Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-02 / 154. szám
1987. július 2. NÉPÚJSÁG 5 Dombóvári vasutasok Litvániában (Tudósítónktól) Vasutasdelegáció járt a közelmúltban Vilniusban, a Litván SZSZK fővárosában, hogy munkakapcsolat alakuljon ki a vil- niusi és a dombóvári MÁV vontatási főnökségek között. A megállapodás értelmében az elkövetkezendő években a két fél szakemberei kölcsönös látogatást tesznek egymásnál, kicserélve tapasztalataikat az M62-es sorozatú mozdonyok üzemével kapcsolatban. A vilniusi vasutasok még ez év augusztusában viszonozzák a látogatást. A köztársaságban 3,6 millió lakos él, ebből Vilniusban közel 600 ezer. Az ó és új városrészt a Neris folyó választja el, rendkívül gazdag műemlékekben, melyek megóvására nagy hangsúlyt helyeznek. Egyeteme 410 éves. Dinamikusan fejlődő köztársaság és ez a fővárosra is igaz. Az épülő új lakótelepekre a szellős, sok zöldterülettel rendelkező elrendezés a jellemző. A köztársaság területének 70 százalékát erdő borítja, közel 3 ezer tóval tarkítva. BELES LAJOS A város keleti kapuja a hajdani kereskedelmi útvonalon Kedves kismama! Amikor elkeseredett levelét megkaptam, azonkívül, hogy együtt éreztem Önökkel, egyszerűen nem akartam elhinni, képtelen voltam föltogni, hogy 1987- ben a mi társadalmunkban Ilyen eset előfordulhat. Zavartan kérdezgettem magamban, hogy milyen emberek között is élhetnek. Vajon miért nem segítenek? Hiszen humánus megoldás több is kínálkozna, még akkor is, ha azok igencsak eltérnek a rendeletek „korlátáitól”, lehetőségeitől. Azért sem értettem a dolgot, mivel nem egy nagy városban, hanem faluban élnek, ahol szinte mindenki tudhatja - és tudja is -, hogy második gyermekük súlyos betegséggel született és egy hónapos korában olyan műtét mentette meg az életét, ami örökké gondot jelent szegénykének, hiszen a legalapvetőbb műveletek elvégzését is csak begyakorlott, alaposan átgondolt, megszervezett és szerkesztett mozdulatokkal végezheti csak el. Most, hogy betöltötte a három évét, még „csak” a játékokkal, öltözködéssel, étkezéssel van problémája, később az lesz a munkájánál. Tehát esetükben természetes, hogy nem három, hanem hat esztendőre kapott gyest. Ennek ellenére - mint írja - „az orvosok azt tanácsolták, hogy jó lenne, ha a kisfiam közösségbe menne, hogy megszokja a gyerekeket." Ez is érthető, de a továbbiak már nem, amit így fogalmazott meg: „Én szerettem volna, ha kisfiam szeptembertől, reggel 8-tól 12-ig óvodába járna. De az óvoda nem engedélyezte, mivel itthon tartózkodom. Azt mondták, vállaljak 4 órás munkát. Itta lakóhelyemen erre nincs lehetőség. ” Ne haragudjon, hogy panaszát több helyen elmondtam - kérése szerint természetesen nem említettem a nevét, s azt sem, hogy hol élnek -, s szinte egybehangzóan mindenütt úgy foglaltak állást, hogy bár igaz, a rendelkezések kimondják, hogy a gyesen levő anyuka gyermekét nem vehetik föl óvodába, no de ebben az esetben a humánum íratlan törvényei döntenek. S a rendeletek „megsértését" senki sem róná föl sem az óvodának, sem a tanácsnak, se senkinek. Hát ezekkel a hírekkel utaztam ki Önökhöz, de sajnos, nem találkozhattunk. Nem volt otthon és senki nem tudta, hol lehet. Mondták, hogy reggel elmegy a boltba, s akkor kíséri nagyobb gyermekét az óvodába. De arról lebeszéltek, hogy megvárjam, mert csak délután egy-két óra felé szokott megjönni. így rokonait kerestem meg egyik, majd a másik utcában, sőt, a boltba is benéztem, de hiába. Ekkor elmentem az óvodába, majd a tanácsra. Mindkét helyen meglepődtek jöttömön, s nem értették, hogy mi is a problémám... Azt mondták, hogy magával is közölték, vigyen orvosi javaslatot, s a kisfiút máris óvodásnak tudhatja. Igaz, a napi négyórás munkaviszonyról is szó esett, sőt, arról is - erről magam is meggyőződtem -, hogy a környék meglehetősen nagy választékban kínál bedolgozói munkalehetőséget... Higgye el, ha az utóbbi közül választanak és vállalna egyet, magának is jobb lenne... S most ne nehezteljen rám, de egyszerűen nem értem, hogy miért nem kért az orvostól javaslatot. Miért inkább azt