Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-10 / 135. szám

1987. június 10. 2 7ÍÉPÜJSÁG VSZ-dokumentum a gyengénfejlettség felszámolásáról és az új gazdasági világrend megteremtéséről Mai kommentárunk Gonzalez gondjai Spanyolországban szerdán választásokat tartanak. A vilagsa/to eleddig keve­sebb figyelmet szentelt ennek az eseménynek, az érdeklődés sokkal inkább a 24 órával később esedékes nagy-britanniai, majd az azt követő itáliai választásokra összpontosul. Mindkét helyszínen ugyanis az ország jövendő kormányzása a tét. Az Ibériai-félsziget nagyobbik államában viszont tavaly nyáron már lezajlott a négy- évenkénti parlamenti erőpróba. Ezúttal a Spanyolországban egyébként nagy fon­tosságú helyi szinten dőlnek el a mandátumok, illetve ezzel egy időben a lakosság szavaz az országot az Európa-parlamentben képviselő személyekről is. Felipe Gonzalez madridi kormányfő szocialista pártja, amely tavaly a szavazatok 44 százalékával újabb négy évre bizalmat kapott az irányításra, most mégis nyugta­lansággal tekinthet a szerdai eseményre. Az előrejelzések az 1982 óta hatalmon lé­vő párt népszerűségének fogyatkozását valószínűsítik. A kormány ugyanis kél, az átlagembereket egyaránt foglalkoztató kérdésben nem tudta ígéretét betartani. Az életszínvonal alakulásáról, illetve a spanyol-amerikai támaszpontok jövőjéről van szó. Tavaly tavasszal Gonzalez kormányfő a népszavazáson azzal tudott többséget biztosítani Spanyolország NATO-tagsága fenntartásának, hogy cserében megígér­te, az amerikai katonai jelenlét csökkenni fog a négy ibériai támaszponton. Ebből eleddig semmi nem lett, s aligha várható, hogy érdemi fordulatot hozna a tá­maszpont-tárgyalások két hét múlva kezdődő immár harmadik fordulója. Ebben a légkörben nem tekinthető másnak, mint választási „mentőövnek”, hogy most Mad­rid „kemény magatartást” tanúsított. Formai okokra hivatkozva nem adott engedélyt öt amerikai, légi üzemanyagtöltésre alkalmas repülőgép ideiglenes állomásoztatá- sára a moroni bázison. Nem valószínű, hogy ezzel módosítani tudná a közhangula­tot. Az amerikai támaszpontok közelében lévő városokban, így Madridban, Sara- gossában, de állítólag Sevillában, sőt Barcelonában is csökkentek a szocialista munkáspárt esélyei. Még nagyobb súllyal esik latba, hogy a tavalyi választások óta a kormány gazda­ságpolitikájában nem tudott érdemi eredményt felmutatni. Hosszú évek óta nem ta­pasztalt sztrájkmozgalom jellemezte az utóbbi hónapokat. Kezdődött mindez még az év végén a diákok megmozdulásaival, majd a munkások tíz- és százezrei - gya­korlatilag a fegyveres erők és a bikaviadorok kivételével minden szakmában - nyúl­tak a munkabeszüntetés fegyveréhez béremelési követeléseik kielégítése érdeké­ben. A munkanélküliség itt a legmagasabb Nyugat-Európában, s közben a kormány minden áron érvényesíteni próbálta inflációellenes politikáját, a béremeléseket az öt százalék alatti határnál szerette volna tartani. A szerdai választások így képet adhatnak arról, mennyire kopott meg Felipe Gonzalez népszerűsége. A közvéleménykutatások akár öt-hat százalékos vissza­esést sem zárnak ki. S ha ez bekövetkezik, akkor ugyancsak nehéznek ígérkezik majd a szocialista munkáspárt még hátralévő három kormányzási esztendeje. ORTUTAY L GYULA PANORÁMA Mint már jelentettük, a Varsói Szerző­dés tagállamai Politikai Tanácskozó Tes­tületének május 28-29-én megtartott berlini ülésszakán dokumentumot fo­gadtak el a gyengénfejlettség felszámo­lásáról és az új gazdasági világrend megteremtéséről. A dokumentumot ked­den tették közzé, melyből részleteket közlünk. 