Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-22 / 171. szám
2 Képújság 1987. július 22. Kádár János a MOM-ban (Folytatás az 1. oldalról.) a szocialista országok szerint a normális, a békés kapcsolatok, és ezek alapján az ésszerű, a kölcsönös érdekeknek megfelelő gazdasági kapcsolatok fejlődése sokkal nagyobb piacot biztosítana minden országnak, s még a tőkéseknek is. A Szovjetunió törekvéseit üdvözöljük, és őszintén sikert kívánunk megvalósításukhoz. A szovjet népnek, amely oly sokat áldozott már az emberiségért, tiszteletből, barátságból is kívánjuk, hogy nyu- godtabban, jobban élhessen. De érdekünk is fűződik ehhez, hiszen az országunk adottságaiból is kövétkezik széles körű együttműködésünk, és ezt a jövőben még tovább bővítjük. A Központi Bizottság állásfoglalásáról A mi helyzetünkről, a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalásáról, a gazdasági, társadalmi kibontakozás programjáról is szólni kívánok. Úgy tűnik, a MOM- ban ennek lényegét értik. Az állásfoglalás hosszabb, mély elemzések alapján született. Ez most a munkaprogramunk, hogy úgy mondjam, a kommunisták harci programja. Az állásfoglalás nyíltan feltárja a helyzetet és az előzményeket. A folyamat megértéséhez emlékezni kell arra, hogy 1956-ban nagyon mély, súlyos válság volt Magyarországon, a szocialista rendszer kritikus helyzetbe került. A törvényes rend helyreállítására, a konszolidálásra vagy három évet kellett fordítanunk. Utána jöttek a lendületes fejlődés évei, mintegy 10-14 esztendő nagyon szép eredményekkel. Mind a termelés fejlesztésében, mind az életszínvonal növelésében ütemesen előre haladtunk, megváltoztak az emberek életkörülményei. A további fejlődést azonban új tényezők akadályozták. A változás az olajár- robbanással kezdődött, majd annak hatásaként ugrásszerűen emelkedtek a hazánkba csak külföldről behozható termékek árai. Néhány éven belül értékesítési nehézségekkel kellett szembenéznünk a külpiacon, hiszen a versenyfeltételek kedvezőtlenebbé váltak. Ma már a szocialista országok is - érthetően - mind igényesebb vásárlók. A külső körülmények tehát kedvezőtlenebbé váltak számunkra. Manapság sokan megkérdezik, hogy miért van adóssága az országnak, ki vagy kik az okai a kialakult helyzetnek? És ezt rendszerint olyanok kérdik - nagy hangerővel -, akik előbbrejutásunkért még egy szalmaszálat is alig tettek odébb, s ahogy én ismerem egyiküket, másikukat, nem is fognak. Ám azt, hogy ki a felelős, azt megkérdezik. Nos, a felelősség széles skálán oszlik meg. Nem lehet - például - egyvalakit, vagy egy brigádot felelősnek mondani azért, ami bekövetkezett, s a vezetést sem, mert nem volt világos: ez új világ- gazdasági helyzet. E viszonyok között a mi vezetésünk egy KGST-átlagszintnek megfelelő termelésfejlesztést és fogyasztásnövekedést tervezett évről évre. Béremelés, fogyasztásnövekedés - ez ment egy pár esztendeig, s kiderült, hogy az átmenetinek vélt hátrányos körülmények tartósak, sőt, még komiszabbá váltak. Akkor kezdtük ténylegesen elfogyasztani mindazt, amit megtermeltünk. A Központi Bizottság megítélése szerint - s aki a legutóbbi ülésünk határozatát elolvasta, az világosan érti is - ez a folyamat rossz irányú, megengedhetetlen. így nem mehet tovább! Változtatnunk kell, ezt célozza a kibontakozási program. A programot - eddigi benyomásaink szerint - megértéssel fogadták az emberek. Érzik, hogy most már tenni kell, ezt a negatív folyamatot meg kell állítani, sőt, vissza kell fordítani! Mert terveztünk ugyan, de az elosztási tervet mindig teljesítettük, sőt túlteljesítettük, a termelési tervet pedig alig vagy egyáltalán nem. A kibontakozás mindnyájunk közös feladata Másképpen kell hozzáállnunk a dolgokhoz, ezt a célt szolgálja - alapvető irányjelzőként - a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalása, a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja. Ezt