Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-27 / 175. szám

1987. július 27. Bolvári Ildikó belekóstol a profivilágba Eltűnnek a B-betűs sikerem berek? Hogyan tovább Tolnai VL? A közelmúltban kissé vészmadár sze­repében is tetszelegve foglalkoztunk a tolnai pingpongosok háza táján kialakult, a jövö eredményességét igencsak meg­kérdőjelező helyzettel. Az írásra érkezett számtalan reflexió: az előállt helyzetet nagyon sokan törvényszerűnek minősí­tették, mondván, az hogy valamelyik lány a nagy B-betűs trióból ilyen vagy olyan okból kiválik, megválik a csapatból - vár­ható volt. Néhányan - nem ismerve a tol­nai csapat belső helyzetét - az anyagias­ság bélyegét sütötték a lányokra. Szerin­tük a cikkben szerepelt 8-9 ezer forintos havi jövedelemmel be kellene hogy érjék. Örvendetes módon a sportközvélemény nagytöbbsége nem maradt meg a felszí­nen, az anyagi természetű dolgok adok- kapok rovatának egyeztetésénél, hanem a minőségi pingpong megmentése vé­gett fogott tollat. Lohner László szekszár­di nyugdíjas például olyan levelet intézett Sáth Sándor vezető edzőhöz, melyben azt írja, hogyha a Tolnai Vörös Lobogó szakosztályának megmentéséről van szó, kis nyugdijából is felajánl erre a cél­ra havi száz forintot. Az írás megjelenése előtt és utána is tárgyalóasztalhoz ültek az illetékesek, párt-, állami vezetők, sportvezetők, egye­sületi elnökségi tagok, egyéb funkcio­náriusok, hogy megoldást keressenek. Természetesen még mielőtt bármiről is szó esett volna, megjutalmazták a lányo­kat, akiknek az 1986-os eredményessé­gi prémiumra igencsak várniuk kellett. De mégis hogyan tovább? Mert Bolvári Ildikó profiszerződése biztossá vált, a tol­nai csapatkapitány augusztus végén már az NSZK-beli Kaiseber Duisburg színei­ben áll asztalhoz. Távozásával nem bom- lik-e tovább a csapat, marad-e továbbra is a klubnál Balogh Ilona és Bolvári Kata­lin? Mi van, hanem nem? S ha igen, akkor milyen feltételekkel? Ezúttal mindenek­előtt a három lány véleményére voltunk kíváncsiak.- Mindjárt az elején tisztázzunk vala­mit! - indít kissé megbántottan Balogh Ilona. - Én - ahogy a cikk fogalmaz - nem adtam be az unalmast. Visszautasí­tom azt a rágalmat, miszerint a háttérben - amikor Ildi külföldre szerződése bizo­nyossá vált - tárgyaltam olyan klubokkal, amelyeknél mindent egybevetve talán kétszeresét is kereshetném. Szó sem volt arról, hogy megyek. Csupán annyit kér­tem, mivel az Ildi távozása nemcsak a klubot, hanem engem is érint hogy le­gyen megfelelő edzőpartnerem, hogy meglegyen a lehetőség leutazni más klu­bokhoz és az ottani partnerekkel a lehető legjobban felkészülni.- Szóval Önben a különböző híreszte­lések ellenére nincs semmiféle tüske amiatt, hogy az Ildikó külföldi szerződés­hez jutott, melynek révén egzisztenciát teremhet?- Miért lenne? Ót keresték meg az NSZK-beliek a Kaisebergnek ő kellett. Megkapta az engedélyt és nyilvánvalóan megy.- Ildikó eladásáért hozzávetőlegesen 150 ezret kap az egyesület, aminek egy bizonyos részéből mód és lehetőség nyí­lik tisztességes eredményességi pré­miumok, jutalmak képzésére.,- Hogy ezt az összeget mibe fektetik be, az a klub, illetve a szakosztály dolga. Mi mindenesetre ezen a legutóbbi ta­nácskozáson újfent szóvá tettük, hogy rendezzék anyagi helyzetünket.- Forintban ez mit jelent?- Nem havi tizenötezer forintot, ameny- nyit egyes csapatoknál nálunk jóval gyengébb játékosok keresnek. Tisztá­ban vagyunk a tolnai helyzettel, a klub teherbíró képességével, de azt elvárjuk, hogy a hazai és a nemzetközi porondon elért jó eredményeinket fizessék meg!