1. A Varsói Szerződés tagállamai, konstatálva a világgazdaság helyzetének további romlását és a nemzetközi feszült­ség fennmaradását - figyelembe véve a fejlődő országok rossz gazdasági hely­zetét - behatóan áttekintették ezen or­szágok gyengénfejlettsége leküzdésé­nek problémáit, az új gazdasági világ­rend megteremtésében való előrehala­dás hiányának okait és e problémák megoldásának útjait. A Varsói Szerződés tagállamai megál­lapítják, hogy a nemzetközi helyzet mind ez ideig nem járul hozzá a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egészségeseb­bé tételéhez, a világ országai - különös­képpen a fejlődő országok - normális társadalmi-gazdasági fejlődéséhez. Az utóbbi években a fegyverkezési verseny fokozódása, az imperialista körök által folytatott, a szembenállásra irányuló poli­tika, az erőpolitika, a fejlődő országok el­leni nyilt katonai provokációk következ­tében komoly mértékben nőtt a nemzet­közi feszültség. A Varsói Szerződés tagállamai teljes határozottsággal fellépnek azért, hogy a leszerelés területén hozott konkrét intéz­kedéseket a katonai kiadások megfelelő csökkentése kísérje. Az ily módon felsza­badult anyagi, pénzügyi, emberi és tudo­mányos forrásokat az érintett országok gazdasági és társadalmi fejlődésének meggyorsításához, továbbá a világ kü­lönböző részein meglévő gazdasági el­maradottság felszámolásához kell fel­használni. , 2. A Varsói Szerződés tagállamai tá­mogatásukról biztosítják az Államok Gazdasági Jogairól és Kötelezettségeiről szóló chartát, az új gazdasági világrend megteremtéséről szóló nyilatkozatot és annak cselekvési programját, az el nem kötelezett országok hararei gazdasági nyilatkozatát és sikraszállnak ezen doku­mentumok gyakorlati megvalósításáért. 3. A Varsói Szerződés tagállamai úgy ítélik meg, hogy a gyengénfejlettség a fej­lődő országokat hosszú időn át sújtó gyarmati kizsákmányolás eredménye. A multinacionális monopóliumok és a fi­nánctőke fokozta az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai fejlődő országok kizsák­mányolását, rájuk hárítva a világgazda­sági válság fő terheit, és ezáltal fékezve társadalmi-gazdasági fejlődésüket. A kialakult helyzet legfőbb okai a valu- táris-pénzügyi válság elhúzódásában, a magas kamatlábot megszabó politiká­ban, a pénzügyi tartalékoknak a fejlődő országokból való elszívásában, az em­beri tartalékoknak ezekből az országok­ból történő elvándorlásában, a fejlett tő­kés országok által alkalmazott egyenlőt­len kereskedelmi kapcsolatokban kere­sendők. 4. A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy lehetetlen biztosítani a gazda­sági és a politikai stabilitást, az egész vi­lág békéjét, ha határozott intézkedések­kel nem akadályozzák meg a fejlődő or­szágok helyzetének további romlását, ha nem tesznek határozott intézkedéseket a gyengénfejlettség felszámolására. A fejlődő országok sürgető és össze­tett problémáinak megoldása, a gyen­génfejlettség felszámolása reálisan csak az új gazdasági világrend megteremté­sével, az összes állam gazdasági bizton­ságának - a nemzetközi biztonság átfo­gó rendszerén belül történő - megvalósí­tásával érhető el. 5. Napjainkban számos ország, min­denekelőtt a fejlődő országok egyik leg- kiélezettebb problémája a külső eladó­sodottság. Valójában globális jellegű probléma ez, amely kinőtt a gazdasági keretekből, és érezhető politikai hangsú­lya van. Az eladósodottság a Nyugat által szított fegyverkezési verseny egyenes következménye. A Varsói Szerződés tagállamai szük­ségesnek tartják komplex - a külső el­adósodottság éves törlesztésének olyan valutaösszegben való korlátozására irá­nyuló - intézkedések meghozatalát, amelyek nem okoznának kárt a társadal­mi-gazdasági fejlődés érdekeinek, és a protekcionizmusról való lemondásra, a kölcsönök és hitelek kamatlábainak csökkentésére, a valutaárfolyamok sta­bilizálására, a pénzügyi-fizetési rend­szernek az összes állam érdekeinek fi­gyelembevételével történő átalakítására, és ezen rendszerek keretein belül műkö­dő pénzügyi intézmények demokratizá­lására irányulnak. 6. A nemzetközi gazdasági kapcsola­tok radikális megjavításának - beleértve a fejlődő országok helyzetének javítását - céljából a nemzetközi gazdasági kap­csolatokban ki kell küszöbölni az önké­nyességet, a törvénytelen embargót, a bojkottot, a kereskedelmi, hitelezési és technológiai blokádokat, a gazdasági kapcsolatoknak a politikai nyomás fegy­vereként való felhasználását, a megkü­lönböztető intézkedéseket és gyakorla­tot, a protekcionista korlátozásokat és akadályokat. 7. A Varsói Szerződés tagállamai - is­mételten megerősítve elvi álláspontjukat, minden nép társadalmi-gazdasági rend­szere és fejlődési útja szabad megvá­lasztásának szigorú tiszteletben tartásá­ra - támogatják a gyarmatosítás végle­ges felszámolásának folyamatát, köte­lességüknek tartják a széles körű, aktív gazdasági együttműködést az összes fejlődő országgal a kölcsönös előnyök és a teljes egyenlőség alapján. 8. A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy döntö jelentőségű a fejlődő országok erőfeszítéseinek növelése sa­ját anyagi és emberi erőtartalékaik, ösz- szes nemzeti energiájuk hatékonyabb mozgósítására. 9. A fejlődő országok előtt álló problé­mák megoldását elősegítené ezen or­szágok szoros, egymás közötti együtt­működése, szolidaritásuk és egységük erősítése. 10. A Varsói Szerződés tagállamai a fejlődő országokkal fenntartott kapcso­lataikban a jövőben is tántoríthatatlanul tiszteletben tartják a nemzeti független­ségnek és szuverenitásnak, a belügyek- be való be nem avatkozásnak, az erő­szakról és az erővel történő fenyegetés­ről való lemondásnak, a teljes egyenjo­gúságnak, a nemzeti érdekek tisztelet­ben tartásának, a népek önrendelkezési jogának, a kölcsönös előnyök, a diszkri­minációmentesség, a legnagyobb ked­vezmény alkalmazásának elveit. 11. Figyelembe véve, hogy a gyengén­fejlettség felszámolása csak a világ ösz- szes országának bevonásával érhető el, a Varsói Szerződés tagállamai felhívnak minden kis és nagy országot, hogy - tár­sadalmi berendezkedésüktől és fejlett­ségi szintjüktől függetlenül - egyesítsék erőfeszítéseiket, és aktívan működjenek közre e célok elérésében. 12. A Varsói Szerződés tagállamai is­mételten megerősítik eltökéltségüket, hogy hozzájáruljanak a gyengénfejlett­ség felszámolásához, az új gazdasági vi­lágrend megteremtéséhez, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos, de­mokratikus alapon történő átalakításá­hoz, aktívan kivegyék részüket az ilyen irányú nemzetközi erőfeszítésekből, és ezáltal is hozzájáruljanak a gazdasági stabilitás megteremtéséhez és a nemzet­közi politikai légkör egészségesebbé té­teléhez. VARSÓ - Kedden a reggeli órákban helikopteren érkezett vidéki kőrútjának első állomására II. János Pál. Lublinban először az egykori majdaneki haláltábor mauzóleumát kereste fel. Ezután a lublini katolikus egyetemen tett látogatást, melynek sok éven át volt tanára. WASHINGTON - Az amerikai kor­mányzat felhívta Kínát, hogy járuljon hoz­zá az iraki-iráni konfliktus tárgyalásos rendezéséhez és az öbölbeli hajózás ve­szélyeinek csökkentéséhez. Phyllis Oak­ley amerikai külügyi szóvivő egyfelől rá­mutatott, hogy Peking „nagyon pozitív” szerepet játszhatna a rendezésben, másfelől azonban a Silkworm rakéták problémájával foglalkozott hosszasan. Amerikai értesülések szerint Kína ilyen rakétákat adott el Iránnak. Peking ezt ha­tározottan cáfolta. Nagy-Britannia Lesz-e „koronázás” a miniszterelnöki hiva­talban? - kissé tréfásan több brit megfigyelő Így tette föl a kérdést, az angol olvasó számára félreérthetetlenül: „koronázásra” ugyanis a harmadszor is nyerni akaró konzervatív párt­vezér, Margaret Thatcher készül. Ha sikerül neki, rekordot dönt a brit történelemben. A jú­nius tizenegyediki erőpróba előtti sűrű közvé­leménykutatások szerint a tory politikusnak jó Margaret Thatcher egy dél-walesi műszergyárban szondapróbát tart. Ez is a választási hadjárathoz tarto­zik. Egyébként a műszer nem mutat ki alkoholt... esélye van arra, hogy a brit nevezetességnek számító rekordok könyvébe öt is fölvegyék. A fölmérések nyolc-tlz pontos konzervatív veze­tést mutattak ki, s a második helyen álló Mun­káspárt ugyancsak jó néhány ponttal előzte meg a középutasnak minősített szociálde­mokrata-liberális pártszövetséget. A favorit te­hát mindenképpen a nyolc éve hivatalban lé­vő, és a választásokat egy évvel előbbre hozó konzervatív politikus, de meglepetések mindig előfordulhatnak. Az ígéreteket halmozó, hevesen indulatos, olykor személyeskedő választási hadjárat mindenesetre megválaszolatlanul hagyott né­hány kérdést: például azt, hogy a felmérések szerint a választók ötödét kitevő ingadozók ki­re adják majd voksukat június második csü­törtökén. A toryk legutóbb kényelmes, 140 fős többséget szereztek a 650 tagú parlament­ben, a határozatlanok végső döntése kétség­kívül nagy befolyást gyakorolhat a végered­ményre. A konzervatívok magabiztossága ellenére a Munkáspárt is abban reménykedik, hogy a szavazatszámolás neki kedvez majd: a labou- risták azt ígérték, hogy a nagyjából hárommil­liós - bár enyhén csökkenő - munkanélküli­séget rövid időn belül egymillióval csökkentik. Míg a labouristák legalább reménykedhetnek a győzelemben, a harmadik számottevő párt az 1981 -ben alapított szociáldemokrata-libe­rális szövetség még legvérmesebb álmaiban sem gondolhat többségre. Legutóbb 27 kép­viselőjüket választották meg, most minden vá­gyuk az, hogy valamelyik nagy párttal „alku­dozásképesek” legyenek. Vezéreik, David Owen és David Steel, a két David azt sze­retné, hogy ne legyen Góliát június 11-ét követően: ha nincs abszolút többség, akkor az „óriás” rászorulhat a „törpe” támogatására. A pártszövetség jelenléte mindenesetre föl­vetette a koalíció Nagy-Britanniában szokat­lan lehetőségét, és meghonosította az úgyne­vezett „taktikai szavazás” fogalmát: ha valaki munkáspártellenes, de azért a torykat sem ki­vánja győzelemhez juttatni, szavazhat a har­madik erőre, vonatkozik ez a toryellenes, de nem túlzottan labouristabarát voksolókra is. Egyelőre csupán ez a számolgatás, és pusz­tán a koalíciós esélyek fölvetődése számít új­donságnak; hogy a két Dávid „megfzmodosik- e”, vagy a pártszövetség harmadik erő jellege a politikatörténet érdekes, ám jelentéktelen epizódjává süllyed - ez majd a szavazás után derül ki. Mindenesetre a hetvenes évtized végén a Munkáspártból kivált és tapasztalt politikus­nak tekintett egykori külügyminiszter, David Owen az egyik legfontosabb kampányvitában a konzervatívok mellé állt. Ez pedig Nagy-Britannia nukleáris elkötele­zettsége. A vita olyannyira fontos, hogy a vá­lasztási hadjárat kellős közepén Reagan elnök is megszólalt, dicsérve Margaret Thatchert, és előrejelezve, hogy mindent elkövetne a labou­risták „súlyos tévedéseinek” a helyesbítésére, ha netán a Munkáspárt kerülne hatalomra. A Fehér Ház lakója Neil Kinnock ama terveit minősítette tévedésnek, amelyek szerint a szi­getország egyoldalúan leépítené nukleáris ar­zenálját, kivonnák az amerikai atomfegyvere­ket, és az elavultnak mondott Polaris tenger­alattjárókat nem váltanák föl a korszerű ameri­kai Tridentekkel. Mindazonáltal Reagan azt is mondta, hogy bármelyik párt győzzön is, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok hagyo­mányosan „különleges viszonya" - fennma­rad. A munkáspárti vezér ennek ellenére - nem megalapozatlanul - választási beavatkozást vetett Reagan szemére, Margaret Thatcher pedig - szintén nem minden alap nélkül - ked­vező hatásúnak mondotta a Fehér Ház lakójá­nak megszólalását. A Munkáspárt visszautasítja a konzervatív vádakat, arra hivatkozva, hogy a szigetország a NATO tagja maradna, és a toryk amúgy is abszurd dolgot föltételeznek: Nyugat-Európa „lerohanását”, ami semmiképpen sem tartható állítás. A vita lényegében a nukleáris elrettentés hi­Gyorsabban ver? Neil Kinnock szí­vét sztetoszkóppal vizsgálja a bir­minghami gyermekkórház egyik kis betege. A munkáspárti vezér vá­lasztási körútja során kereste fel a kórházat. vei és ellenfelei között zajlik, és Thatcher örömmel nyugtázhatja, hogy ebben a polé­miában a centrista pártszövetség - a torykat a „kisebbik rossznak” minősítve - hozzá csatla­kozott. Újdonság, hogy a rendszerint hazai témá­kat középpontba állító hadjárat legszélesebb sodrású érvcsatája végül is a nukleáris kérdés körül bontakozott ki, emellett másodrendű szerepet kapott az egészségügy, az oktatás, sőt a miniszterelnök sokak által diktatórikus­nak minősített egyénisége körül gyűrűző vita. Nemzetközi jelentőséget a brit választások­nak éppen a nukleáris vita kölcsönöz, hiszen a világpolitika szempontjából sem közömbös, hogy az atomhatalom Nagy-Britannia ebben a kérdésben milyen álláspontot foglal el. A választási hajrában is élvezett pontelőny azt látszik megerősíteni, hogy a szavazók na­gyobb része a konzervatív érvek elfogadására hajlik. MARTIN JÓZSEF Lengyel vendégek Szekszárdon Hétfőn érkezett Szekszárdra a len­gyelországi Lamza városának tizen­hét tagú küldöttsége. A delegációt, melynek tagjai a város állami és tár­sadalmi tisztségviselői, újságírók, ta­nácsi és intézményi dolgozók, vala­mint egy jazz-rokk-együttes, Wies- law Denbinski, a városi tanács elnö­ke vezeti. A lengyel csoport látogatásának célja a megyei művelődési központ­tal évek óta fenntartott jó kapcsolat kiterjesztése mind Szekszárdra, mind Tolna megyére, valamint a ki­alakult baráti kapcsolatok további mélyítése a személyes találkozáso­kon keresztül. A küldöttség szombatig tartózko­dik Magyarországon. Programjában szekszárdi város­nézés, üzemlátogatásba környező megyék városainak meglátogatása is szerepel. Az együttes a megye három tele­pülésén ad koncertet. A lengyel delegációt tegnap a Szekszárdi Városi Tanács épületé­ben fogadta Jutkusz Győző, a város tanács általános elnökhelyettese. Választási hajrában

Next

/
Thumbnails
Contents