fogja majd követni a kormány programja, amely a végrehajtás konkrét munkaterve lesz. Több kibontakozási program ne legyen. De annál inkább legyen meg mindenkinek a saját munkaterve: minisztériumoknak, vállalatoknak, brigádoknak. Ezeket nem hirdetni, hanem végrehajtani kell. Grósz elvtárssal beszélgettünk arról, hogy a Minisztertanács legutóbbi ülésén tárgyaltak az Országgyűlés szeptemberi ülésszaka elé terjesztendő kormány- programról. Azt kértem tőle is: az egyes minisztériumok ne várjanak szeptember végéig, a KB-határozatból kiindulva határozzák meg saját tennivalóikat, hiszen jól tudják, mi van a házuk táján. Amikor az Országgyűlés jóváhagyta a kormány programtervezetét, akkor az esetleges egyeztetés elvégezhető lesz egy hét alatt, s nem akkor kell nekilátni a minisztériumi, főhatósági feladatok kidolgozásának. Tehát én valahogyan úgy képzelem a dolgot, ahogyan ebben az üzemben cselekszenek: már most nekikezdtek öszszeállítani a saját programjukat. S ez így helyes, hiszen ki más tudná jobban, hogy mit kell cselekedni, mint akik itt dolgoznak. Időnként felvetődik a kérdés, hogy érvényesül-e nálunk a párt vezető szerepe. Ezt a témakört egyébként a Központi Bizottság is napirendre tűzi majd. A tavaly novemberi KB-ülés után mindenesetre nekem az volt a benyomásom, hogy pozitív és negatív értelemben egyaránt érvényesül a vezető szerep. Mit értek ez alatt? Mindenki nagyon várta már azt a határozatot, ami bizonyította, hogy az emberek a párttól várnak útmutatást ebben az országban. Sokan csalódva mondták viszont, hogy nem elég konkrét, nem mondja meg, személy szerint kinek mit kell csinálni. Erre gondoltam, amikor a negatív megnyilvánulást említettem. Ez a csodavárásnak egy formája, amelynek ideje véget vetni. Azokat a feladatokat, amelyeket a kibontakozási programunk tartalmaz, akkor lehet végrehajtani, ha mindenütt a saját tennivalóikkal foglalkoznak komolyan. Van, amit a kormánynak kell megoldania, de azt nem tudja, amit a vállalatoknál kell elvégezni, és a vállalatvezetés sem tudja megoldani, amit a brigádoknak kell. Kibontakozási programunk előirányoz egy olyan időszakot, amelyet stabilizációs szakasznak nevezünk. Ennek az időszaknak az egyik fő jellemzője, hogy sem a közületi, sem a lakossági fogyasztás nem növekedhet. Mégpedig azért, mert csak így tudjuk megfordítani a korábban kialakult rossz sorrendet és előbb megtermeljük mindannak a fedezetét, amelyet azután elosztunk. Olyan követelmény ez, amelyet minden háztartást vezető asszony jól ért, és tudja, hogy a család sem költekezhet előre, vásárolhat hozómra tartósan. Hát még egy ország! Sok más tennivalót is tartalmaz ez a szakasz. A megfelelő helyekre kell koncentrálnunk a beruházási eszközöket, és a megfelelő helyeken alkalmaznunk a munkaerőt. Változatlanul alapelvünk, hogy a szocialista társadalomban a munkához való jogot garantálni kell, de ezt úgy értjük, hogy e jogot a hatékony foglalkoztatás helyén kell érvényesíteni. Ez pedig átcsoportosításokkal jár. Ugyancsak a stabilizációs időszak feladatai közé tartozik, hogy felülvizsgáljuk a helyenként nagyra növekedett intézményeinket, irányító szerveinket, beleértve a létszámokat, és - ha szükséges - e tekintetben is intézkedéseket hozzunk. A konszolidációs szakasz fontos jellemzője a differenciálás is. A vállalatok közötti megkülönböztetés megköveteli annak megszüntetését, hogy a jól termelőktől a nyereséget elvonták a gyengék eltartására. Sem olyan termékek gyártását folytatni, sem olyan termelő egységeket működtetni nem lehet, amelyek nem igazodnak a követelményekhez, a költségszintjük magas, vagy nincs piacuk. A rendszerünkre egy kicsit jellemző, hogy mindenkit eltart. A lelkiismereteseket, az élenjárókat éppúgy, mint a gyengébbeket, dologtalanokat. Tehát az egyének között is szükség van a differenciálásra. A közeljövő tennivalói közé tartozik az adórendszer átalakítása is, talán ezzel foglalkozik most legtöbbet a közvélemény. Mi ezzel a célunk? A vállalati adó első számú rendeltetése, hogy a gazdálkodás tiszta, áttekinthető legyen és a produktív vállalatoknak teremtsen jobb feltételeket. Ami pedig nem produktív és nem tehető azzá, azt fel kell számolni, legyen szó akár tevékenységről, akár vállalatról. Ezt csupán agitációval nem lehet elérni. További törekvésünk, hogy a jövőben ne terheljük meg sokféle adóval a termelést, így kedvezőbb feltételek között dolgozhassanak az emberek. Úgy gondolom, az állampolgárt sem mint fogyasztót kell ösztönözni, hanem mint termelőt. Szélsőséges véleményeket hallani a személyi jövedelemadóról. Az a célunk, ha bizonyos nehézségeken túljutottunk, akkor utat nyissunk annak, hogy aki dolgozik, az kereshessen is. De a közteherviselésből az is következik, hogy a jól kereső ember a jövedelmével arányosan járuljon hozzá a társadalmi kiadásokhoz. Mindenképpen nagyobb mértékben, mint aki szerényen keres, vagy aki nélkülözik - mert sajnos ilyenek is vannak. A személyi jövedelemadónak az igazi ereje később, a fejlődésben, a kibontakozásban, a termelő munkában mutatkozik majd meg igazán. Ez jó lesz az embereknek, még akkor is, ha a kibontakozásnak vannak nem túl kellemes velejárói. Említhetem például a legutóbbi áremeléseket. Nem kerülhettük el, szükségszerű volt, mert a fogyasztás már régen meghaladta a termelést, s tűrhetetlenné duzzadt a költségvetés hiánya. A termelés szintjét meghaladó életszínvonal fenntartása már szükségszerűen vezetett el a kényszerű intézkedésekhez. Senki sem lelkes, amikor ezt tudomásul kell venni, de el kell viselni. Azért a nemszeretem dolgokkal együtt is lehet élni, dolgozni. Meg kell tanulnunk beosztani a pénzt. Most egy kicsit nehezebb szakasz következik, de végig kell csinálnunk, mert nincs más út. Nem szabad felelőtlenül élnünk, az ország sorsával nem játszhat senki sem. Most a fő kérdés az, hogy egyetérthe- tünk-e ezzel a programmal és hozzálátunk-e a végrehajtásához. A végrehajtás káderpolitikai feltételeinek biztosítására került sor bizonyos területeken. A folyamat ezzel nem fejeződött be. A kibontakozási program e tekintetben is egyfajta vízválasztó lesz: aki érti ezt a programot, és kész cselekedni a megvalósításáért, az dolgozzon a maga beosztásában, aki nem, azt le kell cserélni. Hallani olyan véleményeket is, hogy bizonyos létszámot irányítsunk vissza a termelésbe. A társadalom előtt álló követelmények a pártra, annak minden egyes tagjára fokozottan érvényesek. Olyan módon kell élni, dolgozni, cselekedni, hogy a kommunisták feltétlen a kibontakozás élén járjanak. A párttagság önkéntes, viszont aki vállalja az azzal járó politikai és erkölcsi kötelezettséget, attól meg is kell követelni, hogy eszerint cselekedjék. A párt- munkát is szükséges megvizsgálnunk, annak érdekében, hogy kisebb apparátussal, rövidebb ülésekkel és kevesebb papírmunkával, de mindenképpen hatékonyabban dolgozzunk. A Központi Bizottság állásfoglalásának sorsa az emberek hozzáállásán, nem utolsósorban azon múlik, hogy a kommunisták elöljárnak-e feladataink elvégzésében. Tettekre van szükség! Ezek a tettek jelentik a legtöbb garanciát a kibontakozási program megvalósítására. Tetteket várunk az állami, a gazdálkodó szervektől, a társadalmi és a tömegszervezetektől is. A kibontakozás forrása mindenekelőtt a hazai munka. Ezt persze megfelelő nemzetközi tevékenységgel kell kiegészítenünk, beleértve a szocialista országokkal való együttműködés hatékonyabbá tételét, és a kapcsolatok építését minden állammal, amely hajlandó erre. Grósz Károly elvtárs röviddel kormányelnöki hivatalbalépése után Moszkvában járt. Nyílt, elvtársi beszélgetéseket folytatott Mihail Gorbacsov és Nyikolaj