Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-21 / 170. szám

2 tfEPÜJSÄG 1987. július 21. PAN$KÁMA Az EGK külügyminiszterei Brüsszelben üléseznek Brüsszelben hétfőn megnyílt a közös piaci külügyminiszterek tanácskozása. A legfőbb napirendi pont: az Európai Gaz­dasági Közösség és az Egyesült Álla­mok, illetve Japán közötti kereskedelmi feszültség megvitatása. Az európai közösségben különös ag­godalmat kelt egyrészt az, hogy az Egye­sült Államok protekcionista kereskedel­mi törvényeket készül elfogadni, más­Hétfőn hazaérkezett Nagy-Britanniá- ból a magyar békemozgalom küldöttsé­ge, amely Balogh András OBT-elnökhe- lyettes vezetésével Coventryben részt vett az Európai Nukleáris Leszerelés (END) mozgalom VI. Konventjén. Az eu­rópai békemozgalmak e jelentős fórumá­nak munkájában 30 ország mintegy ezer békeaktivistája vett részt, s a plenáris ülések között másfél száz vitafórumon, politikai programon folytatott eszmecse­rét. A tanácskozás résztvevői a záróülésen felhívással fordultak a békemozgalmak­hoz Európa és a világ atomfegyver-men­tesítése érdekében. A felhívás leszögezi, hogy a 40 éve tartó értelmetlen, költsé­ges és veszélyes nukleáris fegyverkezési verseny után most jó lehetőség kínálko­zik a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti első leszerelési egyezmény meg­kötésére. Az úgynevezett kettős nulla­megoldás elfogadása után az összes nukleáris fegyver megsemmisítésére és részt, hogy növekszik az EGK kereske­delmi deficitje a felkelő nap országával szemben. A hétfői tanácskozáson nem volt ott Sir Geoffrey Howe brit, Jean-Ber­nart Raimond francia és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter. Ők vasárnap, illetve hétfőn New York­ba repültek, hogy részt vegyenek az ENSZ Biztonsági Tanácsának az ira­ki-iráni háborúval foglalkozó ülésén. ezzel egyidejűleg a hagyományos fegy­verek leszerelésére kell törekedni, ne­hogy ez utóbbi területen felgyorsuljon a verseny. A kettős nullamegoldás, amelynek elfogadása a békemozgalmak fellépésének eredményességét is iga­zolja, nem adhat okot a tétlenségre: meg kell akadályozni a fegyverkezési ver­seny világűrre való kiterjesztését, a ten­gerek militarizálását is. A Konvent résztvevőinek közös célja bizalmat teremteni ott, ahol most félelem van, leszerelést, ahol most újrafegyver­kezés van - mindannyiunk közös bizton­sága érdekében. Ezért a felhívás újabb leszerelési akciók elindítását tűzi célul, elsősorban 1987 októberében, az ENSZ leszerelési hetén. A magyar delegáció a Konventen beje­lentette, hogy elfogadja az Európai Nuk­leáris Leszerelés (END) mozgalom 1980- ban megfogalmazott alapdokumentu­mát, s ezzel a mozgalom teljes jogú részt­vevőjévé vált. BUDAPEST - Németh Károly, az El­nöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte I. Baudouin királyt Belgium nemzeti ün­nepe alkalmából. * Bányász Rezső államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hivatalának el­nöke hétfőn az újságíró iskolán találko­zott a fiatal újságírók nyílt fórumának résztvevőivel, akik 9 nyugat-európai or­szágból, az Egyesült Államokból és Ka­nadából a MUŐSZ meghívására érkez­tek Budapestre. * Hétfőn kibővített ülést tartott a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Központi Gazdaságpoli­tikai Bizottsága Bihari István elnök veze­tésével. A résztvevők - az Ipari Miniszté­rium felkérésére - ismét megtárgyalták az ipar szerkezeti átalakításából adódó feladatokat. Az ülésen felszólalt Kapolyi László ipari miniszter is. A Központi Gaz­daságpolitikai Bizottság Írásbeli vélemé­nyét és javaslatait eljuttatja az Ipari Mi­nisztérium illetékeseihez. MOSZKVA - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn délelőtt a moszkvai Kremlben megbeszélést foly­tatott Nadzsibbal, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságá­nak főtitkárával. Az afgán vezető vasár­nap érkezett Moszkvába. VARSÓ - Raif Dizdarevics jugoszláv külügyminiszter hétfőn hivatalos baráti látogatásra Varsóba érkezett. Dizdarevi- cset Marian Orzechowski lengyel kül­ügyminiszter hívta meg. PÁRIZS - Pakisztán hétfőn beleegye­zett abba, hogy a francia-iráni diplomá­ciai szakítás után Párizsban képviseli az iráni érdekeket. A pakisztáni külügy­minisztérium vasárnapi bejelentése sze­rint Irán felkérte Pakisztánt: nyújtson se­gítséget az iráni és francia diplomaták hazajuttatásához. Az ígéretes leszerelési tárgyalások a békemozgalom eredményességét igazolják Hosszú üt Bonnig Erich Honecker és Helmut Kohl első találkozója Moszkvában, Jurij Andropov pártfőtitkár temetése alkalmával 1984-ben (Archív felvételünk.) Erich Honecker szeptember 7-én Bonnba utazik - az NDK legmagasabb rangú politikusa a két ország megalakí­tása óta még soha nem találkozott az NSZK kancellárjával valamelyik német állam fővárosában. Honecker látogatása évek óta érik, de sokat váratott magára. Ennek az az egyik oka, hogy Bonn és Berlin viszonya a ke­let-nyugati kapcsolatok alakulására rendkívül érzékeny. A NSZEP főtitkárát Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár még 1981-ben hívta meg az NSZK-ban teendő hivatalos munkalátogatásra, Schmidt az NDK-beli Werbellinsee mel­lett tárgyalt Honeckerrel (a B^erlin státu­sával kapcsolatos eltérő álláspontok miatt a találkozóra nem kerülhetet sor az NDK fővárosában). Nem sokkal később azonban Schmidtnek távoznia kellett, a választá­sok nyomán jobboldali beállítottságú CDU/CSU-FDP kormánykoalíció alakult. A Kohl-kormány egyik első dolga azon­ban a Honeckernek szóló meghívás megújítása volt. 1983. tavaszán már keringtek hírek a lipcsei vásáron arról, hogy Honecker rö­videsen utazik - a két ország viszonya azonban hirtelen megromlott. Az ok: az NDK egyik határállomásán szívinfarktus következtében meghalt egy nyugatné­met állampolgár - az NSZK-ban azon­ban másképp értelmezték a szerencsét­len véletlent és a politikai hisztéria miatt Honecker lemondta útját. Honecker és Kohl 1984 februárjában találkozott egy­mással először - Moszkvában, Jurij And­ropov temetése alkalmából. Ezután ismét szóba került a főtitkár útja - az NSZK- ban azonban olyan revansista kampány bontakozott ki, amely mind Berlinben, mind Moszkvában felháborodást keltett. Hiába jelezték Bonnból, hogy egyes CDU- és CSU-képviselők kijelentései nem tekinthetők a kormány hivatalos ál­láspontjának, Alfred Dregger CDU/CSU frakcióvezető sértő kijelentései szinte becsukták a kaput Honecker előtt. Hozzájárult a fagyossághoz az is, hogy a szovjet-amerikai eurorakéta-tárgyalá- sok addigra holtpontra jutottak és az Egyesült Államok megkezdte rakétái és robotrepülőgépei nyugat-európai telepí­tését, egyebek között az NSZK-ban. Az akkori moszkvai álláspont sze­rint ez nem maradhatott hatástalan a kelet-nyu­gati kapcsolatok általá­nos alakulására sem. Az 1984. kora őszére várt Honecker-utat Berlinben lemondták. Kohl és Honecker 1985. márciusban ismét találkozott Moszkvában, Konsztantyin Csernyen- ko temetésén. Közös nyi­latkozatukban a béke alapelemének nevezték a határok sérthetetlensé­gét, s ezzel szinte újraala­pozták a viszonyt. Az NSZK-NDK magas szin­tű kapcsolatokban a to­vábblépés csak 1986 februárjában követke­zett: ekkor Horst Sinder- mann, az NDK Népi Ka­marájának elnöke (a tör­vényhozás elnöke) Bonnba utazott - a két or­szág történetében ez volt addig a legmagasabb rangú NDK politikus bon­ni útja. (A két ország kor­mányfője egyébként az NSZK területén is találko­zott már egymással, 1970-ben, ám Stoph és Brandt sem az NSZK fővárosában tár­gyalt, hanem Kasselben). Sindermann látogatásának mind az NDK-ban, mind az NSZK-ban kedvező volt a visszhangja - a tárgyalások azzal értek véget, hogy remény van a kapcsolatok további javítá­sára. Ennek ellenére a nyugatnémet vá­lasztások miatt tavaly ősszel ismét leke­rült a napirendről a Honecker-út. A Sindermann-látogatás óta az NDK és az NSZK részéről már sok feltétel adott volt a Honecker-látogatáshoz, s a kelet-nyugati viszony is biztatóbb eleme­ket hordozott. Ígéretesen alakultak a genfi szovjet-amerikai rakétatárgyalá­sok, Bonn pedig kompromisszumos jó­váhagyását adta a kettős nullamegol­dáshoz. Megfigyelők szerint Weizsäcker nyugatnémet államfő nemrégi moszkvai látogatása feltétlenül elősegítette Hone­cker útját. Bonnban és Berlinben azon­ban nem egészen ugyanazt várják a láto­gatástól. Az NDK a leszerelés és a gazda­sági együttműködés kérdéseit kívánja a középpontba állítani, míg Bonnban in­kább a látogatás „belnémet” jellegét hangsúlyozzák és utalnak azokra a kér­désekre - utazások, valutaellátás - ame­lyeket még megoldatlannak tartanak. Egy azonban már most is bizonyos - Ho­necker Bonnban államfőnek kijáró fo­gadtatást kap majd és ez a gyakorlatban az NDK teljesen független államként tör­ténő elismerését jelenti Bonn részéről - a kapcsolatok szempontjából pedig ez a legjelentősebb jellemzője a látogatás­nak OLÁH LÁSZLÓ (Berlin) Amitől oly sokszor tartottak, amire oly sokszor figyelmeztettek az ország haladó erői, bekövetkezett Portugáliában ezen az emlékezetes vasárnapon: a jobboldali szociáldemokrata párt abszolút többséget szerzett a parlamenti választásokon. A nyolcmillió szavazó voksolásának előestéjén egy főváros környéki munkástele­pen Alvaro Cunhal, a kommunista párt főtitkára már előre jelezte: mivel a haladás erői megintcsak elmulasztották a valódi együttműködés történelmi lehetőségét, a jobboldal oly jelentős mértékben növelheti mandátumainak számát a kétszázötven tagú nemzetgyűlésben, hogy az így kialakult arány komolyan veszélyeztetheti az 1974-es áprilisi forradalom vívmányait. Ez a veszély kézzelfogható valósággá vált; ma már nem egyszerűen jóslat, ha­nem szinte bizonyosság, hogy az immár abszolút többség birtokában Anibal Cava- co Silva, a szociáldemokrata kormányfő (aki eddig „a legnagyobb kisebbség” vezetőjeként ülhetett a bársonyszékben) realizálhatja az általa tervezett alkotmány- módosítást. Az új alapokmány nyomán elsősorban a magántőkének lesz oka újjon- gásra. A győzedelmes kabinet nem titkolja, hogy a kontinens nyugati felének leg­demokratikusabb alkotmánya a felismerhetetlenségig megváltozhat, és a módosí­tott változatban elhalványul a szociális faktor, viszont felgyorsul a reprivatizálás amúgy is alaposan létező folyamata. Ami pedig a külpolitikát illeti, nem nehéz kitalálni, hogy „Európa nyugati széle”, a nagyjából hazánkhoz hasonló nagyságú Portugália az eddiginél is szorosabban kö­tődik majd az atlanti politikához. Tizenhárom esztendeje, a történelemben meglehetősen ritka módon a katonák segítették megdönteni Salazar rezzenetlenül reakciós, több évtizedes uralmát. A mostani szavazás nyomán viszont nem utolsósorban az atlanti színeket képviselő katonák nézhetnek nagyobb bizakodással a jövőbe; ellentétben az új alkotmányter­vezet szerint jogilag jóval kiszolgáltatottabb; bérből és fizetésből élő tömegekkel. Vasárnap kétségtelenül a jobboldal nyert csatát De a belpolitika háborúja az új körülmények között is tovább folyik Portugáliában, és hosszabb távon elkép­zelhetők másfajta vasárnapok is. HARMAT ENDRE A jobboldali erők győzelmét hozták a portugál parlamenti választások. Anibal Cavaco Silva szociáldemokrata politikus felvágja az ünnepi tortát annak örömére, hogy ismét ő alakíthat kormányt. (Telefotó) Az építők szakszervezetének napirendjén Nagy munkaerőmozgás az építőiparban Az építőipar munkaerő- és bérgazdál­kodásáról tárgyalt hétfői ülésén az Épí­tő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. Megállapította, hogy az ágazat jelentős szervezeti átrendeződése nagy munka­erőmozgást váltott ki, ez egyúttal azt is mutatja, hogy jobban alkalmazkodott az építési igényekhez. A kivitelező vállalatok és szövetkeze­tek dolgozóinak száma az év első negye­dében 17 ezer 500-zal volt kevesebb, mint egy évvel korábban. Ám az eltávo­zottak zöme, több mint 10 ezer em­ber, a kisszövetkezetekben és más kis­vállalkozásokon folytatta munkáját, tehát az ágazatot nem hagyta el. A munkaerőmozgásban jelentősen közrejátszott az, hogy sok építési részleg önálló vállalattá, kisszervezetté alakult. Az alacsony hatékonysággal dolgozó, vagy éppen veszteséges vállalatoknál pedig szervezett létszámleépítésre, mun­kaerő-átcsoportosításokra került sor, nemcsak a fizikai, hanem az alkalmazotti állományban is. Ezek az egyéni sorsokat érintő válto­zások a gondos ügyintézés mellett is fe­szültségeket okoztak. Ezért indokoltnak tartja az elnökség, hogy a gazdasági ve­zetők és a szakszervezeti aktivisták, tes­tületek jó együttműködéssel és nagy kö­rültekintéssel járjanak el ezekben az ügyekben. Azt azonban meg kell érteni, hogy a munkaerő-gazdálkodás akkor hatékony, ha a vállalat csak annyi dolgo­zót és alkalmazottat foglalkoztat, ameny- nyi az építési feladatokhoz szükséges, s a feleslegtől megválik. Az elnökség megállapította, hogy az építőiparban összességében nincsenek foglalkoztatási gondok, , de egyes me­gyékben a szakmai összetétel lényege­sen eltér az igényektől. Ezért a vállalatoknál nagyobb gondot kell fordítani az átképzésre és tovább­képzésre. Ezt a munkát a szakszervezeti testületek is az eddiginél hatékonyabban segítsék. A bérgazdálkodásban a megfontolt­ság jellemezte az állami vállalatok és a szövetkezetek intézkedéseit. Jövede­lemtermelő képességük növelésével igyekeztek jói megalapozni a bérfejlesz­tést. Az eddig megvalósított és az év vé­géig tervezett fejlesztésekkel együtt a ki­vitelező építőiparban az idén 6,5 száza­lék körüli keresetnövekedés várható. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents