Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-22 / 171. szám
6 NÉPÚJSÁG 198*7. július 22. A Pécs és a Kaposvár hoppon maradt Varga Lászlót a Dunaújváros vitte el Egy átigazolás anatómiája ♦ .: jr ^ , X > , I" ~0J jt A A \ K_____________________________________________________________________/ Hoffmann arany nélkül maradt Maty-éren Egy IBV-vel több a kelleténél Azzal a nem titkolt reménnyel indultam Szegedre, hogy Hoffmann Ervin újabb diadaláról számolhatok be. Pedig, ha a Maty-éri evezős pálya nem is hüthette le kedélyeimet, mert tilos volt megmártózni csalogató fodraiban, a reálisabb esélylatolgatás talán eredményre vezetett volna. Mindenesetre valamelyest kellemes élménnyel csak azok a honfitársaink távozhattak a szegedi Ifjúsági Barátság Versenyről, akik a pénzbírsággal és az itt-ott feltűnő rend őreivel is dacolva felfrissülést nyertek a kellemes vízben. A belgrádi ifjúsági világbajnokságon felbuzdulva hiába vártuk a magyar sikereket, himnuszunk csak egyszer csendült fel, a verseny megnyitóján. Hoffmann Ervin a herkulesi termetű paski fiatalember, háromszoros ifjúsági világbajnok, „kenutrónörökös” abban a három számban indult, amiben Belgrád- ban győzni tudott. A szakemberek és a lelkes hozzá nem értők a Maty-éri pályán is elsősorban tőle várták a magyar aranyakat, és persze Az ifjúsági világbajnok nem lett IBV győztes páros társától, Takács Tibortól. Hiába. Egy-egy ezüstre, bronzra és negyedik helyre futotta erejéből, illetve erejükből. Sarkítva feltehetnénk a kérdést: melyik az igazi Hoffmann Ervin, az aki három számban is (kettő párosszám) korosztálya legjobbjának bizonyul a világon, vagy az, aki a kevésbé rangosnak számító IBV-n nem tudja magát feltornázni a dobogó csúcsára. Valójában a választ nem lehet egy mondatban elintézni. Először is az IBV olykor csak névleg kisebb színvonalú, mint a világbajnokság. A kajak-kenu sport élvonalát ugyanis a szovjet, NDK-beli, román, bolgár és nem utolsósorban a magyar versenyzők alkotják. Ezek az országok is csakúgy, mint a többi a világbajnokságon minden számban csak egy versenyzőt, vagy egységet indíthatnak, míg az IBV-n kettőt. Ami a vb- nél sűrűbb mezőnyt eredményezhet. A paksi kenust az sem igazán lelkesíthette, hogy tudta: most mindenki az ő legyőzésével akar bizonyítani. Már Belgrád után jelezte, hogy nem lenne elkeseredve, ha az IBV-n nem kellene kenuba térdelnie. Szívesebben állt volna rajthoz a múlt hét végén rendezett felnőtt válogató viadalon. Érthető: jobban serkenti már a felnőttek közti megméretés. Ezen nem engedték rajthoz állni, mert első az IBV. Csakhogy a csúcsformát sem lehet rétestésztaként a végtelenségig nyújtani. Márpedig Hoffmann Belgrádban volt kirobbanó formában, amit az eredmények fényesen bizonyítanak. De ez elmondható az egész magyar válogatottról. Az a legénység, amelyik a vb-n halmozta a sikereket, a Maty-éri pályán haloványan produkált. Talán, ha a válogatott vezetői nem a mindenáron érmekben kimutatható eredményeket hajszolják, akkor másképp állítják össze az IBV-keretet. Az sem lett volna szentségtörés, ha a vb-n kimagaslóan szereplőket mellőzik, és még fiatalabbakat próbálnak ki. így többek között megmenthették volna Hoffmann Ervint is egy felesleges kudarctól, és erős nemzetközi mezőnyben bizonyítási lehetőséget nyújthattak volna olyan versenyzőnek, aki még jövőre is képviselheti hazánkat az Ifjúsági Barátság Versenyen. 1986-87. évi labdarúgó-bajnokság. A Szekszárdi Dózsa gólvadásza Varga Lászlóra több patinás klub is szemet vet. Játékosmegfigyelők, technikai vezetők megjelennek a lelátón és a szekszárdi játékost figyelik. Közeleg a bajnoki' véghajrá, egyre erőteljesebben kirajzolódnak a piac erővonalai. Az NB l-ből kiesett Dunaújváros Numeró 1. akar lenni, nem bíz semmit a véletlenre, már öt fordulóval a zárás előtt megkeresik Vargát és az egyesületet. A szabadságát töltő dózsás fiúnak nem sok szabad és legfőképpen nyugodt perce van. Utoléri az NB l-be jutott somogyi zöldfehérek, a Kaposvári Rákóczi képviselője is. Varga László már hogyne venné komolyan őket, amikor maga Csordás István vezető edző egy korábbi megkereséskor neki személyesen mondta: „Amikor vállaltam, az NB l-et és vázoltam az erősítési elképzeléseimet, akkor már kiadtam az ukázt: a szekszárdi Vargát mindenképpen meg kell szereznetek. A PMSC pedig az NB l-es menőkre jellemző hűvös nagyvonalú eleganciával: „Csinálhatják a tüzet” a fiú körül a többiek. Varga akkor is a mi játékosunk lesz! Mondván a mecsekaljai városban nevelkedett, innét indult szerencsét próbáló körútra, meg különben is itt lakik. (Tüske Csaba a PMSC technikai vezetőjének nyilatkozata 1987. július elején: „Varga a mi játékosunk lesz” Hogy egy átigazolási időszakban mennyire nem szabad komolyan venni bizonyos kinyilatkoztatásokat. - a szerk.) Az üzlet létrejötte szempontjából a nagy kérdés: ki mit tud ígérni, de a legfőképpen adni, mert a rafinált játékos csak úgy nem fut be a csőbe. Bár ami a naivitás mértékét illeti, ebben még a focisták úgy összességében kétes értékű előkelő helyet foglalnak a társadalmi összevetésben. Néhány intéző erre rá is „utazik”. Ezután mindenképpen szükséges megjegyezni, hogy Varga László nem rafinált, de legfőképpen nem naiv, hanem az a futtballista, aki képes egyéni érdekét úgy érvényesíteni, hogy ne hagyjon figyelmen kívül bizonyos realitásokat. Legfőképpen azt, hogy jövő év nyaráig érvényes szerződése van a Szekszárdi Dózsához. Ahhoz a csapathoz, ahol meghatározó ember, ahol nem hemzsegnek a hozzá hasonló képességű játékosok, ahol nem szívesen mondanak le róla, s ha igen, akkor a lehető legtöbbet akarják érte. Nem is olyan régen szót váltottam Teszler Vendellel a Dózsa vezető edzőjével a futballisták eszmei értékéről. Azon a véleményen volt, hogy rendkívül nehéz kategorizálni, maximálni pénzben egy játékost, mert lehet, hogy az illető a csapatjáték szempontjából nélkülözhetetlen, ezért az adott klubnak nagyon sokat ér. Mert nem tudják pótolni. Kissé sarkított hasonlattal élve: Varga érhet annyit a Dózsának, mint mondjuk Maradona a Na- polinak. Varga László: - Keresett mind a három klub. Mivel nem tudtam, hogy melyik jut dűlőre a Dózsával, így nem tehettem mást, mint azt, hogy mind a hármat bíztattam: szeretnék menni.- Úgy tudjuk, hogy elsődleges célja az NB l-ben játszani. A Pécs és Kaposvár mellett mégis egyenrangú partnerként kezelte a Dunaújvárost, amely kiesett az első osztályból.- Azt tudtam, hogy a Dózsa értem, az NB ll-sekért fizethető maximumot a 800 ezer forintot kéri. De nekem volt még egy privát kérésem, a minőségi lakáscsere, a pécsi másfél szobás már kicsi a családnak. A Kohász kétszoba-összkomfortot ígért. A Rákóczi egy plusz két félszobást, a PMSC pedig a lehető legolcsóbb megoldást választotta: ha jössz, majd megoldjuk. A Dunaújvárost pedig nem kezelhettem csak úgy szimpla NB ll-es csapatként, hiszen az új edzővel eltökélt szándékuk, hogy visszakerüljenek az NB l-be. Megindult a hajtóvadászat a játékosért. A „Pamacs” (PMSC) továbbra is, mint a vadász a lesben, csak figyelt. Sőt, úgy gondolták, hogy nem szabad mindjárt a maximumot beígérni, „jön az a portéka" olcsóbban is a házhoz jeligével csak hatszázezret ígért. A Rákóczi már hozta a csalétket, azt a bizonyos előszerződést, amiben ott volt a vételár is 100 ezer forinttal a 800 ezer megfejelve, ami az MLSZ-előírás szerint jogszabályellenes. A szekszárdi centernek szombaton még nem tűnt fel annyira, pontosabban nem tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy az okmány ceruzával volt