Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-29 / 177. szám

1987. július 29. NÉPÚJSÁG 5 IDO: „Az anyag mozgásának, a világban észlelhető változásoknak a létezési formája: a térrel együtt az anyag mozgásának objektív mértéke. A valóságnak az a vonása, amelynél fogva azt egymás után következő mozzanatok összefüggő folyamatának, azaz történésnek kell tekintenünk. Két időpont közé eső szakasz, tartam, időszak, időtartam. Az emberi élet tartama, életkor. Az idő pénz: takarékoskodjunk az idővel, mert munkára fordítható, ezzel meg pénzt kereshetünk.” (A magyar nyelv értelmező szótára.) „A magánéletben nem lehet szoros menetrendet csinálni... 79- Halló, vasútállomás? Érdeklődöm, hogyan tudnék legegyszerűbben eljutni Kecskemétre. Mikor? Hát délelőtt. Per­sze, hogy holnap délelőtt. Mikor indul a vonat, és hol kell átszállnom? A forgalmi szolgálattevő fogja a menet­rendet, vagy ha gyakori útvonalról van szó, fejből diktálja az információkat. Ha nem azonnal vette fel a kagylót, a telefo­náló gyakran ideges, reklamál. Talán nem is sejti, hogy pontatlan kérdéseivel értékes másodperceket vett el a forgal­mistától, s talán éppen miatta késik majd egy fontos szállítmány vagy egy sze­mélyvonat.- A közlekedés olyan ágazat, ahol kirí­vóan nagy szerepe van az időnek. Talán ez a varázsa a mi munkánknak - mondja Sárközi László, forgalmista, akivel 12 órás éjszakai szolgálata lejártával reggel 7 óra után pár perccel a szekszárdi vas­útállomáson beszélgetünk. Friss, mo­solygós, nem látszik rajta, hogy tegnap óta talpon van.- Éjjel 2 és 3 óra között van az a kritikus időszak, amikor majd leragad a szemem. Olyankor jobban fogy a cigaretta, mert valamivel ébren kell tartani magamat. Ha kiadok egy tolatást, azt ellenőrizni is kell, tilos az alvás. Kezdetben megesett, hogy állva elszunditottam, de most, 11 év után már nem fordul elő.- Hogy lehet megszokni ezt az életrit­Az utastájékoztatás is része a napi munkának L must? - Szerencsém van, mert akár ké­résre el tudok aludni fényes nappal. A családnak nehezebb, nekik kell alkal­mazkodni ahhoz, hogy nem mindig va­gyok otthon, amikor éppen szükség len­ne rám. A magánéletben nem lehet szo­ros menetrendet csinálni. S ha bejövök, a gondokat nem hozhatom magammal.- Abban, hogy egy vonat nem ponto­san indul vagy érkezik, mennyiben lehet ludas a forgalmista?- Nem is kicsit. Ha például indokolatla­nul feltartóztatom, már nem is ér oda a következő állomásra. De ezt a mozdony­ban elhelyezett óraszalag rögzíti, s ha én késleltetem a szerelvényt, úgy kemény forintok vándorolnak ki a zsebemből. Persze, mikor egy piacozó falusi néni a három kosarával, meg a mögötte tolongó nyolc-tíz utas mind ugyanannál az ajtó­nál akar leszállni, nem emelhetem fel a tárcsát az előírt fél perces tartózkodási idő lejártával...- Nem nyomasztó dolog folyton az óramutatók rabságában élni?- Erre soha nem is gondolok. Ha min­dig attól rettegnék, hogy kicsúszok az időből, az csak gátolná a munkámat. In­kább olyan ez nekem, mint egy gyerek­nek a villanyvasút. Remek játék. Irányítani egy rendszert, aminek a zökkenőmentes működése tő­lem, illetve az engem váltó kollégáimtól is függ. Nem az idő, hanem a felelősség sar­kall. Hiszen mindenhez közünk van, a vasút rengeteg dolgot szállít, még emberi vért is. CSER ILDIKÓ Fotó: Gottvaid Károly „Meg kell nyújtani a nappalokat” Számunkra - az idő tudatával ren­delkező ember számára - telik az idő: visszafordíthatatlan folyamat. Szövetségesünk és ellenfelünk. Az MMG Automatikai Művek szekszárdi gyárában dolgozó Nagy László éle­tének 43 éve alatt birkózhatott az idővel eleget, s ha az arcvonásait né­zem; az is ővele. De hogyan szalad el egy napja? Nem töpreng azon, miért is kérdezem, szavait súlyozza a megélt tapasztalat.