- Egy kimutatás szerint 8-9 ezer forint körül mozog a három éljátékos havi jöve­delme, sőt Balogh Ildikó esetében még ennél is valamivel többet mutatnak ki.- Ez 1986-ra nézve igaz. De hogy előt­te mi volt, arról is szólni kell: volt egy 3500 forintos alapfizetésem és egy 1500 forin­tos másodállásom'.- No és a jutalmak?- Ha azokat ehhez hozzáadom és osz­tok 12-vel, akkor sem éri el a kimutatás szerinti összeget. A Bolvári testvérek ez utóbbi kijelen­tésre bólintanak, majd Ildikó, akit külföldi szerződése ellenére is érdekel az itteni további helyzet, fűz ehhez a gondolatkör­höz néhány megjegyzést: - Más a kimu­tatás és más a csak a pingpongered­ményekért felvett összeg. A kimutatások­ban a tanulmányi ösztöndíj is benne van. Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy húszéves koromig én semmilyen fizetést nem kaptam, csupán az akkori OTSH 1800 forintos felkészülési juttatását, s a sikerekért felvett jutalmakat akkor ehhez az összeghez kellett hozzáadni. Elterjedtek olyan híresztelések me- gyeszerte, hogy Bolvári Ildikó után Ba­logh és Bolvári Katalin is eltávozik a szak­osztálytól. Nos a hír, amolyan bulvárlap! kacsa, a Tolnai Vörös Lobogó elnöksége egy évig nem enged senkit sehova. Meg különben is, sikerült megegyezni az anyagi természetű kérdésekben, ha vál­tozatlanul jönnek az eredmények, a juta­lom is meglesz. Bár a lányok legszíve­sebben ezt írásban kérnék...- Ildikó nélkül nagyon nehéz lesz a ko­rábbi eredményeket produkálni - mond­ja Kati. - Tartok tőle, hogy nem tudjuk pó­tolni. A kis Bolvári, már ami átigazolási re­ményeit illeti, nyeregben érzi magát, ugyanis birtokában van egy olyan átiga­zolási okmány, mely szerint jövőre nem gátolják meg átigazolási szándékát, oda megy, ahova akar. Egy feltétellel persze: ha képességeinek megfelelően hozza az eredményeket. A jelekből ítélve Kapos­várra tart, ahol barátja is NB l-ben ping­pongozik.- Nézze, nemcsak pénz és lakás van a dologban - kezd egy rövid eszmefutta­tásba Bolvári Katalin -, hanem az is, hogy ez a tolnai műhely, már nem az, ami a het­venes években és a nyolcvanas évek et­jén volt. Sokkal hétköznapibb és az él­versenyzővé válás szempontjából inger- szegényebb. Más környezetben talán még többet ki tudok hozni magamból. Sáth Sándort kemény arculcsapás- ként éri tanítványa, egykori kedvence vé­leménye: - A mi munkánk megítélése nem az ő feladata. Eredményeink önma­gukért beszélnek. A szakosztályi rang­sorban a harmadikak, az utánpótlásfron­ton még mindig másodikak vagyunk az országos összevetésben. Jobb lenne - különösen saját érdekében -, ha azzal foglalkozna, hogy miért olyan gyenge a teljesítménye immár két éve, amióta Pé­csett tanul. Amióta nem a tolnai műhely­ben készül, azóta a csapatbajnoki talál­kozókon csak 61 százalékos teljesít­ményre képes. Nem hozta magát a Víz­művek, a Spartacus, a BSE ellen sem. Különösen egy joghallgatónak észre kel­lene venni a szemmel látható ok-okozati összefüggést. Ha valaki nincs most irigylésre méltó helyzetben az a tolnai pingpong-mítosz megteremtője Sáth Sándor vezető edző. Ildikó egy évre külföldre megy, de ha minden összejön neki, akkor bizonyára tovább akar maradni a Kaisebergnél. Ka­talin égy év múlva szeretne „lelépni” és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a korszerű játéknak a három „B”- betűs közül a leginkább a birtokában le­vő Balogh Ilona után is van a nyugati pro­fiklubtól érdeklődés, ő is - tegyük hozzá jogosan - szeretne belekóstolni a profivi­lágba, 28 éves korára egzisztenciát te­remteni. Eltűnnek majd a B-betűs siker­emberek? S ha igen lesznek olyan utó­dok, akik pótolni tudják őket?-bégyé­tvÉPÜJSÁG 5 Amikor Barcelona és a Real találkozik II. Labdaművészek és modern gladiátorok Szerény, ám mégis hangulatos kis szállodában Costa Braván, Lloret de Ma- re-ban, a Hotel Centralban megnyugvás­sal nyugtázom, hogy nem én vagyok a vi­lág legszerencsétlenebbje, amiért a ka­pun kívül maradtam. A templom, a bika­viadal és a foci a spanyoloknál szent do­log. így még véletlenül sem lehet vita tár­gya, hogy melyik csatorna adását nézi vacsora után a vendégsereg. Az őslako­sok „FC Barcáért” szorítók kettő, három ujjúkat mutogatják, vagyis két-három góllal nyernek a katalánok és beérik a Reált, ezzel nyílt lesz újra a bajnoki el­mért folytatott versenyfutás. Csendben vagyok, igyekszem eltitkolni, hogy lassan már egy évtizede a Reálnak szurkolok, különösen azután, hogy 1985-ben Szé­kesfehérvárott egy kicsit közelebb is ke­rültem a királyi fehérekhez. Egy amolyan „Hajrá Real!” kacsintás az felér minimum egy olyan szentségtöréssel, mint amikor nálunk egy elvetemült dózsás lila sállal beáll a fradista B középbe az Üllői úton, a Dózsa-Fradi mérkőzésen. Megszólítom Franciscót, az ifjú pincért, aki szemmel láthatóan reménykedik, hogy a nagy va- csoráztatási hullám a második félidő kezdetére levonul és néha oda-odapil- lanthat a képernyőre. Az, hogy leül né­hány percre a képernyő elé - figyelem­be véve az itteni morált (ha a vendég va- karódzás gyanánt megmozdult a széken, máris ott termett egy szállodai alkalma­zott) - nem valószínű. Nem kockáztat, amikor több tízezren munkanélküliként várakoznak arra, hogy a szállodaiparba május elejétől október végéig bejussa­nak. Mondom neki elbizonytalanodva, hogy győz a Barcelona. Néhány napos felszíni "ismeretség birtokában erősen rám néz, végigméricskél, aztán beugrik neki, hogy én vagyok az a magyar, aki a Reálnak szurkol. „Áh, Barcelona” - fa­kad ki, majd hüvelykujját lefelé fordítva mutogat. Mivel a kézjelzések jelentése nem különbözik a miénktől, így világossá Santillana a Real egyik csillaga 1985 májusában Székesfehérvá­rott lapunknak nyilatkozik Labdarúgás Csapatról Korábban már beszámoltunk arról, hogy milyen lényegesebb változások tör­téntek a megyei bajnokságban szereplő csapatoknál. Újabb összeállításunkban az akkor kimaradt csapatok háza tájáról adunk információkat. A megyebajnokságba visszakerült Kisdorog csapatának ideiglenes edzője Bittner Mátyás, a korábbi technikai veze­tő. Kisdorogon egyébként együtt maradt a gárda, csupán Fábián László, a megha­tározó védőjátékos távozott Marcaliba. Az új idényben több saját nevelésű fiatal játékos kap bizonyítási lehetőséget: Koszter János, Endeli György, Jókai Ti­bor bizonyíthatja tehetségét. A visszaté­rők közé tartozik Nagy László és Böhm Zoltán, akik ősztől újból pályára lépnek. Faddon Varga Béla edző irányításával készülnek a focisták a megyebajnokság­ra. Az őszi szezonban már a csapat rendelkezésére áll a katonai szolgálatát befejező Honti Pál, valamint a Szekszárdi Dózsa ificsapatából igazolt Pesti Zoltán. Tárgyal a vezetés más játékosokkal is, egyelőre azonban konkrét eredmények­ről még nem lehet beszélni. A körzeti bajnokságot megnyert együt­tesre merész, de nem lehetetlen terv megvalósítása vár: megkapaszkodni a középmezőnyben. Egyébként Faddon társadalmi összefogással egy, a megye­bajnokság megkövetelte színvonalú öltö­ző építése kezdődik meg, mely a tervek szerint jövőre készül el. Schrancz István edző vezetésével az ozoraiak heti három edzéssel, ideális kö­rülmények között készülhetnek az őszi F.C. BARCELONA A Barcelona együttese még tavaly vált, hogy az Andalúziából pénzt keresni jött tinédzser a Real híve. A fiúnak a mexi­kói import játékos Hugo Sanchez, a gól­zsák áll a szívéhez legközelebb. És „Bu­ti”, vagyis Butraugeno, a madridiak csil­laga, akit Spanyolországon át, Kelet-Eu- rópán keresztül csak Keselyűnek ismer a világ. „A Keselyűnek Katalóniában is le kell csaf^fta” - reménykedtek a Real hí­vei. A Madonna segített Százezer ember a FC Barca stadionjá­ban valami félelmetes látvány. Még egy Keselyűnek is. Mert ebből legalább het­venezer katalán (Madridban bizonyára fordított helyzet). Petárdarobaj és monu­mentális rockkoncertekre emlékeztető füstfelhő és fgy a képernyőről is zsib- basztó hangzavar. A legmélyebben vallá­sos érzelmű katalánok zsebében vagy kezében apró kis szobrocska is találha­tó. A tévét körbe ülő barcelónai szurko­lóktól megtudom, hogy ez a montserati Madonna kicsinyített mása. A helyi le­genda szerint a meccset megelőző na­pokban több ezren zarándokolnak a montserati hegyekbe Katalónia védő­szentjéhez, hogy segítse győzelemhez csapatukat. Előfordul, hogy maguk a já­tékosok is elzarándokolnak a Madonná­hoz, a kezét megfogva segítséget kérni tőle. Most is szükség lehet rá, hiszen nincs már a csapatnál az európai labda­rúgás nagy nyughatatlan fenegyereke, a játékmester Schuster. Továbbállt. Nincs külön irányító a hazaiaknál, ezért ha kell szervezni a játékot Migueli, Viktor, Caras- co és visszajön labdákért a szoros vé­dőőrizetből a katalános nagy kedvence, a skót Archibald. Minden beívelés Gary Linekkert keresi, a másik britet, aki a ta­valyi világbajnoságon tűnt fel. A britek já­tékuk alapján megérik a pénzüket, ez a véleményük a Barcelona szurkolóinak. A latinos stílusáról semmi áron lemondani nem akaró, és a kupatörténelem igazolja, hogy nem is tudó, Real egyelőre nem ké­pes többre néhány élményszámba menő megvillanásnál. A mostanság megszo­kott európai kupadöntőket bőven felül­múló az iram, szinte mindvégig a kapuk előtt zajlik játék. Hogy is mondta Nunez, az FC Barcelona elnöke a közelmúltban: „Európa stadionjából eltűnnek a nézők, mert a játék elveszti szórakoztató funk­cióját. Ennek oka a vereségtől való féle­lem. Nem is akarnak játszani a csapatok. Nálunk Spanyolországban ez nem így van, első a közönség, mindannyiunk ér­deke, hogy a bajnoki meccsek, még az alsóház összecsapásai is, telt ház előtt menjenek.” Hogy így legyen, a sok kitű­nően felkészített „iparos" mellett labda­művészekre is szükség van. A Barcának ezért semmi sem volt drága, az elmúlt év­tizedekben náluk játszott a két tulipános kiválóság, Cruffy és Neeskens, de meg­szerezték előbb Schustert, majd Mara- donát, akik már időközben továbbálltak. Most a britek az idegenlégiósok. De játékosszerzés terén a Real sem volt szűkmarkú, megkaparintották előbb az argentin Valdanót, majd a Sanchezt. Az eredmény már a tudósításokból is­mert: Achibald és Linekker góljaira Sanchez válaszolt, így 2-1-re a Barcelo­na nyert. A katalán szurkolók - már akik velem együtt csak a tévéből kísérhették figyelemmel ezt az öldöklő, ám mégis na­gyon sportszerű, súlyos sérülés kizáró - örökös presztízscsatát, pezsgővel, sang- riával és gyümölcsökből készített, alko­hollal dúsított