNYOK,ASSZONYOK Az új számban sok érdekes cikk között riportot olvashatunk a fekete-tengeri del- fináriumról. Új kisregényt kezd közölni a lap Alex Adamovicstól, aki már ismerős a magyar olvasó előtt. Az ő regényéből készítette Elem Klimov a „Jöjj és lásd!” című filmjét. A megszokott rovatok, színes írások, képes riportok egészítik ki a lap legújabb számát. „INTELLIGENS” OTTHONOK A nyugat-európai elektromos fogyasztásicikk-piac hét nagyja összefogott, hogy elkészítse az „intelligens otthonok” első nemzedékének terveit Ezek szerint 1990-re a vacsora készítéstől a hálószoba fűtéséig már mindent a karosszékből lehet majd irányítani. Dr. Kennet Gray, a Thom-EMI-nek - a 12 millió fontos program vezetőjének - műszaki igazgatója úgy véli, hogy máris rendelkezésre áll mindaz a technika, ami szükséges egy átlagos otthon „intelligens”-sé tételéhez. Cége egyesített erőit a Generál Electric-kel, a Mullarddal, a nyugatnémet Siemens-szel, a francia Thomsonnal és a svéd Electrolux-szal, hogy két év alatt elérjék: termékeik egy nyelvet beszéljenek. „Romlásnak indult...” Nem mostanában volt, de emlékszem, amikor még több százan fordultak meg hétvégeken Keselyűsben, büfé várta a kirándulókat, felültünk a kisvasútra és néhány vadat is lehetett látni. Gondozott, de nem mesterséges hatást keltő a Holtág, a Sió melletti ártéri erdő. Azok, akik a városból néhány kilométert, vagy az ország másik végéből több százat megtettek, nem valami „originál csomagolású” parkra, ligetre, kikövezett gyalogutakra vágytak, hanem az itteni jellegzetes vidék természeti szépségeire. (Akkor is, hogyha ez magán viseli a civilizáció nyomát.) Nos, a turistákat kijjebb helyezték, Szőke-Kobolyán valóban szépen formálódik a gemenci kirándulóközpont, stílszerűen a környék növény- és állatvilágát bemutató múzeumot, épületestül együtt idetelepítik majd. De azok, akik mégis továbbautóznak, a valamikori kirándulóhelyet keresik, lehangoló látványt találnak. A képek minden bizonnyal önmagukért beszélnek... * „A Romlásnak indult... című cikkben foglaltakkal teljes mértékben egyetértek. A keselyűsi kisvasúti állomás rendetlen környezeti állapotában megszüntetésére felkértem a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Szekszárdi Erdészetének vezetőjét, a tolnai Béke Halászati Tsz elnökét, az Idegenforgalmi Hivatal illetékes vezetőjét: a megállóhely környezetéHaltetem ben lévő lebontott büfé romjainak az eltakarítására, a Sióban lévő haltetemek összeszedésére és megsemmisítésére, a volt vizijármű tulajdonosának felderítésére és a roncs eltávolítására, továbbá a kisvasúti állomás környékén lévő szemét összegyűjtésére, a kirándulók hulladékelhelyezése feltételének megteremtésére (szemétgyűjtő edények elhelyezése.) A vezető elvtársakkal történt telefonmegbeszélés alapján ígéretet tettek a rendetlen állapot azonnali megszüntetésére. Elvtársi üdvözlettel: Rippi György, a Tolna Megyei Tanács V.: környezet- és természetvédelmi ti kára. Szekszárd, 1987. június 11. Ami azóta változott: az építési hu. - ladékot, a turisták „nyomait” eltakarították. takács-kapfinger Á Életerő Süllyedőfélben Szemétdomb