Rizskov elvtárssal. Ezúttal is megállapították, hogy a törekvéseink közösek. Kölcsönös a szolidaritás, és gyorsabban tudjuk a céljainkat megvalósítani - itt és a Szovjetunióban egyaránt -, ha jó együttműködést alakítunk ki. Van tehát nemzetközi támaszunk, hátterünk. Itthon pedig arra a túlnyomó többségre támaszkodhatunk, aki becsülettel kíván munkálkodni. Hozzájuk kell szólnunk és velük együtt dolgoznunk - akkor valóra válik a kibontakozási program. Azt tapasztalom, hogy az emberek értékelik és egyben féltik is, amit már elértünk. A politikánknak most az a célja, hogy előbbre tudjunk lépni a gazdasági reformok révén, a társadalom demokratizálódása útján, s azáltal, hogy az új kérdésekre megtaláljuk a szocialista válaszokat. S ebben számítunk a Magyar Optikai Művek kollektívájára, s valamennyi tisztességgel, becsülettel dolgozó közösségre az országban. A kiszesek adták ki a jelszót: „Jövőnk a tét". Én ezt megtoldanám: a jövő a szocializmusé, a jövő ebben az értelemben tehát a miénk, a magyar népé, amely a szocializmus építésének útján jár - mondotta végezetül Kádár János. Üdvözlő távirat Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke az alábbi üdvözlő táviratot küldte Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából Wojciech Jaruzelskinek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének és Zbigniew Messnernek, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének: Tisztelt Elvtársak! Lengyelország újjászületésének 43. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében őszinte jókívánságainkat küldjük önöknek és a baráti lengyel népnek. Nagyra értékeljük a Lengyel Népköztársaságnak a szocializmus építésében elért eredményeit, társadalmi-gazdasági fejlődését, valamint a béke és biztonság megszilárdítását, a nemzetközi együttműködés előmozdítását célzó tevékenységét, melynek nyomán évről évre nő országunk nemzetközi tekintélye. Örömünkre szolgál, hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság sokoldalú együttműködése - közös eszméinkkel és céljainkkal összhangban - eredményesen szolgálja országaink és népeink javát. A jövőben is e gyümölcsöző kapcsolatok bővítésén és a barátság elmélyítésén fogunk munkálkodni. Nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk szocialista hazájuk felvirágoztatásáért, a békéért és a társadalmi haladásért folytatott tevékenységükhöz. * Sarlós István, az Országgyűlés elnöke Lengyelország újjászületésének 43. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte Roman Malinowskit, a Lengyel Népköztársaság Szejmjének elnökét. Az évförduló alkalmából táviratban üdvözölte partnerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanács is. Sarlós István fogadta a svájci képviselőket Sarlós István, az Országgyűlés elnöke kedden a Parlamentben fogadta a svájci parlamenti küldöttséget, amely Jean- Jacques Cevey, a Nemzeti Tanács elnökének vezetésével hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. A találkozón véleményt cseréltek időszerű gazdasági, valamint Magyarországot és Svájcot érintő környezetvédelmi kérdésekről. A svájci képviselők tájékozódtak a magyar parlament és a kormány környezetvédelmi feladatairól. A megbeszélésen részt vett Cserven ka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke. Jelen volt Paul Wipfli Svájc budapesti nagykövete is. Nadzsib moszkvai sajtóértekezlete Az afganisztáni és a szovjet vezetés egyetért abban, hogy folytatni kell a politikai párbeszédet minden erővel, s jószomszédi kapcsolatokra kell törekedni a térség minden államával - mondotta Moszkvában kedden tartott sajtóértekezletén Nadzsib, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára a Mihail Gor- bacsowal folytatott hétfői megbeszéléséről szólva. A jelenlegi helyzetet ismertetve elmondta: a vitára bocsájtott alkotmánytervezet értelmében az ország