Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-23 / 172. szám

2tfÉPÜJSÁG 1987. július 23. Szovjet-szíriai űrrepülés A Szojuz TM-3-as űrhajó személyzete (balról jobbra) Mohammed Farisz szír, va-" lamint Alekszandr Viktorenko és Alekszandr Alekszandrov szovjet űrhajósok (Telefotó) A Szovjetunióban szerda hajnalban földkörüli pályára állították a Szojuz-TM- 3 jelzésű űrhajót; fedélzetén Alekszandr Viktorenko parancsnokkal, Alekszandr Alekszandrov fedélzeti mérnökkel és Muhammed Ahmed Farisz szíriai kuta­tóűrhajóssal. Bajkonurban moszkvai idő szerint 5.30-kor a kilövőálláson lévő űrhajóról leváltak a kiszolgáló építmények, meg­kezdődött az indítás végső előkészítése, a tartályok feltöltése, majd npásodpercre pontosan a tervezett időben, 05.59.17- kor startolt a szovjet-szíriai űrhármas. A bajkonuri űrközpontban a fellövés­nél jelen volt az a szíriai kormányküldött­ség, amely Musztafa Tlász miniszterel­nök-helyettes, hadügyminiszter vezeté­sével érkezett a Szovjetunióba. Alekszandr Viktorenko parancsnok 40 éves. 1969-ben végezte el at orenburgi repülőfőiskolát, s ezt követően harci re­pülőként szolgált a hadseregben. 1978- ban lett űrhajósjelölt. Nős, egy fiú és egy leánygyermek apja. Alekszandr Alekszandrov fedélzeti mérnök 44 éves. 1964-től kezdve terve­ző irodában dolgozik, résztvesz az űrha­jók irányítási rendszereinek kifejleszté­sében, 1969-ben esti tagozaton elvégzi a moszkvai Bauman Műszaki Főiskolát. 1978 óta-tagja az űrhajósok csapatának. 1983-ban a Szojuz-T-9 fedélzeti mérnö­keként 150 napot töltött a Szaljut-7 űrál­lomáson. A Szovjetunió Flőse. Nős, egy fia és egy lánya van. Muhammed Ahmed Farisz, a szíriai ku­tatóűrhajós 1951-ben született. A repü­lőiskola elvégzését követően 1973-tól a szíriai légierő kötelékében pilótaként szolgált. 1985 óta készül a szovjet űrha­jósokkal a közös űrutazásra. Nős, egy fiú és egy kislány apja. A Szojuz-TM-3 a tervek szerint péntek reggel kapcsolódik össze a Mír űrkomp­lexummal, s a szovjet-szíriai ürhármas a már február 6-a óta az űrállomáson dolgozó Jurij Romanyenkoval és Alek­szandr Lavejkinnal közös munkaprogra­mot valósit meg. Carrington Madridban Hivatalos látogatásra Madridba érke­zett Lord Carrington, a NATO főtitkára. Francisco Fernadez Ordonez spanyol külügyminiszterrel tartandó tárgyalásain a fő téma az Egyesült Államok spanyolor­szági támaszpontjainak jövője lesz. Spa­nyolország sürgeti, hogy az Egyesült Ál­lamok csökkentse a spanyol földön tar­tózkodó amerikai katonák létszámát, és távolítsa el a Torrejon de Ardoz-i támasz­ponton állomásozó F-16-os harci gépe­ket. Mai kommentárunk Elszalasztott lehetőségek? Hosszú idő óta most van a legjobb esély az évtizedek óta húzódó közel-keleti vál­ság rendezését szolgáló nemzetközi konferencia összehívására - ezzel, a térség szakértőit is meglepően derűlátó kijelentéssel adta meg az alaphangot izraeli tár­gyalásaihoz az egyiptomi külügyminiszter. Eszmat Abdel-Megid személyében hosz- szú évek óta először tartózkodott a szomszédos országban a kairói diplomácia ve­zetője, így érthető, hogy a megfigyelők megkülönböztetett érdeklődéssel követték a jeruzsálemi tárgyalásokat. Az optimizmus persze - épp a térség politikai fejleményeinek ismeretében - visz- szafogott kell, hogy legyen. Eszmat Abdel-Medig úgy összegezte kormánya állás­pontját, hogy a tárgyalások legkedvezőbb fórumaként az ENSZ égisze alatt meg­rendezendő, s a Biztonsági Tanács állandó tagjait is bevonó nemzetközi értekezlet lenne - csakhogy ez az a pont, ahol a jelek szerint a mostani izraeli vizit sem vitt kö­zelebb az egyetértéshez. S ez aligha csodálható, elvégre magán az izraeli kabine­ten belül sincs összhang e kérdésben: míg a Munkáspárt vezetője, Simon Peresz külügyminiszter pártolja egy genfi, szélesebb körre kiterjedő konferencia gondola­tát, addig koalíciós társa, Jichak Samir kormányfő a