a „levélmegoldást” választotta? Nem lennék őszinte, ha kicsit sem érteném meg ideges kapkodását. De gondolja csak meg, a társadalom akkor tesz meg állampolgáraiért mindent, ha azok is vállalnak a mindenből - lehetőségeik szerint. S Ön ezt az utóbbit nem tette. Hát ezért írtam a levelet, s kérem, hogy ezt fogadja el és fogadja meg. S igyekezzék erre nevelni gyermekeit is, mert ellenkezően gondolkodva boldogtalanok, csalódottak lesznek. Végül kérem, hogy az orvosi javaslatot mielőbb vigye el az óvodába, mert még nincs veszve semmi. Ott szívesen látják a kisfiút, együtt a testvérével. S hasonlóan vélekednek a tanács vezetői is, akik szintén jó szívvel támogatnák családját, akkor is, ha az kicsit „szabálytalan”. Maga pedig vállaljon valamilyen bedolgozói munkát, mert az nemcsak pénzt jelent, hanem némi „gyógyszert" is nagy- nagy szomorúságára. Üdvözlettel: V. HORVÁTH MÁRIA Szandálban ne menjen moziba! „Szandálban ne menj” moziba, mert megszúrja a lábad valami! - tartják a mondást a bonyhádiak egymás között. Legutóbb, amikor a bonyhádi filmszínházban egy izgalmas filmet néztem végig, arra lettem figyelmes, hogy a szomszédos széken ülő néző behúzza a nyakát, aztán a fejére húzza a kabátját. Bizonyára az izgalmas jelenetet nézve félelmében tette - gondolhatná az ember. Dehogyis! Csupán csak védekezett a röpködő napraforgó- és tökmaghéjak ellen. Meg is nyugtatott, csak semmi pánik! Én rutinos moziba járó vagyok, így van ez mindig. Az első előadás előtt tiszta még minden, hiszen dolgoznak a takarítónők, csak a második vetítés után lesz teli minden szotyolával. Itt lehet kapni a cipőgyár sarkánál. Azt is mondja, hogy az elárusító tiszteletdíjat fizet a takarítónőnek. Legközelebb csakis cipőben megyek moziba, zacskót viszek magammal és az sem kizárt, hogy a kabátomat a fejemre húzom. -kérORJARAT A DUNÁN felelőtlenek, s nem ritka, hogy tájékozatlanok az emberek. Nem tudják például, hogy a szörf ugyanúgy vízi jármű, mint a motorcsónak, s hogy 125 köbcentiméter feletti gépi meghajtású vízi járműre már engedély kell. Nem vigyáznak mindig a felnőttek a gyerekekre, előfordult, hogy 12 éves kisfiút kellett a hajózóútból kimenteni. A legveszélyesebb egyébként a duna- földvári folyómeder, mert ha alacsony a vízállás, a gázlók miatt fennakadhatnak a megrakott hajók. Általában nagy a forgalom, néhány hete például nyolc különböző nemzetiségű hajó sorakozott fel a hartai kanyarban. A nagy víz miatt még kevés a fürdőző, de hétvégeken igazi dömping van a Dunán is. esi - gk A Duna szalagja 70 kilométer hosszúságban szab kelet felől természetes határt megyénknek. Vízi utat biztosít a kül- és belföldi személy- illetve teherszállító hajóknak, uszályoknak, az úgynevezett kis vízi járműveknek, csónakoknak, motorcsónakoknak, fürdőparadicsomot az úszást, lubickolást kedvelőknek, két partja sok helyütt vadregényes tájat a kempingezőknek, kirándulóknak. A néhol 6-700 méter szélesen hömpölygő folyó azonban nem veszélytelen. Rajta közlekedni, hűs habjait élvezni biztonságosan csak szigorú előírások, szabályok betartásával lehet. Ezek érvényesülését ellenőrzik, a környezet tisztaságát, testi épségünket vigyázzák nap mint nap a paksi vízi rendőrök, Dunaföldvár- tói le egészen Érsekcsanádig. Azon a verőfényes pénteken, amikor elkísértük őket körútjukra, Péter Gyula rendőr zászlós ült a D 49-es Volvo járőrhajó volánja mögött. Miközben északnak tartva elhagytuk Paksot, elmagyarázta, mi mindenre kell odafigyelniük munkájuk során. Ellenőrzik a hajók okmányait, a kötelező felszerelések meglétét, a személyzet létszámát, állapotát. Ez utóbbi alatt az alkoholszondás vizsgálat értendő, hiszen az ittasság a vizen ugyanúgy nem megengedett, mint a szárazföldi utakon. Szemmel tartják az orvhorgászokat, figyelmeztetik, megbüntetik, ha bajba kerültek, kimentik a tiltott helyen für- dőzőket. Dolguk akad elég, mert gyakran N. Farkas Erika és Nótárius József a július 6-án kezdődő belgrádi kajakkenu világbajnokságra eveznek Az élet szerencsére apró eseményekből tevődik össze, ami azért is jó, mert ha folyton nagy dolgok történnének velünk, azt nem lehetne kibírni. Olykor persze az apróságokat sem könnyű... Most azonban ne ilyen szempontból nézve idézzünk egynéhányat, hanem mert jellegzeteseknek tűnnek. A legkülönbözőbb területekről származnak, hiszen az élet se egysíkú és éppen ezért érdekes. o Japán-német turistapáros gázpalackot akar töltetni Szekszárdon. 5 kilósat. A Keselyűsi útra irányítják őket. Helyesen. A gáztöltő- és cseretelepet nem találnák, ha egy helybéli magyar nem kísérné őket. A fontos turisztikai létesítmény felé vezető úton lévő fontos szolgáltatás színhelye ugyanis kívülről úgy fest, mint egy avítt birkahodály a XIX. sz. elejéről. Csere nincs. Töltés sincs, mert nincs megfelelő csatlakozó. A turisták számolhattak ezzel, mert egy egész gyűjtemény- revalót hozak magukkal, mindenféle típusból. Sajnos csak egyet-egyet, pedig kettő kellene. Lakókocsikkal, mozgó családi házakra emlékeztető lakó-mikro és makrobu- szokkal külföldiek légiói járják hazánk útjait és természetesen a megyénkbelie- ket is. Miért nem számolunk az igényeikkel? Apróság...? © Ugyanezek a turisták a szekszárdi villamossági boltban a lakókocsijukhoz szolgáló csatlakozókábelt vásárolnak. 90 métert, mert ez nálunk harmadába kerül, mint náluk. Ismerhetik belhoni kereskedelmi kultúránk egyik-másik reprezentánsát, mert óvatoskodva megkérdik:- A hozzávaló dugókat netán rászerel- nék-e? Ezt nem lehet a pénztárnál blokkolni, de természetesen rászerelik. A tanuló fiatalAPR0SAG0K...? ember először csillogtathatja szakmai képességeit idegenek előtt. Csillogtatja is. Az udvariasság teljes, a siker is az. Hosszú évekkel ezelőtt örvendezve hírül adtuk, hogy a megyeszékhelyen gyermek- és fogorvosi rendelő nyílt az egykori beruházási bank helyén. Azt nem adhattuk hírül, mert nem tudtuk, hogy az itteni munkahelyek szellőzéséről a tervezők elfeledtek gondoskodni. Június utolsó napján egy kisfiú ájult el a fogászaton. Nem a félelemtől, mert a kedvesség tökéletes, hanem a melegtől. A két fiatal doktornő és a hatalmas termetű orvos szerint most ők vannak soron.- Nem merek a beteg szája fölé hajolni, mert félek, hogy bele hullik a verejtékem! - mondja egyikük. A kohászatban és más meleg munkahelyeken védőitalt adnak. Itt csak védő levegőt szeretnének kapni azok, akik nem akármilyen felelősségű munkájukat trópusi, vagy ha jobban tetszik, üvegházi körülmények közt végzik. Apróság...? 9 A lap hírt adott róla, hogy pompásan sikerült nyolcvan úttörő olvasótábora a Sötétvölgyben. Nem egy-két hónapos távollétre küldték otthonról a gyerekeket, hanem tíznaposra. A koszt természetesen nem a Hilton konyhájából érkezett, de a táborozási viszonyoknak megfelelt. Az otthoni kényeztetés fokának nem. Már az első vasárnapon megérkeztek a gyerekeik leveleit S. O. S. kiáltásnak vélő szülők. Hoztak minden földi jót, például tejszínhabos süteményeket 30 fokos melegben. Az eredmény: 80 gyerek egy esti vacsorája - főtt kolbász - a moslékba került, egy gyerek pedig a betegszobába. A szeretet és a kényeztetés közt van némi különbség. Apróság...? © Az egyik (ezúttal nem szekszárdi, hanem mezőtúri) vállalatnál a szakszervezeti bizottság számot adott a költségvetés részleteiről. Egy területen jelentős megtakarítást értek el és ez a beteglátogatásoké volt. Az erre szánt összegből szép pénz megmaradt. Nem azért, mintha a nagy kórház és rendelőintézet sok dolgozója közül senki nem maradt volna otthon betegállományban, hanem mert nem mentek el meglátogatni őket. Apróság...? © Sajnos ez se megyebeli adalék, hanem a távoli Rábaközből származik. Lakodalmon voltunk és egy frissen szerzett ismeretlen ismerős mesélte:- Képzelje, irt nekem a helyi tanács! Valami elintézni való ügyünk támadt egymással és ki a csuda szeret a tanácsokkal ügyeket intézni? Ezt írták, szó szerint idézem: „Köszönettel vennénk, ha az Önnek alkalmas időpontban felkeresné az illetékes előadót.” Apróság...? ORDAS IVÁN "j "mi ..........— Wi.jtfia.iTiiiiiiiMtAiiMaMBWiii in ■ in irmiTamrirt■ n■ mifh Az 1547-es folvamkilométernél. Hartánál Péter Gyula tizenhat éve járja a Dunát
