Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

Révész András ismertette a högyé- szi kísérleti eredményeket Tíz tonna árukukoricát egy hektárról úgy nem lehet betakarítani, hogy lóeké­vel szántanak, kézi kapával művelnek és kézzel törik le a termést. Gépek, korszerű technológia és technika kell a tíz hektár kukoricaszem megtermeléséhez. Ezekről a kérdésekről volt tegnap be­mutató a Hőgyészi Állami Gazdaság ju- héi kerületében, kifogástalan körülmé­nyek között. A Tolna megyei MAE-szer- vezet, a megyei tanács, a KSZE, az Agro- ker, a Tszker, a hazai és a külföldi vegy­szergyártó cégek rendezte kiállítás és bemutató jól érzékeltette, hol tart ma a kukorica termesztése hazánkban és Hő- gyész térségében. Több mint háromszáz szakember je­lent meg a bemutatón. Révész András, A kukoricaföld szélén bemutatták a 24 méter szélességben negyvennyolc szórófejen permetező gépet Brutyó János lett az MVSZ főtitkárhelyettese ' Bognár József akadémikus elnökleté- el kedden ülést tartott a Magyarok Vi- ’ószövetségének elnöksége. Randé Jenő főtitkár az MVSZ nyári, szí terveit körvonalazva elmondotta, ogy ismét megtartják az anyanyelvi jozgalom hagyományos rendezvényeit: balatoni nyári táborokban mintegy 170, ülföldön született, 8-14 éves magyar yermeket fogadnak, a sárospataki nyári ollégiumba hetven, Bajára pedig har­minc középiskolás korú fiatalt várnak. Örvendetesen alakul a kőszegi Juri- sich Miklós gimnázium angol-magyar nyelvű oktatása iránti külföldi érdeklődés is: a következő tanévben az eddigieknél népesebb első osztályt indíthatnak. A szórványmagyarság iskoláinak pedagó­gusai számára Debrecenben szerveznek továbbképző tanfolyamot, amelyre csak­nem félszázan jelentkeztek már a világ minden részéből. Az anyanyelvi mozga­lom eredményeit és feladatait az augusz­tusban Sárospatakon ülésező védnök­ség tekinti át. Idén tovább folytatódik a külföldi magyar értelmiségiek részvéte­lével immár évek óta zajló rendezvényso­rozat. Az elnökség végül személyi kérdések­ben döntött: a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának javaslatára Kerékgyártó Lászlót - érdemei elismerése mellett - felmentette a főtitkárhelyettesi tisztség alól, s egyidejűleg Brutyó Jánost válasz­totta meg az MVSZ főtitkárhelyettesévé és az elnökség tagjává. A Kölesd-alsótengelici vasútállomás mellett van a Pécsi Közúti Építő Vállalat telepe, ahonnan útburkolóanyagokkal látják el az építőket Riportunk a 3. ol­dalon. A hőgyészi kukoricaföldeken Bemutató a vegyszeres gyomirtás hatásáról Új törvényeket alkotott a szovjet parlament A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa kedden befejezte ülésszakát. A második napon a két ház együttes ülésén fogadta el az állami vállalatról szóló törvényt, amely elvi jelentőségű változást hoz az üzemek, gyárak, sőt az ország népgaz­daságának működésében. A következő napirendi pontként a szovjet parlament törvényt hozott arról, hogy az ország éle­tének legfontosabb kérdéseit a jövőben össznépi vitára kell bocsátani. A törvényben megfogalmazott fontos új elem, hogy egyes köztársaságokban, sőt, ennél kisebb közigazgatási egysé­gekben - területeken, városokban, járá­sokban - is szervezhetők általános viták. A törvény értelmében a vita költségeit az állam viseli. Külön cikk szavatolja az ál­lampolgárok szabad, akadályoztatástól mentes részvételét e vitákban. A szovjet törvényhozás által a mostani ülésszakon elfogadott harmadik törvény meghatározza, hogy az állampolgárok milyen módon kereshetik igazukat a bí­róságoknál a vezető beosztásban lévő személyek jogsértő cselekedeteivel szemben. A törvény értelmében minden állampolgárnak joga van a vezetők, illet­ve az általuk képviselt szervek ellen pa­naszt tenni, s ha az elkövetett, vitatott cselekedet nem tíz évnél régebben tör­tént, a bíróság köteles azt megvizsgálni. A Legfelsőbb Tanács küldöttei jóvá­hagyták az elnökség által a megelőző ülésszak óta eltelt időszakban hozott rendeleteket. nált mennyiségének csökkenését, vala­mint a karbamid származékok poszte- mergens készítmények növekvő felhasz­nálását tapasztalhattuk. Ezért egyes gyomnövények elterjedtek. Például a se­lyemmályva, a varjúmák, a parlagfű, a vidrakeserűfű, a sövényszulák, a mogyo­rós lednek, és a vadrezeda, még néhány faj elleni küzdelem szinte nem jár ered­ménnyel, ilyenek a hamvasszeder és a selyemkóró. A kukorica momokulturális termesztésének időszakában felszapo­rodtak a muharfélék, a kölesfajok, a fe- nyércirok és a tarkacirok. Mindezek ká­rosan befolyásolták a termelés mennyi­ségét, a kukorica minőségét, és a műve­lési költségek is a vártnál magasabbra emelkedtek. A KSZE programjában szerepel, hogy a kukorica „ellenségeit” mielőbb gyérít- sék, pusztítsák. A kísérleti eredmények azt bizonyítják, hogy a kémiai gyárak megfelelő szereket tudnak adni, egy ré­szük azonban még kísérleti, kisebb par­cellákon alkalmazhatók. Viszont látható volt több olyan parcella is, ahol a rendkí­vüli időjárás ellenére a szerek nem hasz­nálhatók. Rendkívüliség alatt jelen eset­ben azt kell érteni, hogy az esőzés miatt a földre nem egyformán jutottak a védeke­ző anyagok, a vízfolyások elvitték a vegy­szert, másutt pedig még a kukoricát is. Mindazonáltal a hőgyészi bemutató azt is példázta, hogy a rendkívüli helyzet el­lenére is egyre több vegyszer van, s áll a kedvező tapasztalatok összegezése ré­vén a gazdaságok következő évi munkái­hoz készenlétben. A juhéi kerületben kiállították a gazdaságokban használha­tó gépeket, s még azokat is, melyeket speciális viszonyok közé készítettek elő. Ilyen volt a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát hidastraktorára szerelhető négysoros vegyszerkijuttató traktor, vagy a huszonnégy méter széles perme­tezőgép. A résztvevőket három helyen kalauzolták a szakemberek. Az első he­lyen Csenky Imre, a másodikon Rizsányi István, a harmadikon Bálint Zoltán - mindhárman a KSZE mérnökei - ismer­tette a kísérleti eredményeket, és adtak kielégítő választ a szakemberek kérdé­selre PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: KAPFINGER ANDRÁS a HÁG igazgatóhelyettese köszöntötte a vendégeket, majd ismertette a gazdaság eredményeit. Ezekből az adatokból meg­tudtuk, hogy a gazdaság 1300 dolgozója évente több mint 600 millió forint terme­lési értéket áttu elő, munkabérre egy év­ben 90 millió forint körül fizetnek, és a nyereség is megközelíti a 30 millió forin­tot. A fő növény a kukorica, a búza. A ve­gyi üzemek képviselői külön program­ban mutatták be a gyomirtó szereket, ezek gyakorlati eredményeit. Az utóbbi években alkalmazott kukori­ca vegyszeres gyomirtási technológiák­ban az atrazin hatóanyag és az úgyneve­zett hormonbázisú herbicidek felhasz­A dalmandi hidastraktorral, a magas növény közé is be lehet hajtani, a vegyszert kiszórni iiMiiiiiMi .....Au..É... A munka, a kéz és az agy Szaporodnak a hírek arról, hogy egyre jobban becsülik azokat az embereket, akik többet, sokkal többet tesznek a közért, mint mások. Jó hírek ezek, hiszen ten­gernyi gondunk van. A gondok a feladatok végrehajtása körül csoportosulnak. S az a jó ebben, hogy az embereket egyre intenzívebb gondolkodásra készteti. A hét elején az egyik szekszárdi nagyüzem igazgatójával volt szerencsém beszélgetni, s az is termé­szetes, hogy jövőnkről volt a legtöbb véleményünk, néha nem is egyező. Külön ér­dekessége volt a diskurzusnak, amikor a munka értékéről beszéltünk. Valamikor az volt a hőstett, ha az emberek ruhája olajos volt, ha sáros a traktoros keze, ha a bőrön látszott a munka nyoma. Nagy hibák voltak, amikor a dolgozónak még nem volt alkalma fekete-fehérben munkába állni, most azonban, már csak elvétve talá­lok lavormosdót, egyes eldugott építkezéseken - bár még az ilyen helyeken is van rá lehetőség, hogy a dolgozó szóvá tegye, panaszát pedig a szakszervezet orvo­solja. Nincs a gyárkapun olajos ruhában kilépő dolgozó. A kőművesek a távolsági bu­szokba tiszta ruhában szállnak fel. A molnár nem lisztes ruhában ül kerékpárra. S a munka „színe” nem minősíti a munka minőségét. Lehet jól is dolgozni tisztán, le­het rosszul is. Számos ismerősöm nevét tudnám ide írni, akik megszállottjai a két­kezi munkának, azok száma sem kevés, akik íróasztal mellett ülnek. S azzal töltik munkaidejüket, hogy gondolkodnak. Öreg cimborám, harminc év munkaviszony áll mögötte, a héten két napig csak ült, éjszaka pedig olvasott. A múlt heti ország- gyűléssel kapcsolatos vezetői munkáját próbálta áttekinteni. Nem lehet, hogy sá­ros, olajos legyen a ruhája. Ujjain talán sárgább lett a bőr a cigarettától. Talán még a tévét sem nézte, nem hallgatott rádiót. Egyszerűen csak dolgozott. Az a föladata, hogy a rábízott műhely száznegyven dolgozója a jövő évben is kapjon munkát. És a munka hatékonysága ne romoljék, bárhogy is begyűrűznek bizonyos dolgók. Amíg emberem az irodában dolgozott, tiszta maradt a köpenye. „Lakatosai”, „hegesztői” sűrű koromtól, vasreszeléktől voltak piszkosak - a munkaidejükben. Az ő dolguk az volt, hogy csapják a vasat, a rajzok szerint csinálják az alkatrészt. Vezetőnk pedig agyával dolgozott. Nem mintha a munkásnak nem lenne egyre nagyobb szüksége és egyáltalán szellemi képességének megújítása ugyancsak napi kérdés, de más az az állapot, amikor valaki kétkezi munkájával, azaz fizikai munkával valósítja meg azt a tervet, amit más kigondolt, dolgozott az íróasztalnál. Együtt kell dolgozni a kéznek, az agynak - képletesen szólva természetesen. A közös célunk a jelenlegi feladatok maradék nélküli megvalósításában. S ebben szükség van minden jó szakemberre a munka padjánál, a tervező asztalnál, az igazgatói székben és a tanácsi meg a pártszervezetekben is. A gondolkodásváltás korának is mondhatom a jelenlegi helyzetet, azt, hogy egyre intenzívebben szük­séges mindannyionknak részt venni az ország építésében. S ezt nemcsak azért mondom, mert néha már egyes helyeken többet beszélnek a változás szükséges­ségéről, s kevesebbet tesznek érte. Pedig egy másik szólást módosítva, a sport berkeiből: kéznél van a kéz is, meg az agy IS PÁLKOVÁCS JENŐ MA Körtánc az exportért 1987. JÚLIUS 1. SZERDA XXXVII. évfolyam, 153. szám (5. oldal) ÁRA: 1,80 Ft

Next

/
Thumbnails
Contents