kitöltve. Lehet, hogy az okmány miután Varga aláírásával „visszatér” Kaposvárra, tintával írva más lett volna?? Ebben a különösen morális téren ellentmondásokkal terhelt futballvilágunkban úgy érezzük: ezzel a feltételezéssel nem merítjük ki a rágalmazás fogalmát. Az egyesületi vezetők pedig minduntalan csak leültek a tárgyalóasztalhoz. Várgát idegesítette, hogy az idő csak halad, Teszler edző pedig - ha így mennek a dolgok tovább - megkéri a játékengedélyét a Szekszárdhoz. Varga L: „Titokban reméltem, hogy valahogy a Péccsel zöldágra vergődnék. Jött a hír, hogy profinak szerződött a meghatározó csatáruk, Mészáros. Kell valaki helyette. Garami mester nekem már korábban mondta: Át akarunk állni a háromcsatáros játékra, attól függetlenül, hogy „Mé- szi” megy vagy marad. És most, hogy elment, megjelent lelki szemeim előtt, hogy csupán a Nagy Imre és Lovász helye biztos, a harmadik csatár posztért egyenlő eséllyel indulnék harcba a többiekkel. Meg ugye az sem mindegy, mert Pécsett átlagban tízezerért. A Dózsánál korábban már ígéretet kaptam, hogy az NB l-be igazolást messzemenően támogatják. De ez az elv a gyakorlatban kissé smafuvá válik, mert pénzről van. A hét elején már a Kaposvárról le is mondtam, mert tudomásomra jutott, hogy Horváth kapus, amikor innen hozzájuk távozott, akkor a Rákóczi mintegy négyszázezer forinttal „átvágta” a Dózsát, amit a szekszárdiak most akarnak „bevasalni” rajtuk. De a Pécset, legfőképpen Garami mester hívását azért vártam. Helyette hétfőn délelőtt jöttek a dunaújvárosiak a precíz, a játékos kérését írásba foglaló szerződéssel. Varga L.: Úgy éreztem, nincs semmi értelme a további teketóriázásnak, aláírtam a 3 éves szerződést. A sors kifürkészhetetlen fintora, hogy az aláírás után megszólal a pécsi telefon: „Laci, akkor jössz?” - így a vonal túlsó végéről Garami. Késő bánat, hiába ért meg kedden délután már nyolcszázezret, meg egy minőségi lakáscserét Varga a PMSC-nek. BÁLINT B. GYÖRGY • Ellenérvek az ellenzőknek (III.)- Mit hozott az autósport a mindennapi, utcai autósnak az ön mintegy két évtizedes sportpályafutása alatt? - ezzel a kérdéssel fordultunk Ferjáncz Attilához, a legeredményesebb magyar autóversenyzőhöz.- Sok mindent, nehéz is lenne mindet felsorolni - válaszolta a népszerű bajnok. - Azt azonban le kell szögezni, hogy kétoldalú a dolog. Egyrészt a nagy autógyárak mindig valami újon törik a fejüket, hogy lehagyhassák a konkurenciát, s a kiagyalt módosítások, új megoldások legjobb próbája, az autóverseny. Ez az egyik oka, hogy nincs számottevő gyár, amelyik nem érdekelt az autósport valamelyik ágában. A kocsik ugyanis, amelyeken az új megoldásokat először alkalmazzák a versenyen fokozott igénybevételnek vannak kitéve, rövid idő alatt sok kilométernyi utat tesznek meg azokkal, és aztán megvizsgálhatják a gyári laboratóriumokban, mi történt az alkatrészekkel, vagy az egész autóval. Másrészt a versenyzők, akik egyre jobb eredményeket szeretnének elérni, maguk is felvetnek bizonyos, általuk észlelt problémákat, olyanokat, amelyek csak az általuk kiprovokált, forszírozott üzemmódban jelentkeznek a szóbanfor- gó típuson, s amelyeket ők - mivel felkészültebbek - jobban és konkrétabban érzékelnek, mint az utakon közlekedő gépkocsivezető. Már a problémafelvetéssel is elősegítik egy-egy műszaki fejlesztés beindítását, ám sokszor - saját praxisomban is többször előfordult - megtalálják a helyes megoldást, és már csak ezt adják tovább a gyáraknak, végleges megoldás gyanánt. Visszatérve a kérdésére, megpróbálok egy felsorolást összehozni, a teljesség igénye nélkül, csupán azokról az újításokról, amelyek az én versenyzői pályafutásom alatt kerültek a versenyautókból az utcai kocsikba - folytatta Ferjáncz Attila. - íme a lista: biztonsági öv, biztonsági benzintank, kagylóülések, a bukócső analógiájára kialakított merevített keret, biztonsági szélvédők, halogén lámpák, gáz-lökésgátlók, különféle futómű és felfüggesztési megoldások, viz- és olajhü- tési rendszerek. A ma leggyakrabban emlegetett luxusberendezések, az ötse- bességes váltó, a négykerékhajtás, az ABS és BBS szisztémák. Az előbbi a blokkolásgátló, ami megakadályozza, hogy erősebb fékezésnél megcsússzon a kocsi, a BBS pedig, ami arról gondoskodik, hogy hirtelen gyorsításkor vagy jeges, csúszós úton kipörögjenek a kerekek. Ide tartozik a turbófeltöltő is, s amit a hazai autósok is lépten-nyomon értékelhetnek, a tárcsafék és az egy- és kétkörös fékrendszerek, valamint a szervórá- segítő. Ha csak ezt az utóbbi csoportot, a fékekkel kapcsolatosakat vizsgáljuk, már ez is óriási fejlődés, s ez is sok baleset megelőzését segítette elő - fejezte be a kétszeres EB-bronzérmes volánművész. R. P. (Folytatjuk) Ferjánczék útban a Barum Ralley első helyére Atlétika Sárközi és Banai győzött a junior OB-n A19-21 éves atléták országos bajnokságát a Népstadionban rendezte meg a Magyar Atlétikai Szövetség. A nagy forróság a verseny egészére rányomta bélyegét, néhány szám kivételével nem születtek különösebben kiemelkedő eredmények. Megyénket a szekszárdi és dombóvári fiatalok képviselték az olimpiai pontgyűjtés szempontjából fontos seregszemlén, ahol tíz döntős helyezést szereztek. A legkiemelkedőbb teljesítményt Sárközi Gyula, a Szekszárdi Dózsa válogatott középtávfutója nyújtotta, aki két versenyszám eredményhirdetésekor is dobogóra állhatott. Az 1500 méteres síkfutásban az első napon bátortalanul versenyzett. Kezdetben lépést tartott az élen futókkal, majd közülük kettőt alaposan előre engedett. A hajrában taktikája éppen ezért nem vált be, így csak a harmadik helyezést sikerült megkaparintania. Másnap 5000 méteren már nem kockáztatott, végig az élbolyban maradt és az utolsó 150 méteren frissebb volt társainál, biztosan utasította maga mögé a mezőnyt. Banai Róbert (DVMSE) a 3000 méteres akadályfutás nagy esélyese okosan versenyzett, semmit nem bízott a véletlenre. Végig ő irányította a küzdelmet és úgy futott, hogy a bajnoki cím egy pillanatig nem került veszélybe. A női magasugrásban az ugyancsak dombóvári Mayer Ildikó végzett holtversenyben a harmadik-negyedik helyen. Olimpiai pontot érő teljesiményt produkált még Boldis István (Sz. Dózsa) hármasugrásban, és a Dózsa 4x100 méteres váltója. Eredmények: Férfiak 5000 m: I. Sárközi Gyula (Sz. Dózsa) 14:21,21, 7. Banai (DVMSE) 15:01,00. 4x100 m váltó: 6. Szekszárdi Dózsa (Boldis, Csirzó, Bézsenyi, Benizs) 43,72. 4x4oo m váltó: 7. Szekszárdi Dózsa (Boldis, Sárközi, Bézsenyi, Csirzó) 3:27,79. 3000 m-es akadályfutás: I. Banai Róbert (DVMSE) 9:13,09, 7. Zerényi (DVMSE) 9:27,55. Távolugrás: 8. Horváth (Sz. Dózsa) 715 m. Hármasugrás: 6. Boldis (Sz. Dózsa) 14,68 m. Nők: magasugrás: 3-4. Mayer (DVMSE) 171 cm. Pakson készül a női válogatott A női kosárlabda-válogatott az augusztus 6-án kezdődő szöuli előolimpiá- ra készül.- A héten Pakson, azt követően Tatán edzőtáborozik a keret - mondta Killik László szövetségi kapitány. - Az Univer- siadén szerepelt csapat tagjai hétfőig pihenőt kaptak. A nagyválogatottban is érdekelt Balogh, Nagy, Hollós, Sepsei és Halász így később csatlakozik a többiekhez. A szöuli viadal is csak egy állomás a nagy cél, a szeptemberi spanyolországi Európa-bajnokság felé vezető úton. A férfi válogatott épp a napokban utazott volna Kubába. Amint Horváth Frigyes főtitkár elmondta - a szigetországba irányuló légi járatok annyira zsúfoltak voltak, hogy nem sikerült jegyet szerezni. Pedig már februárban megkezdték a szervezést. így egyelőre itthon készül a 16 tagú keret a szeptemberi belgiumi EB- selejtezőre.
