Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-02 / 154. szám

1987. július 2. NÉPÚJSÁG 5 Dombóvári vasutasok Litvániában (Tudósítónktól) Vasutasdelegáció járt a közelmúltban Vilniusban, a Litván SZSZK fővárosában, hogy munkakapcsolat alakuljon ki a vil- niusi és a dombóvári MÁV vontatási fő­nökségek között. A megállapodás értel­mében az elkövetkezendő években a két fél szakemberei kölcsönös látogatást tesznek egymásnál, kicserélve tapaszta­lataikat az M62-es sorozatú mozdonyok üzemével kapcsolatban. A vilniusi vas­utasok még ez év augusztusában viszo­nozzák a látogatást. A köztársaságban 3,6 millió lakos él, ebből Vilniusban közel 600 ezer. Az ó és új városrészt a Neris fo­lyó választja el, rendkívül gazdag műem­lékekben, melyek megóvására nagy hangsúlyt helyeznek. Egyeteme 410 éves. Dinamikusan fejlődő köztársaság és ez a fővárosra is igaz. Az épülő új lakó­telepekre a szellős, sok zöldterülettel rendelkező elrendezés a jellemző. A köz­társaság területének 70 százalékát erdő borítja, közel 3 ezer tóval tarkítva. BELES LAJOS A város keleti kapuja a hajdani kereskedelmi útvonalon Kedves kismama! Amikor elkeseredett levelét megkap­tam, azonkívül, hogy együtt éreztem Önökkel, egyszerűen nem akartam elhin­ni, képtelen voltam föltogni, hogy 1987- ben a mi társadalmunkban Ilyen eset elő­fordulhat. Zavartan kérdezgettem ma­gamban, hogy milyen emberek között is élhetnek. Vajon miért nem segítenek? Hi­szen humánus megoldás több is kínál­kozna, még akkor is, ha azok igencsak el­térnek a rendeletek „korlátáitól”, lehető­ségeitől. Azért sem értettem a dolgot, mivel nem egy nagy városban, hanem faluban élnek, ahol szinte mindenki tudhatja - és tudja is -, hogy második gyermekük sú­lyos betegséggel született és egy hóna­pos korában olyan műtét mentette meg az életét, ami örökké gondot jelent szegény­kének, hiszen a legalapvetőbb műveletek elvégzését is csak begyakorlott, alaposan átgondolt, megszervezett és szerkesztett mozdulatokkal végezheti csak el. Most, hogy betöltötte a három évét, még „csak” a játékokkal, öltözködéssel, étkezéssel van problémája, később az lesz a munká­jánál. Tehát esetükben természetes, hogy nem három, hanem hat esztendőre kapott gyest. Ennek ellenére - mint írja - „az or­vosok azt tanácsolták, hogy jó lenne, ha a kisfiam közösségbe menne, hogy meg­szokja a gyerekeket." Ez is érthető, de a továbbiak már nem, amit így fogalmazott meg: „Én szerettem volna, ha kisfiam szeptembertől, reggel 8-tól 12-ig óvodá­ba járna. De az óvoda nem engedélyezte, mivel itthon tartózkodom. Azt mondták, vállaljak 4 órás munkát. Itta lakóhelyemen erre nincs lehetőség. ” Ne haragudjon, hogy panaszát több he­lyen elmondtam - kérése szerint termé­szetesen nem említettem a nevét, s azt sem, hogy hol élnek -, s szinte egybe­hangzóan mindenütt úgy foglaltak állást, hogy bár igaz, a rendelkezések kimond­ják, hogy a gyesen levő anyuka gyermekét nem vehetik föl óvodába, no de ebben az esetben a humánum íratlan törvényei döntenek. S a rendeletek „megsértését" senki sem róná föl sem az óvodának, sem a tanácsnak, se senkinek. Hát ezekkel a hírekkel utaztam ki Önök­höz, de sajnos, nem találkozhattunk. Nem volt otthon és senki nem tudta, hol lehet. Mondták, hogy reggel elmegy a boltba, s akkor kíséri nagyobb gyermekét az óvo­dába. De arról lebeszéltek, hogy megvár­jam, mert csak délután egy-két óra felé szokott megjönni. így rokonait kerestem meg egyik, majd a másik utcában, sőt, a boltba is benéztem, de hiába. Ekkor el­mentem az óvodába, majd a tanácsra. Mindkét helyen meglepődtek jöttömön, s nem értették, hogy mi is a problémám... Azt mondták, hogy magával is közölték, vigyen orvosi javaslatot, s a kisfiút máris óvodásnak tudhatja. Igaz, a napi négyórás munkaviszonyról is szó esett, sőt, ar­ról is - erről magam is meggyőződtem -, hogy a környék meglehetősen nagy vá­lasztékban kínál bedolgozói munkalehe­tőséget... Higgye el, ha az utóbbi közül választanak és vállalna egyet, magának is jobb lenne... S most ne nehezteljen rám, de egyszerűen nem értem, hogy miért nem kért az orvostól javaslatot. Miért in­kább azt a „levélmegoldást” választotta? Nem lennék őszinte, ha kicsit sem érte­ném meg ideges kapkodását. De gondol­ja csak meg, a társadalom akkor tesz meg állampolgáraiért mindent, ha azok is vál­lalnak a mindenből - lehetőségeik szerint. S Ön ezt az utóbbit nem tette. Hát ezért írtam a levelet, s kérem, hogy ezt fogadja el és fogadja meg. S igyekez­zék erre nevelni gyermekeit is, mert ellen­kezően gondolkodva boldogtalanok, csa­lódottak lesznek. Végül kérem, hogy az orvosi javaslatot mielőbb vigye el az óvo­dába, mert még nincs veszve semmi. Ott szívesen látják a kisfiút, együtt a testvéré­vel. S hasonlóan vélekednek a tanács ve­zetői is, akik szintén jó szívvel támogatnák családját, akkor is, ha az kicsit „szabályta­lan”. Maga pedig vállaljon valamilyen be­dolgozói munkát, mert az nemcsak pénzt jelent, hanem némi „gyógyszert" is nagy- nagy szomorúságára. Üdvözlettel: V. HORVÁTH MÁRIA Szandálban ne menjen moziba! „Szandálban ne menj” moziba, mert megszúrja a lábad valami! - tartják a mondást a bonyhádiak egymás között. Legutóbb, amikor a bonyhádi filmszín­házban egy izgalmas filmet néztem végig, arra lettem figyelmes, hogy a szomszé­dos széken ülő néző behúzza a nyakát, aztán a fejére húzza a kabátját. Bizonyára az izgalmas jelenetet nézve félelmében tette - gondolhatná az ember. Dehogyis! Csupán csak védekezett a röpködő napraforgó- és tökmaghéjak ellen. Meg is nyugtatott, csak semmi pánik! Én rutinos moziba járó vagyok, így van ez mindig. Az első előadás előtt tiszta még minden, hiszen dolgoznak a takarítónők, csak a második vetítés után lesz teli minden szotyolával. Itt lehet kapni a cipőgyár sarkánál. Azt is mondja, hogy az elárusító tiszteletdíjat fizet a takarítónőnek. Legközelebb csakis cipőben megyek moziba, zacskót viszek magammal és az sem kizárt, hogy a kabátomat a fejemre húzom. -kér­ORJARAT A DUNÁN felelőtlenek, s nem ritka, hogy tájékozat­lanok az emberek. Nem tudják például, hogy a szörf ugyanúgy vízi jármű, mint a motorcsónak, s hogy 125 köbcentiméter feletti gépi meghajtású vízi járműre már engedély kell. Nem vigyáznak mindig a felnőttek a gyerekekre, előfordult, hogy 12 éves kisfiút kellett a hajózóútból ki­menteni. A legveszélyesebb egyébként a duna- földvári folyómeder, mert ha alacsony a vízállás, a gázlók miatt fennakadhatnak a megrakott hajók. Általában nagy a forgalom, néhány he­te például nyolc különböző nemzetiségű hajó sorakozott fel a hartai kanyarban. A nagy víz miatt még kevés a fürdőző, de hétvégeken igazi dömping van a Dunán is. esi - gk A Duna szalagja 70 kilométer hosszú­ságban szab kelet felől természetes ha­tárt megyénknek. Vízi utat biztosít a kül- és belföldi személy- illetve teherszállító hajóknak, uszályoknak, az úgynevezett kis vízi járműveknek, csónakoknak, mo­torcsónakoknak, fürdőparadicsomot az úszást, lubickolást kedvelőknek, két partja sok helyütt vadregényes tájat a kempingezőknek, kirándulóknak. A néhol 6-700 méter szélesen höm­pölygő folyó azonban nem veszélytelen. Rajta közlekedni, hűs habjait élvezni biz­tonságosan csak szigorú előírások, sza­bályok betartásával lehet. Ezek érvénye­sülését ellenőrzik, a környezet tisztasá­gát, testi épségünket vigyázzák nap mint nap a paksi vízi rendőrök, Dunaföldvár- tói le egészen Érsekcsanádig. Azon a verőfényes pénteken, amikor elkísértük őket körútjukra, Péter Gyula rendőr zászlós ült a D 49-es Volvo járőr­hajó volánja mögött. Miközben északnak tartva elhagytuk Paksot, elmagyarázta, mi mindenre kell odafigyelniük munkájuk során. Ellenőrzik a hajók okmányait, a kötelező felszerelések meglétét, a sze­mélyzet létszámát, állapotát. Ez utóbbi alatt az alkoholszondás vizsgálat érten­dő, hiszen az ittasság a vizen ugyanúgy nem megengedett, mint a szárazföldi utakon. Szemmel tartják az orvhorgászo­kat, figyelmeztetik, megbüntetik, ha baj­ba kerültek, kimentik a tiltott helyen für- dőzőket. Dolguk akad elég, mert gyakran N. Farkas Erika és Nótárius József a július 6-án kezdődő belgrádi kajak­kenu világbajnokságra eveznek Az élet szerencsére apró események­ből tevődik össze, ami azért is jó, mert ha folyton nagy dolgok történnének velünk, azt nem lehetne kibírni. Olykor persze az apróságokat sem könnyű... Most azonban ne ilyen szempontból nézve idézzünk egynéhányat, hanem mert jellegzetesek­nek tűnnek. A legkülönbözőbb területek­ről származnak, hiszen az élet se egysíkú és éppen ezért érdekes. o Japán-német turistapáros gázpalac­kot akar töltetni Szekszárdon. 5 kilósat. A Keselyűsi útra irányítják őket. Helye­sen. A gáztöltő- és cseretelepet nem ta­lálnák, ha egy helybéli magyar nem kí­sérné őket. A fontos turisztikai létesít­mény felé vezető úton lévő fontos szol­gáltatás színhelye ugyanis kívülről úgy fest, mint egy avítt birkahodály a XIX. sz. elejéről. Csere nincs. Töltés sincs, mert nincs megfelelő csatlakozó. A turisták számol­hattak ezzel, mert egy egész gyűjtemény- revalót hozak magukkal, mindenféle tí­pusból. Sajnos csak egyet-egyet, pedig kettő kellene. Lakókocsikkal, mozgó családi házak­ra emlékeztető lakó-mikro és makrobu- szokkal külföldiek légiói járják hazánk útjait és természetesen a megyénkbelie- ket is. Miért nem számolunk az igényeik­kel? Apróság...? © Ugyanezek a turisták a szekszárdi villa­mossági boltban a lakókocsijukhoz szol­gáló csatlakozókábelt vásárolnak. 