leghatározottabban elzárkózik attól. A Likud-párt vezére ugyanis egy szűkebb hazáján és Egyiptomon kívül legfeljebb az Egyesült Államokat és Jordániát érintő tanácskozás híve. S a viták természete­sen nemcsak és nem először Meg id eszmecseréi kapcsán kerültek felszínre. Ellen­kezőleg: ez az ütközőpont, amely az elmúlt időben nemegyszer az egész izraeli ka­binet túlélését tette kockára, felvillantva a törékeny egységű koalíció felbomlásának esélyét. Sokan fogalmaznak úgy, hogy Izraelben valójában már meg is kezdődött a választási kampány, csupán az bizonytalan, mikor kerül sor a következő erőpróbá­ra, s hogy mennyire rendeződnek át az erőviszonyok a tartóssá vált munkapárti-Li- kud párharcban. Ami viszont a nemzetközi értekezlet témáját illeti, félő, hogy Megid látogatása sem hidalta át az említett nézetkülönbségeket. Pedig az egyiptomi külügyminiszter nyilatkozatához azt is hozzátette: a pillanatnyilag fennálló, viszonylag kedvező esé­lyek esetleg sokáig nem ismétlődnek meg, vagyis a kínálkozó alkalmat nem lenne szabad elszalasztani. Úgy tűnik azonban, Jeruzsálemben éppen ez történt. SZEGŐ GÁBOR A Magyar Nemzeti Bank hitelfelvétele Közlemény A lengyel kormány szóvivője július 21 -i sajtóértekezletén szóba hozta, hogy a magyar vámszervek újabban - diszkrimi­natív módon - garanciális vámdíjat kér­nek a beutazó lengyel turistáktól. A Ma­gyar Távirati Iroda illetékes helyen a rendelkezés hátteréről a következő felvi­lágosítást kapta: Az érvényes magyar vámrendelkezé­sek szerint mindazoknak, akik jelentős értékű, eladási célú, esetenként keres­kedelmi mennyiségű árut szállítanak át Magyarországon, készpénzbiztosítékot kell letenniük az országba történő belé­péskor. Ez az intézkedés egyaránt vonat­kozik minden ország állampolgárára, vagyis nem diszkriminatív jellegű. A biz­tosítékot visszakapják akkor, ha az áru­val együtt elhagyják Magyarországot. A lengyel kormány kérésére, a hagyo­mányos barátság szellemében a magyar vámszervek a lengyel utasforgalomban a továbbiakig felfüggesztik a intézkedés érvényesítését. Egyúttal ismételten mielőbbi tárgyalá­sokat javasolnak lengyel partnereiknek a közös megoldásra. Dizdarevics sajtóértekezlete Raif Dizdarevics jugoszláv külügymi­niszter varsói sajtóértekezletén méltatta Wojciech Jaruzelski lengyel államfő ja­vaslatát az európai katonai erők korláto­zásáról, s hangsúlyozta, hogy az jelentős mértékben járulhat hozzá a földrészen kialakult feszültség csökkentéséhez. Július 22-én Budapesten a Magyar Nemzeti Bank és 39 külföldi bank képvi­selői 400 millió dolláros konzorciális hi­telmegállapodást írtak alá. A hitel lejárata 8 év, kamatozása a min­denkori londoni bankközi kamatláb plusz háromnyolcad százalék. A bankkonzor­cium szervezői a világ legnagyobb és legismertebb bankjai közé tartoznak: Arab Banking Corporation, Bahrein; Deutsche Bank, Luxemburg SA.; The Long-Term Bank of Japan Ltd., Tokió; Morgan Guaranty Trust Company of New York, valamint a National Westminster Bank pic, London. A hitelműveletben angol, bahreini, egyesült államokbeli, francia, japán, ku­vaiti, német szövetségi köztársaságbe­li, norvég, olasz, osztrák, portugál és svéd bankok vettek részt. PANORÁMA BUDAPEST - Az Egyiptomi Arab Köz­társaság nemzeti ünnepe alkalmából Né­meth Károly, az Elnöki Tanács elnöke tá­viratban üdvözölte Mohamed Hoszni Mu­barak elnököt. Várkonyi Péter külügymi­niszter Eszmat Abdel Megid miniszterel­nök-helyettesnek, külügyminiszternek küldött üdvözlőtáviratot. * Tadeusz Czechowicz, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti nagykövete ha­zája nemzeti ünnepe alkalmából szerdán fogadást adott a rezidenciáján. A fogadá­son részt vett Óvári Miklós, a Magyar India — eresztékek és kötelékek Az indiai államtól való elszakadást követelő szikhek tüntetése egy istentisztelet után, a templom udvarán Két és fél évvel ezelőtt, amikor tekin­télyt és bizalmat ébresztő parlamenti többséggel Radzsiv Gandhi a Kong­resszus Párt élén India kormányfői szé­kébe került, sokan remélték, hogy újsze­rű hozzáállásával és energikus fellépé­sével megfékezi majd a népcsoporti-val- lási villongásokat, a széthúzást szító helyi mozgalmakat, amelyek főként a határ­menti szövetségi államokban okoznak kárt a hatalmas országnak. A remények azonban csak részben váltak valóra. Bár néhány feszültséget okozó gócpontban (Asszámban, Mizo- ramban, Dzsammu és Kasmírban) két­ségkívül hoztak eredményeket a fiatal miniszterelnök megállapodásai, a legfá­jóbb fekélyt, a pandzsábi válságot még nem sikerült meggyógyítani. És a szikh terroristákon kívül továbbra is mozgolód­nak a gurkák, a tripurai és nagaföldi fel­kelők, a bihari törzsek és a tamilok. Újra meg újra összecsapásokba, gyilkossá­gokba torkollnak a hindu-muzulmán el­lentétek. Átok ülne az országóriáson? Repedeznek az államformáció ereszté­kei, lazulnak a soknemzetiségű és sok­nyelvű ország kötelékei? Helyi megfigyelők szerint nem ez a fö veszély. A véres események okai zömmel nem pusztán az elszakadási törekvé­sekben keresendők. A független India a fejlődés útjaként alapjában a tőkés modellt választotta. A túlnépesedéssel küszködő ország négy évtizedes gazdasági előrelépése figye­lemreméltó. Ám a nagyvonalú szociálpo­litika és grandiózus nyomorellenes prog­ram ellenére a társadalmi-szociális kü­lönbségek mindmáig kirívóak. A sokszor kasztszármazáshoz kötődő gazdagság és a szegénység ellentéte, akárcsak ré­gen, ma is, égbekiáltó. Közben a nemzet- gazdaság bővülése - a piaci viszonyok terjedése, az infrastruktúra fejlődése, a belső vándorlás, a városiasodás - a ha­gyományos társadalmi-gazdasági réteg­ződés ellenében hatott és hat. Új tömeg­igények és vágyak ébredtek. Kialakult az indiai középosztály százmilliós serege, sajátos fogyasztói szokásokkal és köve­telésekkel, egyre inkább erősödő gazda­sági és politikai hatalommal. A feljebbjutás lehetősége azonban óriási tömegeknek - százmillióknak - nem adatott még meg: holott a dagadó nemzeti tortából ök is szeleteket (vagy legalább morzsákat) szeretnének. Jut-e nekik? Hiszen egyre nagyobbat akarnak markolni az uralkodó körök, a tőkés ipar­házak, a földbirtokosok és a kereskedők, mind jobban kívánnak élni az orvosok, a hivatalnokok és kisiparosok is. Saját érdekeiket védik, egymás ellenében is. A társadalmi rétegződésre kiható kímélet­len gazdasági versengést tovább bonyo­lítja és feszíti a földrésznyi állam külön­böző vidékeinek igencsak eltérő fejlett­ségi szintje, a központi kormányzati hata­lom és a szövetségi államok állandósult vitája a politikai-gazdasági jogkörök új­rafelosztásáról. Az indiai társadalmat szaggató esemé­nyek mélyén ott húzódnak tehát a gazda­sági okok. Pandzsábban tetőzött a vi­szonylag nagy gazdagságot hozó mező- gazdasági zöldforradalom, a tőkés nagy­birtokok árnyékában azonban szétapró­zódnak a családi parcellák, iskolázott fia­talok tízezrei néznek szembe a kilátásta- lansággal, a városi munkanélküliséggel. Asszámban az idegengyűlöletet nem csupán a nyelv és a kultúra megóvása szította fel, hanem a helybeliek féltették földjeiket és munkahelyeiket, sőt, köve­teléseik közé tartozott az asszámi olajjö­vedelmekből való nagyobb részesedés. A gurkák azt mondják, hogy a nyugat- bengáli állami kormány gonoszul elha­nyagolta a teakertjeiről híres dardzsilingi körzet fejlesztését: a gazdasági boldogu= lás lehetőségét saját államuk megalaku­lásában látják India kötelékein belül. A mind hangosabban szervezkedő törzsek pedig rájöttek, hogy a területükön lévő bányákból eddig mások húztak hasznot. A muzulmánok történelmi távlatban min­dig is azt kifogásolták, hogy gazdasági­lag hátrányos helyzetben vannak a több­ségi hindukhoz képest. Természetesen a gazdasági gyökerek sokszor nem kita­pinthatok, nem érzékelhetők, hiszen any- nyi más tényező is közrejátszik. A középkori hagyományok világából épp csak előlépő indiai tömegek politikai öntudata fejletlen: az osztálykötődésnél ma még nyomatékosabb a nemzetiségi és a nyelvi hovatartozás, a kasztszárma­zás. A vallás a mindennapok szerves ré­sze, a vallási érzületek erősek. A korsze­rű, nemzeti méretű piacgazdaság lerom­bolja a régi kötelékeket, nincs tekintettel a helyi érzelmekre. Ez sok helyütt bizony­talanságot fakaszt, különösen akkor, ha a hagyományos életmód ugyan megla­zul, de az új - kívánt vagy kierőszakolt - vágyak kielégítetlenül maradnak. A kéz­zelfogható összetartozás igénye sokszor a nemzetiségi, nyelvi és vallási csoport- szellem túlhajszolásába torkollik - követ­kezésképpen a zavargások és lázongá­sok is etnikai-felekezeti színben öltenek testet. A saját hasznukat és hatalmukat szem előtt tartó helyi uralkodó körök pe­dig igyekeznek rájátszani a tagadhatatla­nul mélyen gyökerező érzelmekre. Radzsiv Gandhi modern államként szeretné Indiát átvezetni a XXI. századba. Korszerű gazdaságot kíván kiépíteni, vi­lágszínvonalú technológiákkal működő hatékony iparral, a bővülés adminisztra­tív korlátainak leépítésével, a hiány és a silányság felszámolásával. Gigászi fel­adat, nem néhány éves program. Annál is inkább, mert számolnia kell a beidegző- dötten tekintélyuralmi elvet valló és a kor­rupciót szülő érdekeltségben összefo­nódó üzleti csoportok, a hivatalnoksereg és a politikusi réteg szembenállásával. És persze nem elég csupán vastagabbá tenni a nemzeti tortát - azt igazságosab­ban kellene elosztani. Az indiai társada­lomban van egy sajátos ösztön: mint va­lami lökésgátló, tompítja a politikai föld­rengéseket. De a rugózat fáradt anyaga egyszer össze is roppanhat. Mert nem mindegy, hogy az egyes embercsopor­tok és országrészek létfolyamai csatla- koznak-e a főáramlat sodrához, vagy pe­dig egymás medrét szüntelenül keresz­tezve, kioltják az előrevivő energiát. RÁCZ PÉTER Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra, Lukács János, a Központi Bizottság titkára,'Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Markója Imre igazság­ügyminiszter, Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter, valamint a politikai, a társadalmi és a gazdasági élet számos más képviselője. Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán találkozott Helmut Hu- becherrel, a Svájci Szociáldemokrata Párt elnökével, aki az Országgyűlés meg­hívására svájci parlamenti küldöttség tagjaként tartózkodik hazánkban. A talál­kozón véleménycserét folytattak hazánk és Svájc, illetve a két párt kapcsolatainak alakulásáról. * Gyászolók sokasága kísérte utolsó út­jára szerdán a Farkasréti temetőben a 71 éves korában elhunyt Vészi Endrét, a Magyar Népköztársaság Zászlórendjé­vel kitüntetett Kossuth-díjas írót. A rava­talnál a Művelődési Minisztérium nevé­ben Köpeczi Béla művelődési miniszter vett végső búcsút a mai magyar irodalom kiemelkedő képviselőjétől. Ezt követően a Magyar írók Szövetsége nevében Bá­rány Tamás író idézte fel az elhunyt alak­ját. Vészi Endre végső nyughelyénél a barátok, pályatársak nevében Hubay Miklós író emlékezett meg irodalmunk je­les személyiségéről. BUKAREST - A legmagasabb szin­ten kezdődtek román-jugoszláv pártközi tárgyalások szerdán a romániai Neptun üdülőhelyen. Bosko Krunicsot, a JKSZ KB Elnökségének elnökét, aki küldöttség élén érkezett Romániába, Nocilae Ceau- sescu, az RKP KB főtitkára üdvözölte a Constantái repülőtéren. VARSÓ - Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, államfő, valamint a lengyel párt- és állami élet más vezetői szerdán, Lengyelország nemzeti ünne­pén ajengyel nép nevében koszorút he­lyeztek el Varsóban az Ismeretlen Katona Sírjánál. A varsói Győzelem terén a fővá­rosi helyőrség ünnepélyes őrségváltást rendezett.

Next

/
Thumbnails
Contents