neve Afganisztáni Köztársaságra változna, köztársasági elnök kerülne az ország élére. Ez a megbékélés és a koalíció alkotmánya lesz. Az alkotmánytervezet értelmében az iszlám Afganisztán népének vallása. Az országban engedélyezték az új, békés Afganisztánnal nem ellenséges politikai pártok működését. Nadzsib szerint parasztpárt, liberális párt, a nemzeti kis- és középburzsoázia pártjának működése elképzelhető. Az ANDP volt a nemzeti megbékélés kezdeményezője, ez a párt a folyamat fő szervezője. Műszaki átadás Bonyhádon megtörtént tegnap délelőtt a városi szennyvíztelep műszaki átadása. A Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 38,5 milliós beruházásaként megvalósult létesítmény generálkivitelezője a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat volt. Az átadáson részt vettek a Tolna Megyei Köjál, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, valamint a megyei és városi tanács illetékes szakemberei is. Mai kommentárunk A BT^határozat és az érintettek Az iraki-iráni háború az elmúlt napokban mit sem veszített hevességéből, a múlt héten is ért támadás az Arab (Perzsa)-öbölben olajszállító kereskedelmi hajót. Eközben az Egyesült Államok megtette az utolsó lépéseket, hogy haditengerészeti flottája megkezdje az őrködést - jelképesen kuvaiti olajszállító hajók amerikai katonai kíséretével -„az Öböl menti hajózás szabadságának” biztosítása felett. Ebben a rendkívül feszült helyzetben született meg, több hónapos konzultáció eredményeként, az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyhangú határozata, amely felszólította Ira- kot és Iránt a hét éve tartó háború azonnali beszüntetésére. A tízpontos dokumentum első lépésként tűzszünetet sürget, követeli, hogy a két szemben álló fél vonja vissza erőit a nemzetközileg elismert határok közé. A magyar idő szerint hétfőn éjszaka egyhangúlag elfogadott BT-határozat értékéből mit se von le, hogy hasonló tartalmú felszólítást a világszervezet már egy éve kibocsátott. A dokumentum megfelelő alapot kínál valamennyi nagyhatalom egyetértésével ahhoz, hogy véget lehessen vetni az értelmetlen háborúskodásnak, az egész öböl menti térség biztonságát fenyegető veszélygócnak. A világ vezető országainak tíz pontban összegzett véleménye döntő fontosságú, amennyiben elméletben kínálja a feltételeket, hogy a megbékélés irányába tereljék a teheráni és a bagdadi vezetés magatartását. A BT állásfoglalása értelmében Pérez De Cuellar ENSZ-főtitkárra fontos közvetítő szerep hárul Irak és Irán között. Szó esik a háború okozta sebek nemzetközi segítséggel történő begyógyításáról is. A megfigyelők egyelőre rendkívül óvatosan ítélik meg a BT határozatának várható hatását, az ENSZ-főtitkár tervezett újabb békéltető tárgyalásainak a kimenetelét. Irán határozottabb, Irak pedig visszafogottabb hangnemben, de egyaránt előre figyelmeztette a Biztonsági Tanácsot, hogy a tűzszüneti felhívásnak aligha lesz foganatja. Teherán így már korábban kifogásolta, hogy a szavazás időzítése az Egyesült Államok hadiflottájának demonstrációjával esik egybe. Irak a maga részéről jó előre azt nehezményezte, hogy a határozattervezet nem kínál globális megoldást a válságra. S várható, hogy Bagdad tetszését nem nyeri el a határozatnak az a kitétele sem, amely a konfliktus kirobbantásáért való felelősség kivizsgálását kezdeményezi. A fentiektől függetlenül azonban a BT határozata józan reményekre ad okot. A háború lezárásának lehetősége ugyanis nem kis mértékben függ a kívülálló országok magatartásától: a nagyhatalmak önmérséklete hozzásegíthet a feszültség enyhüléséhez, megkönnyítheti a határozat végrehajtását. A kérdés most már az, hogy a tervezett amerikai flottalépések nem hoznak-e új, válságos fejleményt az Öbölben. ORTUTAY L. GYULA Az MSZMP főtitkára a szerelőműhely munkájával ismerkedik (Telefoto-KS)