90 mé­tert, mert ez nálunk harmadába kerül, mint náluk. Ismerhetik belhoni kereskedelmi kultúránk egyik-másik reprezentánsát, mert óvatoskodva megkérdik:- A hozzávaló dugókat netán rászerel- nék-e? Ezt nem lehet a pénztárnál blokkolni, de természetesen rászerelik. A tanuló fiatal­APR0SAG0K...? ember először csillogtathatja szakmai ké­pességeit idegenek előtt. Csillogtatja is. Az udvariasság teljes, a siker is az. Hosszú évekkel ezelőtt örvendezve hí­rül adtuk, hogy a megyeszékhelyen gyermek- és fogorvosi rendelő nyílt az egykori beruházási bank helyén. Azt nem adhattuk hírül, mert nem tudtuk, hogy az itteni munkahelyek szellőzéséről a terve­zők elfeledtek gondoskodni. Június utol­só napján egy kisfiú ájult el a fogászaton. Nem a félelemtől, mert a kedvesség töké­letes, hanem a melegtől. A két fiatal dok­tornő és a hatalmas termetű orvos szerint most ők vannak soron.- Nem merek a beteg szája fölé hajolni, mert félek, hogy bele hullik a verejtékem! - mondja egyikük. A kohászatban és más meleg munka­helyeken védőitalt adnak. Itt csak védő levegőt szeretnének kapni azok, akik nem akármilyen felelősségű munkájukat trópusi, vagy ha jobban tetszik, üvegházi körülmények közt végzik. Apróság...? 9 A lap hírt adott róla, hogy pompásan si­került nyolcvan úttörő olvasótábora a Sö­tétvölgyben. Nem egy-két hónapos távol­létre küldték otthonról a gyerekeket, ha­nem tíznaposra. A koszt természetesen nem a Hilton konyhájából érkezett, de a táborozási vi­szonyoknak megfelelt. Az otthoni kényez­tetés fokának nem. Már az első vasárna­pon megérkeztek a gyerekeik leveleit S. O. S. kiáltásnak vélő szülők. Hoztak min­den földi jót, például tejszínhabos süte­ményeket 30 fokos melegben. Az ered­mény: 80 gyerek egy esti vacsorája - főtt kolbász - a moslékba került, egy gyerek pedig a betegszobába. A szeretet és a kényeztetés közt van né­mi különbség. Apróság...? © Az egyik (ezúttal nem szekszárdi, ha­nem mezőtúri) vállalatnál a szakszerve­zeti bizottság számot adott a költségve­tés részleteiről. Egy területen jelentős megtakarítást értek el és ez a beteglátogatásoké volt. Az erre szánt összegből szép pénz meg­maradt. Nem azért, mintha a nagy kórház és rendelőintézet sok dolgozója közül senki nem maradt volna otthon betegállo­mányban, hanem mert nem mentek el meglátogatni őket. Apróság...? © Sajnos ez se megyebeli adalék, hanem a távoli Rábaközből származik. Lakodal­mon voltunk és egy frissen szerzett isme­retlen ismerős mesélte:- Képzelje, irt nekem a helyi tanács! Va­lami elintézni való ügyünk támadt egy­mással és ki a csuda szeret a tanácsokkal ügyeket intézni? Ezt írták, szó szerint idé­zem: „Köszönettel vennénk, ha az Önnek alkalmas időpontban felkeresné az illeté­kes előadót.” Apróság...? ORDAS IVÁN "j "mi ..........— Wi.jtfia.iTiiiiiiiMtAiiMaMBWiii in ■ in irmiTamrirt■ n■ mifh Az 1547-es folvamkilométernél. Hartánál Péter Gyula tizenhat éve járja a Dunát

Next

/
Thumbnails
Contents