koktélokkal ünnepeltek. Szegény kis Francisco - nem elég, hogy kikapott a Real - ráadásul még neki kell kiszolgálni az ünneplő katalánokat is... BÁLINT B. GYÖRGY Fotó: KAPFINGER ANDRÁS csapatra megméretésre. A cél egyértelműen a bentmaradás, e tekintetben a csapat vezetésének nincsenek vérmes remé­nyei. Sz. Kovács Sándor, Márkus József és Dölles József végleg befejezték aktív lab­darúgó pályafutásukat, helyüket Juhász József Pincehelyről, Kóritz Géza Sza­kádból és Siklósi Zoltán Kalocsáról, pó­tolják. A helyi ificsapat egyelőre együtt marad, nem kívánják annak egységét megbontani. Dunaszentgyörgyön egy játékos sem hagyta abba a labdarúgást, gyakorlatilag a körzeti bajnokságot nyert csapattal rajtolnak a megyei osztályban. Bagó Béla edző utalt arra, hogy egy-két poszt meg­erősítésére a megnövekedett elvárások miatt szükség lesz, már folytattak tárgya­lásokat ez ügyben, de még kérdéses né­hány átigazolás. A csapat gerince tehát adott, s a duna- szentgyörgyi legénységnek a bentma­radás a célja. Az elmúlt bajnokságban szinte borot­vaélen táncoló gerjeniek háza táján jó hír, hogy Bráz és Vajda csatasorba áll, vala­mint visszatér Paksról a területiben is bi­zonyító Gyenis. De ennél is lényegesebb, hogy marad a kispadon Földesi Gyula edző. Timár Dezső a dunaföldváriak játé­kos edzője a csapat helyzetéről túl az át­igazolási időszak félidején ennyit mon­dott: „Nincs változás, mindenki maradt. A napokban szóba került két szovjet lab­darúgó leigazolásának lehetősége is. Hexasakk Világ Kupa 1987. július 9-17. között zajlott le Tatabá­nyán a II. Kristály Kupa, amely egyúttal az öt versenyből álló Világ Kupa sorozat első ver­senye volt Igen erős mezőnyben, küzdelmes mérkőzéseken szerezték a versenyzők pont­jaikat. A versenyban sokáig megyénk két ki­válósága, Vámosi Albert (SZÜV Számítás- technika) és ifj. Vámosi Albert (TÁÉV SK) ve­zetett, ám mindketten vereséget szenvedtek Rudolftól. Rudolfot viszont Kolozsvári (Bp.) győzte le szép játszmában, ám a SZÜV volt Eu- rópa-bajnoka, miután vesztő színezetű állását megnyerte, előbb Schenkerik (Bp.) majd Rut- kovszky (Miskolc) ellen, átvette a vezetést és az utolsó fordulóban a lengyel Marek Galazka elleni döntetlen már azt jelentette, hogy hosz- szú szünet után Rudolf (SZÜV) újra diadal­maskodott. A második helyen nem kis megle­petésre az esélytelennek tartott Kövér Imre (Jászboldogháza) végzett, megelőzve a Tízek bajnok Rutkovszky Tibort. Ifi. Vámosi Albert számára az EB-bronzérmes lengyel Jan Bo- rauski elleni vereség azt jelentette, hogy nem kerülhet az első hat közé. A verseny meglepetése, hogy az esélyes Botkó Imre (Miskolc) és a kupavédő Sziráki László (SZÜV) nem került az első tízbe. Szirá- kit az utolsó fordulóban, klubtársa Buzási (SZÜV) ütötte el a jobb helyezéstől Lódi Lász­ló (Tamási) gyenge játékkal a mezőny máso­dik felében végzett. Végeredmény: 1. Rudolf László (SZÜV) 7,5, 2. Kövér Imre (Jászbol- dogháza) 7,3. Rutkovszky Tibor (Miskolc) 6,5, 4-5-6-7. Kolozsvári Miklós (Bp.) Marek Ga- larka, Vámosi Albert, Buzási József (mindket­ten SZÜV) 6 ponttal. A Világ Kupát 7 pontjával Rudolf vezeti, a végső győzelemre esélyesek közül Marek Mackowiak, Gyarmati Tihamér, Botkó Imre, Sziráki László, Buzási József nem szereztek ez idáig Világ Kupa pontot. A VK- ban még az alábbi 4 verseny van vissza: Duna Kupa (Csehszlovákia), Palics Kupa (Jugoszlá­via), nyílt lengyel bajnokság, nyílt magyar baj­nokság.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents