Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
1987. június 13. ./tolmaN ‘rtfPÜJSÄG 3 A párttagságra lehet számítani, de... A közművelődés Nagydorogon is mindig napirenden van m Orlovácz Györggyel, a nagydorogi Általános Művelődési KözMlTIIKOr pont igazgatójával leültünk beszélgetni a nagyközség és a hozzá tartozó települések közművelődéséről, no és arról, hogy a párttagok annak mennyiben támogatói, bizony jó ideig a beszélgetés időpontját, „időzítését” kérdőjeleztük. Orlovácz György először azt fejtette ki, hogy mennyivel másként alakulhatott volna e beszélgetés néhány esztendővel ezeőtt, illetve azt, hogy bizonyára egészen másról számolhatna be egy-kétév múlva. Másként: pillanatnyilag a közművelődés hullámvölgyben van, minek is tagadni e tényt. S tulajdonképpen miért is lenne más az összkép Nagydorogon és környékén, mint más, hasonló nagyságú településeken, hasonló lakosság-összetételnél, hasonló gondokkal küzdve. Mielőtt boncolgatnánk a témát, néhány mondattal utaljunk arra, hogy Orlovácz György évekkel ezelőtt a nagydorogi pedagógus pártalapszervezet titkáraként is jól ismerte a helyzetet, s most, mint az ÁMK igazgatója, szintén. Hogy ami a következő néhány évvel kapcsolatos prognózisát illeti - mármint a pozitív változást -, joggal bízhatunk benne, hiszen a mostani helyzetfelismerésből kiindulva, a jelenlegi javaslatok valósággá válhatnak. Persze, ehhez nem csak hitre, hanem komoly és kitartó munkára, összefogásra is nagy-nagy szükség van. Mindezeket előre kellett bocsátani, sőt azt sem szabad elhanyagolni, hogy az ország gazdasági helyzete - most is, ahogyan mindig - jelentősen befolyásolja a dolgok alakulását. Az ÁMK igazgatója mindenek előtt leszögezte, hogy a párttagságra lehet számítani, de... Arról van szó ugyanis, hogy számtalan javaslatot tesznek, viszont azok valóra váltásában már nemigen vesznek részt. Pedig szinte minden taggyűlésen, ha nem is napirendi pontként, de szerepel a közművelődés, az azzal kapcsolatos problémák. A rend kedvéért írjuk le azt is, hogy Orlovácz György az oktatási és közművelődési intézmények integrálását kővető években - pontosan három esztendeje - lett ÁMK igazgató. Vagyis egy iskola, egy tagiskola, négy óvoda, a művelődési ház, a könyvtár és a társközségekben működő két klubkönyvtár vezetője. Azt mondja, hogy az ember egyértelműen nem lehet „ÁMK-párti”, de annak, „ellensége” sem, hanem a dolgokat mindig konkrétan kell vizsgálni. Úgy látja, hogy Nagydorog és társközségei esetében talán nem a legszerencsésebb ez a forma, de lehet az is, hogy a mostani helyzet alakította véleményét negatívra.- Térjünk vissza a pártalapszervezetünkre, melyben pedagógusok és közművelődési szakemberek tevékenykednek - mondja -. Közülük többnek is van köz- művelődéssel kapcsolatos pártmegbizatása, s feladatukat el is látják. Vezetnek kiscsoportokat, „levezénylik” a nagyobb ünnepségeket sőt, az úttörőcsapatban való munkájuk is ide tartozik... S most következzék a „de”, de úgy, hogy a részletekbe most ne bocsátkozzunk. Szóval, napjainkban a közművelődés kicsit a háttérbe szorult. Hogy átalakultak, megváltoztak az igények, az tény. Ugyanakkor az is, hogy minden drágább lett, s mindenkinek meg kell fontolnia, hogy mire költi a pénzét. Tehát mindenképpen rangsorolnak az emberek, sjól tudjuk, hogy a mérleg serpenyője nem a színház, a hangverseny, vagy a klubfoglalkozások felé billen. Tudjuk azt is, hogy a lakosság nagy része tevékenykedik az úgynevezett második gazdaságban. Miért lenne ez másképpen a párttagoknál? Hiszen ők is a piacról élnek, hogy paneleket mondjak, bár ezek megállják a helyüket. S ebből a fajtából egy másik: gyakran hiányolom a párttagok cselekvő aktivitását. Ez utóbbit úgy magyarázta el Orlovácz György, hogy a tagság megteszi a javaslatokat, de annak megvalósításában már nem vesz részt, vagy csak mérsékelt közreműködője. De miért van ez? Mert ők is - például Nagydorogon - dohányt termesztenek, vagy gyógynövényekkel foglalkoznak, művelik kis kertjüket, s ez által plusz jövedelemhez jutnak. Az esti órákban van erre idejük, ugyanúgy, mint bárki másnak. Tehát a szabadidejük egy részét erre fordítják. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy a késő őszi, téli időszakban azért más a helyzet. No és még olyankor is, amikor az embereket érdeklő témákról van szó a művelődési ház összejövetelein. Például telt ház volt, amikor kertészkedéssel, szőlészkedéssel, vagy növényvédő szerek alkalmazásával kapcsolatos előadást rendeztek. Másképpen fogalmazva: az emberek igénye megváltozott, az igényeket kell tehát felkutatni, s úgy visszanyerni őket a közművelődésnek, lassanként, esetleg „kényszermegoldások” beiktatásával is. Arról pedig, hogy a párttagság mennyire irányítson, miként vegyen részt a konkrét feladatok végrehajtásában idézzük Be- recz János szavait, melyek a szegedi elméleti tanácskozáson hangzottak el: ■ figyelmeztető tapasztalata volt, hogy néhol na„A laílaCSKOZdS gyobb a helyi intézmények önállósága, mint amekkora az ott működő szervezeteké, pártszerveké. Ez képtelen ellentmondás. E téren természetesen még sok fontos, nagy horderejű kérdés vár tisztázásra. A kiindulópont azonban világos: most már nem elég a párt vezető szerepének korábban vallott globális felfogása, ki kell egészülnie a különböző területeken működő szervezetek növekvő önállóságával, felelős politikai szerepével, mert ha nem, annak mindannyian kárát látjuk.” V.Horváth Mária Laboratórium a szántóföld alatt Különleges kísérleti telepet alakított ki atán a Komárom Megyei Környezet- és ermészetvédelmi Társulás. Másfél hek- áros területen félszáznál több mérőmű- ;zert helyeztek el a föld alatt azzal a sállal, hogy komplex módon szondázzák i földkéreg legveszélyeztetettebb felső, ét és fél méteres rétegét. A műszerek re- lisztrálják többek között a vízmozgások sndenciáit, a talajba bejutó műtrágya lennyiségét, a vegyszerek, a hulladékok látásait. Megfigyelték, hogy az egyes övények hogyan fejlődnek, mekkora srmést adnak az adott talajviszonyok özött. Ilyen módon számos olyan infor- lációt gyűjtenek össze a termőföld tulaj- lonságairól, amelyek gazdasági és örnyzetvédelmi szempontból egyaránt egíthetik a mezőgazdasági szakembe- ak munkáját. A megfigyelésekkel a tár- ulás elsősorban 40 tagjának igényeit légíti ki, de segítséget nyújt más Komárom megyei és megyén kívüli üzemeknek is. Ez az ország egyetlen ilyen társulása, s a szolgáltatásai iránt nagy az érdeklődés. Az utóbbi években új eljárásokat dolgozott ki a víz, a levegő és a talaj védelme, új módszert egyes veszélyes ipari hulladékok ártalmatlanítására és hasznosítására, továbbá gazdaságos, úgynevezett hulladékszegény technológiák bevezetésére. Részt vállalt a társulás a rekultivációs munkákból is, s ennek nyomán számottevően nőtt Komárom megyében a mezőgazdasági művelésbe bevont földterület nagysága. Úttörő jellegű munkát végzett a társulás azzal is, hogy kidolgozott egy, a környezetet minősítő és értékelő számítógépes rendszert; olyan adatbankot alakított ki, amelynek információit jól hasznosíthatják a beruházók és a tervezők a környezetvédelmet szolgáló rendezési és egyéb területfejlesztési tervek elkészítésénél. Magyar-szovjet közös uditoital-gyartas Megállapodás jött létre a Kecske- létvin Borgazdasági Kombinát és a zovjetunióbeli Volgái Agráripari ombinát között közös üditőital- yártásra. Az együttműködési szer- ödés szerint a volgai kombinátban któberben kezdik meg a Márka üdí- 5k próbagyártását. Ehhez a kecskeméti kombinát szállítja egyelőre a szőlő-, az alma- és a meggysűrítményt. A későbbiekben igény szerint bővül majd a választék. Az üdítőital alapanyagért cserébe különböző agrártermékeket ad a szovjet partner. HÉTRŐL 1 HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE Lassan, de biztosan változik a Hivatal - így nagybetűvel! -, és az úgynevezett egyszerű állampolgár közötti kapcsolat. A megállapíthatatlan - bár sokak által fékezett - demokratizálódó folyamat. A héten mindkét irányú folyamatról adtunk tudósításokat az olvasónak. Nem lehet más utunk, mint a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatása és a tár- sadalmasítási folyamat véghezvitele. Persze, hogy ez a demokrácia milyen, és mit kell, illetve mit lehet tovább társadalmasítani, az egyáltalán nem elhatározás kérdése. A társadalmi folyamatokat persze lehet befolyásolni, lehet a hatásukon módosítani, de a törvények érvényesülnek. Parlagiasabban és némi iróniával fogalmazva mondhatjuk, mindenkinek annyi demokrácia jut, amennyit kiharcolt magának a közössége. Nem lehet több egyesületet létrehozni, mint amennyire társadalmi igény van, de kevesebbet se szabad. Önmagunk megbecsülése is Emléktáblát helyeztek el a szekszárdi Garay Szálló falán a hajdani népi kollégisták. Az ember méltóságához és hitéhez nélkülözhetetlen múltunk, értékeink megbecsülése, haladó hagyományaink ápolása. Nemcsak elődeinket, de önmagunkat is megbecsüljük általa. A múlt tulajdonképpen soha nem fejeződik be, mert a megtörtént tények ugyan nem változnak, de értelmezésük sokat alakulhat az idők során. A múlt meghatározza és átszövi a jelent, a jelen pedig befolyásolja a múltat. És itt most egyáltalán nem arról van szó, hogy átértelmezzük a történelmet, vagy éppen meghamisítjuk azt, hanem csupán arról, hogy a kor mit tart fontosnak, kiemelésre méltónak, példának vagy mementónak a múltból, azt a jelen határozza meg. Becsüljük hát nemcsak „Tolna megye haladó szellemű diákjainak” hagyatékát, hanem minden olyan értéket, ami a miénk. És persze az embert, az embereket, akik a mozgalomban már akkor részt vettek és még köztünk élnek, dolgoznak. Még mindig ünnep Sok ünnep halmozódik fel nyár elején, még mindig van belőlük, jut még a hét végére is.Egymást követi az anyák napja, a gyereknap, és a pedagógusnap. Tulajdonképpen mindhárom egy kicsit lelkiismeretfurdalásaink ünnepe is. A nagy rohanásban alig-alig jut időnk anyánkra, gyerekünkre és igazi tanárainkat is csak emlékeinkben őrizzük meg a legritkább esetben konkretizálódnak érzéseink, élményeink és emlékeink legalább egy szál virágra, amitel is viszünk kedves tanárunknak. Gyerekeinkkel meg látszólag fordítva áll a helyzet, velük kapcsolatban a lelkiismeretfurdalásunk nem egyszer tárgyakban, ajándékokban realizálódik, néhány jó szó helyett. Aztán meg felháborodunk, hogy miért is lett olyan anyagias felnőtt abból a gyerekből. A családi és társadalmi ünnepeink gyakran fedik egymást, és az a jó, ha a gyereknap, a pedagógusnap nemcsak társadalmi ünnep, hanem családivá is válik. Természetes a családnak, hogy akitől kaptunk valamit, azt meg is köszönjük neki. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy az anyák napját is társadalmasítani akarják. Természetesen a társadalom becsülje meg az édesanyákat, erkölcsileg kitüntetéssel is, de véleményem szerint az anyák napja az családi ünnep, és csak Gyerekprogram a szocialista brigádok megyei találkozóján Szekszárd, Remete utca 51. Hivatali és társadalmi segítségre is szükségük van a lakóknak gyerekre, az édesanyára és arra az egy bizonyos apára tartozik. Csak társadalmi segítséggel A hivatal, az hivatal. Nem kell elvárni, hogy részvéttel legyen irántunk, hogy szeressen bennünket. Mi sem szeretjük a hivatalt. De minimum az egyenjugúság, egyenrangúság kötelező. Már csak azért is, mert az ügyfél mindig kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen akikkel szemben áll, értik a működését, míg az ügyfél nem szakértő a területen. A legtöbb esetben formálisan éppenhogy kérni is szeretne. Azért formálisan, hiszen a dolgok lényege azért mégiscsak az, hogy a társadalom a hivatalokat a saját pénzén azért hozta létre és azért működteti, hogy azokban az állampolgár ügyeit elintézzék. Nem szívességből, hanem pénzért. Tehát nem az ügyfél van a hivatalért, hanem éppen fordítva. Szekszárdon rengeteg a pincebeszakadás, ezeknek gyakran egy-egy család a kárvallottja. Nem maradhatnak egyedül a bajban, a hivataloknak kötelességük, a környezetüknek, szomszédoknak, - munkahelynek pedig érdeke, hogy segítsen nekik, rajtuk. Igenis, érdekük, mert csak akkor lehetnek biztosak abban, hogy baj esetén rajtuk is segítenek mások. Például a szocialista brigádok Szinte minden hétre jut szép és felemelő példa arról, hogy a szocialista brigádok kiknek és miben segítettek. Ezen a héten a szokásos évi brigádtalálkozóról esett szó. Ez egyszerre ünnep, kikapcsolódás és politikai rendezvény is minden évben. Az idén a béke és barátsági hónap zárórendezvénye volt, ugyanakkor családi programokat is rendeztek. Talán ez a társadalmasításnak a legmagasabb formája, amikor munkahelyi, közösség, családi találkozót rendez, politikai mondanivalóval. Hiszen végül is a béke a legszemélyesebb közügyünk, az emberiség, a szocialista Magyarország, minden család és minden ember érdeke egyszerre. Végre egy példa arra, hogy az egyéni, a csoport és a társadalmi érdek százszázalékig egybeesik, nem kell sem intézményesítetten, sem pedig társadalmasított, mozgalmi formában egyeztetni. Ihárosi Ibolya ____________________________Fotó: GOTTVALD KÁROLY Különdíj a húsipar kollektívájának Tankolás lyukkártyával Lyukkártya, vagy speciális kulcs segítségével tankolnak a traktorosok és a gépjárművezetők Fejér megye két mezőgazdasági nagyüzemében, a baracsi Béke és a székesfehérvári Szabad Élet Termelőszövetkezetben. Az új módszer bevezetését az üzemanyag-fogyasztás pontos ellenőrzésének az igénye tette szükségessé. Ahhoz ugyanis, hogy hű képet kapjanak az egy-egy gép napi benzin-, illetve gázolaj-felhasználásáról, naponta mérni kell a fogyasztást. A különleges, kódszámmal ellátott kulccsal, vagy lyukkártyával tankoló-jármüvezetök üzemanyag-vételezéseit a kútra szerelt áramlásmérő berendezés méri, rögzíti és jelzi a központi számlálónak. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium olyan pályázati felhívást tett közzé 1986 novemberében, melynek alapvető célja a tudományos eredmények gyakorlatban töreténű alkalmazásának ösztönzése. A felhívás nyomán a Szekszárdi Húsipari Vállalat nyolctagú újító kollektívája tavaly üzembe állított egy kéregfagyasztó berendezést és egy új csomagolástechnikát, melynek eredményeképpen jelentősen csökkenthető a nemes húsrészek csomagolásából és tárolásából eredő vesztesége. A benyújtott pályázati anyaggal a szekszárdi kollektíva elnyerte a MÉM kü- löndíját. A megvalósított rendszer olyan gazdaságos exportnövelést, minőségjavítást és termelékenység javulást eredményez, mely népgazdasági szinten is jelentős fejlesztésnek minősül. A siker Hartmann Lajos, Baunok Dénes, Kiss Kálmán, Szögi Béla, Bálint Mihály, Kartai István, Sólyomvári Nándor és Hajdú Péter nevéhez fűződik.