- A gyárban 1971 óta dolgozom. Esztergályos a szakmám, jó ideje gépbeállító munkakörben. Két nagy­korú fiam közül az egyik már katona. Mostani házasságomból tízéves fiam, hatéves lányom van. Ami a reg­geleket illeti, mindennap egyforma. Kávé. Utazás mindennap Faddról. Azt tudom, hogy most nagyon szorít az idő. Májusban-júniusban fizetés nélküli szabadságot vettem ki, hogy őszre elkészüljek a házzal. Aki épített már, tudja, hogy ez mit jelent. Az A svájci fogmaró gép üzemi vizsgálata rutinfeladat Nagy László számára ácsolat a cserepet várja. Most éppen ezzel vagyok meglőve. Az építőanya­got, ha kapható, tíz helyről kell ösz- szeszedni. Azt mondják Bátaszéken, két hónapon belül lesz cserép. Ha nem, nézek jó minőségű bontott után.- Egy napomról kérdezett. Építke­zés után, ha ismét visszazökken a ré­gi kerékvágásba az életünk, köny- nyebb lesz valamennyiünknek. Mű­szak végeztével most még annyi a tennivaló, hogy csak az estéink nyu- godtabbak. Azok se mindig. Az idén a szőlőt is ki kellett adni bérbe. Ha van egy kis szabad időm, leme­gyek a Dunára horgászni. Ha egy mód van rá, vasárnap pihenünk. Az éjjel kicsit rövidebb, egyelőre meg kell nyújtani a nappalokat. A gyere­kek? Ilyenkor szünidőben talán több lehetőség lenne arra, hogy együtt töltsük az időt. Nem, nem vagyok fá­radt, inkább türelmetlen. Ha az em­ber már túl van a negyvenen, és a gyerekek még picik, néha türelmetlen velük is. Feleségem, aki szintén itt dolgozott a gyárban, otthon van a családdal. A gyerekek felügyeletét is csak így tudtuk megoldani. Ak­kor áll majd ő is mun­kába, ha nagyobbak lesznek. Várom, hogy visszatérhessünk a ré­gi életritmusunkhoz... Nagy László a gyár­ban a megbecsült szakemberek közé tartozik. Hét-nyolc esztergályos gépeit el­lenőrzi, javítja. Akkor eredményes a munká­ja - és a kollektíváé is -, ha a gépekhez a le­hető legkevesebbet kell nyúlnia, tehát nincs üzemzavar. Tel­jesítménybérben dol­goznak, ő hét-nyolc­ezer forintot vihet haza havonta. B. R. Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Bölcsességek Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akarat­nak. (Salamon király) Az idő megenyhít: az ki meghalt, semmi már. (Euripidész) Időnk egy részét nyíltan elrabolják, más részét ellopják tőlünk, harmadik része észrevétlenül elfolyik. (Seneca) Idő a döntés legjobb érlelője. (Lope de Vega) Az idő szárnyon jár, /Soha semmit nem vár, / És foly, mint erős folyás... / Vissza soha nem tér, / Mindent a földre vér, / Mindeneken hatalmas... (Zrínyi Miklós) Az idő erősíti a barátságot és gyengíti a szerelmet. (La Bruyere) ... a jelen méhében hordozza a jö­vőt. (Leibniz) A megtakarított idő sokkal hosz- szabb, mint ahogy azok képzelik, akik csak fecsérlik. (Fon ten el le) Használd időd, hisz oly sebesen itt hagy; a rend beosztásra tanít majd. (Geothe) Az idő megy, csak megy.. Nincs idő! Kár lenne belebonyolódni a tér-idő elméletekbe, már csak azért sem, nehogy úgy járjunk, mint az anekdotabéli vizsgázó. Filozófiából a tér és idő elméletekről kellett volna felelnie, de alig volt mondanivalója, mire a vizsgáztató biztatta, hogy talán mondjon példát, azon keresztül talán az elméletet is jobban meg tudja köze­líteni. Mire vizsgázónk közölte, hogy ha szép az idő sokan vannak a téren. Rossz idő esetén persze éppen fordítva. Az érdemjegyről nem szól a mese, de minden­napi életünknek is fontos tényezője az idő. Például a munkaidő. E témáról úgy szól a népi bölcsesség, hogy „amit ma meg­tehetsz, ne halaszd holnapra”. Az élet sok területén ma még a Pató Pálok dolgoz­nak, akik minden feladatra - különösen az újakra - csak azt tudják mondani, „Ej, ráérünk arra még!” Holott nem érünk rá. Nincs több időnk a várakozásra, a bürok­ráciára, a toporgásra, a tehetetlenségre. Nincs időnk a kifogások keresésére, hogy miért nem tudunk újítani, mást vagy másként csinálni, mint korábban. A vi­lág, az idő, a fejlődés nem vár, amíg méltóztatunk felébredni és végre utánaira­modni az élvonalnak. Nem kell megvárni a kormányprogramot, a testületi döntéseket. A kormány úgysem fogja megmondani, hogy mit kell tenni Tolna megye üzemeiben, intézményeiben, párt- és tömegszervezeteiben. Nem dönthet más a bonyhádi, a paksi uszoda ügyében csak azok, akiket azért fizetnek, illetve akiket a testületek­be megválasztottak. A példák véletlenszerűen kiragadottak, mindössze azt szeretnénk illusztrálni, hogy mindenki személy szerint felelős a munkájáért, azért, hogy a rábízott fel­adatot a tőle elvárható színvonalon és időben elvégezze. Nincs időnk a várakozásra, a felelősség áthárítására, természetesen a számon­kérésben sem. A gazdasági, társadalmi kibontakozás programja csak akkor va­lósulhat meg, ha annak végrehajtásából mindenki kiveszi részét. Vezetők és veze­tettek, kinevezettek és választottak, egyaránt. Hiába várunk a sült galambra, mert egyrészt nem tud repülni, másrészt pedig nincs aki megsüsse helyettünk, hogy a népi bölcsességeknél maradjunk. És a végére még egy idekívánkozik. Ha valaki ezután is csak a saját pecsenyéjét akarja sütögetni akkor ne csodálkozzon, ha a jognak asztalánál „nem egyformán foglalhat helyet”, és a „bőség kosarából” se vehet, mert nem lesz benne semmi, amit ki lehetne venni. IHÁROSI Mire van, mire Dr. Dallos Tibor, a Tolna Megyei Tüze­léstechnikai Vállalat igazgatója: - Tulaj­donképpen mindig kevés a családra, a munkatársak egyéni ügyeire, valamint a szerződéses partnerekre fordítható időm. Sajnálom az értekezletekre, a sok­szor felesleges és nagy számú jogszabá­lyok megismerésére elfecsérelt időt. Ha ezt normális mederbe lehetne terelni, ar­ra is maradna időm, amire most nincs. Tulok Sándor dombóvári munkásőr- parancsnok: - Ez jó kérdés, de nem lehet néhány mondatban összegezni. Minden feladat ellátására van, mert kell, hogy le­gyen időm. Tulajdonképpen nem én osz­tom be, hanem a feladatok határozzák meg. Több társadalmi tisztségem ellátá­sa mellett a családdal, a barátokkal is tu­dok foglalkozni. Illés Sándor, a Tolna Megyei Méhész Egyesület titkára: - A Volán tolnai kiren­deltségvezetői teendőinek ellátása mel­lett mindig szakítok időt az egyesületi tit­kári feladatokra, és magára a méhészke­désre, a tanulásra, a továbbképzésre is. Gyermekeimmel gyakran együtt spor­tolok. Ha mást is meg akarok oldani, ak­kor súlyoznom kell, és az már valaminek a terhére megy. Dr. Kovács Mihály, szekszárdi lakos, nyugalmazott tűzoltó ezredes, jogtaná­csos: - Ez fogas kérdés. Nyugdíjasként mindenekelőtt arra törekszem, hogy köz­életi munkámat javítsam. Árgus szemek­kel kísérem figyelemmel a bel- és külpo­litikai hírközléseket és társadalmi mun­kában eleget teszek a belügyi szervek megtisztelő felkérésének. Mindig felüdü­lést jelent a szőlőművelés, kertészkedés. Az egészség szempontjából fontos ki­rándulásokra azonban már nincs időm. Unyi István szekszárdi nyomdász: - Tudja, az a helyzet, hogy az élet ezt a kér­dést elég sokféleképpen teszi fel. Van amikor a legfontosabb elintéznivalók csúsznak ki az ember kezéből és akkor azt mondjuk, nem volt rá idő. Néha meg a kis mindennapi dolgainkra figyelhetünk jobban, ilyenkor meg úgy csorog ki a ke­zünk közül, mint a homok. Egyébként van mire fordítanom az időt három gye­rek mellett. Mivel a feleségem osztja be az én szabad időmet is, tulajdonképpen - ha kell - jut mindenre. Lehet, hogy ez mmm felfogás kérdése is. Van aki agyonüti az időt, van, aki elveszik benne. Dr. Barna Györgyi szekszárdi gyer­mekorvos: - Csaknem egy év óta helyet­tesítek, rendelek délelőtt és délután, óvo­dákat látogatok. Csak este van időm, amit a két gyermekemre fordítunk fér­jemmel együtt, aki szintén orvos. A hétvé­geken felváltva látunk el orvosi ügyeletet is. Egymás közt meg kell osztanunk nem­csak a munkát, az időt is. Egymásra va-' gyünk utalva, és ehhez kölcsönös meg­értés szükséges. Németh Istvánná a Magyar Nemzeti Bank szekszárdi fiókjának előadója: - Úgyszólván nincs semmire. Idén fejez­tem be a közgazdaságtudományi egye­temet. Az őszi államvizsgára kellene ké­szülnöm, de most éppen a szakdolgoza­tomat írom a gabonaprogram pénzügyi kérdéseiről. Fiatal házasok vagyunk. Építkezünk hétvégi hajrákkal. Nyaralásra, lazításra, regényolvasásra nincs időm. Horgászni pedig már két éve nem voltam, pedig na­gyon kedvelem. SZABÓ GYŐZŐ Figyelm ezte tés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents