Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-20 / 169. szám

1987. július 20. ^ÉPÜJSÁG 5 Fociügyben az éjszaka leple alatt A kisdorogi „Csoda” Kerékpár Nőtt a Gemenci Nagydíj rangja A XIII. kerékpáros Gemenci Nagydij szervezőbizottsága az elmúlt héten érté­kelte a háromnapos nemzetközi .A’ ka­tegóriás versenysorozatot A résztvevőket Pálinkás István, a Szek­szárdi Szövetkezeti Spartacus sport­egyesületének elnöke köszöntötte, aki röviden összefoglalta a rendezés tapasz­talatait majd átadta a szót a párt-, az álla­mi és a társadalmi szervek, valamint a gazdasági egységek képviselőinek. A felszólalók közül többen rámutattak arra, hogy a külföldi és hazai csapatok vezetői szinte egyöntetű elismeréssel Las Vegasban hivatásos ökölvívó-vi­lágbajnoki döntő mérkőzésen európai idő szerint vasárnapra virradóra a 32 éves amerikai Mike McCallum az ötödik menetben kiütéssel győzött honfitársa, Donald Curry ellen. így McCallum maradt a nagyváltósúly világbajnoka. McCallum hatodik alkalommal védte meg kiütéssel világbajnoki címét A világ­bajnokok egyik legkiválóbbja, eddig mind a 32 hivatásos mérkőzését meg­nyerte, 29 esetben kiütéssel győzött - Megpályázom a középsúlyú világ- bajnoki címet - mondotta McCallum. ­nyilatkoztak a kiváló szervezésről, a min­den téren megmutatkozó segítőkészség­ről. Dicséret illeti mindazoknak a társadal­mi szerveknek, vállalatoknak, gazdasági egységeknek a munkáját akik közremű­ködésükkel biztosították a Gemenci Nagydíj gördülékeny lebonyolítását. Befejezésül Kuhl Mihály, a Tolna Me­gyei Tanács V. B. ifjúsági és sportosztá­lyának vezetője átadta Pálinkás István­nak azt a levelet melyben Császár Jó­zsef, a megyei tanács elnöke fejezte ki elismerését Kihívom Thomas Heamst vagy Marvin Haglert Ellenük is győzelemre számí­tok. Úgy érzem még messze vagyok a va­lódi csúcstól. Curry a korábbi váltósúlyú világbajno­ki 29 mérkőzéséből második alkalommal veszített McCallum előtt az elmúlt év ok­tóberében az angol Lloyd Honeyghantól kapott ki és akkor búcsúzott el váltósúlyú világbajnoki címétől. A Las Vegas-i mérkőzésért McCallum 500 ezer dollárt kapott, a hét évvel fiata­labb Curry pedig százezerrel keveseb­bet Hamisítatlan, kánikulai meleg. Úgy képzeltem, hogy a kisdorogi pályán csu­pán ketten leszünk beszélgetőpartne­remmel, Gscheidt János egyesületi el­nökkel és a pályát övező nyárfák hűsöt adó lombkoronái alá húzódva beszélge­tünk. Mi másról is, mint a kisdorogiak nagy szenvedélyéről, a fociról. A pályán azonban meglehetősen stílszerűen pat­tog a labda. Vakációzó diákokból alkal­milag verbuválódó két csapat kergeti a pettyest. János bácsi fürkésző tekintete a labdán.- Látja - mondja örömmel -, ide bármi­kor jön, mindig labdát bűvölő gyerekek­kel találkozhat. Alig vagyunk ezernéhá- nyan ebben a kisközségben, de még olyan gondunk nem volt, hogy utánpót­láscsapatokat ne tudtunk volna kiállítani.- Bár lehet, hogy most előfordul - szól közbe Läufer János, községi elöljáró, egyesületi elnökségi tag, aki a „Csoda” (így ismerik Kisdorogon Gscheidt Já­nost) hűséges segítőtársa a sportban.- Most, hogy visszazuhantunk a me­gyébe, minden valószínűség szerint az ifiből többen is felkerülnek a felnőttekhez és a serdülőből töltjük fel az ifit, így nem lesz két csapatra való gyerekünk. „Cso­da” egyik szeme még a gyerekeken, majd monológba kezd: „A Szőts Lázi, a Varga Feri, a Kniesz Matyi, akik az NB-s osztályokban is megállták a helyüket, valamikor ugyanilyen lelkesedéssel nap­hosszat itt focizgattak. Ha jó híreket hal­lok, büszke vagyok rájuk.” Aki ennyire génjeiben hordozza a lab­darúgás szeretetét, mint ő, annak min­denképpen bele kellett kóstolnia a játék örömébe, egy életre szóló élményanya­got kellett elraktároznia. Igen 1950-től, másfél évtized a kisdorogi -színekben, aktív részvétel a járástól a megyebajnok­ságig történő menetelésben. Eljutni ak­koriban a megyéig, még egy nagyobb csapat életében is a Kánaán volt Emlék­szik rá, hogy a Szekszárdi Dózsával derbyztek és még a meccset megelőző napokban a lilák legendás hírű játékosa. Dósai kijött Kisdorogra csak azért, hogy a játékteret szemrevételezze. „Csoda” balbekk volt abból a fajtából, amelyik a szélsőjénél gyorsabb volt, s ha kellett be­segített a centerhalfnak, közismertebben a söprögetőnek. Ennek személye kap­csán aztán elérkezik beszélgetésünk egy olyan ponthoz, amikor a múltidézés pate- tikussá válik és könnyeket csal ki János bácsi szeméből. Megyeszerte és azon kí­vül is sokan tudják, hogy az élők sorából azóta már eltávozott dr. Gscheidt Má­tyásról van szó, aki haláláig munkája által a Hőgyészi ÁG. nagy tekintélynek örven­dő igazgatója volt Aki úgy szerette a focit és a szó igazi értelmében csapatát a Kis- dorogot hogy infarktus után az intenzív osztályról is felhívta szerkesztőségünket hogy mi történt a Kisdoroggal vasárnap.- Tudom, rólam szól a cikk, de a Matyit, ne hagyja ki - veti közbe. Valóban nem lehet hiszen a direktor úr - így mondták Kisdorogon - kiállása, lelkesedése egy piros betűs fejezetet „irt” a csapat törté­netében. Csodálatos hat év a területiben, legen­dás hírű csapatokat fogad a Kisdorog. Az NB l-et megjárt PVSK-t a Kaposvárt a Komlót - Három pontot vettünk el tőlük, érti, hármat! - kiált fel. És több, mint ezer néző vette körül ezt a pályát! „Cso­da” '65-ben akasztotta szegre a futball- csukákát szakosztályvezető lett Épp olyan, mint játékos. Ha leszállt a traktor­ról, irány a zöld gyep. Tizenhét évig trak- torozott, hét évvel ezelőtt lett raktáros az itteni kerületben. Ekkor kezdődött a kis­dorogi csoda. És Csoda, aki eddig úgy lényéből fakadóan mindenes szakosz­tályvezető volt ha kellett füvet nyírt, a pá­lyán mészcsíkot festett, vagy egy kiadós zápor után sírva fakadva „bögrével” mer­te a vizet a pályáról. Madarat lehetett vol­na vele fogatni, amikor átélte, hogy neki a direktor megbízásából tárgyalni kell játé­kosügyben, neki Kaposvárott képvisel­nie kell a csapatot! S ha a Kisdorog jobb szerepléséről van szó, képes volt arra, hogy már éjjel fél kettőkor ott gubbasz- szon egy nagy egyesület elnöke lakásá­nak bejáratánál, hogy a kiszemelt játékos ügyében ő legyen az első. A direktor ha­lálával véget ért egy fejezet A névrokon ötvenegy éves Gscheidt János nehezen szembesült a törvényszerűen bekövet­kező tényekkel, a csapat kiesésével. Már-már vissza akart lépni, le akart mon­dani. De Tamás Menyhért, a községből elszármazott focirajongó iró szavai le- fegyverzően visszacsengtek a fülében: „Ne hagyjuk, hogy kialudjon a lámpafény a kisdorogi pályán!” S a lámpás ugye ne­héz időben az élen halad... BÁLINT GY. McCallum: 32 mérkőzés, 32 győzelem Mádl sötéttel győzött A jugoszláviai Smederevska Palánkán a női sakkvilágbajnoki zónaközi döntő 3. fordulójában Mádl Ildikó sötéttel győzött a kubai De Armas ellen. Az állás: Klimova 3 pont Lelcsuk, Li- tyinszkaja, Mádl, Maries 2,5-2,5, Arkell 2; Izrailov 1,5 (1), Gaprindasvili, Levityina, De Armas 1,5-1,5, Markovics 1, Voiszka 0,5 (1), Chavez 0,5, Min Csen-vu, An Jang-feng, Nyberg 0-0. A negyedik for­dulóban Mádl világossal az éllovas Kli­mova ellen játszik. Tuzlában is megkezdődött a női sakk­világbajnoki zónaközi döntő. Verőci Zsu­zsa sötéttel fél pontot szerzett a jugoszláv Makszimovics ellen. Ivánka Mária ugyan­csak sötéttel veszített a lengyel Brustman ellen. Détáriék döntetlenje Szombaton a svájci St. Gallenben játszott a nyugatnémet Eintracht Frakfurt, és 1300 néző előtt 0-0-t ért el a helyi St. Gallen együttese el­len. Az előkészületi 90 perc során pályára lé­pett Détárí Lajos is, aki nem keltett csalódást, jól játszott az Eintrachtban. Ellenérvek az ellenzőknek (IJ Sport-e az autóversenyzés? ízlések és pofonok - különbözőek, ál­lítja az aszfaltfolklór. Sorozatunkkal nem az a célunk, hogy erőszakkal megszerettessük az autó- és motorsportot azokkal, akiknek másféle az ízlésük, csak néhány pofont szeret­nénk kivédeni. Olyanokat amelyeket - nemcsak szerintünk - érdemtelenül ka­pott ez az ízig-vérig huszadik századi sport Mert azt hogy sport csak a legelfogul­tabbak némelyike vonja kétségbe, vagy az, aki semmit sem tud erről a remek és hasznos időtöltésről. A világsajtót fényképek és hírek gar­madája járja be időről időre egy-egy vi­lágklasszis versenyző edzéseiről, amint éppen fut úszik, súlyt emel vagy speciá­lis, például nyakizom-erősítő gyakor­latot végez. Bizony, mert verseny közben olyan, a laikus számára elképzelhetetlen erőhatások érik az autó- és motorver­senyzőket amelyek különleges felké­szültséget igényelnek. Az autósport egyik csúcsán, a For- ma-1-ben volt időszak, amikor nehápy pilóta kikötötte sisakját jármüve oldalm®^ revitéséhez, hogy ezzel is csökkentse a fejére és nyakizmaira ható centrifugális erőt Ezt aztán biztonsági okokból (nehe­zítette az esetleges mentést a hevederek bontása) betiltották. A kanyarsebessé­gek viszont maradtak, vagy még nőttek is. Ezért kell a nyakizmokat erősíteni. Ám azt különös szakértelem vagy fantázia nélkül is könnyű belátni, milyen kiváló fizikai állapotban kell lennie egy verseny­zőnek, hogy teljesítménycsökkenés nél­kül bírja a futamok többórás idegi igény- bevételét, a sokszor több kilónyi súly­veszteséget - ami szintén nem következ­ne be, ha nem lenne ekkora a fizika ter­helés is. Talán még megerőltetőbb a tesztelések napokig tartó figyelem- és koncentrálóképesség próbáló robogá- sa. S akkor még nem beszéltünk a például huszonnégy órán át tartó hosszú távú versenyekről, vagy a hatnapos motoros viadalról, a rallye-k többnapos szágul­dásairól. Úttalan utakon, hegyre fel és völgybe le, olyan terepeken és szintkü­lönbségekkel, hogy még a magasság okozta füfzúgás is problémát okoz. Er­dőkben, vízmosásokban, porban és sza­kadó esőben nemcsak tökéletesen ural­ni kell a rohanó gépet, és harcolni az órák szenvtelen másodpercmutatóival, ha­nem készülni kell a következő szakaszra, és közben még a jármű fizikai kondíciójá­ról is gondoskodni kell. Bizony, sport ez a javából, a legössze­tettebb, legérdekesebb és^jgyik legnép­szerűbb fajtából, s közben kifejezője ro­hanó korunknak, technikai fejlődésünk­nek, műszaki kultúránknak, és bonyolult, modern világunknak. R. P. A Ferjáncz-dr. Tandari duó nézők sorfala között érkezik az éjszakai szerelésre a Barum Rallye-n. A szerelőgárda pontos és gyors munkája is hozzátartozik a később kivívott Európa-bajnoki futamgyőzelemhez. A jégtánc egykori csillagai ma A műkorcsolya egykori csillaga, az an­gol Jayne Torvill, Christopher Dean jég- tánckettős több alkalommal fellépett a „Minden csillag” nevű szovjet jégrevü műsorában. Az olimpiai bajnok kettős nyilatkozott a Szovjetszkij Szport munka­társának.- Nagyon örülünk, hogy együtt készül­hettünk a szovjet műkorcsolyázókkal. A közös edzések mindkét fél számára hasznosak voltak - mondták. Műsorukat a híres szovjet edző, Tatja­na Taraszova és Dean közösen állította össze. Az egykori bajnokok szerint a szovjet jégrevü a világ egyik legjobbja. Dean elismerően szólt Taraszova nagy tudásáról, hivatása iránt érzett szereteté- ről és odaadásáról. Még sokáig szeret­nének együtt dolgozni a híres edzönővel.- Életünkben nem hozott nagy válto­zást a profi élet Most is sokat edzünk, ugyanolyan igényesek vagyunk ma­gunkkal szemben, mint versenyzésünk idején - mondták. Stílusuk megváltozott, mert semmilyen szabály nem szab határt fantáziájuk szárnyalásának. Elmondták, hogy kevés szabadidejükben Christopher úszik és autót vezet Jayne szivesen szaunázik és járja az üzleteket Megköszönték a lehe­tőséget, hogy naponta nyolc órát tölthet­tek a jégen. Erről Angliában álmodni sem mertek a magas jéghasználati díj miatt Az angol kettős hamarosan folytatja a munkát a szovjet revüvel, fellépnek Tas- kentben és Rigában is. Az öttusa vb előtt Arannyá válnak az álmok? Elkezdődött a visszaszámlálás az au­gusztus 12-én kezdődő öttusa világbaj­nokságig. Az idei év sikeres volt a rangos nemzetközi versenyeket magyar sporto­lók nyerték. A vb előtti utolsó felmérő a szombaton befejeződött országos csa­patbajnokság volt. A verseny után a vi­lágbajnoki csapattagok nyilatkoztak az MTI munkatársának. Fábián László egy hónap alatt két vi­lágbajnokságon szerepel. A héten a pár­bajtőrt forgatja Lausanne-ban, rá két hét­re az öttusában veszi fel a harcot A két vi­lágbajnokság közötti rövid időszak mű­sora?- A vívó vb után csatlakozom a töb­biekhez. Rám is teljes edzésmunka vár. Vívásban nem kapok könnyítést de a másik négy számban nem kell többet ed- zenem, mert nincs lemaradásom. A vívás nem hátráltatta az öttusát Martinék János első világbajnokságá­ra készült Montecatiniben 1986-ban tar­talék volt.- A világbajnokság előtt önbizalmat ad az ez évi jó sorozat. A csapatbajnokságra külön nem készültünk. Vívásommal elé­gedett vagyok, bár a végén elfáradtam. Úszásban és futásban jobb eredményt szerettem volna elérni. Közvetlenül a vi­lágbajnokság után még egy feladat vár rám. Az NSZK-ban részt veszek a Bajno­kok Bajnokságán. Erre a versenyre meg­hívják a világbajnokot s minden ország­ból egy-egy versenyzőt Tavaly én nyer­tem a viadalt jó lenne megvédeni a címet - mondta Martinék. Mizsér Attila, az 1985-ben egyéni vi­lágbajnoki címet szerzett, a csapatbaj­nokságon a legjobb egyéni versenyző­nek bizonyult 5429 pontos teljesítmé­nyével.- Úgy érzem, nincs ok aggodalomra a vb előtt Szeretnénk végre csapatban vi­lágbajnokságot nyerni. Ehhez természe­tesen jó egyéni teljesítmények szüksé­gesek. Franciaországban a mostanihoz hasonló, vagy jobb eredményt várok ma­gamtól. Ehhez a fizikai számokban kell jobban szerepelni. Dobi Lajos az 1986-os vb-n egyéniben a harmadik helyen végzett Most tartalék.- A válogató versenyek alapján a ne­gyedik helyre kerültem, mert a fizikai szá­mokat és a sorozatversenyeket a fiatalok jobban bírták. Övék a jövő. Úgy érzem, felkészülésüket segítettem, hisz sarkallta őket a vágy, hogy legyőzzék az „öreget”. Hétfőtől egy hétig Tatán készülünk, aztán a vb-ig hátralévő időszakot Budapesten töltjük. A magyar öttusacsapat győzelméhez a tavalyi világbajnokságon nem sok hiány­zott. És az idén?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents